Billegő Európa

Az Európai Parlament 2018 szeptemberében szavazta meg a Sargentini-jelentést, amellyel kifejezte: egyetért azzal, hogy az EU alapértékeit komoly veszély fenyegeti Magyarországon. Szerdán ismét napirenden volt a magyar helyzet, az EP azt vizsgálta: változott-e valamit a budapesti kormány politikája, vagy sem.

A vitára némi hezitálás után ezúttal nem ment el Orbán Viktor kormányfő, a "végvári vitéz" jobbnak látta, ha nem teszi ki magát a sorosista szemrehányásoknak, vagy annak, hogy migránsbarát képviselők kinevessék, amikor ismét azt mondja: „mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”. Mert ami csak tavaly szeptember óta történt – a CEU elüldözésétől az állami médiaholding, a közigazgatási bíróság létrehozásáig, a politikai ellenzék parlamenti szófosztásától az ellenzéki képviselők fizikai bántalmazásáig a köztelevízióban – mind arra bizonyíték: az állapotok bizony rosszabbodtak. Az autoriter hatalom tovább menetelt a saját logikája által diktált úton, csodálkoznánk, ha pillanatra is megtorpanna. Nem fog.

S miután tegnap az EP megszavazta azon mechanizmusnak a létrehozását, amelynek keretében bizonyos, például jogállamisági feltételekhez kötnék az Unió tagállamainak megítélt közösségi források kifizetését, látnunk kell: mindez csak oda vezethet, hogy Budapest viszonya Brüsszellel tovább romlik majd. Azzal az Európával, amely az orbáni politikában nem ismeri fel önmaga halálos kórját. Olyan időkben, amikor meg kellene találnia saját egységes geopolitikáját, kezelnie kellene olyan globális kihívásokat, mint a felmelegedés, a technológiai forradalom, a kereskedelmi háborúk, a világgazdaság roppanásai. Nem. Az Unió vezérkara – és az EP – lenyelte, hogy Orbán a magyar és a nemzetközi közönséget a menekültbarátok és menekültellenesek közötti ellentét bornírt műsorával „szórakoztassa”.

Szerdán Strasbourgban a tágabb lényegről nem sok szó esett. Májusban EP-választások lesznek. A magyar kormányfő egyetlen célja, hogy a menekültügyi lózunggyűjteménnyel kihúzza addig, amíg reményei szerint a jobboldali populista erők átveszik az uniós intézmények feletti hatalmat. Aztán az új parlament és új bizottság - ez a legkevesebb - békén hagyja az ő tekintélyelvű országát. Lehet, hogy ez megtörténik, nagyobb eséllyel nem. De akármi történik is, az Európai Néppárt történelmi szégyene marad a Fidesz és Orbán tolerálása. Nemcsak azért, mert minden autokrata politika ellentmond az Unió elveinek, hanem mert a Néppárt a választási győzelem érdekében inkább tartotta szükségesnek a megalkuvást Orbánnal, semmint az alapelvek nyílt képviseletét. Annak kimondását, hogy az orbáni Magyarországnak akkor sincs helye a demokratikus közösségben, ha e szankciókkal a magyar nemzetet büntetnék, nem csak a kormányt.

Ha pedig a populista, nacionalista erők májusban mégis átvennék az Unió irányítását, Európa fundamentalista politikai alakulatként fennmaradna, de mint a világ szellemi világítótornya végképp eltűnne a térképről.