Alattyántól az Aase-díjig

Publikálás dátuma
2019.02.08 15:51
Nemcsak a színészi pálya, hanem a tanítás is vonzotta a főként epizódszerepeket játszó művészt
Fotó: Banczik Robert
Primadonna? Szubrett? Tanárnő? Édesanya? Ezek mindegyike elmondható Csombor Terézről, a 2018-as Aase-díjasok egyikéről.
„Már kislány korában, az utcákat járva hangosan énekelte a legkülönbözőbb nótákat” – mesélte többször is jelen sorok írójának alattyáni nagymamája, hogy a jászsági falu híres szülöttjén, a 2018-ban Aase-díjjal jutalmazott Csombor Terézen már fiatalon is látszott, milyen pályát tartogat neki a jövő. „Az utcánkban leültek az asszonyok a padra és nyomtam az aznapi Táncdalfesztivál műsorát. Vagy épp az osztálytársaimmal csináltunk egy kis színházat. De olyan is volt, hogy fától fáig szaladtam, mert azt játszottam, én vagyok Zenthe Ferenc Veronikája [a Tenkes kapitánya című sorozatban]” – bizonyítja Csombor Teréz, már leányként látszott, mi lesz a sorsa. „Tökéletesen hazafinak érzem magam” – foglalta össze, mit jelent neki a szülőfaluja, ahonnan a mai napig érkeznek látogatók a Kecskeméti Katona József Színházba, ha színpadra lép. S teszi ezt már hosszú évek óta a fiával, Orth Péterrel együtt, aki szintén színművész lett. „Egyszer játszottunk olyat, hogy az öregasszony rámegy a fiatal csávóra és figyeltem magam, hogy tudom magam elvonatkoztatni attól, hogy a fiam áll velem szemben. És akkor mondtam, hogy „Adja ide azt a férfias karját!”. Ő meg viccesen mondta: „Ó, anyám!”, pedig ez nem is volt benne a szövegkönyvben” – meséli. A több évtizedes színészi pályán száznál is több karakter bőrébe bújhatott, ám így is van benne némi hiányérzet. „Például A csárdáskirálynőben nagyon szerettem volna eljátszani Cecíliát, hiszen primadonna voltam. Tudom, hogy nem vagyok slank, mint a sikló, de ettől még fel lehet öltöztetni. Ráadásul nagyon klassz lett volna a fiammal együtt játszani az anya-fiú kapcsolatot, azt szerintem csípte volna a közönség.” S milyen visszhangja volt, hogy A beszélő köntös című musicalben – amelyben Csombor Teréz szintén együtt játszik a fiával – még az internetes társkeresést is megjelenítették? Olyannyira szerették volna megszólítani a fiatalokat is? „Nagyon szerették. Szinte mindenki, de a fiatalok különösen. Többnyire nem tetszik, ha hozzányúlnak az eredeti szerző darabjához, de ennek most volt létjogosultsága. Szente Vajk rendező nagyon jól porolta le, maivá tette és megfűszerezte egy kis humorral. Marhára jól kitalálták hozzá a zenét, aminek köszönhetően sokkal élvezhetőbb darab született.” De nemcsak a színészi pálya, hanem a tanítás is mindig vonzotta a manapság elsősorban karakterszerepekbe bújó művésznőt. „A kecskeméti Margaréta Otthonban töltött hat év szuper időszak volt az életemben. Ott idősekkel foglalkoztam, akikkel nagyon szép előadásokat tudtunk csinálni. Úgy kipendültek a kezem alatt, hogy minden versenyt megnyertünk. Volt egy 82 éves férfi, aki sosem énekelt korábban. Olyan fajinul lehetett tanítani, hogy el tudta énekelni – eredeti alapra – a Hej, cigány, az Egy rózsaszál szebben beszél, vagy épp a Hazám, hazám című dalokat. Kipendült a csávó. Az asszonyoknál olyan sikere volt, hogy egymást buktatták miatta. Most például óvodában tanítok. Legutóbb a Hamupipőkét csináltuk. Szerintem jövőre már az újszülött osztály fog következni. 

