Előfizetés

MNB-képvásárlás: elég indok, hogy a tulajdonos magyar állampolgár volt

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2019.01.22. 18:00
Jan Van Der Heyden: Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal
Bár Jan Van Der Heyden Városlátképe sosem volt magyarországi gyűjtemény része, az MNB Értéktár programja szerint az egykori tulajdonos, Heinrich Thyssen magyar állampolgársága miatt került „haza” a festmény.
„Magyar érintettség miatt, a Bornemisza-gyűjtemény okán volt fontos a festmény hazakerülése” – válaszolta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kommunikációs osztálya lapunk levelére, amelyben arra szerettünk volna választ kapni: mi indokolta, hogy az MNB Értéktár programja 400 ezer euróért megvásárolta Jan Van Der Heyden holland barokk festő Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal című képét. Az Értéktár program deklarált célja ugyanis, hogy „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincseket szerezzen vissza Magyarországnak, ám ez a kép mindez idáig sosem volt Magyarországon, vagy magyarországi gyűjteményben. Heinrich Thyssen-Bornemisza báró 1920-ban vásárolta meg az alkotást, és az akkor már Ausztriához tartozó rohonci birtokára került mintegy tíz évre. Ezt az MNB nem is kérdőjelezte meg, mégis, a „festmény hazakerülését” most azzal indokolta: a német báró magyar állampolgár (is) volt – miután első felesége, Bornemisza Margit apja adoptálta. A gyűjteményt egyébként 1993 óta önálló múzeumban mutatják be Madridban.
„A festmény a XIX. század első fele óta ismert a művészettörténeti szakirodalomban, ritkaságértékét pedig növeli az a tény, hogy története szinte keletkezéséig visszakövethető. Ebben a történetben fontos, és a magyar gyűjtéstörténet szempontjából is jelentős állomás volt a Thyssen-Bornemisza család gyűjteményében eltöltött idő” – idézte az MNB az igazságügyi szakértő tanulmányát. Az MNB lapunkhoz eljuttatott válaszából kiderül: a festményre a Szépművészeti Múzeum szakemberei hívták fel az MNB Értéktár program Tanácsadó Testületének figyelmét. (A Népszava úgy tudja: a Szépművészetinek letétbe adott festmény már meg is érkezett a budapesti múzeumba, az állandó kiállítás része lesz.) A festmény megvásárlásáról a végső szót az MNB Igazgatósága mondta ki a Tanácsadó Testület ajánlása és értékbecslése alapján. „Fontos hangsúlyozni, hogy az MNB Értéktár programban megvalósult vásárlásokat minden esetben teljes körű értékbecslés előzte meg” – írták, feltehetően korábbi cikkünk azon felvetésére, hogy a londoni Sotheby's 2005 decemberi árverésén 250-350 ezer font közé – akkori árfolyamon számolva ár 276 ezer euróra – becsülték a festmény értékét. Az akkori katalógus szerint egyébként a mű 1660–65 körül készülhetett, míg az MNB Értéktár program honlapja szerint 1684 körül. Nem feltétlenül, de egy-egy festmény értékét befolyásolhatja, hogy készítőjének korai vagy érett alkotói korszakában keletkezett-e. A most Budapestre került festményhez hasonlóan Jan Van Der Heyden több kölni városlátképet festett: azokat a képeket a londoni Nemzeti Galériában és a müncheni Alte Pinakothekban 1665 körülire datálták.

