– A belvárosban hagyományosan rendeztek jamaicai, kínai és lengyel fesztivált, de a magyar hiányzott a választékból – mesél a némi iróniával az egyik legnagyobb magyar nagyvárosnak is nevezett London magyar kulturális életét szervező Fátyol István Olivér. A 2001 óta a brit fővárosban élő, most személyi titkárként dolgozó fiatalember nem alkotó vagy előadóművész, de a világ egyik legszínesebb kultúrájú városában élve is kereste a hazai gyökereit. Passzív irigység helyett a tettvágy győzött benne, és remélve, nem csupán ő igényli a magyar kulturális rendezvényeket Londonban, fesztiválszervezésbe kezdett. Terveihez partnereket, majd megfelelő szervezeti keretet is talált, 2011-ben nonprofit alapítványt hozott létre Magyar Kultúra és Örökség Alapítvány (Hungarian Culture and Heritage Society) néven, amelyet két évvel később hivatalosan be is jegyeztek az Egyesült Királyságban.
– Magyar közönségnek magyar kulturális programokat szervezünk, alapvetően az itt élők részvételével, bár előfordul az is, hogy Magyarországról vagy Erdélyből hívunk fellépőket, de nem ez a jellemző. A táncházak, táncelőadások, koncertek, operett- és színházi előadások szereplői között vannak professzionális művészek, de a legtöbben amatőrök. Nem a produkciók színvonalát, hanem fő foglalkozásukat tekintve – utal az amatőr kifejezés kettősségére.
Az alapítvány égisze alatt működő három szervezettel a Hunique néptáncegyüttessel, a Családi Nap Csapatával és a Angliai Magyar Versmondók Egyesületével közösen szervezik meg közösen az Egyesült Királyság legnagyobb magyar kulturális fesztivál sorozatát, a Magyar Kultúra Napját (Hungarian Culture Day London). Két évvel ezelőtt pedig létrejött az Angliai Magyar Versmondók Egyesülete, amely áprilisban a magyarországi költészet napjához, azaz József Attila születésnapjához igazítva rendezi meg az angliai József Attila vers- és prózamondó versenyt.
– Az alapítványban dolgozók egytől egyig munkaidőn túl, önkéntes alapon, ingyen dolgoznak a magyar kultúra népszerűsítéséért és a londoni magyar közösség összefogásáért itt Londonban. Mindannyian mindent szívesen csinálunk, a szervezéstől a videófelvétel-készítésig, díszletépítéstől hangfalcipelésig, de persze jó lenne találni még néhány lelkes embert, aki örömmel dolgozik ingyen egy nemes ügyért – folytatja Fátyol István Olivér.
Úgy látja, hogy a legtöbben a könnyebb boldogulás, a kiszámíthatóbb jövő és a remek brit szociális háló miatt mennek az Egyesült Királyságba Magyarországról és nagy részük, különösen, ha a gyerekeik már ott kezdenek iskolába járni, nem fognak már visszajönni. Ugyanakkor azt is érzékeli, hogy az ott élő magyarok igénylik a közösségi létet, anyanyelvük meg- és frissen tartását, kultúrájuk gyakorlását. Fátyol István Olivér abban is biztos, hogy ahogy annak idején a több mint nyolcmilliós, igazi multikulturális brit fővárosban ő rácsodálkozott például a jamaicai rendezvényekre, úgy mások is felfedezhetik és beleszerethetnek a magyar programokba.
– 2015-ben egy Temze-parti kis területen szerveztünk meg az első Magyar Kultúra Napját, 10-15 standdal, ám tavaly már nagyobb területet béreltünk egy londoni parkban, ahol elfért a 40 kézműves, 20 gasztrosátor és a négy és félezer látogató – mutatja be a fejlődést. A fesztivál és az év közben zajló kulturális rendezvények több tízezer fontba kerülnek, ennek nagy részét az angol Big Lottery Fund- tól (ami a magyar Szerencsejáték Rt.-nek felel meg) kapják.
Tavaly pályáztak a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelőnél, így 2018-as költségvetésük nagyjából egyötödét a magyar állam állta. Idén időben érkező információ híján lecsúsztak a magyarországi lehetőségről, de úgy remélik, a brit támogatóiktól kapott és saját tagdíjaikból összegyűlő pénz fedezi a 2019-es nagy terveket: a havonta zajló táncházakat, a február 9-i farsangi táncházat, az évi négy alkalmas családi napokat és vásárokat, az áprilisi és szeptemberi szavalóversenyt, a májusi néptánctábort, a gyermektáncházakat, a heti két alkalmas néptáncoktatást és a Magyar Néptánc és a Magyar Kultúra Napját.
