Brexit – A tárgyalások folytatásáról állapodott meg Juncker és May

Publikálás dátuma
2019.02.07. 14:46

Fotó: FRANÇOIS WALSCHAERTS / AFP
Február vége előtt újra találkoznak majd, hogy értékeljék az előrelépést.
A nehézségek ellenére a tárgyalások folytatásáról állapodott meg csütörtöki brüsszeli találkozóján Theresa May brit kormányfő és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az Egyesült Királyság rendezetlen európai uniós kiválása. A tárgyalást követően kiadott közös közleményben az MTI összefoglalója szerint arról számoltak be, hogy a két fél tárgyalódelegációi tovább fognak egyeztetni, hogy olyan megoldást találjanak, amely a lehető legszélesebb támogatottságot nyerheti el a londoni parlamentben, ugyanakkor tiszteletben tartja a bennmaradó tagállamok által lefektetett irányelveket. Február vége előtt pedig újabb találkozóra kerül majd sor Theresa May és Jean-Claude Juncker között, hogy értékeljék az előrelépést. A kommüniké szerint Juncker ismételten leszögezte, hogy nem tárgyalható újra a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszeréről szóló, szerinte kiegyensúlyozott szerződés. Azt is kiemelte, hogy a jövőbeli viszonyról szóló politikai nyilatkozat még módosítható, amennyiben London esetleg ambiciózusabb célokat tűzne ki maga elé. Végezetül figyelmeztetett, hogy a kiválási szerződést a huszonhét bennmaradó tagállam mellett az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. May tájékoztatott az előző heti londoni alsóházi elutasítás körülményeiről, és különböző lehetőségeket vetett fel a képviselők többsége által aggályosnak tartott elemek, például a brit belpolitikai konfliktus alapját képező, úgynevezett ír-északír tartalékmegoldás kapcsán. Ezek részleteire azonban nem tértek ki a közleményben. Mint írták, a „konstruktív” megbeszélés célja az volt, hogy sikerüljön megelőzni a megállapodás nélküli brit kilépést, különösen mivel mindkét fél elkötelezett a jövőbeli mély partnerségi kapcsolat kialakítása mellett, amire nagy szükség van a nyitott, tisztességes kereskedelem és a szabályalapú nemzetközi rendszer fenntartása, illetve a klímaváltozás és a terrorizmus elleni hatékony küzdelem érdekében.

Tusk: Áttörés továbbra sincs a láthatáron

Rövid sajtótájékoztatóján Theresa May ígéretet tett arra, hogy keményen fog tárgyalni, és az eredeti, március 29-i határidőig tető alá hozza a megállapodást a brit kilépés feltételeiről. Rámutatott, hogy nem lesz egyszerű, de az uniós intézmények vezetői is mind megoldást akarnak találni. A brit kormányfő később Antonio Tajanival, az Európai Parlament elnökével és Guy Verhofstadttal, a testület Brexit-ügyi főmegbízottjával találkozott, majd Donald Tuskkal, az Európai Tanács elnökével. Verhofstadt elmondta: May biztosította őket arról, hogy a szerződésnek része lesz egy hiteles ír-északír pótmegoldás, nincs szó annak kiiktatásáról, a készenléti mechanizmus ugyanis elengedhetetlen az észak-írországi rendezési folyamatot elindító 1998-as nagypénteki egyezmény fenntartása érdekében. Hangsúlyozta, hogy a rendezetlen kiválás „katasztrófa” lenne mindkét oldal számára, és ezzel kapcsolatban „felelőtlennek” nevezte az ezen opció mellett kampányoló brit politikusokat. Tusk azt írta a Twitteren, hogy „áttörés továbbra sincs a láthatáron, folytatódnak a tárgyalások”. Margarítisz Szkínász bizottsági szóvivő elmondta, hogy Michel Barnier uniós Brexit-ügyi főtárgyaló jövő hétfőn Strasbourgban fog tárgyalni Stephen Barclayjel, a kiválási folyamat irányításáért felelős brit minisztérium vezetőjével.
A westminsteri parlament alsóháza múlt héten megszavazta, hogy May az Egyesült Királyság tartományai között különbséget tevő „backstop” helyett „alternatív rendezési tervet” dolgozzon ki az EU-val. Később Simon Coveney, ír miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a Sunday Times hasábjain úgy fogalmazott, hogy „nincs megvitatható, hiteles alternatív rendezési terv” és a kormányfő az egész ír békefolyamatot kockára teszi, amikor eltávolodik a kidolgozott koncepciótól.
Szerző
Frissítve: 2019.02.07. 17:13

