A sokszínűség harminc éve - évforduló a Ludwig Múzeumban

Publikálás dátuma
2019.02.07 11:15
Pinczehelyi Sándor: Az utcakő a proletariátus fegyvere. 1988- ban állították ki a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában
Fotó: Népszava/ Vajda József
A Ludwig Múzeum harmincéves évfordulója alkalmából a megszokottnál is szélesebb programkínálattal, és izgalmas kiállításokkal várja a látogatókat.
Háromszázharminc időszaki kiállítás és több mint ötezer program – az 1989-ben alapított Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum elmúlt harminc éve számokban. A Peter és Irene Ludwig kezdeményezésére létrehozott budapesti intézmény az egykori vasfüggönyön túl hazánk első nemzetközi és magyar kortárs művészetet gyűjtő múzeuma lett. A változatos, sztárművészeket is felvonultató paletta az elmúlt évtizedek során egyaránt nagy népszerűségre és elismertségre tett szert a szakma és a látogatók részéről is. Az évfordulót egy olyan kiállítás- és programsorozattal ünneplik, amelyen keresztül bepillantást nyerhetünk a múzeum tevékenységébe és áttekinthetjük az elmúlt évtizedekben történéseit. A Ludwig 30 című programsorozat március végéig mutatja be az intézmény működését. Nem csupán az időszaki kiállításokra, a múzeumpedagógiai, vagy kommunikációs tevékenységekre tér ki az esemény, hanem a gyűjteményezés, az állományvédelem, a digitalizálás és a Velencei Biennálékon való éves részvétel is fókuszba kerül. Az első emeleti kiállítótér kéthetente cserélődő tartalommal, pop-up kiállításokkal, múzeumpedagógiai alkotótérrel, valamint a velencei részvételhez kötődően egy folyton megújuló „pavilonnal” várja a látogatókat. A bemutatott projektek az elmúlt évtizedek változó művészet- és múzeumfelfogására is rávilágítanak, s könnyedén érthetővé teszik, mennyi háttérmunka is áll amögött, hogy az intézmény mára a régió meghatározó múzeuma lett. Ezt tükrözi többek közt az is – ami talán a látogatók előtt kevésbé tárul fel –, hogy az intézmény közép-kelet európai gyűjteményének darabjait folyamatosan kölcsönzik nemzetközi kiállításokhoz, s hogy jelentős figyelem irányul a régió kortárs művészetét bemutató időszaki tárlatokra: 2018-ban például nemzetközi GFFA-díjra jelölték a Permanens forradalom című ukrán művészetet bemutató kiállításukat. Az ingyenes, s az újszerűen felépülő tárlatok remek lehetőséget kínálnak arra, hogy új megvilágításból szemléljük egy múzeum működését: felhívva a figyelmet arra, hogy nem kizárólag a bemutatott alkotások, de a bemutatás módja is éppoly hangsúlyos lehet. Az évfordulóhoz kapcsolódó kiállítások sorában az első, a Felülírás főként a nyolcvanas évekből származó graffitit, illetve írásos elemeket tartalmazó műveket vonultat fel, amely a múzeum alapításának évtizedében a magas művészetben is megjelenő szubkulturális elemekre utal. Ezt követően a médiaművészet napjainkig tartó változását reprezentálja az Eszközök című tárlat, amelyet a Megosztás követ a művészetközvetítés különféle módszereire összpontosítva. A záró, Testreszabás nevet viselő kiállítás pedig az együttműködésen és részvételen alapuló művészeti törekvésekre, s a múzeumok napjainkban egyre inkább megnövekedett felelősségére utal. Hogy e tárlaton mi kerüljön ki a kiállítótérbe, arról – a részvétel jegyében – a látogatók előzetesen szavazhatnak. Mindezek alapján is kitűnik, a Ludwig Múzeum nem csupán megmutatja a művészetet, hanem látogató központúságának köszönhetően formálja is az arról való közös gondolkodást. 

Életművek és mozgalmak

A harmincéves évfordulóhoz köthető programokon túl az intézmény további kiállításokkal várja a látogatókat idén is. Az állandó Westkunst – Ostkunst és a nemrég megnyílt Iparterv 50+ című tárlatok mellett a száz évvel ezelőtt indult Bauhaus, az elmúlt ötven év kiemelkedő szlovák művészei, Király Tamás divattervező életműve, a Bosch+Bosch csoport és a vajdasági neoavantgárd, a 70-es évek Amerikájában kialakult Pattern and Decoration mozgalom, a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj, valamint az Esterházy Művészeti Díj is kiemelt szerepeket kap ebben az évben.

Frissítve: 2019.02.07 11:15

Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30