Mennyire befogadó Amerika?

Elméletileg, ha egy ország válogatás nélkül engedné be a bevándorlókat, akkor lakossága összetétele hosszútávon megközelítené a világ népességének nemzeti, vallási és ember fajtákból álló összetételét. Az Egyesült Államok – Amerika – a látszat és a közhiedelem ellenére, nem egy ilyen ország. Ma már többnemzeti, de közel sem többvallású vagy fajilag vegyes ország. Amerika a múltban legalább annyira terjeszkedő és betelepítő volt, mint bevándorlókat befogadó.
A II. világháború végéig Amerika lakossága majdnem kizárólag európai nemzetiségű volt: német, ír, angol, olasz, skandináv, lengyel stb. A spanyol-amerikaiak többsége –  az Egyesült Államokban használatos megnevezés szerint ők a „latinok” – nem tekinthető származására nézve mexikóinak, mert őseik nem bevándorlók voltak, hanem őslakók. 1848-ban, a Guadalupe Hidalgo Szerződés értelmében Mexikó területének 55 százaléka átszállt, lakóival együtt, amerikai fennhatóság alá. Ezekből a területekből alakult meg Texas és később Kalifornia, Új-Mexikó és Arizona államok területének nagy része. Mint a „latinok” mondani szokták: nem mi léptük át a határt, a határ lépett át bennünket. Új-Mexikóban a spanyol ma is hivatalos nyelv, az angol mellett. 
Az afrikai-amerikaiak nemzeti eredete nem állapítható meg, mert őseiket rabszolgaként telepítették be az országba anélkül, hogy nyilvántartásba vették volna, melyik országból. Ma már viszont a törvényes és törvénytelen bevándorlás következtében, a világ jóformán mindegyik nemzete képviselve van az országban. Elég repülőre szállni, New Yorkba vagy Los Angelesbe megérkezni, menedéket kérni, és utána elvegyülni – sok esetben eltűnni – a 330 milliós ország tömkelegében. 
Mennyire több-vallású Amerika? A rövid válasz, hogy egészen a legutóbbi időkig ez nem volt jellemző. Az európai-amerikaiak majdnem kizárólag keresztények, és  kettőből egy ma is legalább havonta egyszer templomba jár. Úgyszintén keresztények a latin-amerikaiak, sőt vallásosabbak, mint az európai-amerikaiak. Összességében, Amerika lakosságának 78 százaléka ma is keresztény. Tizenhat százaléka vallás nélküli. A lakosság mindössze 0,7 százaléka buddhista, 0,4 százaléka hindu és 0,6 százaléka muszlim. Ez utóbbiak egynegyede Amerikában született afrikai-amerikai, a „Fekete Muszlimok”, akik felvették az iszlám vallást. Köztük két híres név: Muhammad Ali és Kareem Abdul-Jabbar, kosárlabdázó. Tehát egyelőre több-vallású Amerikáról beszélni túlzás, akármennyire „befogadó” az ország.
Amerikának mint befogadó országnak a látszata leginkább az afrikai eredetű lakosság esetében csalóka. A színesbőrű (afrikai) amerikaiak a lakosság 13 százalékát teszik ki. Több mint 90 százalékuk nem bevándorló, hanem betelepített rabszolgák leszármazottja. A népszámlálás a spanyol-eredetű „latinokat” is mint megkülönböztetett emberfajtát tartja számon. Eredetét tekintve pedig közel a felük európai-származású, míg a többi spanyol, portugál és őshonos indiánok keveréke, akik inkább termetükben, semmint bőrszínükben különböznek az európai-amerikaiaktól. 
Az Egyesült Államok spanyol eredetű lakossága, mint mágnes a vasreszeléket, mindig vonzotta, és ma is vonzza a közeli és távoli rokonok (és nem rokonok) törvényes és törvénytelen beáramlását az országba, beleértve a Dél-Floridában letelepedett, Castro önkényuralma elől menekülő kubaiakat. Amerika lakosságának 75 százaléka ma is európai-eredetű, ha összevonjuk az európai-amerikaiak és a spanyol-származású „latinok” számát.
