Paks2: butaság volt Aszódi menesztése

Publikálás dátuma
2019.01.24. 10:05

Fotó: Burger Barna / MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda
Sem Orbán Viktor, sem az általa híven hangoztatott "magyar érdek", sem a nukleáris biztonság szempontjából nem nevezhető okos döntésnek Aszódi Attila Paks 2-ügyi államtitkár menesztése.
A paksi atomerőmű bővítéséért felelős államtitkár, Aszódi Attila felmentése csak növeli azt a zűrzavart, ami az eleve kudarcra ítélt elképzelést a kezdetektől jellemzi, így az előkészületeket mielőbb le kell állítani - vélekedett lapunk megkeresésére Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse. Az engedélyezés közepén, a legfontosabbnak számító létesítési irat beadása előtt, az ezért felelős Aszódi Attila elküldése kérdéseket vet fel az Orbán-kormány nukleáris biztonság iránti elkötelezettségét illetően, amire így további garanciákra van szükség - érvelt. Habár az orosz féllel kötött megállapodások egy része - így a kivitelezésre az állami Roszatommal kötött szerződés - titkos, az események alapján az a magyar fél ellenében inkább az oroszokat hozhatja helyzetbe. Hírek szerint megkötésüket Moszkva sürgette és az átadás első, 2025-2026-os időpontját is Putyin határozhatta meg. A környezetvédelmi szakember nem érti, hogy az orosz állami hitelről kötött - amúgy nyilvános - megállapodás miért nem rendezi világosan, ha a létesítmény a visszafizetés kezdetének 2026. március 15-i időpontjáig nem készül el. Vitarendezésre - az ilyen horderejű megállapodásoktól eltérően - nem nemzetközi választott bíróság szolgál: e célt egy fajta barátságos moszkvai megbeszélés lehetősége tölti be. Perger András az eleve 22 hónapos csúszást okozó EU-engedélyeztetés óta eltelt idő további késedelmei miatt biztos abban, hogy az üzemkezdetre tett legutóbbi, 2026-2027-es ígéret se tartható. Így viszont kérdés, miként törleszt a magyar állam. Perger András felhívta a figyelmet:  
Aszódi Attilát egy nappal azután mentették fel, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) év eleji tájékoztatóján kiderült, az állami Paks II Zrt. ez évre se jelezte az építkezést megelőző létesítési engedélykérelem beadását.

Mivel a hatóság azt - a javítási időkön kívül - 15 hónap alatt bírálhatja el, 2021 előtt a hozzájárulás aligha születik meg; az első "betonöntés" csak azután indulhat. A Roszatom innentől számítva általában 9-10 év alatt húz fel egy erőművet. A legutóbbi határidő viszont 5-6 éves rohamtempót igényelne, ami megint csak veszélyeztetné a nukleáris biztonságot. Így viszont reális időpontként egyre közelítünk 2032-höz, noha eme - elsőként lapunkban felvetett - eshetőség ellen a Paks 2-es fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter, Süli János néhány hete élesen kikelt. A Greenpeace képviselője döbbenetesnek tartja, hogy az orosz fél ehhez képest változatlanul 2019-2020-as kezdést emleget, figyelmen kívül hagyva az engedélyezést. Perger András számára nyilvánvaló, hogy az oroszok határozottan sürgetik úgy a magyar beruházót, mint az Orbán-kormányt. Így lehetett olyan belső ígéret, hogy a létesítési engedélykérelem állítólag már nyáron megérkező orosz változatát a Paks II. Zrt. a múlt év végéig feldolgozva beadja a hatósághoz. Abban, hogy ez nem így történt, lehetett szerepe Aszódi Attilának, ami befolyásolhatta felmentését. Perger András éles vitáik ellenére Aszódi Attilát megkérdőjelezhetetlen nukleáris szaktekintélynek tartja, 
akinek lehetett olyan ideális szándéka, hogy államtitkárságához egy általa biztonságosnak vélt, minden előírásnak és szabványnak megfelelő nukleáris fejlesztés kötődjék.

