Billegő Európa

Az Európai Parlament 2018 szeptemberében szavazta meg a Sargentini-jelentést, amellyel kifejezte: egyetért azzal, hogy az EU alapértékeit komoly veszély fenyegeti Magyarországon. Szerdán ismét napirenden volt a magyar helyzet, az EP azt vizsgálta: változott-e valamit a budapesti kormány politikája, vagy sem.
A vitára némi hezitálás után ezúttal nem ment el Orbán Viktor kormányfő, a "végvári vitéz" jobbnak látta, ha nem teszi ki magát a sorosista szemrehányásoknak, vagy annak, hogy migránsbarát  képviselők kinevessék, amikor ismét azt mondja: „mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”. Mert ami csak tavaly szeptember óta történt – a CEU elüldözésétől az állami médiaholding, a közigazgatási bíróság létrehozásáig, a politikai ellenzék parlamenti szófosztásától az ellenzéki képviselők fizikai bántalmazásáig a köztelevízióban – mind arra bizonyíték: az állapotok bizony rosszabbodtak. Az autoriter hatalom tovább menetelt a saját logikája által diktált úton, csodálkoznánk, ha pillanatra is megtorpanna. Nem fog. 
S miután tegnap az EP megszavazta azon mechanizmusnak a létrehozását, amelynek keretében bizonyos, például jogállamisági feltételekhez kötnék az Unió tagállamainak megítélt közösségi források kifizetését, látnunk kell: mindez csak oda vezethet, hogy Budapest viszonya Brüsszellel tovább romlik majd. Azzal az Európával, amely az orbáni politikában nem ismeri fel önmaga halálos kórját. Olyan időkben, amikor meg kellene találnia saját egységes geopolitikáját, kezelnie kellene olyan globális kihívásokat, mint a felmelegedés, a technológiai forradalom, a kereskedelmi háborúk, a világgazdaság roppanásai. Nem. Az Unió vezérkara – és az EP – lenyelte, hogy Orbán a magyar és a nemzetközi közönséget a menekültbarátok és menekültellenesek közötti ellentét bornírt műsorával „szórakoztassa”. 
Szerdán Strasbourgban a tágabb lényegről nem sok szó esett. Májusban EP-választások lesznek. A magyar kormányfő egyetlen célja, hogy a menekültügyi lózunggyűjteménnyel kihúzza addig, amíg reményei szerint a jobboldali populista erők átveszik az uniós intézmények feletti hatalmat. Aztán az új parlament és új bizottság - ez a legkevesebb - békén hagyja az ő tekintélyelvű országát. Lehet, hogy ez megtörténik, nagyobb eséllyel nem. De akármi történik is, az Európai Néppárt történelmi szégyene marad a Fidesz és Orbán tolerálása. Nemcsak azért, mert minden autokrata politika ellentmond az Unió elveinek, hanem mert a Néppárt a választási győzelem érdekében inkább tartotta szükségesnek a megalkuvást Orbánnal, semmint az alapelvek nyílt képviseletét. Annak kimondását, hogy az orbáni Magyarországnak akkor sincs helye a demokratikus közösségben, ha e szankciókkal a magyar nemzetet büntetnék, nem csak a kormányt. 
Ha pedig a populista, nacionalista erők májusban mégis átvennék az Unió irányítását, Európa fundamentalista politikai alakulatként fennmaradna, de mint a világ szellemi világítótornya végképp eltűnne a térképről.
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2019.02.01. 08:52