Amerika történetében az afrikai-amerikaiak 1960-as évekbeli egyenjogúsítása ellenére a színesbőrűek számottevő befogadása csupán 30 évvel ezelőtt kezdődött. A Szomáliában és Szudánban lezajlott sikertelen katonai beavatkozások után százezer afrikai – egykori harcostársak és szövetségesek, valamint családjuk – kapott beutazási és letelepedési engedélyt az országba. Hatvanezer haiti pedig ideiglenes engedéllyel tartózkodik Amerikában, a 2010-es haiti földrengés óta. Ezeket a Trump kormányzat most igyekszik visszatelepíteni a hazájukba. 
Külön népcsoportot képeznek az ázsiaiak, a lakosság 8 százaléka. A kínai földmunkások és vasútépítő munkások beáramlása Kaliforniába és a környező államokba a XIX. század második felében szándékos betelepítés volt. A kínaiak további bejövetelének aztán az 1924-es, az ázsiaiak kizárásáról rendelkező törvény (Asian Exclusion Act) véget vetett, és ez egészen 1965-ig érvényben volt, amikor is a Kongresszus a törvényt visszavonta. A gazdag kínaiak bevándorlása az 1970-es években kezdődött, és az 1990-es években, Hong Kong Kínához csatolása előtt tetőzött. A kínaiak többsége ma is a nagyvárosok kínai városnegyedében él. 
Az indiaiak törvényes bevándorlása is a 70-es években kezdődött. Elsősorban magas képzettségű szakemberek bevándorlásáról van szó, sok esetben nagyipari vállalatok és egyetemek meghívására. Ami Indiának „agyelszívás”, az Amerikának „agyfeltöltés”. A bevándorlókat láncfolyamatban követi később a nagyszámú rokonság. (Személyes megjegyzés: a szerző menye bevándorolt indiai orvos házaspár Amerikában született lánya.)
Az amerikai hatóságok személyre és népcsoportra szabott, mondhatni válogatós hozzáállását a bevándorláshoz leginkább a muszlimokat érintő bánásmódon keresztül lehet tetten érni. Az 1924-es, az ázsiaiak kizárásáról rendelkező törvény az arabok bevándorlását is megszüntette. Az Öböl-háborúkat követően az ezredfordulón, az iraki és afgán szövetségesek nem részesültek ugyanabban a nagyvonalú bánásmódban, mint a szomáliai és a szudáni szövetségesek a 90-es években; bevándorlásuk elenyésző. Miközben 2015-ben százezrével érkeztek szíriai menekültek Európába, az Obama kormányzat csupán húszezer szíriai menekült befogadására vállalkozott. Később ezt a számot a NATO szövetségesek nyomására harmincezerre emelték. A hatóságok azonban figyelmeztettek, hogy a menekültek „átvilágítása” akár két-három évet is igénybe vehet. Obama elnökségének a végéig, 2017 januárjáig mindössze két-háromezer szíriai menekültet – elsősorban többgyermekes családokat – fogadott be Amerika. 
A Trump kormányzat ezen nem változtatott. Sőt úgy döntött, hogy a menekültek befogadását, függetlenül származási helyüktől, ebben az évben negyvenötezerről harmincezerre fogja csökkenteni. Tavaly ősszel még azzal fenyegetett, hogy kirendeli a katonaságot, ha Közép-Amerikából a Mexikón áthaladó migráns-áradat elérkezik az amerikai határhoz, az év első heteiben pedig költségvetési patthelyzethez vezetett az elnök elhatározása, hogy falat épít a határra. 
A látszat és a közhiedelem ellenében, ezek a tények. Zömében az Egyesült Államok ma is az európai-amerikaiak országa és keresztény. A befogadott, bevándorló muszlimok száma csekély, és ez a terrorizmus-félelem miatt előreláthatóan nem is fog megváltozni. Egyesek jóslata, hogy 2050-re Amerikában a „barnák” lesznek többségben, megalapozatlan. Népességstatisztikusok szerint 2050-re Amerika lakosságának 70 százaléka még mindig európai eredetű lesz. Az viszont tagadhatatlan, hogy Amerikába egyre érkeznek törvényes és törvénytelen bevándorlók, többféle kontinensről, nemzetből és vallási közösségből. 
Szerző
Simon Géza
Frissítve: 2019.01.29. 09:40

