Talányos program magyar klasszikusokkal

Publikálás dátuma
2019.02.07. 09:45

Új városnegyed épült a Berlint egykor kettévágó fal mentén fekvő Potsdamer Platz környékén. A tér a senki földjéből igazi sci-fibe illő metropolisszá fejlődött, itt a berlini filmpalota, a német nemzeti filmmúzeum és itt rendezik meg a 69. Berlinalét. Versenyben csak a kisfilmes mezőnybe került be magyar alkotó.
Még véget sem ért az idei fesztiválszezon, hiszen az Oscar-díjakat csak a hónap végén osztják ki, de a januári Sundance (Park City) és a ma kezdődő Berlinale már olyan műveket mutat be, melyek immár a 2020-as szezon nagy jelöltjei lehetnek. Nem mellékesen az Enyedi Ildikó rendezte Testről és lélekről című romantikus szerzői darab is itt indult tavalyelőtt és az Oscar-jelölésig jutott végül – igaz, végül a chilei Egy fantasztikus nő lett a befutó, mely szintén berlini versenymű volt. Éppen ezért kicsit csalódást keltő hír a részünkről, hogy a hivatalos nagyjátékfilmes versenybe, illetve a Panoráma és Fórum szekciókba most nem került be magyar film. Persze, gondolhatjuk azt, hogy mindenki, így a mi művészeink is sokkal inkább Cannes-ban, Velencében vagy Torontóban szeretnének megmutatkozni a világ előtt. A hivatalos verseny egyébként tuti sok meglepetést fog tartogatni, hiszen tulajdonképpen nincs benne nagy európai alkotó műve, illetve a már említett Sundance-en berobbant sikercím. Beszédes, hogy a legnagyobb sztárrendező a francia Francois Ozon és talán még a norvég Hans Petter Moland és a török származású német direktor, Fatih Akin számít húzónévnek – akik úgy olyan középmezőnynek számítanak a képzeletbeli művésztőzsdén. Ennek oka lehet, hogy tizennyolc év után leváltják az igazgatói posztról Dieter Kosslickot, aki a rendezvény végén veszi a kalapját és sokan azt gondolják, hogy igazából már nem törte össze magát, hogy megrengesse a művészvilágot a 69. Berlinale szelekciójával. De, azért legyünk nyitottak és reménykedjünk a pozitív forgatókönyvben: jelesül, hogy számos új és fantasztikus felfedezés vár ránk a „medvés” rendezvényen. Ha meg a sötét oldal helyett inkább a világosat választjuk, akkor azt nagy örömmel mondhatjuk: ha egész estés versenyművel nem is, de fiataljaink és klasszikusaink azért képviseltetik magukat. Két magyar animáció világpremierje, Buda Flóra Anna diplomafilmje és Tóth Luca legújabb alkotása indul a rövidfilm versenyben. Előbbi alkotó Entropia című diplomafilmje, mely három párhuzamosan létező univerzum működését mutatja be. Buda Flóra Anna 2018-ban diplomázott a MOME Animáció tanszékén Entropia című tízperces rövidfilmjével, melynek forgatókönyvét is jegyzi. A Superbia című etűdjével már nemzetközileg ismert Tóth Luca, új műve, a tizenkilenc perces perces Lidérc úr történetében egy fiatal férfi mellkasröntgenén egy aprócska személy sziluettje rajzolódik ki. Vajon ki ez a parányi lény és milyen változást hoz magával, miután világra jön a férfi testéből? A 69. Berlinale két magyar élő legendáról is megemlékezik. Tarr Béla 1994-ben készült, világszerte a legfontosabb filmek közé sorolt filmjét, a nemrég, 4K-ben digitálisan felújított Sátántangó-t a közönség Berlinale Fórum programjában láthatja először, ahol pontosan huszonöt évvel ezelőtt aratott elsöprő sikert a Krasznahorkai László regénye alapján készült 450 perces, fekete-fehér alkotás. A Classics szelekcióban pedig Mészáros Márta lenyűgöző művét, az Örökbefogadás-t tűzik műsorra. E műért Mészáros Márta 1975-ben – első női rendezőként és első magyar résztvevőként – vehette át a Berlinale fődíját, az Arany Medvét. A finoman árnyalt női portréban Berek Katalin magányos gyári munkásnőt alakít, aki hiába szeretne nős szerelmétől gyereket. Ha pedig női téma, akkor érdemes újra megemlíteni Diater Kosslickot, aki egyik utolsó intézkedéseként aláírja az 50/50 2020-ig nevű fogadalmat: azaz jövőre a program ötven százalékának női alkotó munkája kell hogy legyen. Nem mellékesen ezt a szerződést korábban már aláírta a két nagy konkurens Cannes és Velence is. Így azt biztos állíthatjuk: nagy feladat vár a Kosslickot váltó Marian Rissenbeek (a német műveket népszerűsítő German Films vezetője) és Carlo Chatrian (ő pedig a locarnói mustra művészeti igazgatója) duóra, akik március elejétől kezdik építeni a jövőt.  

