Batman vs. Asterix

Publikálás dátuma
2019.01.23. 10:30
A BAJNOK - A francia képregény megtartotta presztízsét az olvasók, a rajzolók előtt is
Bár sokan inkább filmből ismerik, Asterix, Lucky Luke vagy a Hupikék törpikék a képregényekből bújtak elő.
A szubkultúrákról, vagy a számunkra kevésbé ismert irányzatokról gyakran gondoljuk, hogy csupán egy szűk réteg hobbijai. Sokan a képregényeket is kizárólag az amerikai gyerekek szórakozásaként képzelik el, holott ennél sokkal többről van szó: kontinenseken átívelő, hazánkban is hódító műfajról van szó. - Számos országban élvez nagy népszerűséget a képregény, ám három fő fókuszt lehet megkülönböztetni, ez Észak-Amerika, Európa és a Távol-Kelet. Ezek nagyjából meg is feleltethetők típusoknak, ami alatt jellemző terjedelmeket és kivitelezéseket érthetünk: az amerikai comic book húsz oldalas füzet, a francia album negyvennégy oldalas keménytáblás kötet, az olasz fumetto száz oldalas zsebkönyv, a japán manga kétszáz oldalas kötetekre bontott hosszú sorozat. Amerikában és a francia-belga kultúrkörben a színes képregények a legelterjedtebbek, Olaszországban és Japánban túlsúlyban vannak a fekete-fehér kiadványok – mondta el lapunknak Bayer Antal fordító, szerkesztő, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének egyik ügyvivője. Hangsúlyozta, míg ezek elsősorban szórakoztató műfajú képregények, addig az utóbbi évtizedekben megjelent egy negyedik típus: a „graphic novel”, amit leginkább „szerzői képregénynek” lehet nevezni. Ezen a területen viszont szinte teljesen leomlottak a kultúrkörök közti korlátok. Bayer Antal az olvasói csoportokkal kapcsolatban kiemelte, hogy nem mindenki olvas mindenféle művet. – Ez különösen igaz Japánra, ahol élesen elválnak a felnőtteknek és gyerekeknek, elsősorban férfiaknak vagy nőknek szóló képregények. Amerikában a szuperhősös képregényeket sokáig főleg tizenévesek olvasták, az utóbbi években azonban egyre emelkedik a comic book-fogyasztó átlagos életkora, ma már harminc fölött van – mondta. Nálunk egyaránt látogatják nosztalgiázó idősebb és nagyon fiatal látogatók is a rendezvényeket. Ami nem is annyira meglepő, ha a Dunaparti Angoulême sokszínű programkínálatára tekintünk, amely a filmbemutatótól az interaktív képregényrajzolásig terjed. A Budapesti Francia Intézet és a Magyar Képregény Szövetség által rendezett, az Angoulême-i Nemzetközi Képregényfesztiválhoz kapcsolódó eseményt a frankofón képregénynek szentelik, s ott mutatják be először a Lucky Luke-történet következő számának magyar fordítását is. - A francia képregénynek van a legnagyobb hagyománya Európában, a második világháború után valóságos társadalmi jelenséggé vált, amiben az Asterix-sorozat robbanásszerű népszerűsége játszotta a főszerepet. Idén októberre jelezték előre a következő részt, amit ötmillió példányban fognak kinyomtatni. A hatvanas-hetvenes években rengeteg nyelvre lefordítottak számos francia képregényt, ami nagy hatást gyakorolt más európai országok képregénykultúrájára. Történelmi okokból a mi régiónk nagyrészt kimaradt ebből, bár a Francia Kommunista Párt által kiadott Vaillant (későbbi nevén Pif Gadget) eljutott hozzánk, és a magyar rajzolók sokat tanultak ezekből – részletezte Bayer a francia képregények hazai jelentőségét. S hozzáfűzte, korábban a történetek egészen mások voltak, mint ma: - hiszen nálunk az ötvenes évek elejétől közvetlen a rendszerváltás előttig túlnyomó részben csak irodalmi adaptációk megjelenését engedélyezték, így kevés eredeti mű született. Most már ez nagyrészt a múlté. Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy a magyar piac még ma is kisebb. Magyar rajzoló csak akkor tud megélni képregénykészítésből, ha egy külföldi – amerikai vagy francia – kiadónak dolgozik bérmunkában. A saját kútfőből készült művekkel nehezebb az alkotók dolga, ezért túlnyomó részben saját kedvtelésükre dolgoznak, és szerzői kiadásban jelennek meg. Vannak, akik jól bevált nyugati vagy keleti mintákat másolnak, de vannak nagyon eredeti dolgok is – amelyek azonban csak egy szűk közönséghez jutnak el, sajnos. A szakértő szerint habár a nyolcvanas évek közepétől az amerikai képregény dominál számos országban, a francia mégis megtartotta a presztízsét. - Néhány távol-keleti országot leszámítva nincs még egy hely, ahol olyan nagy lenne a képregényolvasók aránya, és ennek köszönhetően továbbra is remek képregények készülnek francia nyelven – mondta, s megemlítette, hogy ma már több más nemzetiségű szerzőnek is az jelenti a sikert, ha a francia piacon jelenhet meg elsőként. - Az Asterix népszerűségben felveszi a versenyt az amerikai nagyágyúkkal. Viszont jellemzően minden országban a hazai készítésű képregények a legnépszerűbbek, és csak azok az importok érnek el nagyobb sikert, amelyek nagyon pörögnek – hangsúlyozta Bayer Antal, utalva az amerikai szuperhősös filmek és tévésorozatok népszerűségének szerepére. Kiemelte azonban, vannak olyan klasszikusok – bár elsősorban országhatárokon belül – amelyeket még Batman sem feltétlenül győzhet le: - az olasz Dylan Dogból a mai napig több százezer példányt adnak el havonta, Spanyolországban minden mást ver Mortadelo és Filemón, megvannak a saját kedvenceik az angoloknak, svédeknek, finneknek, lengyeleknek, németeknek is. És nálunk még mindig nagy slágernek számítanak a Rejtő Jenő nyomán készült Korcsmáros Pál-képregények. Infó:  Dunaparti Angoulême: francia képregények Magyarországon Január 26. Budapesti Francia Intézet
Szerző
Témák
képregény

