Matolcsy, a díszdoktor

A Debreceni Egyetem díszdoktora lesz Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Vajon az MNB elnöke megérdemel-e egy ilyen kitüntetést, már ha az adományozó ad is magára? Hiszen az MNB az elnök vezetésével éveken át tétlenül figyelte a forint drasztikus leértékelődését, ami többszörösen törvénysértő és társadalomellenes volt.
A mai kormány 2010-beni hatalomba kerülése után a forint leértékelődése felgyorsult. Abban az évben a forint árfolyama az euróval szemben 265 forintról 300 forintra gyengült. Majd az árfolyam csökkenése tovább folytatódott. Manapság 315-320 között mozog. Az MNB az árfolyamcsökkenés ellen nem tett, és ma sem tesz semmit. 
Ez a semmittevés az MNB-re vonatkozó – egyébként a Fidesz-KDNP kormány által elfogadott - törvény szerint teljességgel törvénysértő. Ugyanis az MNB-ről szóló 2013. évi CXXXIX. számú törvény az MNB alapfeladatai közé sorolja az árfolyampolitikával kapcsolatos devizaműveleteket. A szöveg szerint: „Az MNB… az árfolyamrendszer keretei között szűkség és lehetőség szerint védi és befolyásolja az árfolyamokat a belföldi és külföldi devizapiacokon”. A forint árfolyamának csökkenését az MNB monetáris intervencióval, azaz a nemzetközi devizapiacon forint vásárlásával, így a forint keresletének növelésével tudta volna a megakadályozni. Erre kezdetben (2010 elején) az MNB tartalékai, nem sokkal azután az MNB leértékelődéssel kapcsolatos több százmilliárdos bevételei lehetőséget adtak volna. Ezen lehetőség kihasználása azonban nem volt érdeke az MNB-nek, mert akkor nem tudott volna alapítványokat létrehozni, és azokon keresztül a náluk lévő állampapírok segítségével a kormány kiadásit finanszírozni. 
Az MNB a leértékelődéssel kapcsolatos bevételeit tehát nem a törvény által meghatározott alapfeladata teljesítéséhez használta fel, hanem alapítványok tőkejuttatására, festmények vásárlására, stb. Ezen tevékenységek végzésére viszont a törvény csak akkor ad lehetőséget, ha azok az MNB alapvető feladatai teljesítését nem veszélyeztetik. Az MNB tehát itt is törvénysértően járt el.
Az MNB és így Matolcsy György törvénysértő statisztálása által fenntartott leértékelődési folyamat a deviza-alapú hitelt felvett magyar háztartások tömegének fizetési feltételeit kiszámíthatatlanul és drasztikusan rontotta, őket fizetésképtelenné tette. Az adós családok zöme gazdaságilag ellehetetlenült. Úgy látszik, ma ez megér egy díszdoktori címet.
Frissítve: 2019.02.01. 08:52

