Kedves cseheim

Mindig szerettem a cseheket. Azt hiszem, főleg a sör és a defenesztráció miatt. Előbbi nem szorul magyarázatra, az utóbbival kapcsolatban pedig hadd jegyezzem meg, hogy Habsburg Rudolf követeit dobták ki először ilyen módon a prágai várból, és a demokrácia gyakorlásának ez a rusztikus módja mindannyiszor elégedettséggel tölt el.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert a Novinky című lap a minap azt írta, hogy Prága városa hamarosan kiteszi az önkormányzati bérlakásokból azokat a bírákat és ügyészeket, akik évek óta a piaci árnál jóval kevesebb pénzért bérelték a kérókat. Nyolcvanegy lakásról van szó, ezeket valamelyik korábbi kormány utaltatta ki a magas beosztású hölgyeknek és uraknak. Csakhogy a Kalózpárt (igen, ez egy létező parlamenti párt Csehországban, nagyjából a Kétfarkú Kutya és az LMP között félúton), két évvel ezelőtt beadott egy törvénymódosítást, és úgy tűnik, ez mostanra érett be. Érvük szerint a nevezettek keresnek annyit, hogy ki tudják fizetni a piaci árat.

Most itt egy blikkfangos átkötésnek kellene következnie, amely hasonló hazai esetekhez vezet, de inkább csak megjegyzem, hogy a minap olvastam egy szegény kisfiúról, aki nyolcgyerekes családban született, és kétéves korában, a második világháború végén kellett elhagynia Magyarországot. Mindenét elvesztette, a kommunisták államosították a szegény család vagyonkáját. A kis Habsburg-Lotharingiai Mihály, mert így hívták a kisfiút, Portugáliában kötött ki. Ott beletanult a textilszakmába. 1995-ben aztán hazajött, és összebarátkozott Orbán Viktorral és Mészáros Lőrinccel. El is adta nekik azt a kis földecskét, ahol gyerekeskedett. Beszállt egy borászatba, és előszeretettel vadászott Lázár János akkori kancelláriaminiszterrel. Aki nem mellesleg az ő cégétől vásárolta meg a Divatcsarnok 10 százalékát. A vele kapcsolatos legfrissebb hír, hogy potom 71 ezer forintért bérel egy luxuslakást a Várban. És ahogy a honi viszonyokat ismerjük, ez a helyzet a jövőben sem fog változni.

Mondom, ezért szeretem inkább a cseheket.