Mihalkov kultúrharca: az orosz Oscar

Publikálás dátuma
2019.01.29. 13:00
Vlagyimir Maskov a Mozdulat felfelé főszerepében
Oroszországban minden szimbolikus. Legapróbb részében is az egészet keressük: mit jelent, ha esik a hó, mit jelent az ételek íze, a metró zakatoló emberáradata? Miből fakad minden jó és rossz életpillanat? Mi a lényeg? Így van ez egy nagy, nemzeti filmes díjátadó ünnepségen is. Az ember ott sétálhat a Moszfilm labirintusában, igazi remekművek illatában, Eizenstein, Kalatozov, Csuhraj, Tarkovszkij szellemében. Művészóriások, színészkedvencek villannak fel élőben előtte. És aztán beléphet a filmgyár legnagyobb műtermébe, ott várja egy számára kijelölt hely. Arany Sas díjátadó gála egy legendás műteremben. Ám valahogy mégsem érezni a felszabadult ünnepi hangulatot. Sok híresség nincs jelen. Nincs meg a hit, hogy ennek a díjnak bármikor is komoly presztízse lesz. Pedig Nyikita Mihalkov bizonyára orosz Oscarnak képzelte el, amikor 2002-ben megalakíttatta hozzá az Orosz Filmművészet és Filmtudomány Nemzeti Akadémiáját. Tudta, hogy komoly belső konkurenciával is meg kell küzdeni: a Nyika (Niké) díjjal, amelyet egy másik filmes akadémia ítél oda a nyolcvanas évek vége óta. És ott van még a Kinotavr, az orosz nemzeti filmfesztivál is. Az Arany Sas érezhetően a nemzeti témákat támogatja. Míg a tavalyi Nyikán tarolt a sok nemzetközi elismerést szerzett Aritmia, az Arany Sast a hősi-patetikus Szaljut 7 kapta meg. Az idei Arany Sas jelöltjei és az utolsó Kinotavr artfilmes díjazottjai között pedig szinte semmi átfedés nincs. Mit jelent ez a hit nélküli, tajgába vesző megosztottság? Mihalkovot kérdezném, ha tehetném, a színész- és rendezőzsenit, aki a nemzeti kultúra megváltói cárszerepében sokat tett érte. Amúgy az Arany Sas díjazottai is jó művek. A legjobb játékfilmnek ítélt Anna háborúja (r: Alekszej Fedorcsenko) megrázó, valahol a Saul fiát is idéző alkotás egy kislányról, aki egy kályhában rejtőzve figyeli-szenvedi a háború eseményeit. Az Egy kinevezés története (r: Avdotyja Szmirnova) káprázatos eleganciával, Tolsztoj életéből származó történettel eleveníti fel a klasszikus orosz irodalom hangulatát. De a hat szakmai díjat bezsebelt, feszülten lendületes, az 1972-es szovjet olimpiai kosárlabda-arany hátterét bemutató Mozdulat felfelé (r: Anton Megergyicsev) is igazi filmélmény, egy nemzetközi szinten is bárkivel versenyképes sztárral, Vlagyimir Maskovval a főszerepben. Ha normálisak lennénk, kit érdekelne, hogy Mihalkov az egyik producere?