Csombor Teréz

1975-77 között a Szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott, 1981-ben diplomázott a Színművészeti Főiskolán. 1981-87 között a győri Kisfaludy Színházban, 1989-95 között, majd 2006 óra ismét a Kecskeméti Katona József Színház tagja. Fia Orth Péter színművész. 

Aase-díj

A kiemelkedő mellékszerep alakításáért járó díjat – végrendeletében – Gobbi Hilda alapította, nevét a Peer Gynt Aase anyójáról kapta. 1989 óta két-két nőnek és férfinak adják, akik szintén fele-fele arányban játszanak budapesti és vidéki színházakban. A színészekből álló, öttagú bizottság tagjai: Egri Márta, Ráckevei Anna, Udvaros Dorottya, Gáspár Tibor, Márton András. Aase-díjat nyert még 2018-ban: Homonnai Katalin (Stúdió K), Bicskei István (Csokonai Nemzeti Színház), Nagy Zoltán (Újszínház).

Témák
Aase-díj

Tao már, támogatás pedig még nincs - talán májusban

Publikálás dátuma
2019.04.23 06:45
Az egri Gárdonyi Géza Színház erre az évadra 61 millió forintos taotámogatást kapott
Fotó: MTVA/ Faludi Imre
Az eddiginél több pénzt is kaphatnak a színházak, ha a kormány valóban rájuk költi az erre a célra félretett 37 milliárd forintot. A vidéki teátrumok azt remélik, hozzájuk is „csorog” majd ebből, bár egyelőre csak ígéreteket kaptak, többletfinanszírozást még nem.
- Talán májusban – ezt válaszolta több vidéki direktor is arra a kérdésünkre, mikor kapja meg az általuk vezetett teátrum is azt a többlettámogatást, amelyet a fővárosi önkormányzat által fenntartott 11 színháznak - 3,5 milliárd forint értékben - már kiutaltak. A jegybevételek alapján számolt előadó-művészeti taot idén megszüntették, helyette lehet többlettámogatásra pályázni. A rendszer működése egyelőre bizonytalan, beszéltünk olyan vidéki színházigazgatóval, aki szerint nem is kell pályázni, mert az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő égisze alatt működő EPER-programban ezt automatikusan leosztják majd a teátrumoknak. Az EMMI a támogatási rendszerrel kapcsolatos kérdéseinkre – például arra, hogy a többlettámogatására szánt keretből mennyi jut a fővárosi és mennyi a vidéki színházaknak, s hányan adtak be eddig támogatási kérelmét – egy hét alatt sem válaszolt.

