Tömegesen pusztulnak a madarak a holland partoknál, a szakemberek értetlenül állnak

Publikálás dátuma
2019.02.06. 14:58
Lummák - illusztráció
Fotó: Oscar Diez Martinez / Biosphoto
Látszólag egészséges vadmadarak sorra halnak éhen, a tengerbe borult mérgező hulladék és a szokatlan időjárás is felelős lehet.
Becslések szerint mintegy húszezer lumma pusztult el Hollandia partjainál, több száz madártetemet a tengerpartra sodort a víz, a szakemberek értetlenül állnak a vadmadarak tömeges pusztulása előtt. Az életük legnagyobb részét a tengereken töltő madarak tetemei a múlt hónapban kezdtek megjelenni az északi Wadden-szigetektől a déli Zeelandig. Több száz beteg madarat madárkórházakban kezelnek.
A nyolcvanas-kilencvenes évek óta nem láttak ekkora mértékű pusztulást Hollandiában

- nyilatkozta Mardik Leopold, a Wageningeni Egyetem biológusa. "Feltételezésünk szerint rossz idő és valami váratlan esemény együttese okozta a vadmadarak elhullását, és próbáljuk keresni, mi lehetett az utóbbi" - idézte Leopoldot a The Guardian című brit napilap honlapja. "Néhány madarat felboncoltunk, ők egészségesnek tűntek, de nagyon lefogytak és valami gyomorproblémájuk lehetett, ami éhezést eredményezett. Nagyobb mintát kell vizsgálnunk, ezért kérjük az embereket, hogy gyűjtsenek madártetemeket számunkra" - mondta.
A szakemberek az egyik lehetséges oknak tartják annak a 291 konténernek a tartalmát, amelyek január másodikán egy nagy viharban kiszabadultak egy teherszállítóból az Amszterdamtól északra elterülő Ameland szigettől északra.

Eddig 16 hajó vett részt a Mediterranean Shipping cég konténereinek kimentésében az Északi-tenger vízéből, de a nagyszabású munka legalább hat hónapig elhúzódik. 50 konténert egyáltalán nem találtak meg, de gyorsan kell cselekedni, mert a nehéz konténerek belefúródnak a homokos tengerfenékbe. "Nem tudjuk pontosan, mi volt a konténerekben, de minden bizonnyal műanyagok és vegyik anyagok" - tette hozzá Leopold.
Állatorvosok a következő napokban újabb száz lummát boncolnak fel, hogy a probléma okára bukkanjanak. A lummapopuláció mintegy két százaléka - több mint 130 ezer egyed - él az Északi-tengeren, a holland partok térségében. A mostoha időjárásban a gyengébb madarak rendszeresen elpusztulnak és tetemüket partra mossa a víz, de nem ilyen nagy számban. A tengeri sziklákon költő lummák az ember okozta környezetszennyezésre nagyon érzékenyek.

Sokkal előbb ugráltak a kenguruk, mint eddig hitték

Publikálás dátuma
2019.02.06. 12:12
Illusztráció
Fotó: PETER PARKS / AFP
A kenguru ősei az eddig véltnél 10 millió évvel korábban váltottak ugró járásmódra - derítették ki kutatók újonnan felfedezett 20 millió éves fosszíliák alapján.
Mielőtt a kenguru ősei ugrálni kezdtek volna, fákon kapaszkodva gyümölcsöket szedve éltek egy jóval csapadékosabb és bujább növényzetű Ausztráliában. A kutatók eddig úgy vélték, hogy az ugró járásmódra 10 millió éve váltottak át, az után, hogy drámai klimatikus változások mentek végbe Ausztrália területén. A füves területek és sivatagok elterjedése vezetett az ugrómozgás evolúciójához, a járásmódra azért volt szükségük, hogy gyorsan tegyenek meg nagy távolságokat egyik élelmiszerforrástól a másikig - olvasható a Science című tudományos folyóirat honlapján.
Queensland északnyugati szövetségi államban lévő Riversleighben talált ritka kengurucsont-fosszíliák elemzésekor a Royal Society Open Science című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerzői megállapították, hogy a világ egyik legősibb kengurumaradványaira leltek. Hogy kiderítsék, miként mozgott az ősi kenguru, Benjamin Kear, a svédországi Uppsalai Egyetem kutatója és társai elemezték a fosszilis ujj- és bokacsontok alakját és méretét. A kapott adatokból becsülték meg állat az mozgástartományát, amelyet összevetetettek a ma élő kengurukéval. Hasonlóságokat találtak a modern fajokkal, amelyek képesek ugrálni és fára mászni. Ez a kihalt ős, amelynek még nem adtak nevet, számos módon képes volt mozogni: ugrált, mászott és sétált - írták tanulmányukban a kutatók.
Eredményük mintegy 10 millió évvel korábbra teszi az ugró járásmód eredetét a korábban feltételezettnél. A szakemberek úgy vélik, hogy a 10 millió éve Ausztrália területén végbement klimatikus változások egyszerűen csak ideális feltételeket biztosíthattak az ugró állatoknak a boldoguláshoz.
Szerző
Témák
kenguru
Frissítve: 2019.02.06. 12:56

Idén is elkészült a sasok telelőtérképe

Publikálás dátuma
2019.02.06. 11:11

Fotó: Horváth Márton / MME
Januárban már tizenhatodszor számolták meg a hazánkban telelő sasokat. Idén másodszor csatlakoztak a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei, így megint elkészült a Kárpát-medence közös téli „sastérképe” - derült ki a Magyar Madártani Egyesület közleményéből.
Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson 488 felmérő vett részt. A tavalyi kezdeményezés folytatásaként a hazai szakemberekhez idén is csatlakozott szlovák, cseh, osztrák, szerb és román szakértők segítségével a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérték, így a lehető legpontosabb képet kaphattuk az itt tartózkodó sasfajokról és ezek egyedszámáról - olvasható a Magyar Madártani Egyesület honlapján.
A 2019. évi sasszinkron során Magyarországon összesen 725-748 rétisast és 397-411 parlagi sast sikerült megfigyelni. Ez a szám a hat résztvevő közép-európai ország összesítésében 992-1060 rétisast és 509-538 parlagi sast jelentett. A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok még ma is nagyon ritkák. A legjobb sasélőhelyeken is átlagosan 3000 focipályányi területet kell bejárni, hogy egy rétisassal lehessen találkozni, a parlagi sas esetében ehhez már közel 7000 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálni.  
A két sasfajra elkészült régiós összesítés mellett a magyarországi felmérés a korábbi évekhez hasonlóan az összes ragadozómadár-fajra kiterjedt. A réti- és a parlagi sasok mellett 3 szirti sast és 3 fekete sast, valamint további 13 ragadozómadár-faj mintegy 11 ezer példányát is megfigyelték a szakemberek.
A megfigyelők egyetlen barna kányát, 23 vörös kányát, 945 kékes rétihéját, 63 barna rétihéját, 274 karvalyt, 20 héját, mintegy nyolcezer egerészölyvöt, 260 gatyás ölyvöt, kettő pusztai ölyvöt, 1260 vörös vércsét, 52 kerecsensólymot, 67 vándorsólymot, 160 kis sólymot észleltek a leltár készítése idején. A nappali ragadozó madarak mellett baglyokat (öt réti fülesbagoly, 26 kuvik, egy uráli bagoly) és ragadozó életmódú énekesmadarakat (480 holló, 270 nagy őrgébics) is számba vettek - írta az MME közleményében.
Szerző
Frissítve: 2019.02.06. 12:26