Kutyák és vadállatok - a Dogman visz magával minket a nagybetűs bűnbe

Publikálás dátuma
2019.01.29. 11:00
Marcellónak döntenie kell: váljon teljesen bűnözővé és álljon bosszút?
Matteo Garrone tudatosan építi az életművét – a Dogman már a harmadik alkotás, amelyben a kiszolgáltatott kisember nyomorúságának végtelen lehetőségeit kutatja.
Matteo Garrone a mélyszegénységben élőket kihasználó maffiózók (Gomorra), a műveletlen polgárokat kizsákmányoló médiamanipulátorok (Reality) után intimebb hangnemre váltott, most egy személyes bosszútörténetet mesél el. A Dogman fókuszában egy alacsony, kissé púpos, fizikai magabiztosságot még véletlenül sem sugárzó Marcello áll, aki Róma egyik legzordabb külvárosi részében szépen él egyik napról a másikra. Kutyakozmetikát és kutyapanziót boltot üzemeltet, ebben a környezetben ő az alfa hím, legyen bármekkora is az ép nála lévő eb. Marcellónak még van egy lánya is, akit nagyon szeret és igyekszik mindent megadni neki – és épp ez az oka annak, hogy néha nagyot álmodik és átlépi azt a bizonyos erkölcsi határt, ami a jót és a rosszat elválasztja egymástól. Ha pedig egyszer engedünk a sötét oldalnak, nem meglepő, hogy egyszer csak eluralkodik felettünk. 
LEGJOBB SZÍNÉSZ DÍJA CANNES-BAN - Fonte, korunk Buster Keatona
Az erő, akinek nem tud ellenállni, a magas, kigyúrt és rettentő ostoba, Simone nevű gengszter, aki agresszióval dominál Marcello felett és rákényszeríti, hogy „segítsen” neki egy rablásban. Persze, olyasvalakitől, akivel Marcello jóban van és a rablás nyilvánvaló lebukással jár. A férfi mindent vállal, a bűnt és a bűnhődést, miközben Simone éli az életét. Amikor Marcello kijön a börtönből, marad neki a kiközösített élet – meg ezt is elviselné, ha megkapná a zsákmány rá eső részét, de Simone levegőnek nézi. Ezután mérlegelnie kell: mit tegyen? Váljon teljesen bűnözővé és álljon bosszút, aminek következtében elveszti a lányát, az egyetlen fontos embert, aki motiválta őt. A végkifejlet – amelyet nem árulunk el – eléggé hatásos és megdöbbentő ahhoz, hogy Garrone filmjét jó ideig ne tudjuk kiverni a fejünkből. A feszes és pontos dramaturgia azonban nem lett volna elég ahhoz, hogy a Dogman a tavalyi év egyik legemlékezetesebb mozgóképe legyen. Ehhez kellett Marcello Fonte, aki lenyűgöző alakítást nyújt, és ezt bőven el is ismerték: ő lett a legjobb színész Cannes-ban, illetve az Európai Filmdíjakon. Pedig, ha gonosz vagyok, akkor azt állítom: Garrone megtalálta a szerepre a tökéletes karaktert, ahogy fogalmazott, korunk Buster Keatonát. Fonte, a valós életben valóban olyan, mint a komikus, de a Dogman főszerepében a drámai arcát mutatja meg. Nem lehet nem átélni a fájdalmait és a frusztrációit, de ami még ennél is durvább: visz magával minket, nézőket a nagybetűs bűnbe. Infó: Dogman – Kutyák királya Forgalmazza az ADS Service Kft. 

Tao - A fővárosi színházakat kompenzálják

Publikálás dátuma
2019.01.28. 18:37

Fotó: Mohai Balázs / MTI
A kormány és a főváros megállapodott arról, hogy az előadóművészeti tao kompenzálásaként tizenegy budapesti fenntartású színház 3,5 milliárd forint támogatást kap majd. Ezt hétfőn jelentette be közösen Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, Tarlós István főpolgármester és Fekete Péter kulturális államtitkár. Tarlós István épp lapunkban nehezményezte először a tao megszüntetését és külön elbírálásért lobbizott a kormánynál. Úgy látszik elérte a célját, hiszen még a tao kompenzálásának a rendszere előtt sikerült garantálnia, hogy az általa fenntartott színházak ne járjanak rosszul, sőt a 3,5 milliárdos keret valamivel több is a szóban forgó teátrumok tavaly felhasznált 3,3 milliárdos tao támogatásánál. A tájékoztatón Tarlós István elmondta, hogy a fővárost illető 3,5 milliárdos összeg felosztásáról szóló javaslatot humán helyettesével fogják elkészíteni, a színházigazgatók véleménye alapján. Fekete Péter közölte: többek között az alternatív teátrumokkal is folyamatos tárgyalásokat folytatnak, utóbbiakat érintően szintén lesz egy keretösszeg, „akik valós szakmai munkát végeznek, meg fogják kapni a támogatásukat” - hangsúlyozta. Egy kormányhatározat szerint 37,5 milliárd forint költségvetési támogatással kívánják az összes színházat kárpótolni a kieső bevételt pótolandó. Úgy tudjuk, hogy az államtitkár holnap egyeztet az átfogó kompenzálási javaslatról a Nemzeti Előadóművészeti Érdekegyeztetőtanács tagjaival.    
Szerző
Témák
TAO