Egyre dühösebbek és szomorúbbak a dalszövegek

Publikálás dátuma
2019.01.29. 09:09
Illusztráció
Fotó: Pixabay
A popzene sokat változott az idők során, és a 2019-es dalok észrevehetően különböznek az 1960-as és 1970-es évek számaitól. De nemcsak a zene lett más, egy új kutatás szerint a dalszövegek is változtak: dühösebbek és szomorúbbak lettek.
A michigani Lawrence Műszaki Egyetem számítógépes adattudósai kvantitatív elemzéssel vizsgálták meg, hogy az 1950-es évektől 2016-ig, több mint hét évtized alatt milyen változások történtek a popzenei szövegekben. Eredményeik szerint a düh és a szomorúság kifejezése fokozatosan nőtt, míg az örömé csökkent.
A Journal of Popular Music Studies című folyóiratban publikált kutatás két vezető szerzője, Kathleen Napier és Lior Shamir több mint hatezer dalszöveget elemzett visszamenőleg a Billboard éves százas toplistájáról, amelyen a legnépszerűbb számok szerepelnek, és így jól tükrözi a rajongók preferenciáit. A kutatók minden számot automatikus kvantitatív érzelemelemzésnek vetettek alá, amellyel meghatározták a dalok érzelmi töltését. A toplista számainak érzelmeiből minden évre megállapítottak egy átlagot, és az éves átlagból határozták meg, hogy az egyes években egy adott érzelem kifejezése nőtt, csökkent vagy nem változott. Az elemzés kimutatta, hogy az évtizedek során a düh folyamatosan nőtt a popzenei számokban: az ötvenes évek közepén megjelent számok voltak a legkevésbé haragosak, a düh kifejezése pedig azóta egyre nőve 2015-ben érte el csúcspontját - olvasható az Eurekalert tudományos hírportálon.
 Az is kiderült a kutatásból, hogy a szomorúság, felháborodás és félelem kifejezése szintén egyre növekedett a vizsgált időszakban, bár visszafogottabban, mint a haragé. Az öröm az ötvenes évek végén volt domináns érzelem a popzenei szövegekben, ezt követően azonban egyre csökkent és az utóbbi évekre nagyon visszafogottá vált. A hanyatlást csak a hetvenes évek közepe törte meg, amikor a dalszövegekben hirtelen kiugróan megnőtt az öröm kifejezése. A tanulmány szerint a zenerajongók az ötvenes években az örömteli, vidám dalokat kedvelték, a mai zenefogyasztókat azonban sokkal inkább érdeklik azok a számok, amelyek szomorúságot vagy dühöt fejeznek ki. 
"A dalszövegek érzelmeiben bekövetkezett változások nem feltétlenül tükrözik azt, amit a zenészek vagy szövegírók ki akarnak fejezni, sokkal több közük van ahhoz, hogy az egyes években mit akarnak hallani a zenefogyasztók"

- foglalta össze Lior Shamir.

Szerző
Témák
popzene

Orvosi Nobelre is esélyes lehet a magyar kutatóorvos

Publikálás dátuma
2019.01.28. 21:36
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Roska Botond látás visszaállító génterápián dolgozik, az eljárásért első magyarként megkapta a Louis-Jeantet díjat.
Roska Botond 13 éve dolgozik a csapatával egy úgynevezett látás visszaállító génterápián, ami ma még gyógyíthatatlan, genetikai szembetegségeknél adhatja vissza a látást. Ezért az eljárásért első magyarként megkapta a Louis-Jeantet díjat, ami szakértők szerint az orvosi Nobel-díj előszobája – hangzott el az RTL Klub híradójában. A Svájcban élő magyar kutatóorvos a csatornának elmondta: bizonyos betegségek esetén a fotoreceptorok elhalnak, vagy nem működnek tovább. „Tehát a biológiai komputer ott van a szemünkben, de nem tudjuk felvenni a képet” – magyarázta. A génterápia ezt a fényérzékenységet adhatja vissza. A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója, Nagy Zoltán Zsolt közölte: ez egy forradalmian új kutatási téma, és számos retinitisz pigmentózában szenvedő betegnek tud segíteni. A Semmelweis Egyetem nagyon büszke egykori diákjára. A terápiát még tesztelik, így ha minden rendben lesz, leghamarabb akkor is évek múlva gyógyíthatnak majd az új eljárással.
Szerző

Újabb, 20 ezer éves kéznyomatokat találtak az Altamira-barlangban

Publikálás dátuma
2019.01.28. 11:11
Illusztráció
Fotó: HO / PROYECTO HANDPAS / AFP
Az UNESCO világörökség részének számító észak-spanyolországi Altamira-barlangban három új, legalább 20 ezer évesre becsült kéznyomatot azonosítottak kutatók.
Az Európai Unió által támogatott "Handpas. A múlt kezei" elnevezésű projekt keretében végzett dokumentációs munka során bukkantak rá és tanulmányozták behatóan a barlangrajzokat, amelyekkel együtt 
összesen kilencre nőtt

az Altamira ismert paleolitikumi tenyérlenyomatainak száma.
A szakértők "szinte teljes bizonyossággal" állítják, hogy a rajzok több mint 20 ezer évesek, korábbiak mint a barlang világhírű bölényábrázolásai, azonban nincsenek jó állapotban, ezért nehezen lehet őket észrevenni, és nehezíti a vizsgálatukat is - részletezte Carmen de las Heras, az Altamira Múzeum igazgató-helyettese. Beszámolója szerint a kilenc kéznyomból egy úgynevezett negatív technikával készült, vagyis a barlang plafonjára támaszkodó tenyeret festették körbe, a többit pedig épp fordítva csinálhatták, a befestett kezet nyomták a sziklafalra. Érdekességként kiemelte, hogy 
az egyik lenyomat gyereké lehet

 - erre utal annak mérete, valamint a rajz helyének magassága -, ami kivételesnek számít, mivel ebből az időszakból kevés hasonló lelet maradt fenn.
A Santander városától mintegy 30 kilométerre nyugatra található, 280 méter hosszú, több teremből, folyosóból álló mészkőbarlang mennyezetén 1879-ben fedezték fel az ősember festményeit és sziklarajzait. A freskók az úgynevezett magdaléni kultúra idején, Kr. e. 13 500 körül készülhettek. A barlang sziklafalát, mennyezetét bölény-, vaddisznó-, vadló- és szarvasábrázolások díszítik. A barlang 1985 óta számít a világörökség részének, ám látogatóinak számát erősen korlátozták, 
évente kevesebb mint 250 embert engednek be, akiket kisorsolnak a jelentkezők közül. A turisták csak védőöltözetben léphetnek be az Altamira-barlangba, és 37 percet tölthetnek el odabent egy kísérővel.

 A korlátozásra a festmények megőrzése érdekében volt szükség. A nagy érdeklődés miatt viszont 2001-ben megnyitották az Altamira-barlang hasonmását az eredeti közelében, amely az elmúlt évben több mint 280 ezer látogatót fogadott.
Szerző