Szép lányok, és semmi több

Publikálás dátuma
2019.02.09. 12:35
Legendás fotómodellek a XX. századból
Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A reklámipar legszebb arcaival, és a korabeli divattrendekkel is találkozhat a néző Tóth József Füles fotográfus kiállításán.
Ars poeticám hamar megszületett: fényképezés közben a legjobban a fényképezőgép zavar. Ez ma fokozottan érvényes. 2000-ig több száz kereskedelmi plakát, prospektus és naptár bizonyítja elkövetett bűneimet, melyek nemzeti gyűjteményeinkben várják feltámadásukat – fogalmazott Tóth József, akinek feltámadásra váró képeiből kaphat ízelőt a látogató a Klebelsberg Kultúrkúria Legendás fotómodellek a XX. századból című kiállításán. 
A sokaknak csak Fülesként ismert fotográfus 1970 és 1990 között készült, több mint hatvan képe számos ismert és kevésbé ismert modellt örökít meg. Többek közt Pataki Ági, Sütő Enikő, Etter Dalma, Csák Csilla, Lantos Piroska, Bíró Ica és Bálint Antónia csábító, bájos vagy épp szigorú tekintetével nézhetünk szemközt. A reklámfotóival és plakátjaival iskolát teremtő alkotó szerint az analóg fotózás korszakában még sokkal változatosabb modellek és reklámkampányok készülhettek, amelyről a kiállítás sokszínűsége is tanúskodik. A fotográfus is hangsúlyozta, a modellek akkoriban a köztudatban éltek, amit talán az bizonyít leginkább, hogy a mai generációk számára is ismert a nevük. Épp úgy, ahogy a fotók beállításai, a fények, és színek szintén nagyon sajátosan tükrözik az adott korszakot. 
A képeken szereplő lányok számos esetben nem csupán élénk sminket és frizurát kaptak, de különféle kiegészítőkkel is felruházták őket. A faforgácsból készült hajdísz, a hátizsákként viselt írógép, és a kör-király kártyalap csak néhány a jellegzetes elemek közül. Tóth József hangsúlyozta, profi eszközök híján a legtöbb alkalommal, a modell vagy az ő – esetleg felesége – ruháit, kiegészítőit használták fel a fotó erejéig. S mivel kevés lány volt, viszont nagyon sok megrendelés érkezett az egyes cégektől, így a paróka viselése is gyakori volt – tette hozzá Pataki Ági. Tóth József Füles hangsúlyozta, míg akkoriban az arcokat és jó ötleteket, s a képi kivitelezést részesítették előnyben, addig ma sokkal inkább sablonmegoldásokat és egyforma sminkeket, frizurákat lát. „A modelleket összetévesztik a celebekkel” – hangsúlyozta a fotós, hozzátéve ez akkor még sokkal inkább számított egyfajta foglalkozásnak. Holott a legtöbb lánynak volt mellette más munkája is, a főállású modellkedést nem engedhették meg maguknak – fűzte hozzá Pataki Ági, aki többek közt tolmácsként is dolgozott. A fotográfus szerint a kiállítás a lányok előtti egyfajta tisztelgés, így a legtöbb kép a reklámozott termék nélkül jelent meg, helyenként azonban felvillan egy-egy Traubisoda vagy Tungsram felirat is. A képek ugyan ízlésesek, és egyaránt tükröznek szakmaiságot a modellek, valamint a fotográfus részéről, de érdemes lehet más nézőpontból is megközelíteni azokat. Bár tagadhatatlanul egy kor, a fotózás, illetve a modellkedés hazai történetének részét képezik, nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy miről is szól(t) – e tekintetben ma sincs számottevő különbség, sőt – az a reklámipar, amely szép, karakteres nőkre épít. Infó: Legendás fotómodellek a XX. századból – Tóth József Füles fotókiállítása ingyenesen látogatható március 3-ig a Klebelsberg Kultúrkúriában
Szerző
Témák
fotográfia
Frissítve: 2019.02.09. 16:43

Szóljon a rock!

