Nyitottnak mutatkozott a párbeszédre Nicolás Maduro venezuelai elnök, ami látszólag némi elmozdulás a holtpontról, de őszintének aligha lehet tartani ajánlatát. A válság szerdán tört ki, amikor az ellenzéki tömegtüntetés csúcspontjaként Juan Guaidó, a törvényhozás demokratikusan megválasztott vezetője az ország elnökének kiáltotta ki magát, s Donald Trump amerikai elnök, illetve a térség több államfője be is jelentette: őt ismerik el az ország törvényes vezetőjének. Trump a katonai beavatkozás esélyét sem zárta ki, ez azonban rendkívül sok kockázattal járna, s nem lehetne megvalósítani a latin-amerikai országok támogatása nélkül. Moszkva, amely Maduro nagy híve, csütörtökön óva intett a katonai erő alkalmazásától.
A válság kimenetele attól függ, ki mögött sorakoznak fel a fegyveres szervek. Maduro e tekintetben komoly lépéselőnyben van. Számíthat a felfegyverzett milícia, a „Colectivos” feltétlen támogatására, amelyet még Hugo Chávez néhai elnök hozott létre, hogy „megvédje a bolívari forradalom vívmányait”. Ez a fegyveres szervezet saját túléléséért küzd, egy hatalomváltás után minden bizonnyal feloszlatnák. A „Colectivosnak” nagy szerepe volt abban, hogy Madurónak az elmúlt években minden tüntetést sikerült kegyetlenül levernie. A szerdán kitört lázadásnak is már több tucatnyi áldozata lehet, s megközelítően kétszáz embert vettek őrizetbe. Másrészt az ellenzék sem volt egységes, rendre belement a tárgyalásokba Maduróval, amivel az elnök időt nyert, s kifogta a szelet az ellenzéki pártok vitorlájából.
Most azonban a korábbiakhoz képest új helyzet állt elő azzal, hogy több ország Guaidót ismerte el elnöknek. Az ellenzék célja, hogy minél hosszabb ideig az utcákon tartsa az embereket, s ezzel azt is elérje, hogy egyre nagyobb nemzetközi nyomás nehezedjék Nicolás Maduróra. A legfontosabb kérdés az, sikerül-e a lázadóknak a maguk oldalára állítani a hadsereget. Megfigyelők egyetértenek abban: a dél-amerikai államban csak akkor lehetne esély a vértelen hatalomátvételre, ha a fegyveres erők szakítanának Maduróval, és Guaidó mellett sorakoznának fel. Bár a hadsereg vezetése egyelőre kitart az előbbi mellett, több jel is arra utal, hogy a katonaságnál egyre nagyobb az elégedetlenség. Múlt hétfőn a nemzeti gárda egyik kaszárnyájából jelentettek zendülést.
A tisztek saját egzisztenciájukat féltik, Maduro ugyanis komoly privilégiumokat biztosít számukra. Több ezredes is a kormány tagja. De ami ennél is fontosabb: illegális kábítószer- és nyersanyagcsempészetben is érdekeltek, vagyis ha Guaidó hivatalosan is államfő lenne, alighanem hosszú börtönbüntetés várna rájuk. Annál is inkább, mert a katonaság több vezető személyiségével szemben már eljárás folyik az Egyesült Államokban. Igaz, Guaidó amnesztiát helyezett kilátásba a tisztek számára, de többen vélhetően nem hisznek ebben az ígéretében, így inkább továbbra is Maduro mellett állnak ki.
Az ellenzék számára a másik nehézség, hogy vezető személyiségei a tehetősebb, magasabb iskolázottságú rétegekből kerültek ki, Hugo Chávez, majd Maduro azonban a szegényekre, és az alacsony végzettségűekre építette bolívari forradalmát. Most viszont már náluk is kezd betelni a pohár, a szegénység ugyanis elképesztő méreteket ölt, több millió embernek kellett külföldre menekülnie az éhínség elől egy olyan országban, amely egykor a térség egyik legtehetősebb állama volt, jelentős nyersanyagkészletének köszönhetően. Maduro számára nagyon rossz jel, hogy szerdán Caracasnak már a szegények lakta negyedeiben is tömegek tüntettek vele szemben, s hatalomváltást sürgettek. Venezuela gazdasági teljesítménye néhány év alatt a felére esett vissza, az olajkitermelés katasztrofális állapotba került, semmi kilátás a javulásra, így a helyi pénznem értéktelenné vált.
Maduro még számíthat Moszkva támogatására, ám ennek elsősorban anyagi okai vannak. Jóllehet Guaidó tavaly májusban a Kommerszant című lapnak adott interjúban azt állította, érdekelt az Oroszországgal kialakított jó viszony fenntartásában, a Kreml attól tart, hogy a magát elnöknek kinevezett vezető felrúgja a Rosznyefttel kötött megállapodást. A mostani caracasi vezetés ráadásul jelentős összegekért vásárolt Moszkvától hadi felszereléseket.
