Kovács László: Magyarország helye Európában, az aacheni találkozó után

Publikálás dátuma
2019.01.23. 11:53
Illusztráció: Shutterstock
Az európai egység gondolata először több mint ezer éve, 768-ban, Nagy Károly Karoling birodalmában öltött testet. Akkor lett Aachen az egykori Római Birodalom nyugati részének központja, a későbbi európai civilizáció bölcsője. Nagy Károlyt 800-ban Rómában koronázták Európa császárává, ezzel történt meg a szakítás Bizánccal. István király a kereszténység felvételével, a Rómától kért és kapott koronával tette Magyarországot, alig több mint száz évvel a honfoglalás után, ennek az Európának a részévé. Szent István, Szent Imre és Szent László szobra az aacheni dóm magyar kápolnájában erre emlékeztet. Magyarországnak alapvető érdeke, hogy Európa erős, és hazánk az erős Európa része legyen. Kövesse az elmúlt ezer év alatt kialakult európai civilizációs hagyományokat, az Európai Unió alapszerződésekben rögzített értékrendjét, normáit és szabályait, amelyek tiszteletben tartását a többi tagállamhoz hasonlóan a csatlakozáskor vállaltuk. Ennek a közös értékrendnek alapjai a Demokrácia, a Jogállamiság, a Szabadság és a Szolidaritás. Orbán Viktor ezzel szemben az erős nemzetállamok Európáját tekinti célnak. A történelmi tapasztalatok azonban nem ennek az útnak a helyességét bizonyítják. Mind a két világháború Európában, erős nemzetállamok között robbant ki és korábban elképzelhetetlen mértékű pusztítást, szenvedést okozott. Egy valószínűleg még pusztítóbb világháború megakadályozása érdekében hozták létre és írták alá 1957. március 25-én Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, valamint Belgium, Hollandia és Luxemburg között a Római Szerződést, ami 1958. január 1-jén lépett életbe. Ebből jött létre az Európai Közös Piac, majd az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Közösségek, majd az Egyesült Királyságot még beszámítva 28 tagállamot magába foglaló Európai Unió, amihez hazánk népszavazással is megerősítve 2004. május 1-én csatlakozott. Az integráció nem csak az újabb világháború elkerülését tette lehetővé, de azt is, hogy az Európai Unió a világgazdaság és a világpolitika egyik meghatározó, a konfliktusok megoldását segítő, a stabilitást erősítő tényezőjévé váljon.  A 2008-09-es pénzügyi és gazdasági világválság súlyos nehézségeket okozott szinte minden tagállamban és feszültségeket keltett a tagállamok között, illetve a tagállamok és az uniós intézmények viszonyában is. A tagállamok többségében a kormányok igyekeztek magát az integrációt, illetve az uniós intézményeket felelőssé tenni a nehézségekért, bár az igazság az, hogy az Európai Unió tompítani tudta a válság hatásait és segítette az egyes tagállamokban a problémák megoldását. A válság okozta nehézségeket egyes tagállamokban a populista, szélsőjobboldali pártok igyekeztek a saját javukra kihasználni, áttörést jósoltak a soron következő választásokon. Bár pozícióik szinte minden uniós tagállamban erősödtek, a remélt áttörésük elmaradt Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Finnországban és Svédországban is. Csak Ausztriában került be a Szabadság Párt kisebbik koalíciós partnerként a néppárti vezetésű kormányba. Ausztriában a 2000-es választásokon ez már megtörtént, de a Haider vezette pártról kiderült, hogy nem képes a hatékony kormányzásra. A 2002-es előrehozott választásokon kiestek a kormányból és 18 évig ismét ellenzékbe kényszerültek. Olaszországban két populista pártnak legutóbb sikerült kormányt alakítaniuk, de egymás közötti viszonyuk eléggé feszült, ami nem ígér stabil, tartós