Az európai egység gondolata először több mint ezer éve, 768-ban, Nagy Károly Karoling birodalmában öltött testet. Akkor lett Aachen az egykori Római Birodalom nyugati részének központja, a későbbi európai civilizáció bölcsője. Nagy Károlyt 800-ban Rómában koronázták Európa császárává, ezzel történt meg a szakítás Bizánccal. István király a kereszténység felvételével, a Rómától kért és kapott koronával tette Magyarországot, alig több mint száz évvel a honfoglalás után, ennek az Európának a részévé. Szent István, Szent Imre és Szent László szobra az aacheni dóm magyar kápolnájában erre emlékeztet.
Magyarországnak alapvető érdeke, hogy Európa erős, és hazánk az erős Európa része legyen. Kövesse az elmúlt ezer év alatt kialakult európai civilizációs hagyományokat, az Európai Unió alapszerződésekben rögzített értékrendjét, normáit és szabályait, amelyek tiszteletben tartását a többi tagállamhoz hasonlóan a csatlakozáskor vállaltuk. Ennek a közös értékrendnek alapjai a Demokrácia, a Jogállamiság, a Szabadság és a Szolidaritás. Orbán Viktor ezzel szemben az erős nemzetállamok Európáját tekinti célnak. A történelmi tapasztalatok azonban nem ennek az útnak a helyességét bizonyítják. Mind a két világháború Európában, erős nemzetállamok között robbant ki és korábban elképzelhetetlen mértékű pusztítást, szenvedést okozott. Egy valószínűleg még pusztítóbb világháború megakadályozása érdekében hozták létre és írták alá 1957. március 25-én Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, valamint Belgium, Hollandia és Luxemburg között a Római Szerződést, ami 1958. január 1-jén lépett életbe. Ebből jött létre az Európai Közös Piac, majd az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Közösségek, majd az Egyesült Királyságot még beszámítva 28 tagállamot magába foglaló Európai Unió, amihez hazánk népszavazással is megerősítve 2004. május 1-én csatlakozott. Az integráció nem csak az újabb világháború elkerülését tette lehetővé, de azt is, hogy az Európai Unió a világgazdaság és a világpolitika egyik meghatározó, a konfliktusok megoldását segítő, a stabilitást erősítő tényezőjévé váljon.
A 2008-09-es pénzügyi és gazdasági világválság súlyos nehézségeket okozott szinte minden tagállamban és feszültségeket keltett a tagállamok között, illetve a tagállamok és az uniós intézmények viszonyában is. A tagállamok többségében a kormányok igyekeztek magát az integrációt, illetve az uniós intézményeket felelőssé tenni a nehézségekért, bár az igazság az, hogy az Európai Unió tompítani tudta a válság hatásait és segítette az egyes tagállamokban a problémák megoldását.
A válság okozta nehézségeket egyes tagállamokban a populista, szélsőjobboldali pártok igyekeztek a saját javukra kihasználni, áttörést jósoltak a soron következő választásokon. Bár pozícióik szinte minden uniós tagállamban erősödtek, a remélt áttörésük elmaradt Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Finnországban és Svédországban is. Csak Ausztriában került be a Szabadság Párt kisebbik koalíciós partnerként a néppárti vezetésű kormányba. Ausztriában a 2000-es választásokon ez már megtörtént, de a Haider vezette pártról kiderült, hogy nem képes a hatékony kormányzásra. A 2002-es előrehozott választásokon kiestek a kormányból és 18 évig ismét ellenzékbe kényszerültek. Olaszországban két populista pártnak legutóbb sikerült kormányt alakítaniuk, de egymás közötti viszonyuk eléggé feszült, ami nem ígér stabil, tartós kormányzást.
Az Európai Unió számára a legtöbb problémát a magyar és a lengyel kormány integráció ellenes politikája, a közös értékrend, a szabályok és normák nyílt megsértése, valamint az uniós intézmények elleni durva támadások okozzák. Ezek miatt mindkét ország kormánya ellen elindult az eljárás. A lengyel kormány van nehezebb helyzetben, mivel Kaczynski pártja nem tagja a Néppártnak és így nem számíthat a legnagyobb jobboldali pártcsalád, Néppárti Frakció támogatására. A Fidesz a közelmúltig megkapta a néppárti támogatást, de a közös uniós értékrend sorozatos megsértését az utóbbi időben már az eddigi frakcióvezető, a Bajor CSU politikusa, Manfred Weber sem volt hajlandó tolerálni. Annál is inkább, mert az Európai Bizottság elnöke akar lenni és ezért nem kíván a tagállamok többségében egyre népszerűtlenebb Orbán Viktor mellé állni, amivel kockáztatná a megválasztását. Orbán és a Fidesz pozícióit az is gyengíti, hogy a CSU új elnöke, akit nemrég választottak meg Bajorország miniszterelnökének, elődjével ellentétben saját legfontosabb feladataként a szélsőséges populisták visszaszorítását határozta meg.
Orbán Viktor és a kormánypárti magyar sajtó egy ideje azt jósolják, hogy az Európai Parlamenti választásokon a szélsőjobboldali populisták jelentik majd a meghatározó erőt. Az olasz belügyminiszter, a korábban szélsőbaloldali, most pedig szélsőjobboldali populista Matteo Salvini már többször kijelentette, hogy az Európai Parlamenti választások után ő és Orbán lesznek Európa vezetői. Ennek és közös fellépésüknek a valószínűségét azonban csökkenti, hogy például a menekültek elosztásának, a kötelező kvóták alkalmazásának ügyében teljesen ellentétes álláspontot képviselnek.
Magyarország számára jelentős előnyökkel járt a 15 évvel ezelőtti csatlakozásunk az Európai Unióhoz. Az uniós támogatások nélkül például a mostaninak csak kevesebb mint a fele lenne a magyar gazdaság növekedése. Uniós tagságunk előnyei viszont még nagyobbak lennének, ha a magyar gazdaság felzárkózását szolgáló támogatás jelentős része nem az oligarchák zsebébe kerülne. Ezt kizárná, ha Magyarország csatlakozna az uniós ügyészség intézményéhez. Nem véletlen, hogy ezt az Orbán kormány kategorikusan elutasítja. Ezért azt népszavazással kellene kikényszeríteni.
Az aacheni találkozó és a két kormányfő, Merkel és Macron között létrejött megállapodás jelentősége elsősorban abban van, hogy teljes az egyetértés közöttük a szélsőjobboldali populisták visszaszorításának fontosságában. Ez meg fogja akadályozni azt, hogy a szélsőséges pártok saját hatalmi törekvéseik akadálytalan érvényesítéséhez, ahogy azt már többször beígérték, szétverjék az Európai Uniót. Jó érzés tudni, hogy ezt az Európai Unió két legerősebb tagállama meg fogja, mert meg akarja és meg is tudja akadályozni. Ami viszont a mi feladatunk, minél előbb le kell rombolnunk a NER-t, a Nemzeti Együttműködés hazug, a demokráciának csupán a látszatát keltő Rendszerét!
Magyarország alapvető érdekeivel ellentétes mindaz amit az Orbán kormány 2010 óta tesz, ez az út a teljes elszigetelődéshez vezet. Ezt kell mérlegelniük a választóknak tavasszal az Európai Parlamenti, majd ősszel az önkormányzati választásokon.
A szerző az MSZP korábbi elnöke, volt külügyminiszter és európai biztos