Reagált a Szépművészeti

A Szépművészeti Múzeum a következő választ adta lapunknak: „A múzeum az alapító okiratában foglalt feladatainak ellátásakor (gyűjtőköréhez tartozó műtárgyak kutatása, gyűjteménygyarapítás stb.) mindig is a történeti Magyarországot vette alapul, nem pedig az ország jelenlegi határait. (Gondoljunk csak a Nemzeti Galéria felvidéki oltáraira.) Ezen túlmenően a Thyssen-Bornemisza gyűjtemény és a család magyar vonatkozásai természetszerűleg nem szűntek meg a trianoni határok után sem. A Heyden-mű ráadásul egy fontos hiányt pótol a Régi Képtár gyűjteményében. Heyden a városlátkép festészeti műfajának megteremtője és legjelesebb művelője volt a XVII. századi Hollandiában, és múzeumunk csupán egy csendéletet őriz tőle. Heyden művészetét éppen városlátképei miatt tartják olyan nagyra, ezek közül azonban egy sem került a Szépművészeti gyűjteményébe, sőt hazai magángyűjteményeinkbe sem. Ami pedig a datálást illeti, a kép előtörténetéből kiderül, hogy volt egy párdarabja is, amellyel képünk egészen 1802-ig együtt mozgott, majd útjaik szétváltak. A párdarab 1870-ben a londoni Wallace Collection-be került, ma is ott őrzik, és ezt jelenleg 1684-re datálják.”
A Wallace Colection-ben őrzött kép
Fotó: the-athenaeum.org
A múzeum válaszához megjegyzendő: Heyden festménye nem Trianon után „került külföldre”. A kép vásárlásának történetét nem a múzeum alapító okiratával, hanem az Értéktár program céljával vetettük össze, amely a „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincsek visszaszerzését irányozta elő.

Oscar-jelölések: nincs magyar résztvevő

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2019.01.22. 16:04

Fotó: Shutterstock
Három év után először fordul elő, hogy nem tudunk magyar filmnek szurkolni az Oscar-díjátadón.
Magyar idő szerint kedd kora délután bejelentették a 91. Oscar-díj jelöltjeit. Magyar szempontból rossz hír: a várakozásainkkal ellentétben sem a Tóth Barna rendezte Susotázs című etűd, sem a Milorad Krstic jegyezte Ruben Brant, a gyűjtő című animációs film nem jutott végső jelöltek közé. Ezzel egy páratlan sikersorozat szakad meg, mivel három év után először fordul elő, hogy nem tudunk magyar produkciónak szurkolni. Csak emlékeztetőül: 2016-ban a Saul fia, 2017-ben a Mindenki című rövidfilm kapott Oscar-díjat, 2018-ban pedig a Testről és lélekről című dráma jutott el a jelölésig.
 
De mely filmek lesznek a 2019-is Oscar-gála főszereplői? Igazából nincsenek nagy meglepetések. Amikor a díjakról döntő Akadémia bejelentette a terveit, hogy a jövőben a „szórakoztató” művek nagyobb figyelmet kapnak, egyértelmű volt, hogy A fekete párduc kiemelése volt a cél – ott is van a film a legjobb kategóriában. Az sem túl meglepő ma már, hogy ugyan Cannes-ban nem tartották igazi filmnek, a Netflix nevű streaming szolgáltató által forgalmazott Alfonsó Cuarón rendezte Roma az Oscaron simán a legnagyobb nyertes lehet, hiszen még a teljesen ismeretlen szereplőknek is jutott színész jelölés. (A film összesen tíz kategóriában esélyes a díjra.)
 
A Netflix egyébként ünnepelhet, hiszen a Coen testvérek által jegyzett Buster Scruggs balladája is feltűnt, két kisebb (jelmez, dal), és egy nagyobb (adaptált forgatókönyv) díjnál. Az európai filmművészet is erősen jelenlétet mondhat magáénak, hiszen Pawel Pawlikowski Hidegháborúja kvázi erején felül teljesített: nemcsak a legjobb film és a legjobb idegen nyelvű film kategóriában kapott egyszerre nominációt (ez igen ritka precedens), hanem a rendezői és operatőri mezőnyben is. A görög Jorgosz Lanthimosz is az öreg kontinens statisztikáját erősíti: A kedvenc című abszurd komédiája, a Rómához hasonlóan tíz kategóriában kapott jelölést.
 