kormányzást. Az Európai Unió számára a legtöbb problémát a magyar és a lengyel kormány integráció ellenes politikája, a közös értékrend, a szabályok és normák nyílt megsértése, valamint az uniós intézmények elleni durva támadások okozzák. Ezek miatt mindkét ország kormánya ellen elindult az eljárás. A lengyel kormány van nehezebb helyzetben, mivel Kaczynski pártja nem tagja a Néppártnak és így nem számíthat a legnagyobb jobboldali pártcsalád, Néppárti Frakció támogatására. A Fidesz a közelmúltig megkapta a néppárti támogatást, de a közös uniós értékrend sorozatos megsértését az utóbbi időben már az eddigi frakcióvezető, a Bajor CSU politikusa, Manfred Weber sem volt hajlandó tolerálni. Annál is inkább, mert az Európai Bizottság elnöke akar lenni és ezért nem kíván a tagállamok többségében egyre népszerűtlenebb Orbán Viktor mellé állni, amivel kockáztatná a megválasztását. Orbán és a Fidesz pozícióit az is gyengíti, hogy a CSU új elnöke, akit nemrég választottak meg Bajorország miniszterelnökének, elődjével ellentétben saját legfontosabb feladataként a szélsőséges populisták visszaszorítását határozta meg. Orbán Viktor és a kormánypárti magyar sajtó egy ideje azt jósolják, hogy az Európai Parlamenti választásokon a szélsőjobboldali populisták jelentik majd a meghatározó erőt. Az olasz belügyminiszter, a korábban szélsőbaloldali, most pedig szélsőjobboldali populista Matteo Salvini már többször kijelentette, hogy az Európai Parlamenti választások után ő és Orbán lesznek Európa vezetői. Ennek és közös fellépésüknek a valószínűségét azonban csökkenti, hogy például a menekültek elosztásának, a kötelező kvóták alkalmazásának ügyében teljesen ellentétes álláspontot képviselnek. Magyarország számára jelentős előnyökkel járt a 15 évvel ezelőtti csatlakozásunk az Európai Unióhoz. Az uniós támogatások nélkül például a mostaninak csak kevesebb mint a fele lenne a magyar gazdaság növekedése. Uniós tagságunk előnyei viszont még nagyobbak lennének, ha a magyar gazdaság felzárkózását szolgáló támogatás jelentős része nem az oligarchák zsebébe kerülne. Ezt kizárná, ha Magyarország csatlakozna az uniós ügyészség intézményéhez. Nem véletlen, hogy ezt az Orbán kormány kategorikusan elutasítja. Ezért azt népszavazással kellene kikényszeríteni. Az aacheni találkozó és a két kormányfő, Merkel és Macron között létrejött megállapodás jelentősége elsősorban abban van, hogy teljes az egyetértés közöttük a szélsőjobboldali populisták visszaszorításának fontosságában. Ez meg fogja akadályozni azt, hogy a szélsőséges pártok saját hatalmi törekvéseik akadálytalan érvényesítéséhez, ahogy azt már többször beígérték, szétverjék az Európai Uniót. Jó érzés tudni, hogy ezt az Európai Unió két legerősebb tagállama meg fogja, mert meg akarja és meg is tudja akadályozni. Ami viszont a mi feladatunk, minél előbb le kell rombolnunk a NER-t, a Nemzeti Együttműködés hazug, a demokráciának csupán a látszatát keltő Rendszerét! Magyarország alapvető érdekeivel ellentétes mindaz amit az Orbán kormány 2010 óta tesz, ez az út a teljes elszigetelődéshez vezet. Ezt kell mérlegelniük a választóknak tavasszal az Európai Parlamenti, majd ősszel az önkormányzati választásokon. A szerző az MSZP korábbi elnöke, volt külügyminiszter és európai biztos 

Válságban a mérsékelt jobboldal Európában

Publikálás dátuma
2019.01.23. 11:30
Silvio Berlusconi népszerűségének hanyatlásával pártja is elindult a lejtőn
Fotó: SILVIA LORE / NURPHOTO
A szélsőséges pártok térnyerése a tradicionális pártok visszaesését eredményezte. Igaz, más okok is állnak a háttérben.
