A Párisi megér egy süteményt

Publikálás dátuma
2019.02.04. 11:30

Fotó: Vajda József
Megújult az egykori Párizsi Nagy Áruház ékessége, a Lotz-terem.
Az Andrássy út 39. alatt álló Párizsi Nagy Áruház neve még a fiatalabb budapesti generációk fülében is ismerősen cseng. Legtöbben Centrum áruházként, vagy az elmúlt évek könyvbirodalmaként emlékeznek rá. Akik még sosem jártak ott, említésére a francia főváros grandiózus, fényűző, galériás, egyterű, több emeletnyi magas üzletközpontjainak valamelyikére gondolhatnak, ahol jól szituált férfiak és nők vonulnak a luxus termékeket felsorakoztató kirakatok előtt. Bár az 1911-ben nyílt, márványoszlopos, aranyozott díszítésekkel és tükrös felvonókkal ellátott épületet egykor valóban nagypolgári fogyasztók diszkrét zsivaja töltötte meg élettel, a háború egy csapásra véget vetett ennek.

Az államosítást követően először könyvraktárnak használták, majd 1958-ban ismét áruházi funkciójában, de immár Divatcsarnok néven nyitották meg újra. 1999-ig a Centrum Áruházak üzlethálózat tagjaként üzemelt, 2001-től a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésében állt. Mivel azonban egyetlen kormányzat sem áldozott pénzt, hogy közfunkciók szolgálatába állítsa az 1967-ben műemléki védelem alá vont épületet, 2005-ben végül egy nemzetközi ingatlanfejlesztő cég, az Orco Property Group vásárolta meg, újította fel és adta bérbe az Alexandra Könyvesháznak. A kétszintes könyvpalota az üzlethálózat csődje miatt 2017-ben bezárt, és tavaly áprilisban immár Andrássy Élményközpont néven nyitotta meg a kapuit.

Az áruház fő büszkesége még az 1909-es átalakítást megelőző Kaszinó idejéből megőrzött, Lotz Károly és Feszty Árpád festményei által díszített bálterem. Hosszú zárva tartás után most januártól eredeti pompájában, Café Párisi néven várja azokat, akik nemcsak a mennyei süteményeket, hanem a múlt század hangulatát is megízlelnék.
Szerző
Témák
műemlék

Olvasmányos útmutató az internethez

Publikálás dátuma
2019.02.04. 11:00

Fotó: Vajda József
A világháló történetét, elméleti alapjait és gyakorlati alkalmazását mutatja be frissen megjelent művében Szűts Zoltán médiakutató.
Az internet előnyei felmérhetetlenek, egyetlen pillanat alatt juthatunk jelentős tudás birtokába a minket érdeklő témákról. A világháló korábban elképzelhetetlen módon alakította át a kommunikációt. Ugyanakkor akadnak árnyoldalai is, az internet sebezhetősége miatt hackerek választásokba avatkozhatnak be, méghozzá nem is csekély mértékben, s álhíreikkel a közgondolkodást is befolyásolhatják.
Az internetet ugyanis rossz célokra is fel lehet használni, a politikai nyomásgyakorlás mellett technológiákat lehet elorozni, lemásolni. S ez még alighanem csak a kezdet. Az óriási le- és feltöltést biztosító 5g technológia olyan lehetőségeket teremt, amelynek előnyeit és hátrányait egyelőre fel sem tudjuk mérni. Az Egyesült Államok és Kína viszonya épp amiatt jutott fagypontra, mert mindkét ország vezető szerepet szán magának e technológiában, amely páratlan szoftveres újításokat biztosít, s nem véletlenül hozzák összefüggésbe a „negyedik ipari forradalommal”.
 