Három T újratöltve

Ma egy olyan média és művészi környezetben kell alkotni, ahol a feltörekvő tehetségeket elnyomni, a rendszer kritikusait meg betiltani akarja a hatalom. A történelemórák jutnak eszembe, mindaz, amit a 3T (tűrt, tiltott, támogatott) rendszerről tanultam: hogy a rendszerkritika csak kontrollált keretek között történhetett, minden más formája tilos volt. Az embereknek viszont nagyon éles véleményük volt, amit így egyszerűbb üzenetekkel közvetítettek. Ez volt a zene, a fotográfia, a szamizdat és mindazon médiumok, amelyek a propaganda ellenfelévé válhattak. A művészet megtalálja az útját a rendszer ellen, akár tetszik, akár nem.
A művészet a mindenkori rendszerrel kritikus, nem csak a NER-rel. De a mai rendszer nem egyszerűen ignorálni, hanem eltörölni akarja a politikailag neki nem tetsző alkotókat, akár ezt akarja a befogadó közönség, akár nem. A modern 3T rendszere már elkezdődött, igaz, nem az előadók ellehetetlenítésével, hanem az ezeknek helyet adó intézmények bezárásával. De ezzel nem a kultúra veszít, hanem mindenki. Ugyanis a különféle üzenetet közölni szándékozó előadók egymás stílusából, technikájából és alkotásaiból tudnának inspirációt nyerni, hiszen az új, másmilyen impulzus serkenti az alkotói munkát, és ez egy öngerjesztő folyamat.
Ennek a mai kultúrhadjáratnak csak vesztesei vannak, ez még a fideszes előadóknak sem éri meg, hiszen ezzel olyan politikai felhangot kaphat bármely egy előadás, amely a potenciális fogyasztókat eltántorítja a befogadástól.
Jellemző, hogy Orbán Viktor mindig fontos beszédet tart Tusványoson. Az itt elhangzó mondatoknak tényleg súlya van, de sokkal fontosabb az üzenet, hogy egy kulturális rendezvényen történik mindez. Az ottani előadóknak így szimbolikus jelentősége van a habonyi kultúrpolitika szemében. Aki nem megy oda, azt egyből ki lehet kiáltani ellenségnek. Pedig az alkotói szabadság szent, és az ellenvélemény is. De ezek nem NER kompatibilis elemek, hiába, hogy a szabadság még a legtöbb nemzeti érzésű alkotónak is fontos.
Nemcsak az értékek, hanem a művészi és az alkotói szabadság is beleroppan ebbe a mentalitásba. A mára megszületett kultúrkommandó, benne a rendszer számára baráti művészekkel, jobbára kiüresedett közhely parádékat tol: ha az a művészet, hogy 23. alkalommal is eléneklem egy másik szöveggel,  hogy mennyire szeretem az országomat, akkor régen rossz. Ezzel a politikával csak a modern tömegkultúra tartalmi, minőségi és kulturális kiüresítése történhet. A kultúrharc eredménye pedig nem más, hogy létrejön egy csoport megélhetési “művész”, akiknek a műveit a Lego Movie főcím-dalával lehetne kicserélni.
Szerző
Dián Ákos
Frissítve: 2019.01.31. 09:23

