A sokszínűség harminc éve - évforduló a Ludwig Múzeumban

Publikálás dátuma
2019.02.07. 11:15
Pinczehelyi Sándor: Az utcakő a proletariátus fegyvere. 1988- ban állították ki a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában
Fotó: Vajda József / Népszava
A Ludwig Múzeum harmincéves évfordulója alkalmából a megszokottnál is szélesebb programkínálattal, és izgalmas kiállításokkal várja a látogatókat.
Háromszázharminc időszaki kiállítás és több mint ötezer program – az 1989-ben alapított Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum elmúlt harminc éve számokban. A Peter és Irene Ludwig kezdeményezésére létrehozott budapesti intézmény az egykori vasfüggönyön túl hazánk első nemzetközi és magyar kortárs művészetet gyűjtő múzeuma lett. A változatos, sztárművészeket is felvonultató paletta az elmúlt évtizedek során egyaránt nagy népszerűségre és elismertségre tett szert a szakma és a látogatók részéről is. Az évfordulót egy olyan kiállítás- és programsorozattal ünneplik, amelyen keresztül bepillantást nyerhetünk a múzeum tevékenységébe és áttekinthetjük az elmúlt évtizedekben történéseit. A Ludwig 30 című programsorozat március végéig mutatja be az intézmény működését. Nem csupán az időszaki kiállításokra, a múzeumpedagógiai, vagy kommunikációs tevékenységekre tér ki az esemény, hanem a gyűjteményezés, az állományvédelem, a digitalizálás és a Velencei Biennálékon való éves részvétel is fókuszba kerül. Az első emeleti kiállítótér kéthetente cserélődő tartalommal, pop-up kiállításokkal, múzeumpedagógiai alkotótérrel, valamint a velencei részvételhez kötődően egy folyton megújuló „pavilonnal” várja a látogatókat. A bemutatott projektek az elmúlt évtizedek változó művészet- és múzeumfelfogására is rávilágítanak, s könnyedén érthetővé teszik, mennyi háttérmunka is áll amögött, hogy az intézmény mára a régió meghatározó múzeuma lett. Ezt tükrözi többek közt az is – ami talán a látogatók előtt kevésbé tárul fel –, hogy az intézmény közép-kelet európai gyűjteményének darabjait folyamatosan kölcsönzik nemzetközi kiállításokhoz, s hogy jelentős figyelem irányul a régió kortárs művészetét bemutató időszaki tárlatokra: 2018-ban például nemzetközi GFFA-díjra jelölték a Permanens forradalom című ukrán művészetet bemutató kiállításukat. Az ingyenes, s az újszerűen felépülő tárlatok remek lehetőséget kínálnak arra, hogy új megvilágításból szemléljük egy múzeum működését: felhívva a figyelmet arra, hogy nem kizárólag a bemutatott alkotások, de a bemutatás módja is éppoly hangsúlyos lehet. Az évfordulóhoz kapcsolódó kiállítások sorában az első, a Felülírás főként a nyolcvanas évekből származó graffitit, illetve írásos elemeket tartalmazó műveket vonultat fel, amely a múzeum alapításának évtizedében a magas művészetben is megjelenő szubkulturális elemekre utal. Ezt követően a médiaművészet napjainkig tartó változását reprezentálja az Eszközök című tárlat, amelyet a Megosztás követ a művészetközvetítés különféle módszereire összpontosítva. A záró, Testreszabás nevet viselő kiállítás pedig az együttműködésen és részvételen alapuló művészeti törekvésekre, s a múzeumok napjainkban egyre inkább megnövekedett felelősségére utal. Hogy e tárlaton mi kerüljön ki a kiállítótérbe, arról – a részvétel jegyében – a látogatók előzetesen szavazhatnak. Mindezek alapján is kitűnik, a Ludwig Múzeum nem csupán megmutatja a művészetet, hanem látogató központúságának köszönhetően formálja is az arról való közös gondolkodást. 

Életművek és mozgalmak

A harmincéves évfordulóhoz köthető programokon túl az intézmény további kiállításokkal várja a látogatókat idén is. Az állandó Westkunst – Ostkunst és a nemrég megnyílt Iparterv 50+ című tárlatok mellett a száz évvel ezelőtt indult Bauhaus, az elmúlt ötven év kiemelkedő szlovák művészei, Király Tamás divattervező életműve, a Bosch+Bosch csoport és a vajdasági neoavantgárd, a 70-es évek Amerikájában kialakult Pattern and Decoration mozgalom, a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj, valamint az Esterházy Művészeti Díj is kiemelt szerepeket kap ebben az évben.