"Tíz emeletnyi szajha" - Wizz Airrel vitték a magyar prostituáltakat Londonba

Publikálás dátuma
2019.02.07. 10:57
Képünk illusztráció
Fotó: Olga Maltseva / AFP
A bordélyházat - rendőr férjével közösen - egy 32 éves magyar nő működtette, aki korábban maga is prostituáltként dolgozott a brit fővárosban. A politikai szállal is bíró ügyben végül 6,5 év börtönt kapott.
Letöltendő börtönbüntetésre ítéltek az Egyesült Királyságban egy 32 éves magyar nőt és 34 éves helyi férjét, akik egy bordélyházat üzemeltettek Londonban. A vezető angol bulvárlap, a Daily Mail online változatában megjelent cikk csak úgy utal a Chelsea városrészben lévő épületre mint "tíz emeletnyi szajha." A tárgyaláson elhangzottak szerint Szuda Ivett és Karl Ring a Wizz Air járataival vitték a brit fővárosba a magyar lányokat, akiket előtte online hirdetésekkel cserkésztek be.
A bíróságon kiderült az is, Szuda korábban maga is prostituáltként dolgozott, majd mikor beleszeretett egyik kliensébe, az amúgy a rendőrségnél bűnüldözési tisztként dolgozó Ringbe, közösen beindították a "vállalkozást", amellyel az évek során 600 ezer fontot, vagyis átszámítva mintegy 220 millió forintot kerestek.

Robin Johnson bíró egyébként a magyar nő múltját nem enyhítő, hanem súlyosbító körülményként értékelte, hiszen, mint mondta "pontosan tudta, milyen, amikor kihasználják az embert, ennek ellenére ugyanezt tette másokkal." Szuda a vádlottak padján azzal védekezett, nem hitte, hogy bármi rossz van abban, amit tesz, hiszen a szexmunkások boldogok voltak. A fiatal magyar lányoknak egyébként azt ígérték, hogy akár napi 300 fontot (kb. 110 ezer forintot) kereshetnek, de a pénz felét futtatóiknak kellett adniuk.

A bíróság végül prostitúció és emberkereskedelem miatt is bűnösnek mondta ki a párt: Szuda Ivett, aki a vád szerint a hálózat fő koordinátora volt, 6,5 év, férje pedig 4 év börtönt kapott. Az ítélethirdetéskor a magyar nő zokogásban tört ki.

Az ügynek egyébként politikai szála is volt, kiderült ugyanis, hogy az épület, amelyet a pár bérelt, Christopher Moran tulajdonában van, aki a brit Konzervatív Párt egyik közismert támogatója. Mivel Moran anyagilag is segíti a torykat, az angol sajtó óhatatlanul pedzegetni kezdte, hogy Theresa May pártja - ha több áttételen keresztül is, de - prostitúcióból és emberkereskedelemből származó pénzekhez jutott. A nyomozás során ugyanakkor nem találtak arra utaló jelet, hogy a pártmecénás tudta volna, mi folyik az általa birtokolt apartmanban, így az ügy legfeljebb csak kellemetlen a kormány számára.
Szerző
Frissítve: 2019.02.07. 11:02

