Hadi helyzet békében

A közbeszédben ha szó esik is a honvédelemről, csak egy aspektusból taglalják: ez nem más, mint a sorkatonai szolgálat. Egyes politikusok reménykednek benne, hogy a „rendpárti” emberek ezzel is tűzbe hozhatók, elsősorban persze a fontos választások idején. Akik egyetértenek a szolgálattal, ma is kárhoztatják annak megszűnését.

Pedig tévedés, valójában nem is szűnt meg: 2004-ben, békeidőben fel lett függesztve. Ezzel együtt alkotmánymódosítás történt, beemelték a „Megelőző védelmi helyzet” minősített állapotot (Alaptörvény 51. cikk). Ennek kihirdetése újra felhatalmazást ad a sorozásra. A „ráférne a fiatalokra” szöveg pedig teljes tévedés: a fiatalokra a szülői példamutatás és egy innovatív oktatási rendszer férne rá.

Hogy milyen a Magyar Honvédség? Minden haderő haderőnemekből áll: az elméleti felosztás szerint van szárazföldi erő, országlégvédelem, haditengerészet, hadászati légierő, hadászati rakétacsapatok. Mind az öt (vagy közel öt) csak a nagyhatalmaknak és néhány középhatalomnak van meg. Hazánknak vannak szárazföldi csapatai és van légvédelme. Bár ezzel a közvélemény nincs tisztában, de nincs légierőnk, a Gripenek funkciója légvédelmi jellegű.

A hadi költségvetésből egyetlen hadászati bombázót tudnánk venni, és akkor katonáink már nem ebédelnének! Folytatólagos védelmi helyzetben (magyarán lövészárokban) úgy 60-70 kilométert, egy fél megyét tudnánk védeni. Kerítésépítésből persze jók vagyunk. Ma már nem feltétlen a létszám számít, hanem a csapásmérő erő, az pedig milliárdokba kerül, dollárban. Gondoljunk bele: Törökországnak 500 harci repülője van, nekünk 13. Egy orosz légideszant hadosztály hat óra alatt lebénítaná hazánkat. A NATO főtitkárnak a telefont sem lenne ideje felvenni!

Biztonságunk garanciája a NATO, ott vannak vállalásaink, amelyek teljesítése azonban nyögvenyelős (és nem csak most). Pedig ők nem feltétlen létszámemelést kérnek, hanem képességfejlesztést. A pénzt a két százalékos költségvetési részarányhoz valahonnan el kellene venni. Az egészségügy, az oktatás, már „pályázik” a stadionok árára, úgyhogy a seregnek máshol kellene forrást találni. Azt is több szakértő bizonyította már, hogy a sok haderőátszervezés, a hadivízfej helyett egy valós reform már rég közelebb hozta volna a megoldást.

Amire nagy szükség lenne, az a minőségi tartalékképzés, de egy tartalékos rendszert a jól működő, reguláris erőhöz kell rokonítani. Hogy közkeletű példával éljek: egy menő focicsapatban akik a kispadon ülnek, közel olyan jók, mint akik a gyepen futkosnak. Náluk azonban akik a gyepen vannak, közel olyan gyengék, mint a kispadosok...