Eszméletre ébredve?

Orbán Viktor sokat olvas, szereti az irodalmat, főleg a klasszikusokat – hallom rendszeresen a miniszterelnök környezetéből. Nem tudom, egy baloldali költő belefér-e, de talán érdemes lenne felütnie József Attila Eszmélet című versét is: „ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”. 
Olyan egyszerű ez. A magyar külügyminiszter ennek ellenére évek óta próbálkozik vele. Úgy jóban lenni Amerikával, hogy közben hálás és megbízható partnerei akarunk lenni Kínának és Oroszországnak is. Úgy benne lenni az Európai Unióban (és élvezni a tagság minden előnyét, elsősorban a haverok felé irányítható uniós milliárdokat), hogy közben nemcsak magasról teszünk az EU alapértékeire, de még büszkék is vagyunk rá.
A jelek szerint most Washingtonban elfogyott a türelem, és ezt a magyar kormányban nagyon nem látták előre. (Az persze külön megérne egy misét, hogy a magyar diplomáciai kar szisztematikus leépítése az elmúlt években hogy vezetett olyan helyzetekhez, hogy mára az egyik legalapvetőbb funkcióját is nehezen tölti be: láthatóan nem képes előrejelezni, ha egy stratégiailag fontos országgal kritikus irányba fordulnak a kapcsolataink, ld. a korábbi kitiltási botrányt.) Hol van már a 2016-os tusnádfürdői találkozó, ahol Orbán Viktor (kétségtelenül bátran) először állt be nyilvánosan az akkor még komolyan sem vett elnökjelölt, Donald Trump mögé, hová tűnt az eufória a magyar kormány részéről, miután tényleg elnökké választották? Kis túlzással már mindenki járt a Fehér Házban, aki számít az európai vezetők közül, csak a magyar kormányfő nem; és most kezd kiderülni, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint hittük: az Átlátszó, a Washington Post, a Direkt 36., vagy éppen lapunk elmúlt napokban megjelent cikkei alapján kijelenthető, hogy mára minden jó szándék elpárolgott a Trump-kormányzat részéről Orbán Viktor irányába.
A sors iróniája, hogy megvan az ügyben részben Orbán Viktor igazsága is, illetve van, ami egyszerűen nem rajtunk múlik. Hogy az Egyesült Államok olyan szerződést akar aláíratni Budapesttel az orosz fenyegetésre hivatkozva, ami gyakorlatilag kivenné a magyar kormány vagy a parlament kezéből a döntési jogot az amerikai katonák Magyarországra küldése ügyében, és kivonná az itt tartózkodó amerikai katonákat a magyar igazságszolgáltatás illetékessége alól, jogos kifogásokat is felvethet. Hogy mi nagyon szeretnénk az Exxontól Romániában kitermelt gázt vásárolni (ez is szerepel az amerikai kívánságlistán), de román belpolitikai okok miatt erre nincs esély rövid távon, az nem a mi hibánk. 
Meg lehetne magyarázni ezeket a helyzeteket, és nyilván lehetne ésszerű kompromisszumokra jutni, de ahhoz az kellett volna, hogy ne játsszuk el a bizalmat egy csomó – egyébként is fölösleges – gesztusunkkal, amelyeket Amerika ellenfeleinek tettünk. Nyugalmasabb időszakban talán még ez is ment volna, de most választani kell, hol keresgéljük azt a bizonyos egeret: kint, vagy bent. Hogy a hirtelen „tűzoltó üzemmódba” váltott kormányzati stratégia mennyire lesz hatásos, még nyitott kérdés.
2019.02.05 08:59
Frissítve: 2019.02.05 09:05

