Versekben vacillál

Publikálás dátuma
2019.01.31 11:30

Fotó: Vajda József
A rossz közérzetet elemzi és keres rá gyógyírt legújabb verseiben Nyerges Gábor Ádám költő.
Apró-cseprő problémákból indul ki, és jut el filozófiai magasságokba Nyerges Gábor Ádám legújabb, Berendezkedés című verseskötetében. A személyes hangvételéről ismert költő azonban ezúttal kifejezetten személytelen hangnemet üt meg, hogy általános érvénnyel szólhasson a társadalom közérzetéről és problémáiról. A verseinek egyik „alaptétele”, hogy a környezetünktől számos impulzust kapunk, melyeket próbálunk rendszerezni, de már rögtön az értelmezésnél zátonyra futunk. A hatások pedig mindenhonnan érkeznek, a közvetlen környezetünktől, a barátainktól, családtagjainktól, ismerőseinktől, és tágabb értelemben véve a nagyvilágból. – Az identitásunkat bármi befolyásolhatja, legyen az egy pár perces buszút, egy évek óta tartó építkezés vagy egy világpolitikai fordulat – mondja Nyerges, aki szerint Kelet-Európában arra vagyunk trenírozva, hogy minden változásra fel legyünk készülve. A Berendezkedés cím így kétféleképpen is értelmezhető: egyrészt utal arra, amikor valaki egy környezetben otthonossá válik, de értelmezhető úgy is, hogy a személy berendezkedik egy hosszú távú, nehéz lelki időszakra. – A nap végére az ember elhasználtnak, gyakran frusztráltnak érzi magát – mondja a költő, aki szerint levert állapotunk fő oka a folytonos bizonytalanság, mely idővel szorongást szül. E gondolat miatt Nyerges műve vitathatatlanul kelet-európai, hiszen gyakori szereplő benne a kisember, aki állandó harcot vív a külvilág és a mindennapok erőivel. Remek példa erre Ez egy kávéház című verse, melyben egy baráti társaság a kedvenc helyén próbál egymással beszélgetni, de együttlétüket egy ismeretlen fényképész akasztja meg, majd a pincérnőtől megtudják, hogy hamarosan a kávéház bezár, a helyén egy indiai kifőzde vagy egy aurafényképészet fog nyílni. A Ki tudja milyen arányban? című versében Budapest forgalmas tereit járja be a reggeli indulástól egészen az este beköszöntéig, és mutatja be érzékletesen, hogy a külvilágból érkező megannyi impulzus hogyan hat az egyénre. A konstans változást jelképezi a kötet címlapján is szereplő japán óriásszörny, aki a budapesti járókelők között trappol a városban, és tűnik fel a Következő percekben érkezők című versben. Ebben a szövegben azon mereng a költő, hogyha az egyik köztéren felbukkanna a hatalmas szörny, hogyan reagálna arra a környezet. Nyerges szerint az első reakciónk a sokk és a pánik lenne, de aztán, ahogy minden változást, ezt is hamar megszoknánk. A saját érdekünkben ugyanis gyorsan elfogadunk bármit, legyen az egy szakítás, egy munkahelyi elbocsátás vagy bármilyen fordulat. – A normalitásunk fogalomkörét egyre inkább az extremitás irányába szélesítjük ki – így Nyerges. A Berendezkedést tehát áthatja a pesszimizmus és a tehetetlenség, a költő szerint azonban a versekben visszatérő önvizsgálat és –kritika kifejezetten jó hatással van az ember személyiségére. – Nem feltétlenül rossz, ha valaki megkérdőjelezi magát – vallja Nyerges, akinél az önvizsgálat szinte napi gyakorlat, a Berendezkedést is átjárja a „mi lett volna, ha” érzése, és a feltételes mód használata. – Az új versekben nem akartam túl sok kijelentő mondatot írni, az ugyanis magabiztosságot és az igazság birtoklását feltételezi – mondja a szerző, aki verseiben inkább válaszutakat vázol fel, és örömmel vacillál közöttük. A jövőben Nyerges nemcsak lírában, de regény formájában is kifejti a társadalmi közérzetről vallott gondolatait. A Mire ez a nap véget ér című műben viszont szűkíti a perspektívát, a figyelmét már egy gimnáziumi osztályra helyezi, és kíséri figyelemmel annak négy évét. Nyerges „osztályának” fiataljai egytől egyig magányosak, így különösen izgalmas lesz az olvasónak feltenni a kérdést, vajon hogyan birkóznak meg a diákok a kamaszkori változásokkal, és működnek együtt mint osztály, és mint közösség. 

Névjegy

Nyerges Gábor Ádám 1989-ben született Budapesten. Író, költő, az Apokrif irodalmi folyóirat alapítója, főszerkesztője. Első verseskötete 2010-ben jelent meg Helyi érzéstelenítés címmel. Jelenleg az ELTE BTK 1945 utáni magyar irodalom doktori programjának hallgatója.

Frissítve: 2019.01.31 11:30

Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30