Az idegen nyelvű film kategória kakukktojása egyébként a Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című, mintegy háromórás drámája, amelynek senki sem várta a jelölését. Mint ahogy azt sem, hogy a bukmékerek szerint legnagyobb befutónak tartott Zöld könyv rendezője, Peter Farelly bukta a nominációt, csakúgy, mint ahogy a Csillag születik direktora, Bradley Cooper is. Viszont, azt is elmondhatjuk: Lady Gaga Oscar-jelölt színésznő. Ki gondolta volna ezt még néhány hónappal ezelőtt?

Rejtély az MNB újabb képvásárlása

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2019.01.22. 11:00
Jan Van Der Heyden: Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal
Nem magyar alkotó műve, és sosem volt magyarországi gyűjtemény része: a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja mégis kiadott 400 ezer eurót egy holland barokk festményért.
„Célja az elmúlt történelmi periódusokban különböző okok miatt külföldre vagy külföldi tulajdonba került magyar vagy külföldi művészek által alkotott, jelentős művészeti értéket képviselő műkincsek minél nagyobb hányadának visszaszerzése Magyarország részére, valamint a hazai hagyatékokban fellelhető legfontosabb műkincsek megvásárlásával azok szétszóródásának megelőzése.” A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja ekként írja le saját tevékenységét, ám a jelek szerint legutóbbi festményvásárlásával alaposan célt tévesztett: a holland aranykor egyik ismert, sikeres festője, Jan Van Der Heyden (1637−1712) Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal című festménye ugyanis sosem volt magyarországi gyűjteményben. Bár az Értéktár program honlapján a kép eredeteként feltüntették, hogy a festmény egykor „Thyssen-Bornemissza báró rohonci gyűjteményének része volt”, valójában Heinrich Thyssen-Bornemissza – August Thyssen német iparmágnás fia − 1920-ban vásárolta meg a festményt Amszterdamban, Rohonc (Rechnitz) viszont ekkor már Ausztriához tartozott. Van Der Heydennek ez a festménye csak tíz évig volt a rohonci gyűjtemény része. Az akkor már figyelemre méltó kollekció több mint négyszáz műtárgyát az Alte Pinakothekban mutatták be 1930-ban. Amint a müncheni képtár történetét feldolgozó kötetből is kiderül: a kiállítás finoman szólva nem aratott osztatlan sikert – a több kritikus hang között akadt olyan művészettörténészi szakvélemény is, amely szerint a kollekció legalább száz festménye hamisítvány. A báró 1932-ben Svájcban vásárolt birtokot, ahová székhelyét átette, Van Der Heyden képe pedig Thyssen-Bornemissza luganói rezidenciáján, a Villa Favoritában kötött ki. A festmény 1937-ban került ki a gyűjteményi katalógusból, a sorsa 1952-ig rejtve maradt. A Városlátkép legközelebb már az 1960-as évek végén a Dennis Vanderkar galéria holland és flamand festészetét bemutató téli kiállításán tűnt fel, mintegy bearanyozva a londoni galéria utolsó éveit. A mű ezek után egy inkognitóját őrző angol gyűjtő birtokába került. A kép legközelebb a londoni Sotheby’s árverésén tűnt fel 2005 decemberében, értékét akkor 80-120 ezer angol font közöttire becsülték − ami akkori árfolyamon számolva 116-174 ezer eurónak, illetve 29-44 millió forintnak felelt meg. A festményért senki sem licitált, holott azt nem lehet állítani, hogy Jan Van Der Heyden művészete nem kellett akkoriban a gyűjtőknek: fél évvel később a művész egy másik városi látképe 110 ezer euróért kelt el a londoni aukciós ház árverésén, ami az akkori árfolyam szerint 160 ezer eurónak, illetve 43 millió forintnak felelt meg. Egy palota kertje című festménye 2014 decemberében − szintén a Sotheby’s aukcióján – végül 230 ezer fontért talált gazdára − holott értékét magasabb összegre, 250-350 ezer font közé becsülte az aukciósház −, az ár akkoriban 276 ezer eurónak, azaz 88 millió forintnak felelt meg. Az MNB Értéktár programja – mint az a múlt héten megjelent Közbeszerzési Értesítőből kiderül – 400 ezer euróért, mintegy 128 millió forintért vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum részére a Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal című festményt Johnny Van Haeften londoni galériájától. A holland műkereskedő 2016-ban és 2017-ben a világ egyik legnagyobb képzőművészeti vásárán, a maastrichti TEFAF-on mutatta be Jan Van Der Heyden 32-szer 40 centiméter méretű művét, ám ott nem kelt el. Az Értéktár program honlapja szerint a mű 1684 körül született, a neves amerikai művészettörténész, Peter C. Sutton – a holland barokk szakértője − viszont 1660−1665 közé datálta a mű keletkezését a Sotheby’s 2005-ös katalógusában – a festmény értékét befolyásolhatja, hogy Van Der Heyden korai vagy érett alkotói korszakában keletkezett-e. „A festménynek ismert egy párdarabja, amely a londoni Wallace Gyűjteményben látható, s szintén egy kölni városképi részletet ábrázol” – olvasható az Értéktár program honlapján, de a leírás valójában Van Der Heyden számos művére ráillik. A holland barokk festő többek között Amszterdamban, Kölnben, Düsseldorfban is számos hasonló városi látképeket készített. Műveit a világ neves múzeumai, galériái őrzik, többek között Amszterdamban, Londonban, Párizsban, Firenzében, Szentpéterváron, New Yorkban és Washingtonban. És Budapesten is: a Szobasarok ritkaságokkal című, halálának évében festett művét a Szépművészeti Múzeumban őrzik. Kerestük kérdéseinkkel az MNB Értéktárat, amint válasz érkezik, frissítjük cikkünket.

