Alattyántól az Aase-díjig

Publikálás dátuma
2019.02.08 15:51
Nemcsak a színészi pálya, hanem a tanítás is vonzotta a főként epizódszerepeket játszó művészt
Fotó: Banczik Robert
Primadonna? Szubrett? Tanárnő? Édesanya? Ezek mindegyike elmondható Csombor Terézről, a 2018-as Aase-díjasok egyikéről.
„Már kislány korában, az utcákat járva hangosan énekelte a legkülönbözőbb nótákat” – mesélte többször is jelen sorok írójának alattyáni nagymamája, hogy a jászsági falu híres szülöttjén, a 2018-ban Aase-díjjal jutalmazott Csombor Terézen már fiatalon is látszott, milyen pályát tartogat neki a jövő. „Az utcánkban leültek az asszonyok a padra és nyomtam az aznapi Táncdalfesztivál műsorát. Vagy épp az osztálytársaimmal csináltunk egy kis színházat. De olyan is volt, hogy fától fáig szaladtam, mert azt játszottam, én vagyok Zenthe Ferenc Veronikája [a Tenkes kapitánya című sorozatban]” – bizonyítja Csombor Teréz, már leányként látszott, mi lesz a sorsa. „Tökéletesen hazafinak érzem magam” – foglalta össze, mit jelent neki a szülőfaluja, ahonnan a mai napig érkeznek látogatók a Kecskeméti Katona József Színházba, ha színpadra lép. S teszi ezt már hosszú évek óta a fiával, Orth Péterrel együtt, aki szintén színművész lett. „Egyszer játszottunk olyat, hogy az öregasszony rámegy a fiatal csávóra és figyeltem magam, hogy tudom magam elvonatkoztatni attól, hogy a fiam áll velem szemben. És akkor mondtam, hogy „Adja ide azt a férfias karját!”. Ő meg viccesen mondta: „Ó, anyám!”, pedig ez nem is volt benne a szövegkönyvben” – meséli. A több évtizedes színészi pályán száznál is több karakter bőrébe bújhatott, ám így is van benne némi hiányérzet. „Például A csárdáskirálynőben nagyon szerettem volna eljátszani Cecíliát, hiszen primadonna voltam. Tudom, hogy nem vagyok slank, mint a sikló, de ettől még fel lehet öltöztetni. Ráadásul nagyon klassz lett volna a fiammal együtt játszani az anya-fiú kapcsolatot, azt szerintem csípte volna a közönség.” S milyen visszhangja volt, hogy A beszélő köntös című musicalben – amelyben Csombor Teréz szintén együtt játszik a fiával – még az internetes társkeresést is megjelenítették? Olyannyira szerették volna megszólítani a fiatalokat is? „Nagyon szerették. Szinte mindenki, de a fiatalok különösen. Többnyire nem tetszik, ha hozzányúlnak az eredeti szerző darabjához, de ennek most volt létjogosultsága. Szente Vajk rendező nagyon jól porolta le, maivá tette és megfűszerezte egy kis humorral. Marhára jól kitalálták hozzá a zenét, aminek köszönhetően sokkal élvezhetőbb darab született.” De nemcsak a színészi pálya, hanem a tanítás is mindig vonzotta a manapság elsősorban karakterszerepekbe bújó művésznőt. „A kecskeméti Margaréta Otthonban töltött hat év szuper időszak volt az életemben. Ott idősekkel foglalkoztam, akikkel nagyon szép előadásokat tudtunk csinálni. Úgy kipendültek a kezem alatt, hogy minden versenyt megnyertünk. Volt egy 82 éves férfi, aki sosem énekelt korábban. Olyan fajinul lehetett tanítani, hogy el tudta énekelni – eredeti alapra – a Hej, cigány, az Egy rózsaszál szebben beszél, vagy épp a Hazám, hazám című dalokat. Kipendült a csávó. Az asszonyoknál olyan sikere volt, hogy egymást buktatták miatta. Most például óvodában tanítok. Legutóbb a Hamupipőkét csináltuk. Szerintem jövőre már az újszülött osztály fog következni. 

Csombor Teréz

1975-77 között a Szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott, 1981-ben diplomázott a Színművészeti Főiskolán. 1981-87 között a győri Kisfaludy Színházban, 1989-95 között, majd 2006 óra ismét a Kecskeméti Katona József Színház tagja. Fia Orth Péter színművész. 

Aase-díj

A kiemelkedő mellékszerep alakításáért járó díjat – végrendeletében – Gobbi Hilda alapította, nevét a Peer Gynt Aase anyójáról kapta. 1989 óta két-két nőnek és férfinak adják, akik szintén fele-fele arányban játszanak budapesti és vidéki színházakban. A színészekből álló, öttagú bizottság tagjai: Egri Márta, Ráckevei Anna, Udvaros Dorottya, Gáspár Tibor, Márton András. Aase-díjat nyert még 2018-ban: Homonnai Katalin (Stúdió K), Bicskei István (Csokonai Nemzeti Színház), Nagy Zoltán (Újszínház).

Témák
Aase-díj

Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30