4 gyerek, 4 szoba, 5 kerék

Gondban lehet szegény miniszterelnök. Vasárnap huszonegyedszerre kell évet értékelnie. Halálosan unhatja már, de hát, mint a viccben, megígérte a bocsoknak. 
Milyen főnök az, akinek még évértékelőre sem futná! Trump is tartott egyet, pedig van elég baja, többek között velünk is. Képzeljék, ő a képviselőházban beszél, micsoda hülye amcsi szokás, hát így az ellenzék is kellemetlenkedhet! A Pesti Srácok megírta, hogy azok is mind komcsik, akár a mieink. Ez onnan látszott, hogy míg Trump párttársai 102-szer tapsoltak (nekik se lehet könnyű), a demokraták csak egyszer. „Duzzogva ültek akkor is, amikor az elnök sorolta a gazdasági sikereket. Ebből is jól kivehető, mennyire csak a hatalom megszerzése a céljuk, valahogy úgy, mint Magyarországon.” A kommentelők le is vonták a következtetést: „A liberális, ha nincs hatalmon, kártékonyan duzzog. Megérett a világ Jézus urunk eljövetelére!” Ha ne adj isten a magyar ellenzéket beeresztenék az évértékelőre, fogadni mernék, az is kártékonyan duzzogna. Most is tüntetnek majd, és hol? A Szent György téren. Soros György miatt, világos. És mivel mégsem valószínű, hogy Jézus urunk eljövetele vasárnapig bekövetkezik, csak össze kell rakni valahogy azt a kormányfői beszédet.
Az eleje meg a vége megvan. Az eleje arról szól, hogy megint meg kell védeni Magyarországot, most az EP választáson. Már tavaly ilyenkor megkaptuk (az is, aki nem érdemli) a miniszterelnök levelét: „A bevándorlás támogatói most újabb támadást indítottak hazánk ellen. Soros lebontaná a határzárat, és milliókat akar betelepíteni Afrikából és Közel-Keletről.” Szegény Finkelstein hagyott párszáz stiláris változatot, abból még sok évértékelőre futja. Sajnos a kollégája elnyilatkozta magát, hogy az egész Soros-krimi csak megrendelésre előállított mese, de a válogatott híveket az ilyen apróságok nem rendítik meg. Soros olyan, mint a káromkodásokban a „rosseb” vagy a „fene”, nem kell tudni, pontosan mi az, a lényeg, hogy lehessen vele átkozódni. A beszéd vége szerencsére adott: „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” Győztes szlogenen ne változtass.
Na de közben? Mi legyen közben? Pár büszke mondat az eredményekről, erre jön majd a taps, remélhetőleg nem bóbiskol el senki, akinek kezdeni kéne. A számok könnyen kijönnek: vesszük Lőrinc tavalyi jövedelmét meg akár a megemelt minimálbért, az átlag impozáns lesz. Adni kell a nemzeti öntudatnak is: senki sem mer velünk packázni, mi szabunk irányt Visegrádon innen és túl mindenkinek, „világnemzet” vagyunk. Ja nem, a „világnemzet” már volt 2013-ban. Most volt az ország legsikeresebb éve – oppardon, ez is elhangzott már 2001-ben. Mindegy, nekünk minden évünk a legsikeresebb. Kivéve, amikor a Fidesz ellenzékben van, olyankor „zsugorodnak a családok”, mint 2004-ben megtudtuk. Bezzeg 2000-ben, akkor vált vezérlő csillagunkká az a bizonyos 3 gyerek, 3 szoba, 4 kerék. 
Ezt idén, két választás évében biztosan überelni kell. Mostantól 4 gyereke, 4 szobája, 5 kereke lesz mindenkinek! Kijön az sokféleképpen: lehet pl. a családnak egy autója és egy hulahopp karikája, vagy egy triciklije és egy rollerje, esetleg egy vagy két jachtja kerék nélkül plusz egy repülőgépe két-két futóművel és egy farokkerékkel. Szabad ország, ki-ki szabadon választ. Brüsszel persze elvenné az ötödik kereket a rezsicsökkenéssel együtt, jönnek a merev európai szabályaikkal meg értékeikkel. De mi fütyülünk az uborka görbületére, a strasbourgi bíróságra és a 4 kerék dögletesen polkorrekt dogmájára.