Az európai szociáldemokraták a legérdekeltebbek abban, hogy halasszák el a Brexitet, s a brit választók még vegyenek részt a március végén esedékes európai parlamenti választáson. Ha ugyanis a szigetországiak még képviseltetnék magukat a következő EP-ben, a szociáldemokrata frakció 156 fős lenne, ha viszont nem, mindössze 132-en ülhetnének a pártcsalád képviselőcsoportjában – derül ki az osztrák Polls of Polls intézet felméréséből. Ez történelmien alacsony frakciót jelentene a a szociáldemokraták szempontjából. Ám az Európai Néppárt (EPP) sem dicsekedhet kivételesen jó értékekkel. Ha a britek választanának, 178 képviselője lenne az EPP-nek, ha nem, még néggyel növelnék is frakciójuk létszámát, mert a britek mandátumainak egy részét az uniós tagok között osztják el. A toryk pedig nem az Európai Néppártban foglalnak helyet. Nemcsak a tradicionális bal-, hanem a jobboldal is súlyos válságba került Európa nyugati részén. Portugáliában különösen szembetűnő a jobbközép szociáldemokrata párt visszaesése. A PSD a 2015-ös parlamenti választáson még az élen végzett 38,6 százalékos eredményt elérve, több mint hat százalékkal megelőzve a szocialistákat, később mégis utóbbi párt alakított kormányt António Costa vezetésével. Azóta azonban igencsak megfordult a politikai széljárás az ibériai országban. Ma már a szocialisták 14-15 százalékkal előzik meg a szociáldemokratákat, ami miatt hétvégén kis híján megbuktatták az ellenzék vezetőjét, Rui Rio egykori portói polgármestert. Spanyolországban még rosszabbul áll a hagyományos jobboldali politikai erő, a Néppárt. Azóta, hogy 2018 májusában megbukott Mariano Rajoy néppárti miniszterelnök, és a szocialista Pedro Sánchez került a kisebbségi kabinet élére, a PP valósággal száguldani kezdett lefelé a lejtőn. Jellemző, hogy a 2016. júniusi parlamenti választáson a Néppárt még 33 százalékot szerzett, sőt még ugyanazon év őszén akadt olyan közvélemény-kutatás, amely 37 százalék felett mérte támogatottságát. A PP 2017 őszén került 30 százalék alá, akkor azonban még a szocialisták előtt állt. 2018 januárjában jelentek meg az első olyan felmérések, amelyek a polgári liberális Ciudadanos elsőségét mutatták ki a PP-ével szemben, a szocialisták ekkor a harmadik helyen vesztegeltek. Ezután fej-fej mellett haladt a két politikai erő a felmérések szerint, az újabb változás júniusban következett be, amikor már a szocialisták kerültek az élre. Azóta is az övék a legnépszerűbb párt, csekély fölénnyel. A legutóbbi két felmérés a szocialistákat 21-23, a Ciudadanost 19-23, a Néppártot pedig 19-21 százalékon látta. Pablo Casado pártja tehát már csak a harmadik a közvélemény-kutatások szerint. Még egy éve sem gondolta volna senki, hogy a Néppártnak a húsz százalék eléréséért kell küzdenie. Ennek oka lehet az is, hogy a Vox nevű szélsőjobboldali párt egyik napról a másikra vált számottevő politikai tényezővé, elsősorban az andalúziai választás után. E voksoláson bejutott a regionális parlamentbe és kívülről támogatja majd a kabinetet. Franciaországban szintén súlyos válságba került a hagyományos