Napjainkban olyan civilizációs változás zajlik, amely hamarosan egy teljesen más világot teremt – olyat, amely nemcsak a gazdaságot, hanem az élet minden területét, az emberi lelket is átformálja. Válságba került a Múlt – vele a társadalom korábbi eszméi, intézményei, működési rendje, amelyeket előbb-utóbb elsodornak a változások.
A korábbi világot meghatározó eszmék, a konzervativizmus, liberalizmus és a szocializmus hagyományos elképzelései a globalizáció teremtette új világban egyaránt alapjukat veszítették, nem képesek vonzó perspektívát mutatni a társadalom számára. Az egykori ideálokat hordozó pártokat az új generációk a múlt relikviáinak tekintik, és mai gondjaikra már nem tőlük várnak válaszokat. Válaszokra pedig égető szükség van, mert a világméretűvé lett gazdasági folyamatok spontán hatásai egyre több ellentmondást szülnek, és bizonytalanná teszik az egyén és az emberiség jövőjét.
Vannak, akik szerint a világ jelenlegi állapota (a monopóliumok rejtett uralmán alapuló rendszerek) még hosszú ideig fennmaradhatnak. Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedéséből származó gazdagságból el lehet tartani a növekvő nagyságú inaktív népességet. A tömegek féken tartását szolgáló hazug vagy avítt ideológiák, a média, az iskolák agymosása révén és sokféle más módon is sikerül úgy elbutítani és elbűvölni a tömegeket, hogy nem veszik észre: értéktelen, értelmetlen és üres az életük, csupán biológiai kellékek egy nagy színjátékban, ami a hatalomról és a pénzről szól. Ameddig a gazdaság fenn tudja tartani ezt a rendszert, addig fennmaradhat, de sokak szerint ez már nem sokáig lehetséges.
Egyre többen hiszik úgy, hogy ez a társadalmi-gazdasági berendezkedés egy világméretű káoszba torkollik. Arra hivatkoznak, hogy a gazdagság legfontosabb forrása ma már nem a termelés, hanem olyan virtuális elemek, mint a világméretű pénzügyi manipulációk, amelyek 2008-ban már bizonyították, hogy képesek válságba vinni a világgazdaságot. Ezen túl megállíthatatlanná válik a sorsukat el nem fogadóknak a fejlett országokba irányuló nyílt és rejtett bevándorlása, ami egy tömegessé vált egyéni társadalmi lázadás a lehetetlenné vált életviszonyok ellen. Ez eddig nem tapasztalt gondokat teremtett, belülről rombolhatja szét a fejlett országok társadalmait.
A káosz felé haladás másik oka, hogy a mai életszínvonal fenntartásának feltétele a gazdaság folyamatos növekedése. Ennek azonban korlátai vannak. A legfontosabb tényező az az ellentmondás, ami a növekvő termelés és a fogyasztói háttér között éleződik, hiszen a gyarapodó szegénység miatt a fogyasztói piac nem nő eléggé, vagy egyenesen csökken. A földkerekség 20 százalékán élők jólétének ára a világ többi részén élők kíméletlen és növekvő elszegényedése. A robotizáció nyomán hamarosan eljöhet - vagy tán el is jött - az az idő, amit Marx jósolt meg, hogy termelőként már nem lesz szükség a tömegekre, de fogyasztóként kellenek, és ez az ellentmondás a kapitalizmus rendszerében nem igazán oldható fel.
A tömegek féken tartását szolgáló, a vélt vagy valós nemzeti sérelmek elleni küzdelmekre és a szociális demagógiára épített régi-új eszmék mindaddig sikeresek lehetnek, amíg nem fogalmazódik meg velük szemben egy olyan másik ideológia, amely a társadalom többségének valódi lehetőséget kínál a felemelkedésre. A meghatározó ideológiák - és ilyen maradt a világban a szocializmus eszméje - előbb-utóbb hozzáigazodnak a változásokhoz, és új tartalommal jelennek meg ismét. Így lesz majd most is, de ehhez még számos körülmény hiányzik. Nem történt meg a teljes szakítás az előző korszak illúzióival, nincsenek konkrét elképzelések a globális világváltozás társadalmi hatásairól, hiányoznak azok a karizmatikus politikusok, aki képesek összerendezni a részleteket. Történelmi tapasztalat, hogy ha minderre égetően szükség van, akkor mindez létrejön.
Ma egy olyan új világrendszer formálódik, amelyben a régi módon már nem lehet működtetni sem a gazdaságot, sem a társadalmat. Az ilyen helyzetek jellemzője, hogy elhalnak és újraszületnek az ideológiák; elhalnak és újraélednek tehát a szocializmusról szóló gondolatok is, hiszen azok a XIX. században születtek és az államszocializmus idején teljesedtek ki. Ám a szocializmus lényege, hogy az embereknek ne csak jogi egyenlőségük legyen, hanem egyforma esélyük a felemelkedésre – ez az eszme ma is világszerte hat.
Európában és Magyarországon is sokan hiszünk egy olyan világ lehetőségében, amely felszámolja a mélyszegénységet, és mindenkinek esélyt ad arra, hogy azzá lehessen, amire képes. Ez az elképzelés messze áll a korábbi államszocializmus egyenlősdijétől – nem megszüntetni, hanem megreformálni akarja a kapitalizmust. A mi véleményünk szerint a magántulajdont megőrző, ám a közösségi érdekek elsőbbségére épülő társadalom valódi alternatívája lehet egy jobb új világ felé haladásnak. A szabadságjogok kiteljesítése, a társadalom szerepének növelése és a közösségek érdekeinek elsőbbségé válása olyan törekvés, amellyel a társadalom többsége is egyetért.
Ez a fajta szocializmus minőségében felülmúlja a jelenlegi kapitalizmust, de nem annak elpusztításával, hanem belső demokratizálásával, átalakításával jöhet létre, ezért hosszabb időn át sokfajta kapitalizmus is létezhet, és a születő szocializmusok is eltérőek lehetnek. Hisszük, hogy a szociális demokráciára épülő szocializmus is egy lehetséges változata a jövőnek. Ebben a tekintetben a szocializmus nem a múlt, hanem a jövő társadalmának eszménye.