Mára azonban világossá vált, hogy az oroszok által benyújtott tervek nem állják ki a magyar törvényesség próbáját. (Ezt lapunkkal legutóbb épp Fichtinger Gyula OAH-főigazgató osztotta meg.) Azt nem tudni, ebben mi számít túlzott szőrszálhasogatásnak, mi befolyásolhatta Orbán Viktort, de Aszódi Attila ellen az oroszok hozhattak fel ilyen érveket. Perger András nem zárja ki, hogy a döntés most mindkét félből nagyobb fokú rugalmasságot vált ki és talán még a - szerinte érdemi vizsgálatot tervező - nukleáris hatóságon is átcsúszhatnak iratok. Ám mindezek mögött ott áll Brüsszel, ahol minden, a nukleáris biztonsággal kapcsolatos rezdülést feszülten figyelnek és határozottan lépnek, ha valami nem pontosan az uniós előírások szerint történik. Ráadásul a nukleáris biztonság végül is nem a tervektől, hanem a kivitelezéstől függ. Ebben kiemelt felelősség hárul a műszaki ellenőrökre. Úgy véli, a jelenlegi blokkok 70-es-80-as évekbeli kivitelezése során is több orosz terven hajtottak végre biztonsági módosítást. (És 2003-ban még így is történt az erőműben egy ritkának számító, 3-as fokozatú, súlyos üzemzavar - jegyezte meg.) Az akkori időkhöz képest mozgásterünk most szűkebb, hisz az orosz fél ezúttal kulcsrakész átadást vállalt. Kérdés, ilyen időbeli nyomás alatt akad-e olyan hazai szakember, aki - akár finn példa nyomán - "feltöreti a betont is, ha kell". A döntéshozók közötti egészségtelen összefonódásokra, a szakmai kontrollok hiányára és így elsumákolt óvintézkedésekre példaként hozta fel a fukusimai atombalesetet. Bár az OAH szakmailag független a magyar kormánytól, költségvetését mégis csak a beruházás sürgetésében érdekelt, energetikáért felelős miniszter állapítja meg. Ráadásul, miközben az iparágat szakemberhiány sújtja, az OAH jelenlegi paksi blokkokra irányuló figyelme sem lankadhat - hangsúlyozta Perger András. A jelek szerint a - magyar részről amúgy jórészt épp Aszódi Attila által végigtárgyalt – szerződések nem kezelik pontosan a felelősséget és a számonkérést. Erre utal, hogy Orbán Viktor az illetékes államtitkár felállításával igyekezhet orvosolni a hibás orosz tervek okozta fennakadást. Az idén talán elkészülő, Olkiluoto-3 nevű finn atomerőmű évtizedes csúszásának költségeit a pontosan megfogalmazott szerződések nyomán most a gyártó, a francia Areva fizeti. A környezetvédelmi szakember ugyanakkor az egész beruházást a kezdetektől értelmetlennek, szürreálisnak tartja, amibe akár az is belefér, hogy Budapest és Moszkva titokban már módosította a szerződéseket. Ugyanakkor a Greenpeace az egyetlen ésszerű megoldásnak a teljes beruházás azonnali leállítását tartaná - szögezte le Perger András.

Utódvárományosok

Lapunknak Aszódi Attila utódvárományosaként emlegették Lenkei Istvánt, a Paks II Zrt. vezérigazgatóját, a Magyar Atomfórum Egyesület elnökét, illetve Kovács Pált, Süli János kabinetfőnökét, aki 2012 és 2014 között energiaügyért felelős államtitkári posztot töltött be, de ezalatt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzótanácsának alelnökeként is tevékenykedett. Az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre Süli János hivatala szokás szerint nem válaszolt.

Engedékeny engedélyek

A kormány saját szempontjából sem tartja okos lépésnek Aszódi Attila menesztését egy forrásunk szerint. Ha éppenséggel az államtitkár személye akadályozta a Paks 2-es beruházás tervein dolgozó magyar-orosz együttműködést, a két fél közötti szívélyesség helyreállítása még további késedelemmel fenyeget – fejtette ki. Ha mostantól a tervek át is csúsznának az előszűrést végző Paks II Zrt.-n, még elakadhatnak az engedélyező hatóságon, ahol a javítások további hosszú hónapokat igényelhetnek. Az EU kezében ugyanakkor a bírósági úton kívül nem lát további vétólehetőségeket. A tervezés-engedélyezés hanyagsága később, a kivitelezés vagy akár a működés során is megbosszulhatja magát. Az előkészítés elhúzódása nagyságrendekkel olcsóbb és kezelhetőbb, mint az ennek hibáiból származó helyreállítások költsége és időtartama – véli. Ilyenkor a felelősségre vonást, garanciaérvényesítést és költségviselést az alvállalkozói láncolatok kuszasága nehezíti. A működés alatti utójavítások rontják a tervezett megtérülést is – érvelt a szakember. A késedelemnél vagy az anyagi kárnál ugyanis a száz százalékos biztonságot változatlanul mindenki előrébb helyezi.

