Eszméletre ébredve?

Orbán Viktor sokat olvas, szereti az irodalmat, főleg a klasszikusokat – hallom rendszeresen a miniszterelnök környezetéből. Nem tudom, egy baloldali költő belefér-e, de talán érdemes lenne felütnie József Attila Eszmélet című versét is: „ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”.

Olyan egyszerű ez. A magyar külügyminiszter ennek ellenére évek óta próbálkozik vele. Úgy jóban lenni Amerikával, hogy közben hálás és megbízható partnerei akarunk lenni Kínának és Oroszországnak is. Úgy benne lenni az Európai Unióban (és élvezni a tagság minden előnyét, elsősorban a haverok felé irányítható uniós milliárdokat), hogy közben nemcsak magasról teszünk az EU alapértékeire, de még büszkék is vagyunk rá.

A jelek szerint most Washingtonban elfogyott a türelem, és ezt a magyar kormányban nagyon nem látták előre. (Az persze külön megérne egy misét, hogy a magyar diplomáciai kar szisztematikus leépítése az elmúlt években hogy vezetett olyan helyzetekhez, hogy mára az egyik legalapvetőbb funkcióját is nehezen tölti be: láthatóan nem képes előrejelezni, ha egy stratégiailag fontos országgal kritikus irányba fordulnak a kapcsolataink, ld. a korábbi kitiltási botrányt.) Hol van már a 2016-os tusnádfürdői találkozó, ahol Orbán Viktor (kétségtelenül bátran) először állt be nyilvánosan az akkor még komolyan sem vett elnökjelölt, Donald Trump mögé, hová tűnt az eufória a magyar kormány részéről, miután tényleg elnökké választották? Kis túlzással már mindenki járt a Fehér Házban, aki számít az európai vezetők közül, csak a magyar kormányfő nem; és most kezd kiderülni, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint hittük: az Átlátszó, a Washington Post, a Direkt 36., vagy éppen lapunk elmúlt napokban megjelent cikkei alapján kijelenthető, hogy mára minden jó szándék elpárolgott a Trump-kormányzat részéről Orbán Viktor irányába.

A sors iróniája, hogy megvan az ügyben részben Orbán Viktor igazsága is, illetve van, ami egyszerűen nem rajtunk múlik. Hogy az Egyesült Államok olyan szerződést akar aláíratni Budapesttel az orosz fenyegetésre hivatkozva, ami gyakorlatilag kivenné a magyar kormány vagy a parlament kezéből a döntési jogot az amerikai katonák Magyarországra küldése ügyében, és kivonná az itt tartózkodó amerikai katonákat a magyar igazságszolgáltatás illetékessége alól, jogos kifogásokat is felvethet. Hogy mi nagyon szeretnénk az Exxontól Romániában kitermelt gázt vásárolni (ez is szerepel az amerikai kívánságlistán), de román belpolitikai okok miatt erre nincs esély rövid távon, az nem a mi hibánk.

Meg lehetne magyarázni ezeket a helyzeteket, és nyilván lehetne ésszerű kompromisszumokra jutni, de ahhoz az kellett volna, hogy ne játsszuk el a bizalmat egy csomó – egyébként is fölösleges – gesztusunkkal, amelyeket Amerika ellenfeleinek tettünk. Nyugalmasabb időszakban talán még ez is ment volna, de most választani kell, hol keresgéljük azt a bizonyos egeret: kint, vagy bent. Hogy a hirtelen „tűzoltó üzemmódba” váltott kormányzati stratégia mennyire lesz hatásos, még nyitott kérdés.