Hatszemközti szembesítés

Publikálás dátuma
2019.02.08 12:00

Fotó: Lakos Gábor
A legendás fotóművész, Lucien Hervé és fia, Rodolf Hervé képei önállóan, és egymással szembeállítva is lenyűgözik a látogatót a Várfok Galériában.
Apa és fia nézőpont különbségeit, mégis azonos tőről fakadó szüntelen kíváncsiságukat tükrözi a Négyszemközt című fotókiállítás a Várfok Galériában. A Lucien Hervé és Rodolf Hervé képeit bemutató tárlat a Széchényi fürdőtől az Eiffel-tornyon át Indiáig kalauzolja a nézőket, nők és férfiak, fiatalok és idősek hétköznapi pillanatait megörökítve. A magyar származású Lucien Hervé építészetre és a geometrikus formákra összpontosuló fekete-fehér, fény és árnyék kettősét kijátszó fotói fia, Rodolf Hervé expresszívebb, szürreálisabb látásmódot tükröző képeivel állnak párhuzamban a galéria terében. Olyan, valamiképpen egymásra rímelő képpárokat láthatunk, amelyek az apa szigorúbb, de cseppet sem konzervatív, és a fiú könnyed, ám nem pontatlan megközelítését láttatják. A kétféle viszonyulás mégis koherens egészet tükröz: az ember a képek mozgásterében úgy van jelen, mint test és lélek, hol egyik, hol másik valója kerül a kamera elé. Épp úgy, akár a környezet, amely egyszerre a fekete háttér, valamint a mindennapok hófehéren vakító előtere.
Egy-egy arckifejezés, láb- és kéztartás, pucér fenék, megrántott váll vagy kivillanó fogsor szembesít a minket körülvevő társadalmi és szociális problémák súlyával, amelyet aztán rögtön felvált az irónia, és a humor teljes eszköztára. Az elsőre szigort és komolyságot sugárzó fotók mögött a legnagyobb fricskák rejtőzhetnek, s a jelentéktelennek ható pillanatok is hamar fájóvá válhatnak. Az élesen kirajzolódó kurátori koncepció, a kép-párosítás, illetve válogatás, ha lehet még inkább kihangsúlyozza a két alkotó művészetének jelentőségét. A képek előtt állva kicsit mi is úgy vagyunk, mint a kislány a festmény előtt Lucien Hervé Múzeum című képén: csak állunk mozdulatlanul, az újabb és újabb jelentésrétegek kibomlását figyelve. Legyen a képen épp vágóhídi véres hús, a Szajna-partja, a Fekete lyuk vagy egy bánatos lány.
S bár a tárlat címe érhető módon a két művészre utal, mégis úgy érezhetjük, inkább a Hatszemközt lenne helytálló. Hisz a látótérbe folyamatosan befurakodunk mi magunk is. Az egymással szembeállított fotók újabb és újabb perspektívát megragadó mivolta a nézőt is a megfigyelésre, a fotográfusokéhoz hasonló éles, végletekig kíváncsi attitűdre készteti. Egy mezítlábas férfi vagy egy geometrikus boltozat számos saját képet, vagy egyszerűbben szólva, emléket hív elő bennünk.

Infó: Négyszemközt, Várfok Galéria, látogatható március 14-ig.

Apa és fia

Lucien Hervé 1910-ben született Hódmezővásárhelyen Elkán László néven. 1929-ben költözött Párizsba, ahol a 30-as évek végétől kezdett fotózni. A II. világháború alatt híradósként teljesített szolgálatot, majd 1940-ben német hadifogságba esett. Kiszabadulva részt vett a francia ellenállásban, s időközben az illegálissá vált Francia Kommunista Párt grenoble-i vezetője lett. Párizs felszabadítása után a városban telepedett le. Az illegalitásban felvett Lucien Hervé néven jelentek meg felvételei a háborús időkről. Ekkoriban ismerkedett meg Robert Capával és André Kertésszel is. Majd 1949-ben Le Corbusier-vel, a modern építészet egyik legmeghatározóbb alakjával, akinek 1949 és 1965 között „hivatalos fényképésze” lett. Építészeti témájú fotói az 1980-as években hozták meg számára a világhírnevet, s kiállításai a mai napig sorra nyílnak Tokiótól Athénig. Rodolf Hervé, Lucien Hervé fia 1957-ben született Párizsban. Érdeklődése rendkívül sokoldalú volt: vonzották a vizuális művészeti ágak, a fotó, a videó, az elektrografika, a performance, a kollázs, a festészet és a zene is. 1990-től tíz éven át Budapesten élt, ahol rövid idő alatt a magyar underground egyik ismert alakjává vált, több hazai performance fűződik a nevéhez. 2000-ben hunyt el, emlékére szülei díjat alapítottak, mely fiatal magyar és francia művészeket támogat.

Frissítve: 2019.02.08 15:22

Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30