- Negyven deka pulykasonkát, legyen szíves! - mondta a fiatal férfi a sarki ábécé felvágottas pultja mögött álló eladólánynak. - Szeletelve.
A harmincas éveiben járó lófarkas alkalmazott tanácstalanul megrázta a fejét.
- Csak darabban tudom adni - tárta szét tehetetlenül a kezét. - Délelőtt elromlott a gépünk. Most szerelik.
A megmentő a hűtőpult takarásából érkezett. Az éppen a friss árut pakoló idősebb asszony szelíden félretolta kollégáját, majd előkotorta a megfelelő kést, s a keze ügyébe kerítette a vágódeszkát.
- Vékonyra vagy vastagabbra? - kérdezte a férfit.
- Ahogyan sikerül - jött a bizonytalan válasz.
- Olyan lesz, amilyet kíván - húzta ki magát az eladónő. - Ez rutinmunka. Amikor kezdtem, még nem voltak szeletelőgépek.
- És három hatvan volt a párizsi... - sziszegte megszégyenülten a fiatal lány.
- Öt húsz - javította ki az asszony, elengedve füle mellett a korára tett célzást.
- És hetven fillér egy kiskifli - szólalt meg hátul egy kiskosztümös vevő. - Persze csak a vizes. A tejes egy húsz.
- A tej pedig hat forint - bólogatott egy hatvanas, vastag szemüveges, bajuszos svájcisapkás.
A sor megélénkült.
- És ötven fillér egy gombóc fagyi - lelkesedett be egy negyvenes évei elején járó anyuka. - Ezt az apukám mesélte - tette hozzá csodálkozó szemű óvodás korú kislányának. - Én már csak a kétforintosra emlékszem.
- Fiatal még maga! - sóhajtott a svájcisapkás. - Fogadjunk, hogy életében nem látott tantuszt!
- Talán még kisdobos sem volt - replikázott egy diplomatatáskás, szemüveges, hivatalnokkülsejű negyvenes.
- Dehogynem - vágott vissza az anyuka, ám befejezni már nem tudta a mondatot.
- Mi az a kisdobos, anya? - érdeklődött csemetéje.
- Az olyasmi, mint a...
A társaság egy pillanatra elhallgatott. Hogyan lehet ezt elmagyarázni egy ötéves gyereknek. Kommunisták, egypártrendszer, kisdobosok, úttörők, rajgyűlés. Ablak az útlevélben, karácsonyi banán és narancs, Et-Üd üdítők, Rádió Luxembourg, Merkúr és alig változó autósorszám. Hétfői adásszünet, Óvodások műsora, Zsebtévé, Parabola. Szabad szombat, november hetedike, Fegyveres Erők Napja. Mintha egy idegen ország, sőt, világ lenne... Egy letűnt kor fakuló-felvillanó emlékei.
- Olyasmi, mint a Mackó-csoport az oviban - próbálkozott szülője. - Csak sokkal többen voltak benne. És nem Barbie babájuk volt a gyerekeknek, hanem kék nyakkendőjük.
- Képzeljék, én az Űrhajós őrsben voltam - pirult el a diplomatatáskás.
- Én a Pajtásban - így a szemüveges-svájcisapkás.
- A rosseb emlékszik rá! - bukott ki egy divatos melegítős úrból. - De a KISZ még megvan - tette hozzá enyhültebben. - Sőt, képzeljék, még IBV-n is indultam.
Itt ismét elmerengtek. Mi is az az IBV?
- Ifjúsági Barátság Verseny - segített a melegítős. - Tulajdonképpen egy miniolimpia. Tudják, a komcsik nemzetközi utánpótlás-sportversenye.
Nem tudták. De próbáltak visszaemlékezni. A fiatalok - kevésbé átszellemülten és kissé már unva a témát - a nem is olyan régmúltig jutottak. A korosabbak némileg felhősebb homlokkal messzebbre. Amikor még három hatvan volt a parizer.
- Betekert valami szar műanyag héjat! - dörrent közéjük egy új hang. A szerelőé. Összerezzentek. A fiatal eladó szorgalmasan szeletelt valami zöldséges-sajtos felvágottat.
- Hétszázhuszonöt forint - tette a svájcisapkás elé...