Feltáratlan titkok Leningrádról

Publikálás dátuma
2019.02.07. 10:30
Egyeseknek a blokád közepette is viszonylag jobban ment, míg mások nyomorúságosan tengődtek az utcákon
Fotó: Archív
Újra és újra megrázza az oroszokat az 1941. szeptember 8. és 1944. január 27. közötti leningrádi blokád emléke.
A 75 évvel ezelőtt véget ért német ostrom témájában már 2014-ben politikai vihart kavart a „Dozsgy” kábelcsatorna internetes felmérésének a puszta kérdésfelvetése is: „Fel kellett volna-e adni Leningrádot, hogy megmentsenek több százezer embert?” Az alsóházban valamennyi frakció egybehangzóan elítélte és gyalázatosnak nevezte a kérdést. Egyesek egyenesen a nácizmus rehabilitációjára tett kísérletként bélyegezték meg. Most még nagyobb lavinát indított el az „Ünnep” című, még be sem mutatott filmvígjáték, amely egy kivételes helyzetben lévő gazdag orosz család leningrádi szilveszterét vitte képernyőre, és - ellentétben a falon kívül rekedt milliókkal - nem az éhezésről, hanem a gazdagon terített asztalról és a baráti összejövetelről szól a blokád idején. Olyan össztűz zúdult a rendezőre, hogy nem győzött magyarázkodni, hogyan lehet a tragédiát összemosni a komédiával. A YouTube-ra hol felkerült a film, hol eltűnt onnan, mindenesetre kijutott a világba. Az egyik legtekintélyesebb orosz újságírót a film a goebbelsi propagandára emlékeztette, amely azt igyekezett elhinteni, hogy míg a leningrádiak éheznek, a Szmolnijban a vezetők dúskálnak a jóban. Ugyanakkor elismeri, hogy nem mindenkit  sújtott egyformán a blokád. Az alsóházban gyalázatnak és botránynak nevezték a filmet, s volt néhány túlélő, aki bírósággal fenyegette meg az alkotókat. A médiában fellángoló vita kiszélesedett: immár arra keresik a magyarázatot, miért hiányoznak még mindig az őszinte válaszok e régmúlt tragédiára. A Lenta.ru internetes portál megszólaltatta a történelemtudományok doktorát, a Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársát. Julia Kantor azt állítja, hogy a helyi és a központi szovjet hatalom teljesen tudatosan elhallgatta a leningrádi blokád szörnyűségeit. Maguk a leningrádiak is teljesen tájékozatlanok voltak az éhínség bekövetkeztéig, a moszkvaiak pedig nem tudtak semmit, mivel a rádió és a sajtó az első két évben hallgatott a történtekről. Az még nagyobb talány, miért nem fogjuk soha megtudni az áldozatok valós számát - ezt ugyanis titkosították. Hivatalosan 650 ezer alatti számot emlegetnek. Valójában ez csak a legnagyobb éhínség félévének a vesztesége. Ennél azonban jóval nagyobbak a számok. Mintegy másfél millió embert evakuáltak Leningrádból, akiknek egy része a gyakran többhetes út közben meghalt. Róluk sincs hiteles adat. Pedig amikor a vonatok megérkeztek egy-egy városba, a vagonokból először a hullákat szállították el. A sztálini rendszer a kollektív emlékezetet olyan irányba igyekezett befolyásolni, hogy a hősi helytállás domináljon a hétköznapi embertelen szenvedésekkel szemben. A feketepiacról, a kannibalizmusról, a bűnözésről természetesen szót sem lehetett ejteni. De arról sem, hogy a helyi hatóságok visszaéltek az élelmiszer elosztásával. Leningrád mindennek ellenére megőrizte egyedülálló kulturális szellemiségét: megvédték páratlan művészeti kincseiket. A szabad gondolkodású emberek naplókat vezettek, megírták, mi minden történt velük ezekben az években. Helytállásuk és különösen helyi fiatal vezetőik népszerűsége közvetlenül a háború után kiváltotta Sztálin félelmét, le is csaptak az intelligenciára. Egy sor leningrádi politikussal leszámoltak. Még a Leningrád védelmét bemutató múzeumot is bezárták, a blokád alóli felszabadulásról pedig emléknapot sem tartottak. A „Novaja Gazeta” hírportál az évforduló alkalmából terjedelmes cikkben idézi fel az évtizedek folyamán kibővített, átírt, hol cenzúrázott, hol cenzúrázatlan „Blokádkönyvet”. Szerzői azt állítják, hogy egymillió áldozata is volt Leningrád ostromának. A cenzorok ezt sokallták, kihúzták, és 632 ezret javasoltak, ami a nürnbergi perben is elhangzott szovjet részről. Kovalcsuk történész és csapata 850 ezer áldozatról beszél. Zsukov marsall emlékirataiban mintegy egymillióról tesz említést. A szovjet főideológus, Mihail Szuszlov úgy vélte: 632 ezer és „nem több!”  A viták "frontvonalának" egyik oldalán azok állnak, akik bírálják az ostromlott város vezetését, a valós tényeket eltitkolókat, a másikon pedig azok, akik Sztálin és leningrádi köre védelmében lépnek fel.    
Szerző