A Thyssen-gyűjtemény

A rohonci kastély rossz emlékezetű történetéről – 1945 elején mintegy kétszáz magyar zsidó foglyot mészároltak le itt – a Népszava szombati Szép Szó mellékletében jelent meg írás. A középkori eredetű, egykori Batthyány-kastély 1906-ban került a Thyssen-család birtokába, 1945-ben súlyos sérüléseket szenvedett és lebontották. A több mint félezer – ma már 775 − műtárgyból álló Thyssen-gyűjtemény 1928 és 1938 között alakult ki, ahogy azt többen megjegyezték: dacolva az I. világháború utáni hiperinflációval és a nagy világgazdasági válsággal. A Thyssen család jó kapcsolatokat ápolt német politikai körökkel, a weimari köztársaság idején többször vendégül látta Adolf Hitlert Hollandiában és Németországban. A Thyssenék is azok között voltak, akik a hatalomba segítették Hitlert, ám kapcsolatuk a II. világháború kitöréséig végképp megromlott. Fritz Thyssen iparmágnás (Heinrich bátyja) például 1943 és 1945 között a sachsenhauseni és a dachaui koncentrációs táborban raboskodott a feleségével, Amelie-vel. A nürnbergi kísérő perekben, amelyeken a gyárosokat is felelősségre vonták, tanúként idézték meg. A Thyssen-gyűjteményt az 1990-es évek elején 350 millió dollárért adták el la spanyol kormánynak, azóta Madridban látható. A kollekció több kritikát kapott. A brit újságíró, David R. L. Lichtfield A Thyssen-művészet haláltánca című könyvében például állítja: a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum inkább pénzmalom, mintsem kulturális érték. 2017-ben ebben a múzeumban mutatták be a budapesti Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria mintegy kilencven alkotását, a tárlat kilencvenezer látogatót vonzott három hónap alatt.