Több, általunk megkérdezett vidéki igazgató azt mondta: a budapestieknek könnyebb, mert "Tarlós István érdekérvényesítő képessége” nem vethető össze egy megyeszékhely polgármesterének lobbierejével. Ezzel utaltak Fekete Péter kulturális államtitkár szavaira, miszerint a főpolgármester „oroszlánként harcolt a budapesti színházak támogatásáért.” Miként lapunkban beszámoltunk, Tarlós maga is hangsúlyozta, hogy a 3,5 milliárd forintos támogatás 540 millió forinttal haladja meg azt az összeget, ami 2018-ban a fővárosi színházak tao-befogadása volt. Tucatnyi vidéki színház vezetőjét kérdeztük meg arról, hogyan épül fel a költségvetésük, s mire számítanak a tao kivezetése után, de a legtöbben nem válaszoltak. Arról, hogy egy ilyen színháznál nagyjából hogyan épül fel a költségvetés, s miként terveznek a jövőben, Blaskó Balázstól, az egri Gárdonyi Gáza Színház igazgatójától kaptunk precíz adatokat. Eszerint az intézmény idei évadra tervezett költségvetése 677 millió forint, ebből 180 millió az önkormányzati támogatás, 218 millió az előadó-művészeti törvény által meghatározott állami normatíva, 150 millió a saját bevételük, amelynek kétharmada a jegybevételből, a többi terembérleti díjakból származik. Erre az évadra 61 millió taot kaptak, s a költségvetésükből még hiányzó csaknem hetvenmillió forintot pedig pályázatokból fedezik. Blaskó Balázs azt reméli, hogy a színházakra szánt 37 milliárdos keretből is hatékonyan pályáznak majd olyan programokra, amelyek például a fiatalok színházba szoktatását segítik, s arra szolgálnak, hogy minden gyerek legalább évente egyszer jusson el egy darabra. - Tavaly 155 millió forint taóhoz jutottunk a jegybevételeink alapján – mondta Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója -, ha maradt volna a rendszer, az idei évben 172 millióra lettünk volna jogosultak. Hozzátette: egyelőre nincs információjuk, mekkora kiegészítő támogatás kerül hozzájuk. A várostól biztosan nem kapnak többet, mert ahogyan legutóbb, úgy most is 250 millió forintot szavazott meg a közgyűlés. Felvetésünkre, hogy az évadtervezés közepén okoz-e bizonytalanságot, hogy nem tudnak konkrét összegekkel számolni Rázga Miklós úgy reagált: ugyanúgy készülnek a 2019-20-as évadra, mint a korábbi években. - Optimisták vagyunk, nem gondolkodunk megszorításokban – mondta -, pontosan ugyanazon elvek alapján zajlik az előkészítő munka, mint esztendők óta. A vidéki teátrumok másutt sem igen számíthatnak plusztámogatásokra a településeiktől.
- A város költségvetésében csak az állami normatíva és az önkormányzati támogatás szerepel – felelte lapunk megkeresésére Kiss Ferenc, a zalaegerszegi közgyűlés MSZP-s tagja. – Annak idején, a büdzsé tárgyalásakor rá is kérdeztem, ha úgy adódik, lesz-e forrás a Hevesi Sándor Színház esetleges megsegítésére, ám kiderült, nem számol ilyesmivel a városvezetés, s az önkormányzati támogatás sem nőtt tavaly óta. A város ugyan elég komoly tartalékkerettel rendelkezik, de ez elvileg bizonyos pályázatok majdani önrészéül szolgál, vagyis nehezen elképzelhető, ha valamiért a korábbi taónál kisebb lesz a kiegészítő támogatás, akkor majd az önkormányzat csak úgy kipótolja. Ezt erősítette meg Besenczi Árpád, a teátrum igazgatója is: a várostól kapott támogatásuk ugyanannyi maradt – igaz, szerinte nem is lesz szükség pótlásra. - A tavalyi évben 76,79 millió taót vehettünk igénybe – tájékoztatott a Hevesi Sándor Színház vezetője -, viszonyításképpen: az összköltségvetésünk 735,25 millió forint volt. A tao kivezetése után az idei évre 80 millió forintra számítunk az EMMI-től, elvileg májustól, több részletben kapjuk meg a pénzt, vagyis – tette hozzá – a tao kiesése tehát nem befolyásolja a következő évad biztonságát. 

Nehéz tervezni

Az egyik legismertebb és legsikeresebb független vidéki társulat a 2000-ben alakult kaposvári Roxínház, amelynek belvárosi színházépülete a bérletes és bérletszünetes előadásokra is megtelik, s vendégjátékai is telt ház előtt futnak. Repertoárjukban megannyi népszerű felnőtt és gyerekdarab szerepelt és szerepel, emellett színitanodát is működtetnek több mint hatvan gyerekkel. Bérleteseik száma közel 4000 egy olyan városban, ahol a Csiky Gergely Színház is működik.

- Mennyire hiányzik majd a jegyek után járó tao-támogatás a büdzséjükből?
- Tavaly 21 millió forintot kaptunk – felelte Pintér Kata, a Roxínház egyik alapítója és rendezője -, ami nagyjából a negyven százalékát jelentette a költségvetésünknek. - Ekkora lyukat nehéz saját erőből betömni. - Beadtuk a kérvényünket az előadóművészeti többlettámogatásra. Miután harminc nap a határidő, elvileg április 19-ig eldől, megkapjuk-e az igényelt összeget.
- Mi lesz, ha kevesebbet ítélnek meg?  - Akkor megkezdjük a harcot a túlélésért. De erre nem is gondolunk. Az előzetes információk alapján mindenkinek jut pénz.
- Konkrétumok nélkül hogyan lehet tervezni az új évadra? - Nem egyszerű, máskor ilyenkor pontosan tudtuk, mekkora költségvetésből dolgozhatunk, most azért akad egy meglehetős kérdőjel. Bizonytalanságot okoz, hogy úgy tudjuk, a taopótló támogatás szigorúan erre az évre szól. A jegybevétel után járó taót viszont teljes évadra fel lehetett használni. Egy színház viszont két költségvetési évvel számol egy évadnál, így egyelőre nem tudjuk, mi lesz 2020 első felében, miből működünk majd januártól.  - Vas András