Orbán semlegessége

Trump megválasztásakor Orbán szinte elalélt a gyönyörtől: "Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság és nagy ajándék." Vagyis, gondolta, végre azt csinálhat, amit csak akar. Nos, mint azt az Átlátszó és a Wall Street Journal közös cikkéből megtudtuk, olyan országot akar, mint Ausztria. Nem olyan jómódút, nem olyan demokratikusat, hanem olyan semlegeset. Már az is sokat elárul, hogy egy ilyen horderejű kijelentés nem nyilvánosan hangzik el, és hónapos késéssel, kerülő úton szivárog le a polgárokhoz. Az is, hogy a külügyi tárcánál nem győzik visszaszívni - úgy látszik, mindent azért Orbánnak se szabad. (Már feltéve, hogy komolyan beszélt az amerikai nagykövettel, és az egész nem a pávatánc része.) Az is figyelemre méltó, hogy Orbán változó ürügyekre hivatkozva másfél éve halogatja a kétoldalú katonai megállapodást. Az amerikaiak lassan kezdenek rájönni arra, amit réges-régen tudniuk kellett volna: a magyar miniszterelnök se nem a barátjuk, se nem szavatartó ember. Nem világos a meglepetés, elvégre csak olvasták Eleni Kounalakis volt budapesti nagykövet és mostani kaliforniai alkormányzó nálunk szerzett tapasztalatairól szóló könyvét... Magyarország formális semlegességére, NATO-tagságunk felmondására nem érdemes sok szót vesztegetni, annak valószínűsége nulla. A semlegesség méregdrága mulatság. A honvédség frissen vett helikopterei, tankjai és ágyúi sem garantálják az ország biztonságát, miközben például a szomszédos Ukrajna kénytelen fegyverrel védeni szuverenitását Oroszországtól. Ráadásul az észak-atlanti szövetség nem nyaggatja tagállamait fölösleges demokráciaféltéssel. Törökország is tag maradhat, miközben Erdogan talán még Orbánnál is gyakrabban randizik Putyinnal. Annál érthetetlenebb, miért célozgat Orbán a semlegességre, miért veszélyezteti a magyar-amerikai kapcsolatrendszer legstabilabb pillérét, a katonai együttműködést. Az elmúlt években rendre a Pentagon csitítgatta a demokrácia állapota miatt aggódó külügyminisztériumot, mondván, az Orbán-kormány a harcias frázisok ellenére lojális a NATO-hoz és igyekszik teljesíteni az amerikai kéréseket. Ennek most vége, a hadügynek is meggyűlt a baja a beszólogatós magyarral. A katonai megállapodás hiányában pedig megnehezedik az amerikaiak áthaladása és magyar területen való gyakorlatozása, aminek Moszkvában nyilván ugyanúgy örülnek, mint a magyar-ukrán viszálynak. A washingtoni külügyből a múlt héten távozott az európai ügyekért felelős helyettes államtitkár, Wess Mitchell, aki azt remélte, hogy némi orbánsimogatással el fogják tudni érni az amerikai diplomácia céljait. Nem tudták, a CEU-nak mennie kell, az oroszok és a kínaiak előtt ellenben szélesre tárulnak Budapest kapui. A Mitchell-doktrína halott, és utódjának aligha van más választása, mint újra a nyílt bírálat eszközéhez nyúlni. Orbán "semlegessége" valójában az orosz és a kínai szövetség. Nem csoda, hogy nem mer róla nyíltan beszélni.
Frissítve: 2019.01.29. 09:40

Az ellenség

Végül is teljesen mindegy, hogy pártunk és kormányunk képviselői elmennek-e szerdán az Európai Parlament vitájára. Orbán Viktor azt mondta, neki elege van abból, hogy „egy könnyű autodafén jól elítélik a nekik nem tetsző országokat”, tehát esze ágában sincs ezen részt venni. Deutsch Tamás viszont valószínűleg ott lesz, már csak azért is, mert az EP-képviselőknek ez ajánlott feladat. A lényegen azonban mindez mit sem változtat. A magyar kormány és a Fidesz határozottan tudja, hogy igaza van, jelenleg nincs erő, amely megingatná e hitében. 
Egy pillanatig nem kételkednek magukban, az sem zavarja őket, hogy álláspontjuk egy nagy hazugságra épül. És itt az is mellékes, hogy ehhez kisebb hazugságokra is szükségük van. Például arra, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter egy kérdésre kijelentse, sem a kormánynak, sem vezető pártjának nincs „szerződéses jogviszonya” egy amerikai politikai tanácsadóval, George Birnbaummal. Ő ugyanis nemrég részletesen elmondta, miképpen kreáltak tökéletes ellenséget Soros Györgyből. Büszkén beszélt róla, milyen egyszerű volt „eladni terméküket”. Mint mondta, „csak be kellett csomagolni és piacra dobni”. Még azt is megemlítette, hogy a Századvéggel álltak kapcsolatban. Aminek nyilván szintén semmi köze a Fideszhez és a kormányhoz, tehát Gulyás Gergely – a maga szemszögéből – igazat mondott. 
A tökéletes ellenség képe pedig már jó ideje működik, és még nyilván sokáig fog is. Rá hivatkozik hosszasan Orbán Viktor és minden alkalmazottja. Soros behálózta Brüsszelt, kézben tartja a civil szervezeteket, a magyar ellenzéket, és migránsokkal tömné tele Európát, de különösen Magyarországot. Félelmetes és agresszív. Minden bajunk okozója. Ezért kell szembeszállni szinte az egész világgal. 
Aki pedig nem hiszi, ne járjon utána, úgy sincs helye ebben a rendszerben.
Frissítve: 2019.01.29. 09:39