MNB-képvásárlás: elég indok, hogy a tulajdonos magyar állampolgár volt

Publikálás dátuma
2019.01.22. 18:00
Jan Van Der Heyden: Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal
Bár Jan Van Der Heyden Városlátképe sosem volt magyarországi gyűjtemény része, az MNB Értéktár programja szerint az egykori tulajdonos, Heinrich Thyssen magyar állampolgársága miatt került „haza” a festmény.
„Magyar érintettség miatt, a Bornemisza-gyűjtemény okán volt fontos a festmény hazakerülése” – válaszolta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kommunikációs osztálya lapunk levelére, amelyben arra szerettünk volna választ kapni: mi indokolta, hogy az MNB Értéktár programja 400 ezer euróért megvásárolta Jan Van Der Heyden holland barokk festő Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal című képét. Az Értéktár program deklarált célja ugyanis, hogy „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincseket szerezzen vissza Magyarországnak, ám ez a kép mindez idáig sosem volt Magyarországon, vagy magyarországi gyűjteményben. Heinrich Thyssen-Bornemisza báró 1920-ban vásárolta meg az alkotást, és az akkor már Ausztriához tartozó rohonci birtokára került mintegy tíz évre. Ezt az MNB nem is kérdőjelezte meg, mégis, a „festmény hazakerülését” most azzal indokolta: a német báró magyar állampolgár (is) volt – miután első felesége, Bornemisza Margit apja adoptálta. A gyűjteményt egyébként 1993 óta önálló múzeumban mutatják be Madridban.
„A festmény a XIX. század első fele óta ismert a művészettörténeti szakirodalomban, ritkaságértékét pedig növeli az a tény, hogy története szinte keletkezéséig visszakövethető. Ebben a történetben fontos, és a magyar gyűjtéstörténet szempontjából is jelentős állomás volt a Thyssen-Bornemisza család gyűjteményében eltöltött idő” – idézte az MNB az igazságügyi szakértő tanulmányát. Az MNB lapunkhoz eljuttatott válaszából kiderül: a festményre a Szépművészeti Múzeum szakemberei hívták fel az MNB Értéktár program Tanácsadó Testületének figyelmét. (A Népszava úgy tudja: a Szépművészetinek letétbe adott festmény már meg is érkezett a budapesti múzeumba, az állandó kiállítás része lesz.) A festmény megvásárlásáról a végső szót az MNB Igazgatósága mondta ki a Tanácsadó Testület ajánlása és értékbecslése alapján. „Fontos hangsúlyozni, hogy az MNB Értéktár programban megvalósult vásárlásokat minden esetben teljes körű értékbecslés előzte meg” – írták, feltehetően korábbi cikkünk azon felvetésére, hogy a londoni Sotheby's 2005 decemberi árverésén 250-350 ezer font közé – akkori árfolyamon számolva ár 276 ezer euróra – becsülték a festmény értékét. Az akkori katalógus szerint egyébként a mű 1660–65 körül készülhetett, míg az MNB Értéktár program honlapja szerint 1684 körül. Nem feltétlenül, de egy-egy festmény értékét befolyásolhatja, hogy készítőjének korai vagy érett alkotói korszakában keletkezett-e. A most Budapestre került festményhez hasonlóan Jan Van Der Heyden több kölni városlátképet festett: azokat a képeket a londoni Nemzeti Galériában és a müncheni Alte Pinakothekban 1665 körülire datálták.

