Szép lányok, és semmi több

Publikálás dátuma
2019.02.09 12:35
Legendás fotómodellek a XX. századból
Fotó: Népszava/ Draskovics Ádám
A reklámipar legszebb arcaival, és a korabeli divattrendekkel is találkozhat a néző Tóth József Füles fotográfus kiállításán.
Ars poeticám hamar megszületett: fényképezés közben a legjobban a fényképezőgép zavar. Ez ma fokozottan érvényes. 2000-ig több száz kereskedelmi plakát, prospektus és naptár bizonyítja elkövetett bűneimet, melyek nemzeti gyűjteményeinkben várják feltámadásukat – fogalmazott Tóth József, akinek feltámadásra váró képeiből kaphat ízelőt a látogató a Klebelsberg Kultúrkúria Legendás fotómodellek a XX. századból című kiállításán. 
A sokaknak csak Fülesként ismert fotográfus 1970 és 1990 között készült, több mint hatvan képe számos ismert és kevésbé ismert modellt örökít meg. Többek közt Pataki Ági, Sütő Enikő, Etter Dalma, Csák Csilla, Lantos Piroska, Bíró Ica és Bálint Antónia csábító, bájos vagy épp szigorú tekintetével nézhetünk szemközt. A reklámfotóival és plakátjaival iskolát teremtő alkotó szerint az analóg fotózás korszakában még sokkal változatosabb modellek és reklámkampányok készülhettek, amelyről a kiállítás sokszínűsége is tanúskodik. A fotográfus is hangsúlyozta, a modellek akkoriban a köztudatban éltek, amit talán az bizonyít leginkább, hogy a mai generációk számára is ismert a nevük. Épp úgy, ahogy a fotók beállításai, a fények, és színek szintén nagyon sajátosan tükrözik az adott korszakot. 
A képeken szereplő lányok számos esetben nem csupán élénk sminket és frizurát kaptak, de különféle kiegészítőkkel is felruházták őket. A faforgácsból készült hajdísz, a hátizsákként viselt írógép, és a kör-király kártyalap csak néhány a jellegzetes elemek közül. Tóth József hangsúlyozta, profi eszközök híján a legtöbb alkalommal, a modell vagy az ő – esetleg felesége – ruháit, kiegészítőit használták fel a fotó erejéig. S mivel kevés lány volt, viszont nagyon sok megrendelés érkezett az egyes cégektől, így a paróka viselése is gyakori volt – tette hozzá Pataki Ági. Tóth József Füles hangsúlyozta, míg akkoriban az arcokat és jó ötleteket, s a képi kivitelezést részesítették előnyben, addig ma sokkal inkább sablonmegoldásokat és egyforma sminkeket, frizurákat lát. „A modelleket összetévesztik a celebekkel” – hangsúlyozta a fotós, hozzátéve ez akkor még sokkal inkább számított egyfajta foglalkozásnak. Holott a legtöbb lánynak volt mellette más munkája is, a főállású modellkedést nem engedhették meg maguknak – fűzte hozzá Pataki Ági, aki többek közt tolmácsként is dolgozott. A fotográfus szerint a kiállítás a lányok előtti egyfajta tisztelgés, így a legtöbb kép a reklámozott termék nélkül jelent meg, helyenként azonban felvillan egy-egy Traubisoda vagy Tungsram felirat is. A képek ugyan ízlésesek, és egyaránt tükröznek szakmaiságot a modellek, valamint a fotográfus részéről, de érdemes lehet más nézőpontból is megközelíteni azokat. Bár tagadhatatlanul egy kor, a fotózás, illetve a modellkedés hazai történetének részét képezik, nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy miről is szól(t) – e tekintetben ma sincs számottevő különbség, sőt – az a reklámipar, amely szép, karakteres nőkre épít. Infó: Legendás fotómodellek a XX. századból – Tóth József Füles fotókiállítása ingyenesen látogatható március 3-ig a Klebelsberg Kultúrkúriában
Frissítve: 2019.02.09 16:43

Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30