Publikálás dátuma
2019.02.08. 19:55
Az Ivan & The Parazol 2010 óta népszerűsíti a rockzenét
Fotó: Facebook/Ivan & The Parazol
Hazánkban majd húszezer új zeneművet jelentettek be tavaly, és több mint nyolcmilliárd forintot osztottak ki jogdíjként. A metál egyre népszerűbb, hódítanak a többszerzős dalok.
 Több mint havi egymillió forint folyt be negyven hazai dalszerző és jogutód számlájára 2018-ban – derült ki az Artisjus éves zenepiaci statisztikáiból. A zeneszerzők és szövegírók közös jogkezelője 8,6 milliárd forint jogdíjat osztott fel tavaly, amelynek fele érintette a jogosult tizenháromezer hazai szerzőt és jogutódot. Hatvan százalékuknál a jogdíj nem érte el a havi ötezer forintot sem, és az említett negyven fő mellett további ötvenen kapta félmillió fölötti összeget. A hazai szerzők 17413 új zeneművet regisztráltak, amely azt jelenti, ha az új dalokat lejátszanánk, ötven napon keresztül hallgatnánk zenét megállás nélkül. A regisztrált dalok stílusában is történt némi átrendeződés: míg a korábbi években a popdalok vezették a listát, idén a rock/metal tette ki az új dalok 18 százalékát, amelyet egy százalék különbséggel a pop követett. Csökkent az electro/dance aránya, a klasszikus/instrumentális zenéé pedig nőtt, ez 15 százalékot tett ki. A többszerzős dalok egyre gyakoribb jelenléte is alakítja a piacot, amely a hangmintázásnak, a régi dalok átdolgozásának és a dalszerzők közti kollaboráció növekedésének köszönhető – részletezte a sajtótájékoztatón Tóth Péter Benjámin üzleti transzformációs igazgató. Viszont amíg az amerikai toplisták tekintetében átlagosan kilenc szerzőről számoltak be, addig hazánkban egy-egy számra még mindig csak 3,5 szerző jutott. Holott vannak kiugró adatok is: egyértelműen rekorder volt az Animal Cannibals Tarolnak az emszík című, a magyar hiphopról körképet adó száma harminchat szerzővel. A zenehallgatási csatornák sorát már nem a rádiók vezetik, a ProArttal közösen készített zenehallgatási felmérés szerint 28-28 százalék választja elsőként a YouTube-ot és a rádiót. Hazánkban azonban még mindig rendkívül alacsony a streaming szolgáltatókon (Spotify, Deezer) keresztül zenét hallgatók száma, csupán 6 százalék. Az élőzenés események kapcsán a most beérkezett 2017-es adatokból kiderült, az ország nyugati felében (főként Győr-Moson-Sopron, Veszprém és Somogy megyében) jelentősen magasabb a koncerteken résztvevők aránya, mint a keletiben. A részvétel tekintetében pedig enyhe csökkenés látható a korábbi évekhez képest. A felmérésből egyértelműen kitűnik az is – nem nagy meglepetésre –, hogy a nyári fesztiválok idején a legélénkebb az érdeklődés, és az ingyenes koncertek nagyobb népszerűséget élveznek minél inkább távolodunk a fővárosi és nagyvárosi környezettől.

Tavasszal megoldás születhet?

Nagy port kavart 2018-ban az a szerzői jogi irányelv, amely az internetes tartalmak felhasználásában alapvető változást hozhat. A szabályozás az egyenlőbb piaci részvételt kívánja elősegíteni, és főként az olyan online szolgáltatók működésére lenne a legnagyobb hatással, mint a YouTube, a Facebook vagy a Google. A reformot szeptemberben már megszavazta a döntéshozó testület, azt azonban az Európai Unió Tanácsának kell életbe léptetnie, amelyre remélhetőleg idén tavasszal sor kerül.