Atompárti szakértő: tarthatatlan határidők

A Paksra tervezett két új nukleáris blokk legvalószínűbb átadási időpontjának a 2030 körüli éveket tartja Szabó Benjamin villamosmérnök, aki a jelenleg üzemelő paksi blokkok építését az 1983-as átadásig kormánybiztosként felügyelte. A szakember az eredetileg meghirdetett átadási időpontokat a részletek ismerete nélkül is tarthatatlannak látja. Ugyanakkor változatlanul kiáll a bővítés mellett, mivel az ország villamosenergia-ellátását a jelenlegi atomblokkok 2030 utáni fokozatos leállítása után nem tudja ekkora méretű és termelésű „alaperőmű” nélkül elképzelni. Atomkorkép című könyvében is papírra vetett emlékei szerint az erőműre 1966-ban megkötött magyar-szovjet államközi egyezmény után 1968-ig lezajlott az engedélyezés és 1969-ben az építkezés is megindult. (A fél évszázaddal ezelőtti helyzethez képest tehát már most legalább három éves a csúszás.) Bár ezután a Kádár-kormány rövid ideig visszakozott, 1972-ben már négy, egyenként 440 megawattos blokk mellett kötelezték el magukat. Igaz, az abban lefektetett 1980-as átadási időpont se bizonyult tarthatónak. Az első blokkot 1982 végén kapcsolták hálózatra. A szovjetekkel műszaki téren összességében ragyogó együttműködésre emlékszik. Az oroszok jobban értettek a nukleáris technológiához, de a magyarok beletanultak - fogalmazott. Inkább kereskedelmi és határidő-jellegű vitáik voltak. Nem zárja ki, hogy most az orosz fél első tervjavaslataiban kevéssé vette figyelembe a hazai jogszabályokat. Szerinte ugyanis túlvállalhatták magukat. Ám ezt orvosolható problémaként értékeli, ami nem akadályozza a megvalósítást. Szabó Benjamin kiemelte: az esetleges késedelem jelentősége eltörpül a teljes körű nukleáris biztonsághoz képest. 1982-ben az akkori miniszterelnök is megértette, amikor visszautasították őszi üzemkezdetre vonatkozó kérését - hozta fel példaként. Így a blokkot akkor kapcsolták a hálózatra, amikor a szakemberek elérkezettnek látták az időt: az év legvégén.