Matolcsy, a díszdoktor

A Debreceni Egyetem díszdoktora lesz Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Vajon az MNB elnöke megérdemel-e egy ilyen kitüntetést, már ha az adományozó ad is magára? Hiszen az MNB az elnök vezetésével éveken át tétlenül figyelte a forint drasztikus leértékelődését, ami többszörösen törvénysértő és társadalomellenes volt.
A mai kormány 2010-beni hatalomba kerülése után a forint leértékelődése felgyorsult. Abban az évben a forint árfolyama az euróval szemben 265 forintról 300 forintra gyengült. Majd az árfolyam csökkenése tovább folytatódott. Manapság 315-320 között mozog. Az MNB az árfolyamcsökkenés ellen nem tett, és ma sem tesz semmit. 
Ez a semmittevés az MNB-re vonatkozó – egyébként a Fidesz-KDNP kormány által elfogadott - törvény szerint teljességgel törvénysértő. Ugyanis az MNB-ről szóló 2013. évi CXXXIX. számú törvény az MNB alapfeladatai közé sorolja az árfolyampolitikával kapcsolatos devizaműveleteket. A szöveg szerint: „Az MNB… az árfolyamrendszer keretei között szűkség és lehetőség szerint védi és befolyásolja az árfolyamokat a belföldi és külföldi devizapiacokon”. A forint árfolyamának csökkenését az MNB monetáris intervencióval, azaz a nemzetközi devizapiacon forint vásárlásával, így a forint keresletének növelésével tudta volna a megakadályozni. Erre kezdetben (2010 elején) az MNB tartalékai, nem sokkal azután az MNB leértékelődéssel kapcsolatos több százmilliárdos bevételei lehetőséget adtak volna. Ezen lehetőség kihasználása azonban nem volt érdeke az MNB-nek, mert akkor nem tudott volna alapítványokat létrehozni, és azokon keresztül a náluk lévő állampapírok segítségével a kormány kiadásit finanszírozni. 
Az MNB a leértékelődéssel kapcsolatos bevételeit tehát nem a törvény által meghatározott alapfeladata teljesítéséhez használta fel, hanem alapítványok tőkejuttatására, festmények vásárlására, stb. Ezen tevékenységek végzésére viszont a törvény csak akkor ad lehetőséget, ha azok az MNB alapvető feladatai teljesítését nem veszélyeztetik. Az MNB tehát itt is törvénysértően járt el.
Az MNB és így Matolcsy György törvénysértő statisztálása által fenntartott leértékelődési folyamat a deviza-alapú hitelt felvett magyar háztartások tömegének fizetési feltételeit kiszámíthatatlanul és drasztikusan rontotta, őket fizetésképtelenné tette. Az adós családok zöme gazdaságilag ellehetetlenült. Úgy látszik, ma ez megér egy díszdoktori címet.
Frissítve: 2019.02.01. 08:52

Három T újratöltve

Ma egy olyan média és művészi környezetben kell alkotni, ahol a feltörekvő tehetségeket elnyomni, a rendszer kritikusait meg betiltani akarja a hatalom. A történelemórák jutnak eszembe, mindaz, amit a 3T (tűrt, tiltott, támogatott) rendszerről tanultam: hogy a rendszerkritika csak kontrollált keretek között történhetett, minden más formája tilos volt. Az embereknek viszont nagyon éles véleményük volt, amit így egyszerűbb üzenetekkel közvetítettek. Ez volt a zene, a fotográfia, a szamizdat és mindazon médiumok, amelyek a propaganda ellenfelévé válhattak. A művészet megtalálja az útját a rendszer ellen, akár tetszik, akár nem.
A művészet a mindenkori rendszerrel kritikus, nem csak a NER-rel. De a mai rendszer nem egyszerűen ignorálni, hanem eltörölni akarja a politikailag neki nem tetsző alkotókat, akár ezt akarja a befogadó közönség, akár nem. A modern 3T rendszere már elkezdődött, igaz, nem az előadók ellehetetlenítésével, hanem az ezeknek helyet adó intézmények bezárásával. De ezzel nem a kultúra veszít, hanem mindenki. Ugyanis a különféle üzenetet közölni szándékozó előadók egymás stílusából, technikájából és alkotásaiból tudnának inspirációt nyerni, hiszen az új, másmilyen impulzus serkenti az alkotói munkát, és ez egy öngerjesztő folyamat.
Ennek a mai kultúrhadjáratnak csak vesztesei vannak, ez még a fideszes előadóknak sem éri meg, hiszen ezzel olyan politikai felhangot kaphat bármely egy előadás, amely a potenciális fogyasztókat eltántorítja a befogadástól.
Jellemző, hogy Orbán Viktor mindig fontos beszédet tart Tusványoson. Az itt elhangzó mondatoknak tényleg súlya van, de sokkal fontosabb az üzenet, hogy egy kulturális rendezvényen történik mindez. Az ottani előadóknak így szimbolikus jelentősége van a habonyi kultúrpolitika szemében. Aki nem megy oda, azt egyből ki lehet kiáltani ellenségnek. Pedig az alkotói szabadság szent, és az ellenvélemény is. De ezek nem NER kompatibilis elemek, hiába, hogy a szabadság még a legtöbb nemzeti érzésű alkotónak is fontos.
Nemcsak az értékek, hanem a művészi és az alkotói szabadság is beleroppan ebbe a mentalitásba. A mára megszületett kultúrkommandó, benne a rendszer számára baráti művészekkel, jobbára kiüresedett közhely parádékat tol: ha az a művészet, hogy 23. alkalommal is eléneklem egy másik szöveggel,  hogy mennyire szeretem az országomat, akkor régen rossz. Ezzel a politikával csak a modern tömegkultúra tartalmi, minőségi és kulturális kiüresítése történhet. A kultúrharc eredménye pedig nem más, hogy létrejön egy csoport megélhetési “művész”, akiknek a műveit a Lego Movie főcím-dalával lehetne kicserélni.
Szerző
Dián Ákos
Frissítve: 2019.01.31. 09:23