Fiatalok válsága

A dán rendező, Lone Scherfig új műve nyitja a 69. Berlinálét: a The Kindness of Strangers (Idegenek kedvessége) című dráma négy fiatalra koncentrál, akik életük legválságosabb időszakukat kell megélniük. A főbb szerepekben: Tahar Rahim, Zoe Kazan, Andrea Riseborough, Caleb Landry Jones és Bill Nighy. 

Brit főváros magyar színekkel

Publikálás dátuma
2019.02.06. 11:00

Fátyol István Olivérnek sokáig hiányzott a magyar kultúra Londonból. Tett érte, hogy ne így legyen.
– A belvárosban hagyományosan rendeztek jamaicai, kínai és lengyel fesztivált, de a magyar hiányzott a választékból – mesél a némi iróniával az egyik legnagyobb magyar nagyvárosnak is nevezett London magyar kulturális életét szervező Fátyol István Olivér. A 2001 óta a brit fővárosban élő, most személyi titkárként dolgozó fiatalember nem alkotó vagy előadóművész, de a világ egyik legszínesebb kultúrájú városában élve is kereste a hazai gyökereit. Passzív irigység helyett a tettvágy győzött benne, és remélve, nem csupán ő igényli a magyar kulturális rendezvényeket Londonban, fesztiválszervezésbe kezdett. Terveihez partnereket, majd megfelelő szervezeti keretet is talált, 2011-ben nonprofit alapítványt hozott létre Magyar Kultúra és Örökség Alapítvány (Hungarian Culture and Heritage Society) néven, amelyet két évvel később hivatalosan be is jegyeztek az Egyesült Királyságban.

