ELTE-elbocsátás: „kész helyzet elé állítottak minket”

Megtakarítási okokból 64 munkatársától válik meg az ország egyik vezető egyeteme, az ELTE. A bölcsészkar dékánja szerint „már nem volt hova hátrálni”, a Természettudományi Kar professzorai pedig úgy vélik, a megszorítások „helyrehozhatatlan hanyatláshoz” vezetnek.

– Nem terveztünk létszámleépítést. Kész helyzet elé állítottak minket – mondta Sonkoly Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ELTE BTK) dékánja azon a csütörtök délutáni egyetemi fórumon, amit a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ELTE BTK-s alapszervezete hívott össze azután, hogy hétfőn kiderült: gazdasági okokból 50-70 oktatójától is megválhat az egyetem.

A hírt az intézmény kommunikációs osztálya is megerősítette lapunknak, mint írták, a BTK-n a már korábban elért nyugdíjkorhatárra tekintettel 23 fő, a létszámcsökkentés keretében pedig 11 fő (oktatók és oktatástámogatók) jogviszonya szűnik meg. Leépítés kezdődött a Természettudományi Karon (TTK) is, ott nyugdíjazással 20 fő, létszámcsökkentés keretében pedig további 10 fő munkaviszonya szűnik meg. Tehát összesen 64 dolgozót küldenek el. Mindezt az egyetem Szenátusa írta elő, mivel a két kar milliárdos nagyságrendű belső hiányt halmozott fel. A BTK-nak – ahogy a TTK-nak is – idén 250 milliós megtakarítást kell végrehajtania.

– Erről tavaly decemberben született döntés. Októberben viszont még 450 millió volt tervben. Ez lényegében a kar megszűnését jelentette volna – fogalmazott a BTK dékánja. Sonkoly Gábor szerint a 250 millió forint a maximum, amit vállalni tudtak, s már nem volt hova hátrálni, a Szenátus „sarokba szorította” a BTK-t és a TTK-t. Azok a dolgozók, akiket nem nyugdíjazással bocsátanak el, végkielégítést kapnak. Ennek fedezésére a BTK Kancelláriája 250 millió forintot kapott az államtól – épp annyit, amennyit az elbocsátásokkal spórolni szeretnének. A fórumon jelenlévő oktatók ezt abszurdnak nevezték.

Az elbocsátásokhoz egy több pontból álló szempontrendszert dolgoztak ki, vizsgálták az egyes oktatók tudományos teljesítményét, publikációs listáját, az óraterhelést, a hallgatói létszámot. Azoknak mondanak fel, akik a legkevésbé feleltek meg a kritériumoknak. Figyelembe vették azt is, az elbocsátások nehogy veszélybe sodorják egyes tanszékek működését. A dékán szerint azok a munkatársak, akik nem feleltek meg az értékelési feltételeknek, a kar oktatóinak mindössze 2 százalékát teszik ki. Ugyanakkor hozzátette: a két karról elbocsátandó dolgozók száma összességében megegyezik egy egész egyetemi intézet létszámával.

Máté András, a BTK docense megjegyezte, mindez akkor működött volna helyesen, ha a gyengébb tudományos teljesítményű oktatókat korábban figyelmeztették volna ahelyett, hogy most egy fél év alatt kidolgozott értékelési rendszer szerint minősítik és rúgják ki őket. A dékán elismerte, valóban nem fél év alatt kellett volna kidolgozni és működésbe hozni a rendszert, de „most értek össze a dolgok”. Bartus Dávid dékánhelyettes hozzátette: amikor elkezdtek dolgozni az értékelési rendszeren, még nem gondolták, hogy erre kell majd használniuk.

– Még egyszer nem szeretném átélni ezt. Ha valamikor újból létszámleépítésre kell sort keríteni, én már nem leszek dékán – mondta Sonkoly Gábor.

Bár a kari vezetés próbál optimista maradni, az egyetemi oktatókat tömörítő Oktatói Hálózat szerint az elbocsátandó munkatársak „érezhető hiányt” jelentenek majd, ami a két kar kutatási és oktatási tevékenységén is meg fog látszani. Szerintük minderre nem került volna sor, ha a kormány nem finanszírozná évek óta alul a felsőoktatást.