Audi kontra Audi

Mindenképpen örömteli, hogy véget ért a sztrájk a győri Audi gyárban. Az önálló jogi személyiséggel rendelkező, semelyik országos, szakmai és ágazati konföderációhoz nem tartozó független munkavállalói érdekképviselet kiegyezett az erőfölényben lévő munkáltatóval, és a dolgozói követelések jelentős része teljesült. Néhány tanulság már most levonható.
1. A példaértékű győri történet azt bizonyítja, hogy jól szervezett, határozott fellépésű, nem irreális igényekkel fellépő szakszervezet Magyarországon is érhet el sikereket. Nem kell hozzá más, mint megfelelő informáltság és reális célkitűzés. Az sem árt, ha vezetőik, folyamatosan és tényszerűen tájékoztatják a dolgozói kollektívát, miközben higgadtan és elkötelezetten képviselik a munkavállalók ezreit. Van tehát jövője a – nem politikai játéktéren villogó és a pártokkal nem összekacsintó – szakszervezeti mozgalomnak, van értelme a tisztességes és következetes munkás-érdekvédelemnek. A titok nyitja: a győri dolgozói érdekképviselet igazi szakszervezetként viselkedett, a munkabeszüntetés során cél- és öntudatosan nyilvánult meg. Míg az országos szövetségek látszat tárgyalásokat folytatnak, hezitálnak és egymással szkandereznek, addig a Rába-parti munkavállalók összetartanak. A tiltakozásban résztvevők azt is vállalták, hogy kiállásukkal jelentős anyagi hátrányt szenvednek, hiszen a munkabeszüntetés időtartamára munkabér nem jár. Megfelelően feltöltött sztrájkalapjukból – legalább részben – képesek voltak pótolni a kieső bérjövedelmet.
2. A decemberi nagy felbuzdulást követően hamar kiderült, hogy a versenyszférában nem lesz átütő erejű országos sztrájk, a kétszereplős főpolgármesteri előválasztás téli fejezete nem túl izgalmas, az ellenzéki pártok hirtelen és alkalmi összeborulása pedig nem hordoz nagy erőt, és az is csak átmeneti. Az országos és fővárosi – hol összefogást hirdető, hol viszálykodó – szereplők mozgása már senkit nem érdekel, egy ország tekintete szegeződött tehát Győrre. Az sem zavarta meg sztrájkolókat, hogy a „szakszervezetek nagy barátja” – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – intézett hozzájuk néhány barátságtalan mondatot. „Elszaladt velük a ló” – mondta többek között Parragh László, ezzel sem segítve az alku mielőbbi megkötését.
A lényeg: mindenki érezte/tudta, hogy az Audi Hungária Független Szakszervezet történelmi tettet hajtott végre saját dolgozói tekintetében, de ami csaknem ilyen fontos, hogy egyenes és járható utat mutatott a magyar szakszervezeti mozgalomnak és vezetőinek, valamint a munkavállalói társadalomnak. 
3. A 13 ezer embernek munkát biztosító győri Audi Hungaria Zrt-nél 9 ezer szakszervezeti tag van. A szervezettségi szint megközelíti a 70 százalékot, ami hazai mércével rendkívül magasnak minősíthető, mivel az országos átlagérték nem éri el a 10 százalékot, és évek óta folyamatosan csökken. Figyelemre méltó, hogy a korábbi - kétórás figyelmeztető - sztrájkban nemcsak a szakszervezeti tagok, hanem a nem szervezett dolgozók is részt vettek. Csaknem száz százalékos volt a munkavállalói leállás. Ez jól bizonyította az elszántságot és a jelentős belső támogatottságot. Az „igazi”, többnapos sztrájkban is igen magas volt a dolgozói aktivitás.