Ez persze félig-meddig a jövő zenéje. Ugyanakkor valóban félelmetes az a fejlődés, amit az internet világa az eltelt évtizedekben felmutatott, s amiként mindennapi szokásainkat átalakította. A közösségi oldalak nemcsak kapcsolattartásra alkalmasak, hanem – például az arab tavasz idején – tüntetések szervezésére használták fel. A következményeket ismerjük, diktátorok buktak meg, más kérdés persze, hogy utána jó irányba indult-e el az adott állam. Az internetes vásárlás már mindennapjaink részévé vált, az Amazonról, az eBayról és más oldalakról pillanatok alatt beszerezhetjük, amire vágyunk. A zenehallgatás szintén forradalmi változásokon ment keresztül, a kibervilág e tekintetben is teljesen új lehetőségeket biztosított számunkra. Ugyanakkor előfordul, hogy egy-egy a Youtube-on korábban hallgatott számot már nem érjük el, szerzői okok miatt. Időnként nem könnyű meghatározni, mi számít lopásnak, s mi nem. A szerzői jog máig vitatott téma, amit az is jelez, hogy az Európai Parlament sem jut könnyen dűlőre a szabályozást illetően.
 
Az internet számos kérdést vet, annyira szerteágazó, hogy szinte lehetetlen minden egyes aspektusát megvilágítani. Erre a hatalmas feladatra vállalkozott Szűts Zoltán médiakutató, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem műszaki pedagógia tanszékének docense, Online – Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei című munkájában. Rendkívül átfogó művében a számítógépes világ elméleti és gyakorlati kérdéseit is taglalja. Az alapoktól – mikroprocesszorok, számítógépek története – halad egyre feljebb, górcső alá véve az internet elméleti alapjait, később rengeteg egyéb kérdést vizsgálva eljut a közösségi oldalak, a blogok világáig, és más, ma már számunkra teljesen természetes honlapig. A mai, az internet nélkül elképzelhetetlen világunkban nem hiányozhat ez a mű könyvespolcunkról. Bár a téma első látásra száraznak tűnhet, a szerző mégis rendkívül színesen, olvasmányosan, példák sorával mutatja be a számítógép még ma is oly rejtelmes világát.
Témák
könyv internet

Kezét lábát összekötötték, és arccal előre temették el az asszonyt, akitől mindenki félt

Publikálás dátuma
2019.02.03. 21:40

Fotó: hajdusagimuzeum.hu
A sír valószínűleg egy boszorkányt rejtett.
A Hajdúböszörményben ásatásokat végző régészek mellé 2018 decemberében szegődött a szerencse, amikor a Perczel Mór utcában közmű-munkálatok során emberi csontokra bukkantak, írja a muemlekem.hu. Így került elő az a váz is, amely arccal lefelé, összekötözött lábakkal feküdt a sírjában. A felfedezésekor rögvest boszorkánynak titulált halottól feltehetően tartottak a kortársai, ezért igyekezték meggátolni, hogy visszatérjen az élők közé és ártson nekik. A kora újkorban éles tárgyakat, ollót, borotvát tettek a koporsóba, hogy ha nagyon mocorogna a halott, megvágja magát velük, némiképp más kultúrkörökben téglát helyeztek az elhunyt szájába, hogy ne tudjon visszajárva harapni. A hajdani böszörményiek módszerei (az összekötözés és a hasra temetés) legalább ennyire hatásosak lehettek.  Az örömbe – nevezetesen, hogy végre azonosítani lehetett a középkori temető egyik pontját – jókora adag üröm is vegyült, hiszen kiderült, hogy a környéken rendszeresen fordultak ki korábban is emberi csontok a mélyebb rétegekben végzett munkálatok során, csakhogy ezeknek a híre sosem jutott el a múzeumba. Mivel nem tudni, eddig hány sírt semmisíthettek meg, a pusztítás mértékét sem lehet becsülni, de az biztos a kár tudományos szempontból jóvátehetetlen. A múzeum a jövőben fokozottan figyeli majd a környéken folyó földmunkákat, s várja a kivitelező cégek és a lakosság együttműködését is.   
Szerző