Szerző
Frissítve: 2019.02.11. 09:31

Elhunyt Albert Finney

Publikálás dátuma
2019.02.08. 16:32

Fotó: PERCY MAIN / COLLECTION CHRISTOPHEL / AFP
A brit színész – akit pályafutása során ötször jelöltek Oscar-díjra – 82 évesen halt meg.
Rövid betegség után 82 évesen elhunyt Albert Finney brit filmszínész, az 1960-as évek angol színésznemzedékének egyik legjelentősebb alakja, akit pályafutása során ötször jelöltek Oscar-díjra – jelentette a BBC a színész családjának a közlésére hivatkozva. A színész legismertebb filmjei közé tartozik az őt világsztárrá tévő Tom Jones, a Gyilkosság az Orient-expresszen, az Erin Brockovich – Zűrös természet, a Bajnokok reggelije vagy a Skyfall-című James Bond-film. Szerepelt két Bourne-filmben is. Albert Finney a Manchesterhez közeli Salfordban született, tizenkét éves korában lépett először színpadra. A Királyi Színiakadémián évfolyamtársa volt Peter O'Toole és Alan Bates is. Birminghamben a Julius Caesar című Shakespeare-darabban debütált, két évvel később pedig már Londonban G. B. Shaw Caesar és Kleopátra című drámájában szerepelt. Hamarosan a színészlegenda Charles Laughton oldalán lépett a közönség elé, majd csatlakozott a Royal Shakespeare Company elődjének számító, Stratford-upon-Avonban működő társulathoz. A rendező Tony Richardson az Othellóban Cassio szerepét osztotta rá, a Coriolanusban Laurence Olivier helyett lépett színpadra. A filmvilág kapuját egy apró szerep nyitotta meg előtte: Richardson 1960-ban őt kérte fel A komédiás című drámában a főszerepet alakító Laurence Olivier fiának megszemélyesítésére. Az egyre keresettebb fiatal színész az új angol film első jelentős darabjában, a Karel Reisz rendezte Szombat este, vasárnap reggelben fiatal munkásfiút alakított. Az 1960-as évek elején felajánlották neki az Arábiai Lawrence főszerepét, ő azonban Richardsont választotta, aki Henry Fielding Tom Jones című pikareszk regényét vitte filmre. A Tom Jones sikere világsztárrá tette, 1963-ban megkapta első Oscar-jelölését a legjobb főszereplő kategóriában. A színpadhoz sem lett hűtlen, még ugyanabban az évben a Broadwayn a szintén Richardson által rendezett Luther című darab végén állva tapsolta vissza a közönség. Egy évvel később a Leszáll az éj című mozinak nemcsak a főszerepét vállalta el, de producerként is debütált, 1965-ben céget is alapított, amely számos híres film születésénél bábáskodott. Sidney Lumet kérte fel a belga mesterdetektív Hercule Poirot szerepére, a mára klasszikussá vált Agatha Christie-krimi, a Gyilkosság az Orient expresszen feldolgozásában. Az alkotás olyan neveket vonultatott fel, mint Lauren Bacall, Sean Connery, Ingrid Bergman és John Gielgud, Finneyt 1974-ben ismét Oscarra jelölték a legjobb főszereplő kategóriában. A következő években kevesebb szerepet vállalt, inkább színpadi munkáira összpontosított, átütő erővel formálta meg Hamletet és Macbethet. Több színdarabot rendezett, s kinevezték a londoni Royal Court Theatre művészeti igazgatójává. Harmadik Oscar-jelölését 1983-ban Az öltöztető című filmdrámáért kapta, amelyben egy idősödő színész bőrébe bújt. Malcolm Lowry A vulkán alatt című regényéből készült filmben önpusztító, alkoholista diplomatát játszott, kiérdemelve negyedik Oscar-jelölését 1984-ben. A Coen-testvérek 1990-es A halál keresztútján című thrillerében az ír maffia világába „csöppent”, 1994-ben az Egy névtelen senki című drámában egy homoszexuális ír buszsofőrt alakított, majd egy év múlva a Kitörésben hirtelen haragú ír rendőrt. Steven Soderbergh rendező 2000-ben az Erin Brockovich – Zűrös természet egyik szerepével bízta meg, Finney alakításáért megkapta ötödik Oscar-jelölését, ezúttal a legjobb mellékszereplő kategóriában. Az utóbbi években olyan kiváló filmekben osztottak rá szerepeket, mint a Nagy Hal 2003-ban, A szabadság himnusza 2006-ban és a szövevényes történetű harmadik Bourne-film, A Bourne-ultimátum 2007-ben. Öt évvel később szerepelt a sorozat negyedik részében, A Bourne-hagyatékban is. A kémfilmek után jött a James Bond-sorozat következő darabja, a 2012-ben bemutatott Skyfall. 
Szerző
Témák
Albert Finney