4. Az Audi Hungaria Zrt. menedzsmentje közleményben vette tudomásul a munkabeszüntetési akció bejelentését. Nem kezdett karaktergyilkosságba, nem „átkozta ki” a megmozdulás szervezőit, és nem fenyegetőzött sem elbocsájtással, sem pedig fegyelmi felelősségre vonással. A hírek szerint sztrájktöréssel sem próbálkozott. Az erőpróba során viszonylag hamar felismerte, hogy a merev munkáltatói magatartás jelentős gazdasági hátrányt okozhat a cégnek, azaz a követelések teljesítése még mindig kevesebbe kerül, mint a termelés hosszabb távú megbénítása. Nyilvánvaló, hogy „engedékenységükhöz” az is hozzájárult, hogy a teljes alkalmazotti közösség szembefordult az egyébként hatalmas és tőkeerős foglalkoztatóval. A szakmában élenjáró és egyáltalán nem eszköztelen Audi Hungaria Zrt. helyi és külföldi vezetőit cselekvésre késztette a markáns és egységes munkavállalói fellépés, valamint a sztrájkkal okozott kár jól kalkulálható nagysága. Az Audi vállalatcsoport nem szociális intézmény, hanem profitérdekelt gigavállalkozás, ebből következően napi gyakorlatuk van a racionális döntésekben. És ha úgy tapasztalják, hogy veszélybe kerül a cégbirodalom egyik jelentős telepének hatékony működése, akkor a humánus és a szociális szempontok előtérbe kerülését és érvényesülését is elfogadják. Nem ma kezdték az üzletet, sokoldalú elemzést követően határoztak. Egyébként meg németek. Alaposak. 
5. A leállás alatt is folytak tárgyalások. Egyik fél sem tett szélsőséges kijelentéseket, hiszen mindketten jól tudták/tudják, hogy még hosszú évtizedekig együtt kell gondolkodniuk, dolgozniuk, fejleszteniük. A munkabéke visszaállítása és fenntartása mindkét félnek eminens érdeke. Ugyanis az termelési tényező. Nem szólva a hírnévről és az esetleges áru- és pénzpiaci hatásokról. Bármilyen fokú az automatizálás, a kvalifikált munkaerő rendkívül nagy érték. Meg kell becsülni a szakképzett dolgozókat, és ez teljesítményük megfelelő honorálásával fejezhető ki a legjobban. A munkavállaló nem „beszélő szerszám”, és a német hátterű vállalatcsoport csúcsvezetői saját tapasztalatból is jól tudják: a céghez lojális és elégedett munkavállalók nélkül nincs prémium kategóriás autógyártás, nincs előrelépés, nincs sikeres üzletmenet. Az Audi kontra Audi történet azt igazolja, hogy a sztrájknak lehet értelme, és van kultúrája.
Nagy meccsnek voltunk szemtanúi. Európa – ugyan sajátos módon, de - megérkezett Győrbe. Ennek és a megállapodásnak csak örülhetünk.
2019.02.01 08:42
Frissítve: 2019.02.01 08:50

Összefogás, ó!

Csak ámulni és bámulni lehet azon, hogy mint egy elakadt lemez, még mindig az összefogás-össze nem fogás dallamára táncolnak az ellenzéki pártok. A zenekar – az Orbánt leváltani szándékozók tábora – kitartóan húzza a nótát, miközben az ember a Titanicon érzi magát. 
Ha ellenzékben lévő pártjainknak egyetlen porcikája is óhajtana együttműködni a többiekkel, nem szalasztottak volna el mintegy ezer alkalmat arra - a köztársaság megszűnése óta. Soha sem jött össze, ahogyan a NER-rel való szakítás egyértelművé tétele sem. Benn maradtak a Parlamentben, egyetlen választást sem bojkottáltak, esküt tettek az Alaptörvényre. A Fidesz nem volt hálás, pedig lehetett volna. Ha az ellenzék megteszi azt, amit nem tett, a NER legitimációja nagyon az elején odalett volna. Akkor nem lenne multimilliárdos a gázszerelő, a kötélbarát és a vejecske. És ők maguk, mármint a pártok, nem lennének kifosztva és ellehetetlenítve.
Függetlenül ellenzéki pártjaink politikai teljesítményétől és intellektuális kapacitásuktól (ld. hejesírás), a mostani mediatizált és fake newsos viszonyok közepette behozhatatlan hátránnyal indulnak bármilyen választáson. Mert már csak a pénz beszél! És ez sajna nem újdonság. Legkésőbb tegnap észbe kellett volna kapniuk, hogy nulla plusz nulla és nullaszor nulla, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nulla marad. Vagyis külön-külön és összefogva is ugyanaz a sorsuk. Vereség, majd bukás. Mindkét modell sikertelenségére lesz idén újabb bizonyíték, mert az elmúlt nyolc év – úgy látszik - nem volt elég.
