Talányos program magyar klasszikusokkal

Új városnegyed épült a Berlint egykor kettévágó fal mentén fekvő Potsdamer Platz környékén. A tér a senki földjéből igazi sci-fibe illő metropolisszá fejlődött, itt a berlini filmpalota, a német nemzeti filmmúzeum és itt rendezik meg a 69. Berlinalét. Versenyben csak a kisfilmes mezőnybe került be magyar alkotó.

Még véget sem ért az idei fesztiválszezon, hiszen az Oscar-díjakat csak a hónap végén osztják ki, de a januári Sundance (Park City) és a ma kezdődő Berlinale már olyan műveket mutat be, melyek immár a 2020-as szezon nagy jelöltjei lehetnek. Nem mellékesen az Enyedi Ildikó rendezte Testről és lélekről című romantikus szerzői darab is itt indult tavalyelőtt és az Oscar-jelölésig jutott végül – igaz, végül a chilei Egy fantasztikus nő lett a befutó, mely szintén berlini versenymű volt. Éppen ezért kicsit csalódást keltő hír a részünkről, hogy a hivatalos nagyjátékfilmes versenybe, illetve a Panoráma és Fórum szekciókba most nem került be magyar film. Persze, gondolhatjuk azt, hogy mindenki, így a mi művészeink is sokkal inkább Cannes-ban, Velencében vagy Torontóban szeretnének megmutatkozni a világ előtt.

A hivatalos verseny egyébként tuti sok meglepetést fog tartogatni, hiszen tulajdonképpen nincs benne nagy európai alkotó műve, illetve a már említett Sundance-en berobbant sikercím. Beszédes, hogy a legnagyobb sztárrendező a francia Francois Ozon és talán még a norvég Hans Petter Moland és a török származású német direktor, Fatih Akin számít húzónévnek – akik úgy olyan középmezőnynek számítanak a képzeletbeli művésztőzsdén. Ennek oka lehet, hogy tizennyolc év után leváltják az igazgatói posztról Dieter Kosslickot, aki a rendezvény végén veszi a kalapját és sokan azt gondolják, hogy igazából már nem törte össze magát, hogy megrengesse a művészvilágot a 69. Berlinale szelekciójával. De, azért legyünk nyitottak és reménykedjünk a pozitív forgatókönyvben: jelesül, hogy számos új és fantasztikus felfedezés vár ránk a „medvés” rendezvényen.

Ha meg a sötét oldal helyett inkább a világosat választjuk, akkor azt nagy örömmel mondhatjuk: ha egész estés versenyművel nem is, de fiataljaink és klasszikusaink azért képviseltetik magukat. Két magyar animáció világpremierje, Buda Flóra Anna diplomafilmje és Tóth Luca legújabb alkotása indul a rövidfilm versenyben. Előbbi alkotó Entropia című diplomafilmje, mely három párhuzamosan létező univerzum működését mutatja be. Buda Flóra Anna 2018-ban diplomázott a MOME Animáció tanszékén Entropia című tízperces rövidfilmjével, melynek forgatókönyvét is jegyzi. A Superbia című etűdjével már nemzetközileg ismert Tóth Luca, új műve, a tizenkilenc perces perces Lidérc úr történetében egy fiatal férfi mellkasröntgenén egy aprócska személy sziluettje rajzolódik ki. Vajon ki ez a parányi lény és milyen változást hoz magával, miután világra jön a férfi testéből?

A 69. Berlinale két magyar élő legendáról is megemlékezik. Tarr Béla 1994-ben készült, világszerte a legfontosabb filmek közé sorolt filmjét, a nemrég, 4K-ben digitálisan felújított Sátántangó-t a közönség Berlinale Fórum programjában láthatja először, ahol pontosan huszonöt évvel ezelőtt aratott elsöprő sikert a Krasznahorkai László regénye alapján készült 450 perces, fekete-fehér alkotás. A Classics szelekcióban pedig Mészáros Márta lenyűgöző művét, az Örökbefogadás-t tűzik műsorra. E műért Mészáros Márta 1975-ben – első női rendezőként és első magyar résztvevőként – vehette át a Berlinale fődíját, az Arany Medvét. A finoman árnyalt női portréban Berek Katalin magányos gyári munkásnőt alakít, aki hiába szeretne nős szerelmétől gyereket. Ha pedig női téma, akkor érdemes újra megemlíteni Diater Kosslickot, aki egyik utolsó intézkedéseként aláírja az 50/50 2020-ig nevű fogadalmat: azaz jövőre a program ötven százalékának női alkotó munkája kell hogy legyen. Nem mellékesen ezt a szerződést korábban már aláírta a két nagy konkurens Cannes és Velence is. Így azt biztos állíthatjuk: nagy feladat vár a Kosslickot váltó Marian Rissenbeek (a német műveket népszerűsítő German Films vezetője) és Carlo Chatrian (ő pedig a locarnói mustra művészeti igazgatója) duóra, akik március elejétől kezdik építeni a jövőt.