Szerző
Témák
Ludwig Múzeum

Talányos program magyar klasszikusokkal

Publikálás dátuma
2019.02.07. 09:45

Új városnegyed épült a Berlint egykor kettévágó fal mentén fekvő Potsdamer Platz környékén. A tér a senki földjéből igazi sci-fibe illő metropolisszá fejlődött, itt a berlini filmpalota, a német nemzeti filmmúzeum és itt rendezik meg a 69. Berlinalét. Versenyben csak a kisfilmes mezőnybe került be magyar alkotó.
Még véget sem ért az idei fesztiválszezon, hiszen az Oscar-díjakat csak a hónap végén osztják ki, de a januári Sundance (Park City) és a ma kezdődő Berlinale már olyan műveket mutat be, melyek immár a 2020-as szezon nagy jelöltjei lehetnek. Nem mellékesen az Enyedi Ildikó rendezte Testről és lélekről című romantikus szerzői darab is itt indult tavalyelőtt és az Oscar-jelölésig jutott végül – igaz, végül a chilei Egy fantasztikus nő lett a befutó, mely szintén berlini versenymű volt. Éppen ezért kicsit csalódást keltő hír a részünkről, hogy a hivatalos nagyjátékfilmes versenybe, illetve a Panoráma és Fórum szekciókba most nem került be magyar film. Persze, gondolhatjuk azt, hogy mindenki, így a mi művészeink is sokkal inkább Cannes-ban, Velencében vagy Torontóban szeretnének megmutatkozni a világ előtt. A hivatalos verseny egyébként tuti sok meglepetést fog tartogatni, hiszen tulajdonképpen nincs benne nagy európai alkotó műve, illetve a már említett Sundance-en berobbant sikercím. Beszédes, hogy a legnagyobb sztárrendező a francia Francois Ozon és talán még a norvég Hans Petter Moland és a török származású német direktor, Fatih Akin számít húzónévnek – akik úgy olyan középmezőnynek számítanak a képzeletbeli művésztőzsdén. Ennek oka lehet, hogy tizennyolc év után leváltják az igazgatói posztról Dieter Kosslickot, aki a rendezvény végén veszi a kalapját és sokan azt gondolják, hogy igazából már nem törte össze magát, hogy megrengesse a művészvilágot a 69. Berlinale szelekciójával. De, azért legyünk nyitottak és reménykedjünk a pozitív forgatókönyvben: jelesül, hogy számos új és fantasztikus felfedezés vár ránk a „medvés” rendezvényen. Ha meg a sötét oldal helyett inkább a világosat választjuk, akkor azt nagy örömmel mondhatjuk: ha egész estés versenyművel nem is, de fiataljaink és klasszikusaink azért képviseltetik magukat. Két magyar animáció világpremierje, Buda Flóra Anna diplomafilmje és Tóth Luca legújabb alkotása indul a rövidfilm versenyben. Előbbi alkotó Entropia című diplomafilmje, mely három párhuzamosan létező univerzum működését mutatja be. Buda Flóra Anna 2018-ban diplomázott a MOME Animáció tanszékén Entropia című tízperces rövidfilmjével, melynek forgatókönyvét is jegyzi. A Superbia című etűdjével már nemzetközileg ismert Tóth Luca, új műve, a tizenkilenc perces perces Lidérc úr történetében egy fiatal férfi mellkasröntgenén egy aprócska személy sziluettje rajzolódik ki. Vajon ki ez a parányi lény és milyen változást hoz magával, miután világra jön a férfi testéből? A 69. Berlinale két magyar élő legendáról is megemlékezik. Tarr Béla 1994-ben készült, világszerte a legfontosabb filmek közé sorolt filmjét, a nemrég, 4K-ben digitálisan felújított Sátántangó-t a közönség Berlinale Fórum programjában láthatja először, ahol pontosan huszonöt évvel ezelőtt aratott elsöprő sikert a Krasznahorkai László regénye alapján készült 450 perces, fekete-fehér alkotás. A Classics szelekcióban pedig Mészáros Márta lenyűgöző művét, az Örökbefogadás-t tűzik műsorra. E műért Mészáros Márta 1975-ben – első női rendezőként és első magyar résztvevőként – vehette át a Berlinale fődíját, az Arany Medvét. A finoman árnyalt női portréban Berek Katalin magányos gyári munkásnőt alakít, aki hiába szeretne nős szerelmétől gyereket. Ha pedig női téma, akkor érdemes újra megemlíteni Diater Kosslickot, aki egyik utolsó intézkedéseként aláírja az 50/50 2020-ig nevű fogadalmat: azaz jövőre a program ötven százalékának női alkotó munkája kell hogy legyen. Nem mellékesen ezt a szerződést korábban már aláírta a két nagy konkurens Cannes és Velence is. Így azt biztos állíthatjuk: nagy feladat vár a Kosslickot váltó Marian Rissenbeek (a német műveket népszerűsítő German Films vezetője) és Carlo Chatrian (ő pedig a locarnói mustra művészeti igazgatója) duóra, akik március elejétől kezdik építeni a jövőt.  

Fiatalok válsága

A dán rendező, Lone Scherfig új műve nyitja a 69. Berlinálét: a The Kindness of Strangers (Idegenek kedvessége) című dráma négy fiatalra koncentrál, akik életük legválságosabb időszakukat kell megélniük. A főbb szerepekben: Tahar Rahim, Zoe Kazan, Andrea Riseborough, Caleb Landry Jones és Bill Nighy. 