Itt jöhet néhány szomorú sóhaj a külső és belső ellenségről, emelkedett hangú kérés az ellenzékhez: vegyék komolyan magukat, ne harapdáljanak biztonsági őröket, ne fogadjanak el édességet idegentől és csúnya náci jobbikostól. Elvégre mindenkinek csak a másik nácija büdös. Aztán a honvédő háború évi sikerei: legyőztük a bevándorláspárti hajléktalanokat, a bevándorláspárti civileket, a bevándorláspárti egyetemeket CEU-stul, a bevándorláspárti Akadémiát és a bevándorláspárti bíróságokat. Akinek még kedve és ideje volna bevándorláspártisodni, azt lekötjük a 400 túlórával. 
De most jön a neheze. A nép hálátlanabb (és persze bevándorláspártibb) része cirkuszol, tüntet, előválaszt. Félmillió fideszes szavazónak nyoma veszett. A sereg azt várja a vezértől, mondjon valami lelkesítőt az elpártoltak visszacsábítására. Ezért kellene valahogy elővenni a gyerek-szoba-kerék szentháromságot, szolidan rárímelve az isten-haza-család spirituálisabb hármasára. Ígérni kell, bedobni némi lóvét, különben baj lehet. A legvalószínűbb, hogy a család lesz a csodafegyver. Újabb CSOK, anyák adómentessége, főállású anyaság? Ki szólna ellene: jobb helyre megy, mintha a klientúra vinné haza. Szerintem most azon rágódnak, hogyan tudnák elkerülni, hogy a szegény, pláne cigány sokgyerekes mamák is kapják a főállású anyák bérét. Nehogy már potyázzanak!
Nem aggódom: találnak megoldást, ha nem vasárnapra, akkor később. Legfeljebb lesz, akinek a négy gyerek mellé kerék-ügyben csak a saját keserű sorsa mókuskereke marad.
2019.02.09 09:01
Frissítve: 2019.02.09 12:11

Brüsszel megtámadásának hete

Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (a kormány üléséről tartott tájékoztatóján), hogy a brüsszeli tervekről szóló plakátkampány minden elemében tartható, pontos és igaz állításokat tartalmaz.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem. Sem az nem igaz, hogy migránsvízummal könnyítenék a bevándorlást, sem az, hogy be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát, sem az, hogy gyengíteni akarják a tagállamok határvédelmi jogait, sem az, hogy bankkártyákkal segítik a bevándorlást. A plakáthazugság viszont tény. Kérdés, hogy erősebb tény-e az igazságnál.
Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (szokásos interjújában, a Kossuth rádióban a legújabb, Brüsszel elleni kormányzati propaganda-hadjárattal kapcsolatban), hogy az európai határvédelmi szervezet, a Frontex csak tízezer emberrel akarja megvédeni Európa határait, miközben egyedül a magyar határon 8 ezer emberre van szükség.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Unió nem akarja egyik tagországtól sem átvállalni a határok védelmét, nem is kérte rá senki (sőt a magyar kormány tiltakozott is a nem létező szándék ellen), és csak azért állítana föl egy ekkora védelmi erőt, hogy szükség esetén segíthessen. Ha hagyják. De Orbán nem hagyja.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy nem helyes, ha úgy beszélnek a családtámogatási program fogadtatásáról, mintha az megosztó volna, mert a valóságban van egy hatalmas tömeg, amely hagyományos módon éli az életét, és a legfontosabb számára a gyerek, a család.
