Egyre jobban fáj: kitartóan drágulnak az élelmiszerek

A hazai fogyasztói kosárban az uniós átlagnál nagyobb súlyt képviselnek az élelmiszerek, melyek folyamatos áremelkedése az inflációt is meglódíthatja.

A tavalyi infláció éves szinten 2,8 százalékkal haladta meg az előző évit. Az árindexet átlagon felül húzta fölfelé a tésztafélék, tojás, péksütemények, liszt, de leginkább a zöldség- és gyümölcsárak emelkedése. Az élelmiszerek 2018-ban összességében 4,2 százalékkal drágultak.

A tendencia azonban idén is folytatódik. A sort a legalapvetőbb sütőipari termékek, mint a fehér, a félbarna kenyér nyitották, amelyek idén januárban már mintegy 12 százalékkal drágultak. A magasabb minőségű, drágább technológiával készülő különlegesebb kenyerek, péksütemények ára ugyan többnyire 10 százalék alatt nőtt, de ennek oka az, hogy eleve magasabb árkategóriában vannak. Az árképzésre a különleges adalékanyagok drágulása is hat. Az egyik, magas minőségű termékeiről ismert sütőipari cég olívás kenyere most ugyan csak 8 százalékkal drágult, de az elmúlt 3 évben, beleszámítva a mostani áremelést is, összesen több mint 30 százalékkal kerül többe. Miközben a három év összesített inflációja 6 százalék alatt maradt.

A Népszavának nyilatkozó ágazati szakember szerint hacsak közbe nem jön valami drámai változás, őszig már nem várható érdemi emelkedés, hiszen a nagy kereskedelmi láncokkal fél, egy évre kötnek szerződést a pékségek. Sok függ majd a sütőipar és a kereskedők ártárgyalásainak eredményeitől, vagyis nem zárható ki, hogy az év végéig még följebb kúsznak a kenyérárak. Ám lehet, hogy ez előbb bekövetkezik, ha a malomipar újabb áremelésekre kényszerül, s erre minden esély megvan.

Információink szerint már több sütőipari cég kapott a beszállító malomtól olyan szándéknyilatkozatot, amelyen áremelést jelentettek be. A 2018-as aratás óta az étkezési új búza ára folyamatosan emelkedett és decemberre elérte a tonnánként 60 ezer forintot is, de hallani 62 ezer forintos kötésekről is – mondta lapunknak Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók és Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége főtitkára. A tavaly júliusban kezdődött szezonban az előző évihez képest átlagosan 25 százalékkal magasabb áron jutottak a malmok búzához. Az már a hazai malomipar félszáz meghatározó szereplőjén múlik, hogy az árkülönbséget már érvényesítette-e, illetve mikor kényszerül erre a lépésre. Ezt az áremelkedést valószínűleg a verseny miatt sem építik be teljes egészében a liszt árába, de a 10 százalékot mindenképpen meghaladja éves szinten ennek az alapvető terméknek is a drágulása. A végső fogyasztói árat pedig már a kereskedő állítja be.

A liszt azonban csak egy tétel a kenyér árában. A versenyszféra januártól kétszámjegyű áramár-emeléssel szembesült. A 900-950 magyar pékség közül 120-130 közös árambeszerzési-szerződéssel kedvezményesen kapja az áramot és a földgázt is. A többség kénytelen jóval magasabb árat fizetni az energiahordozókért. A kedvezményes szerződés lejártakor is elkerülhetetlen az áremelés, legföljebb az mérsékeltebb lesz a piaci szintnél.

A sütőipar nem nyelheti le a kötelező béremelések okozta költségnövekedést sem, hiszen a nyereségráta hosszú évek óta átlagosan az 1-2 százalék körül ingázik. Az elhúzódó tárgyalásokon elért áremelés a profit növelésére nem, csak a felszínen maradáshoz elég - tudtuk meg. Annál is inkább, mert az alapvető élelmiszernek számító kenyérféleségek eddig csak veszteséget termelték. A sütőipart a finomáruk, péksütemények tartották el a szakember szerint. A saját üzlettel rendelkező vállalkozások helyzete némileg kedvezőbb a beszállítói pozícióban lévő versenytársaiknál, hiszen az ő árpolitikájuk közvetlenül nem függ a nagy láncoktól.