 – Magyar közönségnek magyar kulturális programokat szervezünk, alapvetően az itt élők részvételével, bár előfordul az is, hogy Magyarországról vagy Erdélyből hívunk fellépőket, de nem ez a jellemző. A táncházak, táncelőadások, koncertek, operett- és színházi előadások szereplői között vannak professzionális művészek, de a legtöbben amatőrök. Nem a produkciók színvonalát, hanem fő foglalkozásukat tekintve – utal az amatőr kifejezés kettősségére. Az alapítvány égisze alatt működő három szervezettel a Hunique néptáncegyüttessel, a Családi Nap Csapatával és a Angliai Magyar Versmondók Egyesületével közösen szervezik meg közösen az Egyesült Királyság legnagyobb magyar kulturális fesztivál sorozatát, a Magyar Kultúra Napját (Hungarian Culture Day London). Két évvel ezelőtt pedig létrejött az Angliai Magyar Versmondók Egyesülete, amely áprilisban a magyarországi költészet napjához, azaz József Attila születésnapjához igazítva rendezi meg az angliai József Attila vers- és prózamondó versenyt. – Az alapítványban dolgozók egytől egyig munkaidőn túl, önkéntes alapon, ingyen dolgoznak a magyar kultúra népszerűsítéséért és a londoni magyar közösség összefogásáért itt Londonban. Mindannyian mindent szívesen csinálunk, a szervezéstől a videófelvétel-készítésig, díszletépítéstől hangfalcipelésig, de persze jó lenne találni még néhány lelkes embert, aki örömmel dolgozik ingyen egy nemes ügyért – folytatja Fátyol István Olivér.
Úgy látja, hogy a legtöbben a könnyebb boldogulás, a kiszámíthatóbb jövő és a remek brit szociális háló miatt mennek az Egyesült Királyságba Magyarországról és nagy részük, különösen, ha a gyerekeik már ott kezdenek iskolába járni, nem fognak már visszajönni. Ugyanakkor azt is érzékeli, hogy az ott élő magyarok igénylik a közösségi létet, anyanyelvük meg- és frissen tartását, kultúrájuk gyakorlását. Fátyol István Olivér abban is biztos, hogy ahogy annak idején a több mint nyolcmilliós, igazi multikulturális brit fővárosban ő rácsodálkozott például a jamaicai rendezvényekre, úgy mások is felfedezhetik és beleszerethetnek a magyar programokba. – 2015-ben egy Temze-parti kis területen szerveztünk meg az első Magyar Kultúra Napját, 10-15 standdal, ám tavaly már nagyobb területet béreltünk egy londoni parkban, ahol elfért a 40 kézműves, 20 gasztrosátor és a négy és félezer látogató – mutatja be a fejlődést. A fesztivál és az év közben zajló kulturális rendezvények több tízezer fontba kerülnek, ennek nagy részét az angol Big Lottery Fund- tól (ami a magyar Szerencsejáték Rt.-nek felel meg) kapják.   Tavaly pályáztak a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelőnél, így 2018-as költségvetésük nagyjából egyötödét a magyar állam állta. Idén időben érkező információ híján lecsúsztak a magyarországi lehetőségről, de úgy remélik, a brit támogatóiktól kapott és saját tagdíjaikból összegyűlő pénz fedezi a 2019-es nagy terveket: a havonta zajló táncházakat, a február 9-i farsangi táncházat, az évi négy alkalmas családi napokat és vásárokat, az áprilisi és szeptemberi szavalóversenyt, a májusi néptánctábort, a gyermektáncházakat, a heti két alkalmas néptáncoktatást és a Magyar Néptánc és a Magyar Kultúra Napját.

Tartuffe, korunk hőse

Publikálás dátuma
2019.02.06. 10:00

Fotó: Szalmás Péter
A veszprémi Petőfi Színházban február 8-án lesz a bemutatója Molière Tartuffe című drámájának Marton László rendezésében. A szexuális zaklatási botrányba keveredett művész a történtek kirobbantása óta most dolgozik először. Az előadás egyik próbája előtt beszélgettünk az alkotókkal.
   - Nem a mi feladatunk ítéletet hozni, ráadásul olyan ügyben, ahol nem is tudjuk, hogy pontosan mi történt – kezdte Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, amikor azt tudakoltam, hogy miért döntött úgy, hogy felkéri Marton Lászlót rendezni az általa vezetett teátrumban. Nekem Marton László az osztályfőnököm volt, ha úgy tetszik a színházi apukám, nehéz helyzetben az ember az apukájának kezet nyújt és segít.
Marton László önnek elmesélte, hogy mi is történt valójában, beszéltek erről? Évek óta készülünk arra, hogy eljöjjön Veszprémbe rendezni. Nagy öröm, hogy ez végre megvalósult. Sokat beszélgettünk, esősorban szakmai dolgokról és a közös munkáról. Ítélkezni én nem tudok, és nem is akarok senkiről. Szakmailag és emberileg is egy csodálatos időszak végéhez érünk a bemutatóhoz közeledve. Nem kell mégis szembe nézni egyszer a vétkeinkkel? Dehogynem, egyszer mindenki számára eljön a pillanat, amikor számot kell adni kinek-kinek a maga hite szerint. Az életünk véges, addig kell tennünk egymásért, amíg van lehetőségünk. Ezért is nagy a felelősségünk egymással szemben. A mostani döntéséért érték támadások? Hogyne. Vannak, akik szerint nem volt helyes a döntésem, Őket is tiszteletben tartom és elfogadom. A városvezetés rögtön elfogadta a döntését? Én a polgármestertől kérdeztem, hogy ő mit szólna hozzá, ha felkérném Marton Lászlót, hogy Veszprémben rendezzen. Erre azt válaszolta, hogy eddig sem szólt bele a szakmai munkámba, most sem teszi. Eljön a bemutatónkra, mert kíváncsian várja az előadást. Oberfrank Pál egyébként egy kisebb szerepben szerepel is az előadásban, ő Cléante, Orgon sógora.  