jobbközép, gaullistának nevezett párt, a Republikánusok, amelyet többször kereszteltek át az eltelt évtizedek folyamán. Az Ifop iroda múlt héten közzétett felmérése szerint 10 százalékon áll, messze lemaradva az Emmanuel Macron által fémjelzett LREM, illetve a jobboldali radikális Marine Le Pen irányította Nemzeti Gyűlés (RN) mögött. A tradicionális jobbközép párt évtizedeken át, egészen a közelmúltig a francia belpolitika meghatározó ereje volt, ám az utóbbi két évben látványos visszaesésen ment keresztül. Ez elsősorban népszerűtlen elnökének, a 2017 decemberében a politikai erő élére választott Laurent Wauquiez-nek köszönhető. Az Ifop múlt hétvégi felmérése szerint ha Macron nem indulna a következő voksoláson, Wauquiez csak az ötödik helyen végezne a potenciális elnökjelöltek között. A centrista Francois Bayrou népszerűsége 44 százalékos, a szocialista Benoit Hamon 37-en áll, Le Pen 33-on, ami egyébként öt százalékos emelkedésnek felelne meg. Wauquiez-t mindössze a megkérdezettek 31 százaléka kedveli. A pártelnök nagyon elszámította magát. A Republikánusok vezetőjeként ugyanis igyekezett kifogni a szelet Le Penék vitorlájából, mert a bevándorlásellenességet helyezte a párt programjának középpontjába. Jellemző, hogy Donald Trump felemelkedését és politikáját tekintette követendő példának. Wauquiez azonban szembekerült a jobbközép nagy öregjeivel, Alain Juppével, Jean-Pierre Raffarinnel és Nicolas Sarkozyvel. Részint a Republikánusok visszaesése magyarázza Le Pen pártjának megerősödését. Olaszországban már korábban végbement a tradicionális jobboldal erodálása. Ennek elsősorban az az oka, hogy a korábbi kormánypárt, a Forza Italia, amelynek szintén több neve volt már a történelem folyamán, túlságosan is Silvio Berlusconi személyéhez kötődött. Tény, ő építette fel a tömörülést, ő biztosított számára komoly médiajelenlétet televízióiban, de hanyatlásával a Forza Italia is elindult lefelé a lejtőn. Érdekes, hogy a számos botrányba keveredett, az állam pénzét saját céljaira felhasználó egykori miniszterelnök ma már mérsékelt politikusnak tűnik a Liga elnökével, Matteo Salvinivel szemben. Berlusconi pártja egyébként még 29,2 százalékot szerzett a 2013-as választáson, 2018 márciusában azonban már csak 14 százalékot. Most pedig 8-10 százalék között mérik. A Forza Italia egyértelműen a Liga felemelkedésének kárvallottja.
Németországban a CDU/CSU már túlvan legrosszabb időszakán, ismét tartósan 30 százalék fölé került. Ausztriában töretlen az Osztrák Néppárt népszerűsége, 35 százalékkal.

Így állnak a tradicionális pártok

Ország - Párt - Százalék Portugália / PSD / 24-26 Spanyolország / PP / 19-21 Franciaország / LR / 10 Olaszország / FI / 7-8 Németország / CDU/CSU/  30-32 Ausztria / ÖVP / 34-35

Palotaforradalom a bécsi spanyol lovasiskolában

Publikálás dátuma
2019.01.23. 10:00
Sonja Klima reméli, hogy a vihar majd elcsitul, és bizonyíthat
Fotó: STARPIX APA/PICTUREDESK
Sebastian Kurz osztrák kancellár kormánya semmibe véve a pályázati eredményeket saját emberét nevezte ki a patinás lovasiskola élére.
