A Duna élővilágát is átalakítja a klímaváltozás

A klímaváltozás és az ember az élővilág, így a vízi táplálékhálózat alapját jelentő lebegő algák, a fitoplankton szervezetek átrendeződéséhez vezet.

Az 1980-as évekhez képest mára csökkent a Dunában a lebegő életmódú, a tápanyaggazdag vizet kedvelő algák relatív mennyisége. A tápanyagszegényebb vizekre jellemző formáké, a rögzült életmódot folytató algáké, illetve az ostoros algáké pedig nőtt. Ennek többek között az az oka, hogy a kis sejtméretű, illetve ostoros algák feltehetően jobban tudnak alkalmazkodni a megváltozott környezeti viszonyokhoz, a kevesebb tápanyaghoz és a jelentősebb ülepítő hatáshoz – írta közleményében a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja.

Az elemzésből az is kiderült, hogy nőtt az algák funkcionális sokfélesége, a dunai fitoplankton-közösség hosszú távon sokszínűbb lett. Sőt feltehetően a folyó táplálékhálózatának szerkezete is megváltozott – ennek jele az lehet, hogy manapság gyakrabban fordulnak elő rögzült életmódú algák a folyóban.

A Duna vízminőségét, így az élővilágát is nagymértékben befolyásolja az emberi tevékenység. Az 1980-as években például jelentős tápanyagterhelés érte a folyót a vízgyűjtőn zajló intenzív mezőgazdálkodás és ipari tevékenység miatt. A szennyvíz sok esetben tisztítatlanul ömlött közvetlenül a Dunába. A jelentős tápanyagterheltség következtében drasztikusan megnövekedett a lebegő alga mennyisége a vízben.

Az utóbbi évtizedekben azonban jelentős környezetvédelmi beruházások történtek a vízgyűjtőn, és visszaszorult a mezőgazdaság és az ipar. A folyó felső szakaszán sorra épültek a víztározók, vízlépcsők, amelyek visszatartják a lebegő anyagot és a tápanyagokat. Így a 2000-es évekre jelentősen csökkent a Duna tápanyagterheltsége.

Eközben a klímaváltozás következményei is egyre inkább mérhetővé váltak. A folyóvíz átlaghőmérséklete lassan, de biztosan emelkedik; gyakoribbak lettek az aszályos időszakok, emiatt többször és a korábban megszokottnál hosszabb ideig van alacsony vízállás. Ezt pedig időnként minden korábbinál nagyobb vízállásokat eredményező áradások szakítják meg.

Az, hogy milyen mennyiségben van lebegő alga, azaz fitoplankton a Dunában, legfőképpen azért fontos, mert a fitoplankton-szervezetek jelentik a vízi táplálékhálózat alapját, ezek a vízi ökoszisztémák elsődleges termelői, tehát a fitoplankton mennyiségének és összetételének változásai kihatnak a teljes táplálékhálózatra. Kutatói szempontból pedig azért is izgalmas egy nagy folyón, konkrétan a Dunán vizsgálni, hogy miként jelentkeznek a környezet hosszú távú változásainak hatásai a vízi ökoszisztémákban, mert hasonló hosszú távú kutatásokat rendszerint óceánokban, tavakban folytatnak, folyókon alig-alig.