Nemcsak mértan: zománcművészeti kísérletek Bonyhádon

Publikálás dátuma
2019.02.01. 11:30
Pauer Gyula: Murális kompozíció, 1968
A bonyhádi zománcgyárban készült újkonstruktivista művekkel fél évszázadnyi hiátust feledtettek az alkotók.
Nem hiába került a zománckiállítás meghívójára és ismertetőjére Pauer Gyula murálisa, a kompozíció látványosságával, goromba vonzerejével nehéz a többi műnek versenyeznie. Ipari meghatározottságával is. A feltépetten drámai, hasítottan tragikus vagy csészeszerűen öblös-barátságos félgömbökről a képcédula közli, hogy valamennyi nyelétől megfosztott, esetleg azzal soha fel nem szerelt merőkanál. Messze attól a geometriától, amelyet a cím joggal ígér, és amely a bonyhádi munkáknak valóban az alapja. Annak az alkotómunkának ugyanis, amely a bonyhádi zománcgyárban folyt kilencszázhatvannyolc és -hetvenkettő között, kezdeményezője és végig szellemi meghatározója Pécs volt. Az a később pécsi műhely néven ismertté vált művészcsoportosulás, amely akkoriban elsősorban újkonstruktivista munkái miatt vált ismertté. Hogy a helyi születésű Vasarely op artja, az egykor Pécsről elszármazott Bauhäuslerek, Breuerék, Weiningerék emléke, esetleg Kassák akkori redivivusa volt-e a nagyobb inspirálója ennek az újkonstruktivizmusnak, azt nehéz volna eldönteni. Az időpont és a helyzet bonyolult; bonyolultan magyar. Itthon a valódi időben, a századelőn a konstruktivizmus csak kezdemény, kiteljesedni csupán az emigrációban tud, és a kezdeményt is fél évszázad igyekszik itthon elfeledtetni. A hatvanas években kezdődő megújulásnak, a megújítóknak így két feladatot kell vállalniuk. Egyfelől kipótolni/feledtetni a klasszikus avantgárd félszázadnyi hiányát, megpróbálni úgy dolgozni, mintha a folyamat élt volna, másrészt nem megkerülni a kortárs kihívásokat. Ráadásul egy olyan, minderre felkészületlen közegben, amely az újdonságokért hagyományosan nem lelkesedik, amely kivált nem mecénál. Mint a Szentlélek téren is látható, az ellentmondásos kihívásra ellentmondásos válaszok születtek. A mintegy alapító Lantos Ferencet például utoléri azoknak a vezetőknek a sorsa, akiké a kezdeményezői érdem, de akiket teljesítményben a toborzottak, a tanítványok és a szövetségesek messze felülmúlnak. Minden dekoratív kompozíciója korrekten megfelel a kiállítás főcímének, amennyiben valóban nem más, mint zománcozott geometria. A rideg, fenséges és mégis vonzó matéria, amely régóta ismert felértékelője gyarló és középszerű figuratív próbálkozásoknak is. Nem kevésbé felékesít ekkor szolid kék-fehér csemperendszereket, körszeletekből összerakott szorgalmas szimmetriákat, rutin négyzethálókat, amelyekről csak a második pillantás fedezi fel, hogy nem többek csemperendszernél, körszeletnél és négyzethálónál. Ezzel ellentétesen Bak Imre Cím nélkül kiállított legtartózkodóbb műve (1970) úgy képes kék és fehér átlós szótlanságával egyszerre feszültséget és egyensúlyt, aktivitást és nyugalmat megjeleníteni, hogy támadó és ellenálló derékszögeinek puritán komolysága izgalomban és erőben felveszi a harcot akár a Pauer-mű kihívásával is. Élő eleven művek Szíjártó Kálmán zománcozott acéllemezei is. Kabinetnyi teret megtöltenek finoman csíkozott, tartózkodó színű táblái, amelyek valahogyan a szilárdságot, a megbízhatóságot hordozzák vitathatatlan eleganciájukkal. Hogyne volna hát komplikáltan is szilárd, megépített és mozgalmas Cím nélkül című munkája hetvenegyből. Amely olyan magabiztosan dolgozik a kékkel, a vörössel és a fekete vonallal, hogy a konstruktivista alapítók negyedik színéről, a sárgáról lemondva is méltó a folytatás. Egyszóval: több mint mértan. S ha több mértannál a geometriából teljességet építő művek túlnyomó többsége, nyilvánvalóan több Kismányoki Károly már-már lángoló zománckalligráfiája is. Infó Égetett geometria. Zománcművészeti kísérletek Bonyhádon (1968 – 1972) Vasarely Múzeum Nyitva:március 3-ig  https://www.gyularozsa.com/
Témák
Vasarely