Reagált a Szépművészeti

A Szépművészeti Múzeum a következő választ adta lapunknak: „A múzeum az alapító okiratában foglalt feladatainak ellátásakor (gyűjtőköréhez tartozó műtárgyak kutatása, gyűjteménygyarapítás stb.) mindig is a történeti Magyarországot vette alapul, nem pedig az ország jelenlegi határait. (Gondoljunk csak a Nemzeti Galéria felvidéki oltáraira.) Ezen túlmenően a Thyssen-Bornemisza gyűjtemény és a család magyar vonatkozásai természetszerűleg nem szűntek meg a trianoni határok után sem. A Heyden-mű ráadásul egy fontos hiányt pótol a Régi Képtár gyűjteményében. Heyden a városlátkép festészeti műfajának megteremtője és legjelesebb művelője volt a XVII. századi Hollandiában, és múzeumunk csupán egy csendéletet őriz tőle. Heyden művészetét éppen városlátképei miatt tartják olyan nagyra, ezek közül azonban egy sem került a Szépművészeti gyűjteményébe, sőt hazai magángyűjteményeinkbe sem. Ami pedig a datálást illeti, a kép előtörténetéből kiderül, hogy volt egy párdarabja is, amellyel képünk egészen 1802-ig együtt mozgott, majd útjaik szétváltak. A párdarab 1870-ben a londoni Wallace Collection-be került, ma is ott őrzik, és ezt jelenleg 1684-re datálják.”
A Wallace Colection-ben őrzött kép
Fotó: the-athenaeum.org
A múzeum válaszához megjegyzendő: Heyden festménye nem Trianon után „került külföldre”. A kép vásárlásának történetét nem a múzeum alapító okiratával, hanem az Értéktár program céljával vetettük össze, amely a „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincsek visszaszerzését irányozta elő.
Frissítve: 2019.01.22. 20:32

Oscar-jelölések: nincs magyar résztvevő

Publikálás dátuma
2019.01.22. 16:04

Fotó: Shutterstock
Három év után először fordul elő, hogy nem tudunk magyar filmnek szurkolni az Oscar-díjátadón.
Magyar idő szerint kedd kora délután bejelentették a 91. Oscar-díj jelöltjeit. Magyar szempontból rossz hír: a várakozásainkkal ellentétben sem a Tóth Barna rendezte Susotázs című etűd, sem a Milorad Krstic jegyezte Ruben Brant, a gyűjtő című animációs film nem jutott végső jelöltek közé. Ezzel egy páratlan sikersorozat szakad meg, mivel három év után először fordul elő, hogy nem tudunk magyar produkciónak szurkolni. Csak emlékeztetőül: 2016-ban a Saul fia, 2017-ben a Mindenki című rövidfilm kapott Oscar-díjat, 2018-ban pedig a Testről és lélekről című dráma jutott el a jelölésig.
 
De mely filmek lesznek a 2019-is Oscar-gála főszereplői? Igazából nincsenek nagy meglepetések. Amikor a díjakról döntő Akadémia bejelentette a terveit, hogy a jövőben a „szórakoztató” művek nagyobb figyelmet kapnak, egyértelmű volt, hogy A fekete párduc kiemelése volt a cél – ott is van a film a legjobb kategóriában. Az sem túl meglepő ma már, hogy ugyan Cannes-ban nem tartották igazi filmnek, a Netflix nevű streaming szolgáltató által forgalmazott Alfonsó Cuarón rendezte Roma az Oscaron simán a legnagyobb nyertes lehet, hiszen még a teljesen ismeretlen szereplőknek is jutott színész jelölés. (A film összesen tíz kategóriában esélyes a díjra.)
 
A Netflix egyébként ünnepelhet, hiszen a Coen testvérek által jegyzett Buster Scruggs balladája is feltűnt, két kisebb (jelmez, dal), és egy nagyobb (adaptált forgatókönyv) díjnál. Az európai filmművészet is erősen jelenlétet mondhat magáénak, hiszen Pawel Pawlikowski Hidegháborúja kvázi erején felül teljesített: nemcsak a legjobb film és a legjobb idegen nyelvű film kategóriában kapott egyszerre nominációt (ez igen ritka precedens), hanem a rendezői és operatőri mezőnyben is. A görög Jorgosz Lanthimosz is az öreg kontinens statisztikáját erősíti: A kedvenc című abszurd komédiája, a Rómához hasonlóan tíz kategóriában kapott jelölést.
 
Az idegen nyelvű film kategória kakukktojása egyébként a Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című, mintegy háromórás drámája, amelynek senki sem várta a jelölését. Mint ahogy azt sem, hogy a bukmékerek szerint legnagyobb befutónak tartott Zöld könyv rendezője, Peter Farelly bukta a nominációt, csakúgy, mint ahogy a Csillag születik direktora, Bradley Cooper is. Viszont, azt is elmondhatjuk: Lady Gaga Oscar-jelölt színésznő. Ki gondolta volna ezt még néhány hónappal ezelőtt?
Frissítve: 2019.01.22. 16:11