Hatszemközti szembesítés

A legendás fotóművész, Lucien Hervé és fia, Rodolf Hervé képei önállóan, és egymással szembeállítva is lenyűgözik a látogatót a Várfok Galériában.

Apa és fia nézőpont különbségeit, mégis azonos tőről fakadó szüntelen kíváncsiságukat tükrözi a Négyszemközt című fotókiállítás a Várfok Galériában. A Lucien Hervé és Rodolf Hervé képeit bemutató tárlat a Széchényi fürdőtől az Eiffel-tornyon át Indiáig kalauzolja a nézőket, nők és férfiak, fiatalok és idősek hétköznapi pillanatait megörökítve.

A magyar származású Lucien Hervé építészetre és a geometrikus formákra összpontosuló fekete-fehér, fény és árnyék kettősét kijátszó fotói fia, Rodolf Hervé expresszívebb, szürreálisabb látásmódot tükröző képeivel állnak párhuzamban a galéria terében. Olyan, valamiképpen egymásra rímelő képpárokat láthatunk, amelyek az apa szigorúbb, de cseppet sem konzervatív, és a fiú könnyed, ám nem pontatlan megközelítését láttatják. A kétféle viszonyulás mégis koherens egészet tükröz: az ember a képek mozgásterében úgy van jelen, mint test és lélek, hol egyik, hol másik valója kerül a kamera elé. Épp úgy, akár a környezet, amely egyszerre a fekete háttér, valamint a mindennapok hófehéren vakító előtere.

Egy-egy arckifejezés, láb- és kéztartás, pucér fenék, megrántott váll vagy kivillanó fogsor szembesít a minket körülvevő társadalmi és szociális problémák súlyával, amelyet aztán rögtön felvált az irónia, és a humor teljes eszköztára. Az elsőre szigort és komolyságot sugárzó fotók mögött a legnagyobb fricskák rejtőzhetnek, s a jelentéktelennek ható pillanatok is hamar fájóvá válhatnak. Az élesen kirajzolódó kurátori koncepció, a kép-párosítás, illetve válogatás, ha lehet még inkább kihangsúlyozza a két alkotó művészetének jelentőségét. A képek előtt állva kicsit mi is úgy vagyunk, mint a kislány a festmény előtt Lucien Hervé Múzeum című képén: csak állunk mozdulatlanul, az újabb és újabb jelentésrétegek kibomlását figyelve. Legyen a képen épp vágóhídi véres hús, a Szajna-partja, a Fekete lyuk vagy egy bánatos lány.

S bár a tárlat címe érhető módon a két művészre utal, mégis úgy érezhetjük, inkább a Hatszemközt lenne helytálló. Hisz a látótérbe folyamatosan befurakodunk mi magunk is. Az egymással szembeállított fotók újabb és újabb perspektívát megragadó mivolta a nézőt is a megfigyelésre, a fotográfusokéhoz hasonló éles, végletekig kíváncsi attitűdre készteti. Egy mezítlábas férfi vagy egy geometrikus boltozat számos saját képet, vagy egyszerűbben szólva, emléket hív elő bennünk.

Infó: Négyszemközt, Várfok Galéria, látogatható március 14-ig.