Szerző

Fogy a magyar Londonban – nem haza költöznek

Publikálás dátuma
2019.01.23. 07:30

Fotó: ALBERTO PEZZALI / NURPHOTO
Érezhetően kevesebb magyar vállal munkát Nagy-Britanniában a Brexit-népszavazás óta, ráadásul - az egyre bizonytalanabb kimenetelű - kilépésről szóló egyezség a már kint dolgozók számát is faragja. A továbbállók többsége élhető és jövedelmező országot keres, Magyarországra legfeljebb a csok miatt jönnek, de jellemzően úgy tervezik, hogy csak az építkezés idejére maradnak.
Ezt tapasztalja Szabó László, a Londoni Magyarok Közössége (LMK) ügyvezető igazgatója is, aki egy rövidebb időszakot leszámítva 2001 óta él Londonban. Cége információval segíti a munkavállalókat ügyes-bajos dolgaikban, és kapcsolattartási fórumokat, eseményeket szervez. - Érezhetően fogyunk, egyre többen csomagolnak és keresnek más országot. Kevésbé érzik biztonságban magukat az itteni magyar munkavállalók. Mi próbálunk mindenkit marasztalni, főleg azokat, akiknek biztos megélhetésük van, mert nem feltétlenül bölcs döntés a költözés addig, amíg nem tudunk biztosat. Mert minden elképzelhető, akár egy kevésbé megrázó Brexit is benne van a pakliban - mondta.
Szabó László és munkatársai a közösségi oldalaikon, de akár emailban vagy Skype-on is tájékoztatják a magyarokat a brit kilépési folyamat fejleményeiről. A londoni EU-s munkavállalók elsősorban attól tartanak, hogy Theresa May kilépéspárti kötéltánca kormányválsághoz és előrehozott választáshoz vezethet, de a megállapodás nélküli hard-Brexit is gazdasági visszaeséssel fenyeget.
A magyarok számára az elmúlt években egyre kevésbé volt jó üzlet az angliai munkavállalás. A két és fél évvel ezelőtti, szűk többséget hozó népszavazás óta a gazdaság és a pénzpiac várakozásai is romlottak, gyengült a font-árfolyam, a szociális transzferek minősége pedig nagyot zuhant. Szabó Lászlóék két gyermekük után 50 ezer forintnyi „családi pótlékot” kapnak, és miután ő nem minimálbért keres, lakhatási és más támogatás sem jár nekik. Az angolok kétharmada ugyanakkor még mindig úgy gondolja, hogy az EU-munkavállalók többet vesznek ki a közösből, mint amennyit beletesznek. A valóság ennek az ellentéte: egy tavalyi statisztika szerint a 2016-17-es pénzügyi évben 4,7 milliárd fonttal többet adóztak, mint amennyit szociális ellátásként kaptak. - Korábban sokkal bőkezűbb volt az állam, de sokat szigorítottak, fizetéshez és tartózkodási időhöz kötötték az ellátásokat, így nem könnyű igénybe venni őket. Aki emiatt keres célországot, már biztosan nem érdemes Angliát választania. A megélhetés, a szállás és a munkahelyre bejutás költsége Londonban továbbra is magas, alig változó fizetési színvonal mellett - fogalmazott.
Az LMK szerint a most költözést fontolgatók közül a legtöbben nem Magyarországra tartanak, hanem a nyelvtudásuktól függően Franciaországot vagy Németországot választják, angoltudással pedig még távolabbra mennek. Több ismerősük például Máltát választotta emiatt. - Olyanok is akadnak persze, aki egy időre haza mennek, mert szeretnék kihasználni a szociálpolitikai támogatásokat. Két-három párral is beszéltem, de mindegyikük azt valószínűsítette, hogy a csok igénybevétele után ismét külföldre mennek dolgozni.
Németország mellett Ausztria is egyre népszerűbb célpont az angliai magyarok számára, mert nyugati szomszédunk ugyan csökkentette a szociális ellátás mértékét, de a hazautazás olcsóbb, a munkavállalók akár hétvégére is hazamehetnek, miközben Angliából évente legfeljebb kétszer látogattak Magyarországra.

Közös fórum a követséggel

A végleges döntés magyar munkavállalókat is érintő hatásairól fórumot szerveznek majd márciusban, erről állapodott meg az londoni közösség ügyvezetője a minap Szalay-Bobrovniczky Kristóf nagykövettel. Akkor a húsz perces beszélgetésük végén már teljesen más volt a helyzet, mint a kezdetén: ilyen gyorsan változnak most a dolgok Angliában. A Londoni Magyarok Közössége egyébként a 2005-ös terrortámadás idején is segített a diplomatáknak és a családoknak: a szervezet a kint élő magyarok elérésben segítette a konzulátust.