A tavaszi EP választáson a külön listázás teszi tönkre hosszú évekre európai karrierünket. Hogy így lesz, és miért lesz így, azt minden hozzáértő elmondta, leírta mind politikai, mind választás-matematikai oldalról. Én nem azért ismételem meg ezt a szomorú bölcsességet, hogy elkedvetlenítsem az Orbán ellen készülődőket, elég kedvetlenek ők nélkülem is. Hanem mert még most is lehetne változtatni. Csakhogy a régi pária-ellenzéknek sajnos nem Európa, nem Magyarország az első, hanem a megélhetési túlélés: a párt és a személyes karrier. Röviden: egy kis pénz. Ez nem erkölcsi gyengeség. Ilyen a rendszer, hivatásos politikusokról beszélünk.
Látszólag jobbak az összefogási esélyek az őszi megméretésre. Több lesz az eszkimó, de jóval több a fóka is. Az egyesülő ellenzéki vadászok terítéke akár tekintélyes is lehet. Ezért hiszik azt, hogy majd jut is, marad is. Csakhogy a Fidesz nem az osztozkodó természetéről híres. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a nulla helyi értékűek egyesülése akkora ruhát akaszt az Orbán fiúkra, amekkorától meg sem tudnak mukkanni az új döntéshozó testületekben. Igen, ha a Fidesz marad - akár kisebbségben –, alig lesz észrevehető a változás. Jön az Esztergom-Hódmezővásárhely-Zugló szindróma.
Különösen igaz ez a fővárosra és a főpolgármesteri posztra. Márpedig a Fidesznek mint „bűnszervezetnek” a feloszlatása csak egy teljesen új köztársaság kikiáltása utánra várható, ami pillanatnyi állás szerint körülbelül az utolsó holdtöltét követő első soha napjára esik majd.
Régi, de hamis nóta, hogy ilyen ellenzékünk van, ezt kell szeretni. Szó se róla! Van másik is. Vegyük már észre!
2019.03.20 09:24
Frissítve: 2019.03.20 09:36

Budapest dugóban

Gál József, az LMP fővárosi képviselője március 2-i sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy pártja szerint a légszennyezettségre és a dugók elkerülésére a legjobb megoldás a behajtási díj bevezetése. A párt szerint a befolyt díjakból P+R parkolókat lehetne építeni, továbbá fejleszthetnék a tömegközlekedési hálózatot Budapesten, és ezek hatására csökkenhetne a levegőszennyezettség. A behajtási díj mihamarabbi bevezetése érdekében az LMP hamarosan benyújtja idevonatkozó törvényjavaslatát.
1. Rendben, az LMP permanens identitászavarában játsszon csak nyugodtan „parlamentesdit.” Egyáltalán nem biztos, hogy a többi ellenzéki párt odaáll a „dugódíjas” előterjesztés mögé, a kormányzó pártok reakciója viszont már most borítékolható. Értem én, hogy nagy bajban van a szövetségi kapitány nélküli LMP, és muszáj mondaniuk valami „sárkányosat”. Tavaly nyáron kitalálták, hogy a felfestett gyalogátkelőhelyeket (zebrákat) biztonságosabbá kell tenni. Ehhez – a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyására számítva - akciótervet is készített a párt, amelynek alapeleme volt „a zebrák javítása, kiemeltté tétele, különösen az oktatási intézmények környékén”. Az ötlet fenomenális, az eredmény ismert. 
2. Célszerű, ha – nem túl eredeti - kezdeményezésükkel megvárják az őszi önkormányzati választás eredményét, hiszen jelenlegi főpolgármester-jelöltjük nem igazi favorit, inkább nevezhető az LMP Bayer Zsoltjának. Harsog, sérteget, minősít, káromkodik – csakúgy, mint újságíró kollégája. Ha persze győz Puzsér, akkor jöjjön, aminek jönni kell! Dugódíj és társai. És egész Budapest sétálni fog: járókerettel vagy anélkül. A tömegesen rendszeresített fiákerek menetrendje és útvonala pillanatnyilag nem tisztázott, de az biztos, hogy lótrágya lesz elég, amit akár közfoglalkoztatottak is gyűjthetnek. 