Ezzel szemben a tény az, hogy egy ugyanolyan hatalmas tömeg van, amely nem hagyományos házasságban él, hiszen az újonnan született gyerekek majdnem fele házasságon kívüli kapcsolatból születik. Ezek a szülők pedig ki vannak zárva a családtámogatási intézkedések köréből. Ha ez nem megosztó, akkor mi? 
Azt állította Bocskor Andrea fideszes európai képviselő (az Európai Parlament egyik bizottságának vitájában), hogy alaptalanok a kormánybefolyásról szóló vádak, mert elemzések szerint a magyar média 69 százalékban kormánykritikus, és csak 31 százalékban kormánybarát.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez az „elemzés” a (kormánypárti) Nézőpont Intézethez tartozó Médianézőtől származik, és abban csak azt nem vették figyelembe, hogy az egész vidéki sajtó kormányhoz közeli, a teljes rádiópiac (egy adó kivételével) szintén, a tévék közül mindössze kettő nem kormánybarát, úgyhogy legföljebb az internetes piacon van nagyjából egyensúly. De még a Médianéző is csak 67 százalékos ellenzéki fölényről delirált, a brüsszeli Fidesz azonban már 69-nél tart. És még hol van a vége?
Azt állította Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (sajtótájékoztatóján), hogy ma 20-30 százalékkal több orvos dolgozik az országban, mint 10 éve.
Ezzel szemben a tény az, hogy 2009-ben 35196 orvosról adott számot a Központi Statisztikai Hivatal, a legutóbbi, 2017-es adat pedig 39132 volt. Vagyis a növekedés nem 10, hanem csak 4 ezer. Matematikai kormánybiztos kerestetik.
2019.02.23 08:00
Frissítve: 2019.02.23 08:18

Pajzs a résen: a főügyész

Elég baj egy ország számára, ha „rés van a pajzson”. Ha hézagos a gazdasági, jogi, katonai védelmi rendszer, ha lukas a szociális háló, ha könnyen ki lehet hullani az oktatási és egészségügyi ellátásból. Mi ilyen apróságokkal nem izgatjuk magunkat. Ártana az emésztésnek. Rés-ügyben a kormánynak is fontosabb dolga van: nem arra koncentrál, hogy ne legyen rés a pajzson, hanem arra, hogy legyen pajzs a résen. Nehogy a sok lukon át a rendszer mélyére lásson az egyszeri állampolgár. Feltárulna előtte a gépezet lényege, hajtómotorja: a pénz és a hatalom ugyanazon kezekbe való központosítása. Ha kell, lopással, ha kell, törvényes erőszakkal, erőszakos törvénnyel. Ha valahol rés támad a függőségek és cinkosságok szövevényében, ott megbízható őrszemélyzetnek kell védőpajzsot képeznie a disznóságok körül, elhessegetve a kíváncsiskodókat.
Nálunk a legerősebb pajzs a főügyész. Ő a Legfőbb Ügyész, így csak a Legfőbb Hadúrnak tartozik engedelmességgel. Úgy, hogy még a gondolatát is kitalálja. Nem is kell külön odaszólnia, annak nyoma maradna. A kisebb Legfőbb tudja, hogy sorsa a nagyobb Legfőbbhöz van kötve. Azóta, hogy a kilencvenes évek elején belépett a Fideszbe, és a párt etikai bizottságának vezetőjeként vigyázott arra, hogy noha a párton belül is morgolódnak a székház-üzlet miatt, ebből ne legyen belső vihar. Mondják, kedves, szelíd, békés ember volt, a mosolya ma is egy bocsánatkérő kisfiúé. Majd bolond lett volna vizsgálódni, balhét keverni. Azóta is pontosan tudja, mit nem kell vizsgálni, és mit igen, akkor is, ha a végén nem sikerül semmit rábizonyítani a kilövendő célszemélyre. Nem baj, addigra már megcsócsálta, szétrágta, kiköpte a kormánysajtó, ha a bíróság évek múlva el is ereszti, hát többnyire csak tarisznyába kapargathatja össze egykori önmagát, megtört csontjait, gerincét, tönkretett életét. Az a pár tucat helyreigazítás általában nem kelti új politikai életre.