Kiállás

- A sors játékának is tekinthetnénk, ami történt, hiszen a hetvenes évek elején, amikor még meg sem száradt a tinta a diplomámon az első komolyabb szerepemet szintén egy Molière darabban, a Nők iskolájában kaptam, az előadást, akárcsak a mostanit, Marton László rendezte, mások mellett Darvas Iván és Halász Judit voltak a partnereim. Izgalmas, jó előadás lett. Mit ad Isten negyven év múlva újra Moliere-rel és Marton Lászlóval hozott össze a sors – meséli az Orgont játszó Lukács Sándor – Martonnal a vígszínházi életem során több jelentős produkcióban vehettem részt, nagy szerepeket osztott rám. Sok mindenért hálás vagyok érte. Kétségtelen, hogy a közelmúltban lezajlott események nagyon megviselték őt. Az egészsége is megrendült. Valóságos csoda, hogy ilyen ragyogó szellemi kondícióban próbálta velünk végig ezt a másfél hónapot. Jó volt látni, hogy a tanítványai mennyire kitartanak mellette, mennyire szeretik. Többen lejöttek hozzá Pestről, érdeklődtek, néztek próbát és a premierre is sok tanítványa bejelentkezett. Gondolt-e arra, hogy támadások érik, mert elvállalta a felkérést – kérdeztem. - Nem érdekelnek a támadások, hetvenkét éves vagyok és sok mindent megéltem már. Arra a felvetésre, hogy a Vígszínházból könnyen elengedte-e erre a feladatra Eszenyi Enikő, Lukács Sándor azt válaszolta, hogy szó nélkül. Annak ellenére, hogy a Vígben ebben az évadban három premiere is van. - A hiszékenység és az ezáltal alkalmazott befolyásolhatóság nagyon húsba vágó és eleven téma, már csak azért is mert ezen keresztül nagyon sok mindent el lehet érni. Ezáltal zseniális tartuffre-i tehetségű szélhámosok és farizeusok juthatnak rendkívül könnyen pénzhez és a hatalomhoz. És nem kell ahhoz feltétlenül ostobának lenni, hogy ily módon befolyásoljanak valakit, hiszen Orgon sem műveletlen. Sőt a polgári műveltség tekintetében Tartuffe fölött áll. De mégis ez a „tárgya szagú” puritán, de ösztönös tehetségű ember teljesen befűzi a nála műveltebb, vagyonosabb polgári mentalitású Orgont. Aztán szörnyű traumát él meg, amikor kiderül, hogy átverték.