Brit főváros magyar színekkel

Publikálás dátuma
2019.02.06. 11:00

Fátyol István Olivérnek sokáig hiányzott a magyar kultúra Londonból. Tett érte, hogy ne így legyen.
– A belvárosban hagyományosan rendeztek jamaicai, kínai és lengyel fesztivált, de a magyar hiányzott a választékból – mesél a némi iróniával az egyik legnagyobb magyar nagyvárosnak is nevezett London magyar kulturális életét szervező Fátyol István Olivér. A 2001 óta a brit fővárosban élő, most személyi titkárként dolgozó fiatalember nem alkotó vagy előadóművész, de a világ egyik legszínesebb kultúrájú városában élve is kereste a hazai gyökereit. Passzív irigység helyett a tettvágy győzött benne, és remélve, nem csupán ő igényli a magyar kulturális rendezvényeket Londonban, fesztiválszervezésbe kezdett. Terveihez partnereket, majd megfelelő szervezeti keretet is talált, 2011-ben nonprofit alapítványt hozott létre Magyar Kultúra és Örökség Alapítvány (Hungarian Culture and Heritage Society) néven, amelyet két évvel később hivatalosan be is jegyeztek az Egyesült Királyságban.

 – Magyar közönségnek magyar kulturális programokat szervezünk, alapvetően az itt élők részvételével, bár előfordul az is, hogy Magyarországról vagy Erdélyből hívunk fellépőket, de nem ez a jellemző. A táncházak, táncelőadások, koncertek, operett- és színházi előadások szereplői között vannak professzionális művészek, de a legtöbben amatőrök. Nem a produkciók színvonalát, hanem fő foglalkozásukat tekintve – utal az amatőr kifejezés kettősségére. Az alapítvány égisze alatt működő három szervezettel a Hunique néptáncegyüttessel, a Családi Nap Csapatával és a Angliai Magyar Versmondók Egyesületével közösen szervezik meg közösen az Egyesült Királyság legnagyobb magyar kulturális fesztivál sorozatát, a Magyar Kultúra Napját (Hungarian Culture Day London). Két évvel ezelőtt pedig létrejött az Angliai Magyar Versmondók Egyesülete, amely áprilisban a magyarországi költészet napjához, azaz József Attila születésnapjához igazítva rendezi meg az angliai József Attila vers- és prózamondó versenyt. – Az alapítványban dolgozók egytől egyig munkaidőn túl, önkéntes alapon, ingyen dolgoznak a magyar kultúra népszerűsítéséért és a londoni magyar közösség összefogásáért itt Londonban. Mindannyian mindent szívesen csinálunk, a szervezéstől a videófelvétel-készítésig, díszletépítéstől hangfalcipelésig, de persze jó lenne találni még néhány lelkes embert, aki örömmel dolgozik ingyen egy nemes ügyért – folytatja Fátyol István Olivér.
Úgy látja, hogy a legtöbben a könnyebb boldogulás, a kiszámíthatóbb jövő és a remek brit szociális háló miatt mennek az Egyesült Királyságba Magyarországról és nagy részük, különösen, ha a gyerekeik már ott kezdenek iskolába járni, nem fognak már visszajönni. Ugyanakkor azt is érzékeli, hogy az ott élő magyarok igénylik a közösségi létet, anyanyelvük meg- és frissen tartását, kultúrájuk gyakorlását. Fátyol István Olivér abban is biztos, hogy ahogy annak idején a több mint nyolcmilliós, igazi multikulturális brit fővárosban ő rácsodálkozott például a jamaicai rendezvényekre, úgy mások is felfedezhetik és beleszerethetnek a magyar programokba. – 2015-ben egy Temze-parti kis területen szerveztünk meg az első Magyar Kultúra Napját, 10-15 standdal, ám tavaly már nagyobb területet béreltünk egy londoni parkban, ahol elfért a 40 kézműves, 20 gasztrosátor és a négy és félezer látogató – mutatja be a fejlődést. A fesztivál és az év közben zajló kulturális rendezvények több tízezer fontba kerülnek, ennek nagy részét az angol Big Lottery Fund- tól (ami a magyar Szerencsejáték Rt.-nek felel meg) kapják.   Tavaly pályáztak a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelőnél, így 2018-as költségvetésük nagyjából egyötödét a magyar állam állta. Idén időben érkező információ híján lecsúsztak a magyarországi lehetőségről, de úgy remélik, a brit támogatóiktól kapott és saját tagdíjaikból összegyűlő pénz fedezi a 2019-es nagy terveket: a havonta zajló táncházakat, a február 9-i farsangi táncházat, az évi négy alkalmas családi napokat és vásárokat, az áprilisi és szeptemberi szavalóversenyt, a májusi néptánctábort, a gyermektáncházakat, a heti két alkalmas néptáncoktatást és a Magyar Néptánc és a Magyar Kultúra Napját.