Minden politikai célú meghurcolás és minden politikai célú cinkos szemhunyás csak növeli a főügyész kiszolgáltatottságát főnökének. Ha ejtenék, ugyan hová mehetne? A szakmabéliek látták, mit művel. Nemrég egy bíró miatta mondott le: „Gazdasági ügyekben ítélkezem, és a Polt Péter-féle ügyészség politikai alapon főként ezen a területen szelektál, hogy miből lesz büntetőeljárás, és miből nem... Nagyon nehéz úgy bíráskodni, hogy a vele szemben ülő vádlott tudja: nem élvez politikai védettséget, ezért emeltek vádat ellene, miközben azzal is tisztában van, hogy mások hasonló ügyekben soha nem kerülnek oda.”
A legfőbb ügyész tehát tudja, ki a feljebbvalója, és az nem Iustitia. A legmagasabb helyről hallotta, hogy nőügyekkel komoly ember nem foglalkozik, Iustitia pedig, akárhogy nézzük, fehérszemély. Lóbálhatja szegény az idétlen mérlegét, nem a fűszeresnél vagyunk, ez itt komoly politika, férfiak dolga. És nehogy a pártatlanságra hivatkozva bekössék itt bárki szemét, hát akkor hogy követhetné a nagyfőnök szeme villanását! Polt a héten nagy peckesen megtagadta, hogy az uniós bizottság hívásának eleget tegyen, de kíváncsi vagyok, merne-e csak egyszer nem ugrani rögtön Orbán invitációjára.
Ez a hét különben is eseménydús volt, a főügyésznek akkora disznóságokat kellett védőpajzsként fedeznie, amelyek majd kiverték a szemünket. Egy ország láthatott bele hirtelen a rendszer és szolgái gátlástalan működésmódjába, ha végignézte a videófelvételeket az MTVA-ban történtekről. Na nem, ekkora rés már veszélyes, nem jó, ha a maga pucérságában lehet szemügyre venni a hatalmi erőszak valódi természetét. Jött Polt, a Pajzs. Ügyészsége úgy döntött, nincs itt semmi látnivaló, ne tessék videókon szörnyülködni! A képviselőket jogosan teperték le és dobták ki, hiszen – Jesszusom! - politizálni akartak. (Ami egyébként munkaköri kötelességük, erre tartjuk őket.) Hát most nekem hiszel vagy a szemednek? - kérdezte a főügyész az ő népétől.
Már azt hitte, ügyesen megoldotta az Elios-ügyet is, mint annyi mást, azzal, hogy bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást. És erre tessék, saját kormánya támadta hátba! Nem volt szép tőlük, de képesek voltak váratlan beismerő vallomást tenni. Először felajánlották: az OLAF által meghatározott támogatás-megvonás negyedét, három és fél milliárd forintot (persze a mi pénzünkből) beáldozzák, csak ne kapirgáljanak tovább. Maguk is úgy saccolhatták, minimum ennyit elsíboltak. Amikor az OLAF visszautasította a sajátos „vádalkut”, inkább az egész összegről lemondtak, csak ne kutakodjanak a miniszterelnöki vő körül. Nincs olyan ügyésze a világnak, aki erre ne kapta volna fel a fejét, és nem kezdi újra a vizsgálatot. Kivéve a miénket. 
Az Átlátszó pár éve kikérte az adatokat. A Polt előtti négy évhez képest 2010-től a Polt által fémjelzett négy évben háromszoros arányban utasították el a korrupciós bejelentéseket, mint előtte. A nyögvenyelősen mégis megindított nyomozásokat kétszer akkora arányban szüntették meg. Okos nép vagyunk: értettünk a szóból. Az ilyen tárgyú feljelentések száma is felére-harmadára csökkent. Minek? Láttuk: ott a pajzs a résen. Az igazság nem talál utat magának.
2019.02.23 08:00
Frissítve: 2019.02.23 08:20