3. Komolyra fordítva. Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővárosban az újabb autóssarcot, ajánlom, hogy nézzenek körül Európában. Ismereteim szerint az 1 millió lakost meghaladó városok közül pillanatnyilag London, Róma és Milánó szed behajtási díjat. Puzsér közösségi oldalán Norvégia fővárosát állítja közlekedési példaképnek, amely viszont „csak” 650 ezres, gazdag, és fekvése miatt vízi közlekedése igen fejlett. Hozhatta volna Amsterdam és Stockholm példáját is, ahol kiterjedt sétálózónák vannak (nem dugódíj). Budapest méreteiben és szerkezetében jelentősen eltér az előbb említettektől. Pl.: Stockholm 14 szigetre épült, ezért a városon belüli komphajózás, illetve a vízi és légi taxi használata mindennapos. Mindettől függetlenül: természetesen tiszta szívvel pártolom a sétálóutcák hálózatának bővítését és Budapest intenzív parkosítását. De nem kényszerintézkedésekkel, hanem kertépítéssel! 
Addig is:
1. Egységesítsék – mondjuk jövőre - a fővárosi parkolási rendszert, és ha lehet, ne lopják el a milliárdos bevételek jelentős részét. Ha, ez sikerül, akkor a frissen érkező forrásokból próbáljanak meg hatalmas gépkocsi-várakozó helyeket építeni, elsősorban vasúti- és metrómegállók környékén. Gondolom, egy-két választási ciklus alatt a 3-as és a 4-es metróvonalak már Budapest határáig futhatnak.
2. Az sem lenne ördögtől való, ha a 10 év múlva Budapesten nem használnának robbanómotoros buszt, vontatót, szerviz- és teherautót, valamint taxit. Szeretem a jó példákat követni. De ha az állam nagyvonalúan belenyúlna a zsebébe (amit mi dagasztunk), és fogyasztói ároldalról érzékelhetően kedvezményezné az elektromos személyautók vásárlását (norvég példa, szabad követni), akkor biztosan elégedettebb lennék, és a levegő minősége is javulna.
3. Az LMP-s képviselők figyelmét bizonyára elkerülte az a tény, hogy az M0-ás gyűrű még mindig nem készült el. Dugódíjat akarnak teljes fővárosi ring nélkül? Nem tűnik ésszerűnek, nem is tartom erkölcsösnek. Elég nagy büntetés az, hogy Budapest nehezen elkerülhető, nem kellene indokolatlanul továbbsarcolni az autós társadalmat. Apropó: most fizettem be az éves gépjárműadóm felét, 18 ezer forintot. Mire is? 
Nem szakértő budapesti lakosként – de szülőként és nagyszülőként is - alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy fővárosunk légszennyezettsége viszonylag gyorsan és érzékelhető mértékben csökkenjen. De ezt professzionális megoldásokkal kell elérni, nem kényszerképzetekkel kísért barkácsolással! Én lehetek aggódó laikus, a magukra szakpolitikusi mezt öltő képviselők és pártmegbízottak viszont nem.
Az LMP vezetői egy konszenzuson nyugvó, szakszerűen kidolgozott terv megvalósításával segítsék a város levegőjének tisztulását, és ne durva büntetéssel, önkényes korlátozással! Gondolják át a környezetbarát közlekedés feltételeit és hagyják abba a behajtási díjjal való fenyegetést! De mindezek előtt keressenek hiteles, higgadt és tárgyalóképes személyt főpolgármester-jelöltnek, aki képes egy koherens várospolitikai programot meghirdetni, népszerűsíteni. Őszig biztosan marad Tarlós István, a dugó, a zaj és a bűz. Hogy aztán mi lesz, senki nem tudja.
2019.03.20 09:23
Frissítve: 2019.03.20 09:36