Egy másfajta szocializmus

Napjainkban olyan civilizációs változás zajlik, amely hamarosan egy teljesen más világot teremt – olyat, amely nemcsak a gazdaságot, hanem az élet minden területét, az emberi lelket is átformálja. Válságba került a Múlt – vele a társadalom korábbi eszméi, intézményei, működési rendje, amelyeket előbb-utóbb elsodornak a változások. 
A korábbi világot meghatározó eszmék, a konzervativizmus, liberalizmus és a szocializmus hagyományos elképzelései a globalizáció teremtette új világban egyaránt alapjukat veszítették, nem képesek vonzó perspektívát mutatni a társadalom számára. Az egykori ideálokat hordozó pártokat az új generációk a múlt relikviáinak tekintik, és mai gondjaikra már nem tőlük várnak válaszokat. Válaszokra pedig égető szükség van, mert a világméretűvé lett gazdasági folyamatok spontán hatásai egyre több ellentmondást szülnek, és bizonytalanná teszik az egyén és az emberiség jövőjét.
Vannak, akik szerint a világ jelenlegi állapota (a monopóliumok rejtett uralmán alapuló rendszerek) még hosszú ideig fennmaradhatnak. Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedéséből származó gazdagságból el lehet tartani a növekvő nagyságú inaktív népességet. A tömegek féken tartását szolgáló hazug vagy avítt ideológiák, a média, az iskolák agymosása révén és sokféle más módon is sikerül úgy elbutítani és elbűvölni a tömegeket, hogy nem veszik észre: értéktelen, értelmetlen és üres az életük, csupán biológiai kellékek egy nagy színjátékban, ami a hatalomról és a pénzről szól. Ameddig a gazdaság fenn tudja tartani ezt a rendszert, addig fennmaradhat, de sokak szerint ez már nem sokáig lehetséges. 
Egyre többen hiszik úgy, hogy ez a társadalmi-gazdasági berendezkedés egy világméretű káoszba torkollik. Arra hivatkoznak, hogy a gazdagság legfontosabb forrása ma már nem a termelés, hanem olyan virtuális elemek, mint a világméretű pénzügyi manipulációk, amelyek 2008-ban már bizonyították, hogy képesek válságba vinni a világgazdaságot. Ezen túl megállíthatatlanná válik a sorsukat el nem fogadóknak a fejlett országokba irányuló nyílt és rejtett bevándorlása, ami egy tömegessé vált egyéni társadalmi lázadás a lehetetlenné vált életviszonyok ellen. Ez eddig nem tapasztalt gondokat teremtett, belülről rombolhatja szét a fejlett országok társadalmait. 
A káosz felé haladás másik oka, hogy a mai életszínvonal fenntartásának feltétele a gazdaság folyamatos növekedése. Ennek azonban korlátai vannak. A legfontosabb tényező az az ellentmondás, ami a növekvő termelés és a fogyasztói háttér között éleződik, hiszen a gyarapodó szegénység miatt a fogyasztói piac nem nő eléggé, vagy egyenesen csökken. A földkerekség 20 százalékán élők jólétének ára a világ többi részén élők kíméletlen és növekvő elszegényedése. A robotizáció nyomán hamarosan eljöhet - vagy tán el is jött - az az idő, amit Marx jósolt meg, hogy termelőként már nem lesz szükség a tömegekre, de fogyasztóként kellenek, és ez az ellentmondás a kapitalizmus rendszerében nem igazán oldható fel.  
A tömegek féken tartását szolgáló, a vélt vagy valós nemzeti sérelmek elleni küzdelmekre és a szociális demagógiára épített régi-új eszmék mindaddig sikeresek lehetnek, amíg nem fogalmazódik meg velük szemben egy olyan másik ideológia, amely a társadalom többségének valódi lehetőséget kínál a felemelkedésre. A meghatározó ideológiák - és ilyen maradt a világban a szocializmus eszméje - előbb-utóbb hozzáigazodnak a változásokhoz, és új tartalommal jelennek meg ismét. Így lesz majd most is, de ehhez még számos körülmény hiányzik. Nem történt meg a teljes szakítás az előző korszak illúzióival, nincsenek konkrét elképzelések a globális világváltozás társadalmi hatásairól, hiányoznak azok a karizmatikus politikusok, aki képesek összerendezni a részleteket. Történelmi tapasztalat, hogy ha minderre égetően szükség van, akkor mindez létrejön.
Ma egy olyan új világrendszer formálódik, amelyben a régi módon már nem lehet működtetni sem a gazdaságot, sem a társadalmat. Az ilyen helyzetek jellemzője, hogy elhalnak és újraszületnek az ideológiák; elhalnak és újraélednek tehát a szocializmusról szóló gondolatok is, hiszen azok a XIX. században születtek és az államszocializmus idején teljesedtek ki. Ám a szocializmus lényege, hogy az embereknek ne csak jogi egyenlőségük legyen, hanem egyforma esélyük a felemelkedésre – ez az eszme ma is világszerte hat. 
Európában és Magyarországon is sokan hiszünk egy olyan világ lehetőségében, amely felszámolja a mélyszegénységet, és mindenkinek esélyt ad arra, hogy azzá lehessen, amire képes. Ez az elképzelés messze áll a korábbi államszocializmus egyenlősdijétől – nem megszüntetni, hanem megreformálni akarja a kapitalizmust. A mi véleményünk szerint a magántulajdont megőrző, ám a közösségi érdekek elsőbbségére épülő társadalom valódi alternatívája lehet egy jobb új világ felé haladásnak. A szabadságjogok kiteljesítése, a társadalom szerepének növelése és a közösségek érdekeinek elsőbbségé válása olyan törekvés, amellyel a társadalom többsége is egyetért.
Ez a fajta szocializmus minőségében felülmúlja a jelenlegi kapitalizmust, de nem annak elpusztításával, hanem belső demokratizálásával, átalakításával jöhet létre, ezért hosszabb időn át sokfajta kapitalizmus is létezhet, és a születő szocializmusok is eltérőek lehetnek. Hisszük, hogy a szociális demokráciára épülő szocializmus is egy lehetséges változata a jövőnek. Ebben a tekintetben a szocializmus nem a múlt, hanem a jövő társadalmának eszménye.
Szerző
Köteles Lajos
Frissítve: 2019.01.31. 09:23