Válságban a mérsékelt jobboldal Európában

A szélsőséges pártok térnyerése a tradicionális pártok visszaesését eredményezte. Igaz, más okok is állnak a háttérben.

Az európai szociáldemokraták a legérdekeltebbek abban, hogy halasszák el a Brexitet, s a brit választók még vegyenek részt a március végén esedékes európai parlamenti választáson. Ha ugyanis a szigetországiak még képviseltetnék magukat a következő EP-ben, a szociáldemokrata frakció 156 fős lenne, ha viszont nem, mindössze 132-en ülhetnének a pártcsalád képviselőcsoportjában – derül ki az osztrák Polls of Polls intézet felméréséből. Ez történelmien alacsony frakciót jelentene a a szociáldemokraták szempontjából. Ám az Európai Néppárt (EPP) sem dicsekedhet kivételesen jó értékekkel. Ha a britek választanának, 178 képviselője lenne az EPP-nek, ha nem, még néggyel növelnék is frakciójuk létszámát, mert a britek mandátumainak egy részét az uniós tagok között osztják el. A toryk pedig nem az Európai Néppártban foglalnak helyet.

Nemcsak a tradicionális bal-, hanem a jobboldal is súlyos válságba került Európa nyugati részén. Portugáliában különösen szembetűnő a jobbközép szociáldemokrata párt visszaesése. A PSD a 2015-ös parlamenti választáson még az élen végzett 38,6 százalékos eredményt elérve, több mint hat százalékkal megelőzve a szocialistákat, később mégis utóbbi párt alakított kormányt António Costa vezetésével. Azóta azonban igencsak megfordult a politikai széljárás az ibériai országban. Ma már a szocialisták 14-15 százalékkal előzik meg a szociáldemokratákat, ami miatt hétvégén kis híján megbuktatták az ellenzék vezetőjét, Rui Rio egykori portói polgármestert.

Spanyolországban még rosszabbul áll a hagyományos jobboldali politikai erő, a Néppárt. Azóta, hogy 2018 májusában megbukott Mariano Rajoy néppárti miniszterelnök, és a szocialista Pedro Sánchez került a kisebbségi kabinet élére, a PP valósággal száguldani kezdett lefelé a lejtőn. Jellemző, hogy a 2016. júniusi parlamenti választáson a Néppárt még 33 százalékot szerzett, sőt még ugyanazon év őszén akadt olyan közvélemény-kutatás, amely 37 százalék felett mérte támogatottságát. A PP 2017 őszén került 30 százalék alá, akkor azonban még a szocialisták előtt állt. 2018 januárjában jelentek meg az első olyan felmérések, amelyek a polgári liberális Ciudadanos elsőségét mutatták ki a PP-ével szemben, a szocialisták ekkor a harmadik helyen vesztegeltek.

Ezután fej-fej mellett haladt a két politikai erő a felmérések szerint, az újabb változás júniusban következett be, amikor már a szocialisták kerültek az élre. Azóta is az övék a legnépszerűbb párt, csekély fölénnyel. A legutóbbi két felmérés a szocialistákat 21-23, a Ciudadanost 19-23, a Néppártot pedig 19-21 százalékon látta. Pablo Casado pártja tehát már csak a harmadik a közvélemény-kutatások szerint. Még egy éve sem gondolta volna senki, hogy a Néppártnak a húsz százalék eléréséért kell küzdenie. Ennek oka lehet az is, hogy a Vox nevű szélsőjobboldali párt egyik napról a másikra vált számottevő politikai tényezővé, elsősorban az andalúziai választás után. E voksoláson bejutott a regionális parlamentbe és kívülről támogatja majd a kabinetet.

Franciaországban szintén súlyos válságba került a hagyományos jobbközép, gaullistának nevezett párt, a Republikánusok, amelyet többször kereszteltek át az eltelt évtizedek folyamán. Az Ifop iroda múlt héten közzétett felmérése szerint 10 százalékon áll, messze lemaradva az Emmanuel Macron által fémjelzett LREM, illetve a jobboldali radikális Marine Le Pen irányította Nemzeti Gyűlés (RN) mögött. A tradicionális jobbközép párt évtizedeken át, egészen a közelmúltig a francia belpolitika meghatározó ereje volt, ám az utóbbi két évben látványos visszaesésen ment keresztül. Ez elsősorban népszerűtlen elnökének, a 2017 decemberében a politikai erő élére választott Laurent Wauquiez-nek köszönhető. Az Ifop múlt hétvégi felmérése szerint ha Macron nem indulna a következő voksoláson, Wauquiez csak az ötödik helyen végezne a potenciális elnökjelöltek között. A centrista Francois Bayrou népszerűsége 44 százalékos, a szocialista Benoit Hamon 37-en áll, Le Pen 33-on, ami egyébként öt százalékos emelkedésnek felelne meg.

Wauquiez-t mindössze a megkérdezettek 31 százaléka kedveli. A pártelnök nagyon elszámította magát. A Republikánusok vezetőjeként ugyanis igyekezett kifogni a szelet Le Penék vitorlájából, mert a bevándorlásellenességet helyezte a párt programjának középpontjába. Jellemző, hogy Donald Trump felemelkedését és politikáját tekintette követendő példának. Wauquiez azonban szembekerült a jobbközép nagy öregjeivel, Alain Juppével, Jean-Pierre Raffarinnel és Nicolas Sarkozyvel. Részint a Republikánusok visszaesése magyarázza Le Pen pártjának megerősödését.

Olaszországban már korábban végbement a tradicionális jobboldal erodálása. Ennek elsősorban az az oka, hogy a korábbi kormánypárt, a Forza Italia, amelynek szintén több neve volt már a történelem folyamán, túlságosan is Silvio Berlusconi személyéhez kötődött. Tény, ő építette fel a tömörülést, ő biztosított számára komoly médiajelenlétet televízióiban, de hanyatlásával a Forza Italia is elindult lefelé a lejtőn. Érdekes, hogy a számos botrányba keveredett, az állam pénzét saját céljaira felhasználó egykori miniszterelnök ma már mérsékelt politikusnak tűnik a Liga elnökével, Matteo Salvinivel szemben. Berlusconi pártja egyébként még 29,2 százalékot szerzett a 2013-as választáson, 2018 márciusában azonban már csak 14 százalékot. Most pedig 8-10 százalék között mérik. A Forza Italia egyértelműen a Liga felemelkedésének kárvallottja.

Németországban a CDU/CSU már túlvan legrosszabb időszakán, ismét tartósan 30 százalék fölé került. Ausztriában töretlen az Osztrák Néppárt népszerűsége, 35 százalékkal.