Légtekerés

Érdekes performanszokat hoznak ki az emberekből a kerékpáros körversenyek. Egyesek a pálya mellett tapsolnak, mások táblákkal üzennek, van, aki beöltözik mesehősnek vagy politikusnak. Egy korábbi Tour de France szakaszon egy kisvárosban a háztetőre ment fel néhány lakó, lefeküdtek kör alakban, és a lábukkal a levegőben tekertek. Ennek első látásra nincs sok értelme, de mivel a mezőnyt helikopterek kísérik, a közvetítéseknek hála érdekes marketingfogás lett belőle.
De vajon megéri-e (és ha igen, kinek) 7,8 milliárdot fizetni azért, hogy 2020-ban Budapestről rajtoljon a Giro d'Italia? A máskor kitartóan rombolt országimázs javítása és néhány tízezer plusz vendégéjszaka mindig jól jön, de gyanítható, hogy a remélt idegenforgalmi profit – legalábbis részben – a hatalom közelében lévő üzleti körök zsebeit hizlalja majd. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon tekert a Grande Partenzáért. Az átlagember viszont a lezárásokon és a felhajtáson kívül sok mindent nem fog észrevenni ebből, ahogy a többség a Red Bull Air Race-ből is a repülők zaját és a lezárást érzékelte. Esetükben a haszon nem értelmezhető.
Az aktív Magyarország (aminek kormánybiztosa is van) szerethető hívószó, ahogy a kerékpározás is, 
de sokszor a reménytelennel határos küldetésre indul az, aki ma Budapesten biciklire ül. Még a Nagykörúton se lehet végigtekerni külön kerékpársávon.
 De ahol van ilyen, ott gyakran siralmas az útburkolat állapota, vagy ha mégsem, akkor – ilyen is létezik – az úttest szélén vezetett sáv egyszer csak megszűnik, ha jön egy buszmegálló, és úgy 15-20 méterrel arrébb folytatódik. A kettő között a biciklis felszívódhat vagy légtekerhet, ahogy kedve tartja. Sőt, egyelőre az is nagy kihívással néz szembe, aki biciklivel akar eljutni a fővárosból a Balatonhoz.
Szép eredmény a Giro budapesti rajtja, de a nagy álmok kergetése helyett vagy mellett nagyon kellene néhány olyan fejlesztés, ami a bicikliseknek (is) jó. Hogy ne kelljen a tetőn tekerni, legfeljebb csak akkor, ha jön a helikopter.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34

Sikertörténet

Az elismerés mindig, mindenkinek jól esik. Hát még ha több ezer kilométeres utazás után arathatja le az ember a babérokat. Nem csoda, hogy a Fidesz alelnöke – képletesen – egy rózsaszín felhőn ülve dicsekedett el a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek, mennyi jót hallott hazájáról és pártjáról Chilében. Ahol a középen és attól jobbra elhelyezkedő pártokat tömörítő Nemzetközi Demokrata Unió kétnapos kongresszusán vett részt. 
Novák Katalin nem kertelt és nem szerénykedett. Azt mondta, kollégái sikertörténetnek nevezték azt, ami napjainkban Magyarországon van. Egész pontosan a Fidesz három választási győzelmét, mégpedig mindig kétharmaddal, s nem kevésbé a „stabil gazdasági és politikai helyzetet”. Ami egyébként nem csoda. Bizonyára olyan pártképviselők gratuláltak az alelnöknek, akik talán még életükben nem jártak hazánkban, de esetleg elhitték, amit Novák Katalin mondott nekik, netán tudomásukra jutott Orbán Viktor egynémely helyzetértékelése. Ők tehát azt mondják, amit partnerük hallani szeretne.
Az már más kérdés, hogy ezt a – pártok között megszokott - fényezést valóban tovább kell-e adni. Jó, tudjuk, a Fideszé az ország, a képére formálta, az intézményeket mind elfoglalta. Az is érthető, hogy a folyamatos – és az idei választások előtt tovább erősödő – kampányban szükség van a propagandára. De azért arra tekintettel lehetnének, hogy élnek itt még páran, akik egyáltalán nem sikertörténetként élik meg az utóbbi több mint nyolc évet. Akik szerint a demokrácia nem annyira példamutató, amennyire Novák Katalin és párttársai gondolják. Mi több, a hatalom számára – állítólag – szent konzervatív értékeket sem tartják annyira követendőnek.
A messze távolban persze azt mond az ember, amit akar. Ám meggondolhatná, hogy hazatérve érdemes-e úgy tennie, mintha itt is csak távoli szemlélők élnének.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34