Az átkos időkben, amikor a Kossuth rádió még műsort is sugárzott és nemcsak a hivatalos propagandát erősítette, reggelente vidám dalokra is ébredhetett a dolgozó nép. Csengő hangú gyermekek előadásában hangzott el például a következő strófa: „Egy, kettő, három, négy, / Mély lélegzetet végy. / Rajta, pajtás, terpeszállás, / Törzsfordítás, térdhajlítás, / Helyben jársz és, karlendítés”. A reggeli torna gyönyörét a József Attila-díjas költő – valamint író és műfordító -, Hárs László verselte meg, zenéjét pedig a Kossuth-díjas Ránki György szerezte. Ez volt A győztes ismeretlen című gyermekoperájuk egyik slágere. A bemutató – mondhatni: természetesen – a rádióban volt, a dalokat pedig gyakran ismételték a különböző műsorokban. Közülük az egyik az ifjú ítészek száma volt. „Itt van már a zsűri, itt van már a zsűri, / mely a tiszta igazságot nem csavarja, csűri” – hangzott a bíráló bizottság belépője. Később pedig azt is megtudtuk tőlük, hogy „A zsűri, a zsűri, az akadályt legyűri, / az igazságot nem csűri, de a gazságot nem tűri”.
Ezt a dalt napjainkban sokan és joggal énekelhetnék. Nincs ma vetélkedő(nek álcázott) műsor zsűri nélkül. És mindegyik bírálóbizottság nagyon igazságos, pártolja a megméretendőket, miközben az esetek többségében kis külön magánszámokat kreál az értékelésekből. Lehetőleg úgy is válogatják a tagokat, hogy népszerű, jó svádájú egyéniségek legyenek, akik akkor is képesek elszórakoztatni a nézőket, ha éppen nem a látott produkciókat elemzik.
A példákat minderre vég nélkül lehetne sorolni. Itt van mondjuk Liptai Claudia, Stohl András és Majka. Bevált műsorvezetők, pontosan tudják, mitől döglik a légy, vagyis mi kell a nézőnek. De a TV2 Sztárban sztár című műsorában zsűrit játszanak, kiegészülve a rockzenész Papp Szabolccsal, aki kezdetben harsánysággal leplezte zavarát, de aztán egyre jobban belejött. S miközben a versenyző sztárok fellépéséről mondanak véleményt, lényegében külön kis műsort csinálnak, vitáznak, vagy éppen froclizzák egymást, néha azzal sem törődve, hogy nem róluk szól a történet. Ám akik hozzászoktak, hogy máskor ők a főszereplők, nehezen bújnak ki a bőrükből.
Kicsit más a zsűri funkciója az RTL Klub X-Faktorában. Nem véletlenül nevezik őket mentoroknak, hiszen – versenyzőik által – maguk is megméretnek az adásokban. Itt kiderülhetne, mennyire jó pedagógus és menedzser Radics Gigi, Gáspár Laci, Bye-Alex és Puskás Peti. Inkább azt láthatjuk azonban, hogy a saját teljesítményüket helyezik előtérbe és ahhoz mérik a többiekét. Vagyis az esetek többségében nem tudnak elfogulatlanul ítélkezni, ami teljesen érthető. A megoldás csak az lehetne, ha elválasztanák a versenyzők felkészítését és a zsűrizést.
Nem kell hasonló problémákkal küzdeniük az eurovíziós válogató, A Dal bírálóinak. Ráadásul ők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy pontosan tudják, mire számíthatnak, hiszen az indulókat már rég kiválasztották, a zsűri tagjai tehát annyiszor hallgathatták meg a versenyző dalokat, ahányszor csak akarták. Nem véletlen, hogy az ítészek között a legrégebben szereplő és mindig elgondolkodtató észrevételeket tevő Both Miklós a szövegek elemzésével tűnik ki. Volt ideje kialakítani róluk a véleményét. Hozzá hasonlóan figyelni kell a Magna Cum Laude frontemberére, Mező Misire, aki a zenéket értékeli ugyanolyan elmélyülten. Kevésbé bizonyult jó választásnak a két új zsűritag. Nem mintha visszasírnánk az előző évekből Frenreisz Károlyt, vagy a széket egymásnak adó hölgyeket, Schell Juditot, illetve Zsédát. Nyilván nem véletlen, hogy az idei évre lecserélték őket, mert bizony sok építő kritikával nem támogatták utódaikat. Frenreisz – mint „nagy öreg rockzenész” – ráadásul már vicces is volt azzal, hogy minden résztvevőnek állandóan gratulált, még akkor is, ha aztán lepontozta a számukat. Ezt a szerepet most a Napoleon Boulevard egykori énekese, Vincze Lilla vette át. Mint egy kedves nagymama örvendezik a fellépőkön, de a folyamatos cukormázzal sokat nem segít rajtuk. A másik új tag, Nagy Feró a másik véglet. Igyekszik szigorúnak látszani, de egyúttal jóságos is próbál lenni. Végül is önmagát játssza, de ezzel sokat nem tesz hozzá a produkciókhoz. Ami egyébként azért is meglepő, mert néhány éve mentor volt az X-Faktorban és akkor jól állt neki ez a szerep. Kiderült, hogy nagy tudású művész és akkor képes volt segíteni a feltörekvő fiatalokat.
Kétségtelen, nincsenek könnyű helyzetben e műsoroknak a szerkesztői. Hiteles, elismert és sikeres embereket kell beválogatniuk a zsűrikbe, ami – a jelek szerint – nem mindig sikerül. Nemrég az RTL Klub – amúgy is balul sikerült - Szenzációs négyes című műsora szolgált erre jó példával, ahol Alföldi Róbert volt az egyetlen, aki megfelelt e kívánalmaknak. A mellé ültetett Ganxsta Zolee, valamint a lényegében ismeretlen Ráskó Eszter pedig csak arra jelentett bizonyítékot, hogy ha valaki folyamatosan tud beszélni, még egyáltalán nem biztos, hogy mond is valamit.
„Úgy döntött a zsűri, mely az eredményt leszűri, / Hogy a verseny nem volt verseny, ezért nincsen győztes, csak vesztes” – énekelték egykor a gyermekoperában. Ilyen rosszul egyelőre még nem állunk, de a bírálat napjainkban sem könnyű. Nem minden program zsűrijének gratulálhatunk tehát, noha A Dal néhány ítésze gond nélkül megtenné ezt is, hogy utána azért kevés pontot adjon a produkcióra, növelve az ellentmondásokat, de eleget téve a szükségszerű etetés követelményeinek.