Shakespeare-klasszikus egy buszmegállóban

Publikálás dátuma
2019.02.01. 09:45
Nádasdy Ádám fordításának köszönhetően sok a humor, és a kibontott szituációk is játékosak
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Rómeó és Júlia szabadon, mai nyelven, mai térben, sok geggel, zenével és humorral. Mindez igaz a Hatszín Teátrumban látható nem hibátlan, de nagyon is szerethető előadásra.
Mindig izgalmas lehet, ha egy rendező a Rómeó és Júliához nyúl, hiszen ezzel azt is üzeni, hogy a már ismert történetről valami új jutott az eszébe. A Dicső Dániel által nyáron szabadtéren színre vitt előadásnak, amely nemrégiben beköltözött a Hatszín Teátrumba, a fő újdonsága, hogy az egész cselekményt egy köztérre, egy buszmegállóba helyezi. Az ötlet kézenfekvő, még ha elsőre nem is tűnik annak, már csak azért is, mert a mai fiatalok idejük nagy részét köztereken töltik. Ott dumálnak, léteznek, ismerkednek, ott lesznek szerelmesek és ott szakítanak. Márkus Sándor díszlete így a fedett térben kissé szűkösnek hat, szabadtéren bizonyára jobban érvényesült. Mégis sok mindenre használják a színészek ezt a bizonyos buszmegállót, beleértve azt az üvegszerkezetet, ahol várakozhatunk. Lehet rajta függeszkedni, a teteje lehet Júlia szobája, az ajtaja a szerelembe esés helyszíne. Sok remek lehetőség és a résztvevők ezekkel élnek is. Az egész közeg igencsak innovatív, ahol a fiatalok nem ismernek határokat, bármi megtörténhet. Az előadás nagy erénye, hogy a két szerelmes, olyan mint két mai tini. A barátaik is olyanok, mármint Rómeóé, húzzák őt, egymást, de közben szeretetre vágynak. Együtt akarnak lenni, össze szeretnének tartozni. Nádasdy Ádám fordításának köszönhetően a nyelvük is mai és a mondatokban sok a humor, a kibontott szituációk is játékosak (dramaturg: Deés Anikó). Az egész úgy könnyed, hogy közben a hétköznapjainkból ismerős szituációkat mutat. A szereplők élőben zenélnek, de két zenész is segíti őket. A zenei kínálat sokszínű és igencsak kellemes, néhol egyenesen ütős – Nirvana, Prokofjev, Dire Straits és Lou Reed, hogy csak néhány zeneszerzőt vagy világszárt említsünk. Merészek a szerepösszevonások. A dajka adja a herceget is, Rainer-Micsenyei Nóra főként dadusként viszi a prímet, barátnő, pótanya és egyben kiapadhatatlan humorforrás. Eke Angéla játssza Rómeó és Júlia édesanyját is, mint ahogy Bakos Kiss Gábor feladata megformálni a két szerelmes édesapját. Mindketten kissé harsányabbak a kelleténél. Az előadás egyik legerősebb színészi teljesítménye Tasnádi Bencéé, aki Páriszt és Mercutiót is megformálja, méghozzá nem is akárhogy. Mindkét figurába sok szín visz. Ahogy Mercutióként meghal az egészen bravúros. Georgita Máté Dezső Benvolio és Lőrinc barát egyben, utóbbiként egy talicskán tolja be a rekvizitumait, a templomot a hozzá tartozó kerttel. Patkós Márton Tybalt és a patikus, őt legjobban érteni a térben még hátulról is. A címszereplők Márfi Márk és Döbrösi Laura az esendőségükkel együtt igencsak szerethetők. Nem mellesleg jól énekelnek, akárcsak partnereik. Az előadás annyira inspiráló, hogy még az is megfordul az ember fejében, hogy akár az alaptörténetet is lehetett volna még szabadabban kezelni. De az ember ne legyen telhetetlen. Vágyak és a valóság összeütközése, bőven és élvezetesen megtörténik a Jókai utcában. Infó William Shakespeare Rómeó és Júlia Hatszín Teátrum Rendező: Dicső Dániel 
Szerző

Megmutatott hangok: Süsü-előadás hallássérülteknek

Publikálás dátuma
2019.01.31. 20:30

Hallássérült nézők számára is élvezhető Süsü-előadás készült Takács Erika közreműködésével a HADART Színháznak köszönhetően.
De nemcsak a hallássérült, hanem a halló nézők számára is páratlan élményt nyújtott a jelnyelvi tolmács előadása. Takács Erika a tolmácsolás során figyelembe vette a színdarab műfaját, a színpad méretét, mekkora teret kell betöltenie kezeivel, hogy az látható legyen a távolabb ülők számára. Törekedett a magyar hangzó nyelv követésére, de figyelembe vette a jelnyelvet használó hallássérültek kommunikációs stílusát is, a színészek játékát, a szöveg idejét. A hallássérült nézők elsősorban a vizuális élményre támaszkodnak, a színészek testbeszédére, gesztusára, mimikájára. Ezért különösen fontos Takács Erika jelnyelvi tolmács arcjátéka. Tükrözi a szereplők hangulatát, érzelmeit, így vizuálisan is megjelenik a színész hanglejtése, hangsúlya. Ez egyfajta megosztott figyelmet kíván meg a hallássérült nézőtől. A jelnyelvi tolmácsnak nem csak információközvetítő szerepe van, ha kell, a figyelmet visszairányítja a színészekre, egy kulcsfontosságú mozzanatra, vagy éppen olyan információt oszt meg, amiről nem tudhat a hallássérült néző, például: valaki kopog az ajtón. Takács Erika fontosnak tartja a színházi darabok jelnyelvi akadálymentesítését és hozzáférhetőségét. Az 1996-ban létrehozott Hallássérültek Kultúrájáért Alapítvány munkatársaként aktívan tevékenykedik az integrált előadások létrehozatalában. Az alapítvány egyik fő törekvése, hogy a hallássérültek számára is lehetőség nyíljon az aktív kulturális életre, a színházak pedig nyitottabbá váljanak a jelnyelvi tolmácsolásra. Ez rugalmasságot és a fogyatékossággal élők befogadására való törekvést kíván. A jelnyelvi tolmács a jövőben szeretné, hogy a jelnyelvi akadálymentesítés természetessé váljon a kultúrában, az oktatásban és ügyintézések területén a fejlettebb országokhoz hasonlóan. Többek között a Hatszín Teátrum és a Pesti Magyar Színház is fogadja a hallássérült nézőket. A jelnyelvi tolmácsolással kísért darabokról tájékozódni a Színházi előadás akadálymentesen Facebook-csoportban, színházak és SINOSZ honlapján lehet.