„Mit ért ön Sonja Klima a lipicai lovakhoz? „Ezzel a provokatív címmel jelent meg a kétmillió ember által olvasott osztrák bulvárlap, a Kronen Zeitung vasárnapi számában kétkolumnás interjú a spanyol lovasiskola újonnan kinevezett vezetőjével. Az 55 esztendős szépasszony pályázat útján nyerte el az állást, amely havi 8000 euró fizetéssel jár. Az UNESCO világörökségéhez tartozó lovasiskola vezetői pályázatán hárman indultak, az első helyen, 165 ponttal Herwig Radnetter végzett, ennyit ért az a 42 év, amit a nemes paripák között eltöltött. 145 pontot szerzett Sonja, aki már gyermekkorában imádta a lovakat, s bár a történelmi intézménynek eddig nem került a közelébe, de élettársával felépített egy tenyésztéssel, kiképzéssel foglalkozó, 50 lovas magánménes vállalkozást. Pályáját valaha tanítónőként kezdte, a nevelés fortélyait már az emberi nebulóknál megtanulta. A harmadik helyen, Klimától csak két ponttal elmaradva, az egykori Miss Universe, Ulla Weigerstorfer végzett. Az osztrák kormány, élén a még mindig csak 32 esztendős kancellárral, Sebastian Kurzzal, merészen semmibe vette a pályázati sorsolást, s Klimát nevezte ki a császári palotában működő lóistállóból, a Piberben lévő lótenyészetből és a Heldenbergben található gyakorlóközpontból álló vállalkozás élére. Az úri lovaglás világhírű központja 160 embernek ad munkát, köztük 21 lovasnak. A gömbölyded farú hófehér paripák külföldre is járnak balettozni, s növeli a nemes bevételt, fényezi az elmúlt császári időket, hogy elegáns bálok számára ma is kibérelhető a lovasiskola épülete. A tekintélyes személyiségekből álló lovasiskolai tanácsadó testület mind a négy tagja haladéktalanul lemondott tisztségéről a döntés hallatán, s pár órával később a felügyelőbizottságban ülő Martin Bartenstein, volt kereszténydemokrata miniszter is felállt, kijelentve, hogy az adott körülmények között egy percig sem maradhat tovább. A felháborodás nem elsősorban a semmibe vett pályázati eredménynek szólt, hanem annak, hogy a „Vörös Sonjaként” aposztrofált, magát menedzsernek minősítő asszony 1995-ben a későbbi szociáldemokrata kancellár, Viktor Klima felesége lett. Tíz évvel később elváltak, de Klima már az ezredfordulón elhagyta Ausztriát, hogy pártjának csúfos veresége elől Argentinában, a Volkswagen helyi főnökeként telepedjék le. Volt felesége a szociáldemokrata pártból is kilépett, s társasági ladyként igyekezett az egykori magasságokba emelkedni. Barátságokat szőtt az új kereszténydemokrata-szabadságpárti hatalom embereivel, azok feleségeivel, s 2010-től "lóügyi" kinevezése napjáig a Ronald-McDonald Gyereksegítő Alapítványt vezette. Ott nem csupán irányító képességével tűnt ki, de azzal is, hogy egymillió euró adományt kalapozott össze a szervezet sikeres működéséhez. Az előkelőséghez szokott urak és hölgyek gyomra azonban nem tudta bevenni a rangon aluli kinevezést, ahogyan ezt elmondhatatlanul komoly, kardot nyelt képviselőjük az osztrák állami televízió 22 órás híradójában, a helyzet súlyosságához illően kifejtette. Megemlékezett viszont a lovasiskolát 11 esztendőn át vezető elődről, a tisztségét decemberben visszaadó Elisabeth Gürtelről, akit 69 éves kora arra kötelez, hogy a megterhelő munkát visszaadja, s csak saját vállalkozásának, a bécsi és a salzburgi ötcsillagos Hotel Sacher irányításának szentelje energiáit. Gürtel a kereszténydemokrata párt elismert személyisége, nyolc éven át vezette a szintén a bécsi tradíciók ékkövének tartott Operabált. Mint visszavonulásakor írták, a különleges ruhakölteményekben fellépő Gürtelnek sikerült a bál régi fényét visszaállítania. A vezetőváltás okozta földrengést nem érzékelők azt mondják, ideje volt a szállodás nagyasszony távozásának, 11 év alatt nem tudta nyereségessé tenni a mindmáig évi 25 millió euró állami szubvencióra szoruló intézményt, nem tudta kiírtani a munkatársak közötti szüntelen intrikát. Sonja bizakodó, reméli, hogy a vihar majd elcsitul, s ő bizonyíthatja rátermettségét.