Frissítve: 2019.04.23 06:45

Mesés opera mesés előadásban

Publikálás dátuma
2019.04.22 17:32

Fotó: BTF/ VALUSKA GÁBOR
Csajkovszkij harmadik és egyben utolsó operája nem hallható, látható bárhol bármikor, egy a Mariinszkij Színházhoz köthető előadás azonban a „ha egyszer hallani kell és lehet, az ez legyen az" kategóriába tartozik.
A szentpétervári Mariinszkij Színházban mutatták be 1892 decemberében Csajkovszkij operáját. A mesés történet szimbolikus jelentéssel bír, a világtól elzárt vak királylány története, aki végül az isteni jóság eredményeképp a szerelem és a fény után vágyódva a mór orvos beavatkozása révén látóvá lesz, több aspektusból is értelmezhető. A csodás kertben eltévedt herceg alakjába, akinek valamilyen módon meg kell szabadítania egy világtól elzárt, a vakság fogságában sínylődő királylányt, nem nehéz Tamino alakját belelátnunk. Az opera hatalmas, a szólistákat, a kórust, zenekart is foglalkoztató istent dicsőítő fináléja pedig sokban emlékeztet Mahler 2. szimfóniájának záróütemeire, amelyet nemrégiben szintén itt hallhattunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Érdekesség, Mahler - aki az opera komponálásának, bemutatásának idején már foglalkozott három évvel később elkészült művével - vezényelte a Jolánta első külföldi bemutatóját, a premier után pár héttel, Hamburgban. 
Hogy Valerij Gergijev és zenekara mindent tud, arról nem is olyan régen, két évvel ezelőtt is meggyőződhettünk a Müpában. A vonósok kissé fojtott, ugyanakkor lágy hangzása, a fa- és rézfúvósok mindenekfölötti precizitása és ha kell, ereje, akkor is ámulatba ejtő volt. Most az operában azt is megcsodálhattuk hogyan igazodnak a hangszínek, hangzásarányok arányok a szöveghez, egészen pontosan ahhoz, ahogyan az énekesek szólamaiban megjelenik, ahogyan azt az énekesek eldalolják. Más zenekaroknál az tűnik fel, ha valami nagyon jó, kis túlzással Gergijevéknél az, ha csak az átlagot hozzák. De ilyen nem nagyon van. Az énekesi gárdában, csak úgy, mint néhány hete a Hovanscsina orosz szereplői körében, feltűnően erős volt a bariton-basszus szekció. Sztanyiszlav Trofimov nem mindennapi basszusával René királyt Godunovi mélységgel és erővel ruházta fel, bár a figura nem olyan tragikus alak, inkább Sarastroi belátás, bölcsesség vezérli. A mór orvos szerepében Roman Brugyeko remekelt, Alkeszej Markov is megérdemelten alakított nagy sikert, de még a kapus kisebb jelentőségű alakjaként Jurij Vorobjov is figyelemreméltó volt, mint ahogy nem lehetett bajunk a többi kevésbé fontos alak megjelenítőjével sem, és természetesen a kórus is illett az előadás színvonalába. A címszereplő szoprán, Irina Csurikova és a tenor lovag, Nazsmiddin Mavljanov is szépen hozta a nemzetközi kiváló színvonalat. Gergijev nem csak a zenekar, hanem Csajkovszkij nyelvét is érti, a Jolánta is egy olyan mű, amit kell vele hallani, ha eljön hozzánk vezényelni.
Frissítve: 2019.04.22 19:19