Bonta Miklós;
bér;
2019-01-25 09:26:00
A magyarországi rendszerváltástól (is) sokan várták, hogy a gazdasági és politikai működésmód megváltozása alacsony jövedelmi egyenlőtlenségekkel jellemzett, de a lelassult mobilitású társadalmat úgy rázza fel és alakítja át, hogy közben a lojalitás helyett az érdem és a teljesítmény veszi át az előrejutásban a meghatározó szerepet.
Három évtized múltán megállapíthatjuk: azokból a reménységekből, amelyeket a Tárki Társadalmi riport 2018 című tanulmánykötetében Tóth István György és Szelényi Iván a fenti módon fogalmazott meg, semmi sem vált valóra. A jövedelmi egyenlőtlenségek éppúgy jellemzik a társadalmat, mint az, hogy Európában nálunk (és érdekes módon épp Németországban) a legkisebb az esélye annak, hogy valaki alulról a felső tizedbe kerüljön. Abba a csoportba, amelynek tagjai Magyarországon már a felhalmozott vagyon 30 százalékával rendelkeznek.
Feltehetően nem az elitbe jutás vágya vezérli azokat az autógyári alkalmazottakat, akik a magasabb bérükért a sztrájk fegyveréhez nyúltak. Nem ismeretes, hogy közülük hányan vannak olyanok, akik a KSH statisztikájában szereplő 355 100 forintos bruttó havi átlagkeresetet mondhatják magukénak, az azonban bizonyos, hogy aligha akad ebben az országban olyan, aki hitelt adna ennek a statisztikai adatnak. Ha - nem reprezentatív - közvéleménykutatást végeznénk, akkor arra jutnánk, hogy a 300 ezer forintot sem éri el ez az érték.
A KSH-ra korai lenne ugyan rásütni a csalás bélyegét, a bérstatisztikai adatközlésük láthatóan mégis megbukott, és ezt nem csak a szakértők állítják. A hivatal is belátta: megérett az idő a metodikai változtatásra. Igaz, kerek nyolc esztendő lepergett az idő vén rokkáján, míg eljutottak odáig, hogy kimondják: a mintavétel korábbi módján immár változtatni kell.
Az elmúlt év végéig a számba vett keresetek nem tükrözték a valóságot. Csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottak keltették fel ugyanis a statisztikusok érdeklődését, azok, akik egy legalább öt fős munkahelyen, költségvetési intézménynél vagy néhány nonprofit szervezetnél dolgoztak. Kimaradtak a kisvállalkozók éppúgy, mint azok, akik ténylegesen nyolc órát tevékenykedtek ugyan, de alkalmazói trükközés miatt csak részmunkaidősként vették számba őket.
Ez volt a torzulás alapja, a statisztikai szakzsargon szerint itt bizony túlmérés történt. Nem kicsit, nagyon. Emiatt a 2018-as - még nem publikált - havi átlagkereset-érték 20-30 százalékkal mutat majd többet a valóságosnál. A kormányzati propaganda (hencegés) egyik kulcseleme, a reálbérek csodálatos növekedésének mértéke tehát hamis adat, ennek csak egyharmada állja ki az igazság próbáját.
Ha hinni lehet a KSH szándékainak, a 2019-es bruttó keresetekről szóló adatok már hitelesebbek lesznek. Az átlagkeresetek helyett pedig meg kell szoknunk a medián fogalmát. Vagyis azt, hogy ha minden keresetet sorba állítunk, akkor ennél az összegnél ugyanannyian fognak kevesebbet keresni, mint ahányan többet. A jövedelmi egyenlőtlenségek ugyan nem tűnnek el, de barátságosabb képüket mutatják majd. Látszólag.