Áldozatvállalás

A színház és Marton László azt kérte, hogy ezúttal csak az előadásról kérdezzük a rendezőt. - Moliere Tartuffe-jét hét évvel ezelőtt rendeztem már Torontóban – mondta Marton László – a drámairodalom egyik legjelentősebb darabjának tartom. Sokkal többrétűbb és izgalmasabb, költőibb és groteszkebb, mint az a közhiedelemben él. A darab témája az emberi hiszékenység és hogy ezzel miként lehet visszaélni és hogyan válhat az ember a hiszékenységének az áldozatává. A főhős, Tartuffe, korunk hőse, aki rájön arra, hogy a hiszékenységet kihasználva miként lehet egyre feljebb hatolni a társadalmi ranglétrán és a darab legvégén még magához a királyhoz is eljut, hiszen a király kegyeltjévé válik. Úgy érzem, hogy ez a téma nagyon a levegőben van, hiszen a hiszékenységgel lehet ma is a legjobban visszaélni. Erre rengeteg eszköz van, az Internet, a Facebook. És az emberiség csak most kezd ráeszmélni, hogy ezzel a rengeteg eszközzel, ami ránk szabadult, miként lehet élni és visszaélni. Tehát ami a Tartuffe-ben megtörténik erősen rímel a korunkra. - Hogy lehet ez ellen védekezni? - Ezt nem tudom. A Tartuffe épp arról szól, hogy ez ellen nem lehet védekezni. Aki egy ilyen helyzetbe kerül könnyen kiszolgáltatottá és áldozattá válik. Aztán a darabban végül ez a szörnyűség varázslatos módon megoldódik. Nyilván az író itt nem feloldásra gondolt, ezt a véget inkább szorongatónak szánja. Később amikor Brecht és Kurt Weil a Koldusoperán dolgoztak, leveleztek egymással és Brecht azt írta Weilnek, hogy olyan véget kellene írni, mint amit Molière írt a Tartuffe-ben, ami sohasem történhet meg.

Zaklatási vádak

2017. októberében hatalmas botrányt kavart egy Harvey Weinstein-ről szóló, New York Times-ban megjelent cikk, amelyből kiderült, hogy a filmproducer hatalmával visszaélve abuzált színésznőket. Az amerikai történet lavinává vált az egész világon, és elért Magyarországra is. Egy Facebook-bejegyzésben Sárosdi Lilla azt állította, két évtizeddel korábban a Vígszínházat akkor igazgató Marton László megpróbálta szexuális érintkezésre rávenni egy autóban. A színművésznő egy nappal később a Hír TV Alinda című műsorának egyik vendégeként is megerősítette a állításait, a műsorba két betelefonáló is hasonló történetekről számolt be. A műsor után alig egy órával Marton László lemondott a Vígszínház főrendezői posztjáról, úgymond a személyét érintő ügy tisztázásáig. „Kijelentem, hogy a személyemmel kapcsolatos állítások valótlanok” – írta az Országos Sajtószolgálathoz eljuttatott közleményében, amelyben arra is kitért, a színművészeti egyetemen tanári működésének szüneteltetését kérte. Ez utóbbit egyébként az egyetem diákjai petícióban követelték. Marton László ezek után úgy nyilatkozott, hogy megteszi a megfelelő jogi lépéseket, de ez nem történt meg. Nem tanít a Színművészeti Egyetemen és lemondott a Magyar Művészeti Akadémia tagságáról is. 2017 novemberében a Budapesti Operettszínház akkori művészeti vezetőjét és korábbi főigazgatóját, Kerényi Miklós Gábort (Kero) érte abúzusvád Maros Ákos egykori színész, táncos és műsorvezető részéről. Kero a Facebookon kért bocsánatot Marostól és mindazoktól, akik hasonló történetekkel álltak a nyilvánosság elé. Kerényiről – bár konkrét tetteit következetesen tagadta – sorra kerülnek elő múltbéli történések, amelyek során állítólag fiúkkal bocsátkozott különféle „játékokba”. Először a nyugdíjazását kérte, ám amint Maros Ákos arcát vállalva előállt a történetével, „Kerót” azonnal elbocsátották az Operettszínházból, de a budapesti Vasutas Zene és Képzőművészeti Iskolában is felfüggesztették tanári tevékenységét. T. G.

Szerző