Szerző

Már nem alkuszik többet az Európai Unió

Publikálás dátuma
2019.01.23. 07:15
A kilépési megállapodás leszavazása a brit alsóházban megnövelte a vészforgatókönyv beteljesülésének az esélyét
Fotó: ALBERTO PEZZALI / NURPHOTO
Theresa May brit kormányfő Brüsszelbe készül, hogy előterjessze álláspontját, ám az unió már nem akar változtatni az egyezségen.
A szorosabb kapcsolatrendszer kiépítésére igent, a kilépési megállapodás újratárgyalására nemet mond az Európai Unió - ez az EU27-ek jelenlegi közös álláspontja a Brexitről, miután Theresa May miniszterelnök hétfőn bemutatta a brit alsóháznak a kormány újabb, de az eredetihez megszólalásig hasonló B-tervét a kilépésről. Az elképzelés lényege, hogy London ismételten megpróbálna jogi garanciákat kérni Brüsszeltől az ír-északír határ átjárhatóságát biztosító tartalékmegoldás (backstop) időbeni korlátozására, ami a kormányok szintjén már jóváhagyott kétoldalú egyezmény megnyitásával járna. Hírek szerint a brit kormányfő Brüsszelbe készül, hogy előterjessze álláspontját, de látogatásának időpontjáról még nincs döntés. Margaritisz Szkinasz, az Európai Bizottság szóvivője keddi sajtótájékoztatóján sürgette, hogy a szigetország tegye világossá, pontosan mit akar uniós partnereitől. “Nincs mit mondanunk, mert semmi új nem hangzott el Londonban” — tette hozzá. A tagállamok azt várják Theresa May-től, hogy egy olyan javaslattal álljon elő, ami élvezi a brit parlament többségi támogatását, mert addig nincs értelme komoly tárgyalásokat kezdeni. Michel Barnier, a Brexit EU-s főtárgyalója friss sajtónyilatkozataiban megerősítette, hogy a kilépési megállapodás a felek között létrejött “lehető legjobb” kompromisszum, elutasítva ezzel a szöveg bármilyen módosítását. A dokumentum leszögezi, hogy az Egyesült Királyság mindaddig a közösségi vámunió része marad, amíg London és Brüsszel meg nem egyezik az írországi határ átjárhatóságát is biztosító szabadkereskedelmi megállapodásról. A Brexit brit hívei attól tartanak, hogy ez a tartalékmegoldás örökre az EU-hoz láncolná az országot, ezért azt szeretnék, ha a hatályát időben korlátoznák. Az uniós tagállamok viszont nem kívánnak ilyen garanciákat adni. Kivéve talán Jacek Czaputovicz lengyel külügyminisztert, aki új javaslattal állt elő, miszerint a szerződést úgy kellene módosítani, hogy az abban szereplő vámügyi szabályozás legfeljebb öt évig maradjon érvényben. Minisztertársai hamar lesöpörték az ötletet az asztalról. Simon Coveney ír tárcavezető azt mondta, hogy a lengyel elképzelés “nem tükrözi az EU gondolkodását”, német kollégája, és Heiko Maas mélységesen egyetértett vele. Az Európai Bizottság ehhez annyit tett hozzá, hogy a huszonhetek által egyhangúan elfogadott szerződésnek nem része a lengyel külügyminiszter nyilatkozata. Ha a jogi kötelező erővel bíró kilépési megállapodást nem is, a kapcsolatok jövőjét felvázoló politikai egyezséget hajlandó lenne újratárgyalni Brüsszel. Michel Barnier ezt ismét leszögezte egy ír televíziónak adott interjújában. — Ha az Egyesült Királyság a felvázoltnál szorosabb viszonyt szeretne létesíteni uniós partnereivel, akkor erre mi készek vagyunk — nyilatkozta a főtárgyaló. Ez magában foglalhatná a szigetország csatlakozását a vámunióhoz vagy az EU egységes piacához, de a lehetőséget mostanáig kizárta Őfelsége kormánya. A patthelyzet feloldásaként szóba jöhet, hogy a britek hivatalosan kérik a Brexit időpontjának az elhalasztását. Ez egyelőre a Csatorna egyik partján sem élvez támogatást. De ha a May-kormány mégis időt kérne, akkor azt komoly indokokkal kellene alátámasztania, hogy a huszonhetek egyhangúan rábólintsanak. Közben a tagállamok és az Európai Bizottság fokozzák a felkészülést arra az eshetőségre, ha az Egyesült Királyság megállapodás nélkül távozna az EU-ból március 29-ikén. A kilépési megállapodás leszavazása a brit alsóházban megnövelte a vészforgatókönyv beteljesülésének az esélyét — figyelmeztetnek Brüsszelben. Az EB főtitkára ezekben a hetekben sorra fölkeresi az uniós fővárosokat, hogy tájékozódjon a felkészülésről és felmérje, hogy a tagországoknak milyen brüsszeli támogatásra van szükségük. Margaritisz Szkinasz szóvivő egy kérdésre válaszolva kedden közölte: ha London kizuhanna az Európai Unióból, az maga után vonná az Írország és Észak-Írország között határellenőrzés visszaállítását, ami veszélybe sodorná az északír békefolyamatot megalapozó Nagypénteki egyezményt. 

Ingyenesség

Az Európai Bizottság üdvözölte azt a londoni bejelentést, hogy az Egyesült Királyság nem fogja kötelezni a területén élő uniós polgárokat regisztrációs díj megfizetésre. A szigetországban törvényesen és életvitelszerűen lakó több mint 3 millió EU polgárnak a Brexit után személyenként 65 fontot kellett volna fizetnie azért, hogy letelepedett státuszt kapjon. Theresa May hétfőn a brit alsóházban közölte, hogy a kormány eltekint a díjtól.