4 gyerek, 4 szoba, 5 kerék

Gondban lehet szegény miniszterelnök. Vasárnap huszonegyedszerre kell évet értékelnie. Halálosan unhatja már, de hát, mint a viccben, megígérte a bocsoknak. 
Milyen főnök az, akinek még évértékelőre sem futná! Trump is tartott egyet, pedig van elég baja, többek között velünk is. Képzeljék, ő a képviselőházban beszél, micsoda hülye amcsi szokás, hát így az ellenzék is kellemetlenkedhet! A Pesti Srácok megírta, hogy azok is mind komcsik, akár a mieink. Ez onnan látszott, hogy míg Trump párttársai 102-szer tapsoltak (nekik se lehet könnyű), a demokraták csak egyszer. „Duzzogva ültek akkor is, amikor az elnök sorolta a gazdasági sikereket. Ebből is jól kivehető, mennyire csak a hatalom megszerzése a céljuk, valahogy úgy, mint Magyarországon.” A kommentelők le is vonták a következtetést: „A liberális, ha nincs hatalmon, kártékonyan duzzog. Megérett a világ Jézus urunk eljövetelére!” Ha ne adj isten a magyar ellenzéket beeresztenék az évértékelőre, fogadni mernék, az is kártékonyan duzzogna. Most is tüntetnek majd, és hol? A Szent György téren. Soros György miatt, világos. És mivel mégsem valószínű, hogy Jézus urunk eljövetele vasárnapig bekövetkezik, csak össze kell rakni valahogy azt a kormányfői beszédet.
Az eleje meg a vége megvan. Az eleje arról szól, hogy megint meg kell védeni Magyarországot, most az EP választáson. Már tavaly ilyenkor megkaptuk (az is, aki nem érdemli) a miniszterelnök levelét: „A bevándorlás támogatói most újabb támadást indítottak hazánk ellen. Soros lebontaná a határzárat, és milliókat akar betelepíteni Afrikából és Közel-Keletről.” Szegény Finkelstein hagyott párszáz stiláris változatot, abból még sok évértékelőre futja. Sajnos a kollégája elnyilatkozta magát, hogy az egész Soros-krimi csak megrendelésre előállított mese, de a válogatott híveket az ilyen apróságok nem rendítik meg. Soros olyan, mint a káromkodásokban a „rosseb” vagy a „fene”, nem kell tudni, pontosan mi az, a lényeg, hogy lehessen vele átkozódni. A beszéd vége szerencsére adott: „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” Győztes szlogenen ne változtass.
Na de közben? Mi legyen közben? Pár büszke mondat az eredményekről, erre jön majd a taps, remélhetőleg nem bóbiskol el senki, akinek kezdeni kéne. A számok könnyen kijönnek: vesszük Lőrinc tavalyi jövedelmét meg akár a megemelt minimálbért, az átlag impozáns lesz. Adni kell a nemzeti öntudatnak is: senki sem mer velünk packázni, mi szabunk irányt Visegrádon innen és túl mindenkinek, „világnemzet” vagyunk. Ja nem, a „világnemzet” már volt 2013-ban. Most volt az ország legsikeresebb éve – oppardon, ez is elhangzott már 2001-ben. Mindegy, nekünk minden évünk a legsikeresebb. Kivéve, amikor a Fidesz ellenzékben van, olyankor „zsugorodnak a családok”, mint 2004-ben megtudtuk. Bezzeg 2000-ben, akkor vált vezérlő csillagunkká az a bizonyos 3 gyerek, 3 szoba, 4 kerék. 
Ezt idén, két választás évében biztosan überelni kell. Mostantól 4 gyereke, 4 szobája, 5 kereke lesz mindenkinek! Kijön az sokféleképpen: lehet pl. a családnak egy autója és egy hulahopp karikája, vagy egy triciklije és egy rollerje, esetleg egy vagy két jachtja kerék nélkül plusz egy repülőgépe két-két futóművel és egy farokkerékkel. Szabad ország, ki-ki szabadon választ. Brüsszel persze elvenné az ötödik kereket a rezsicsökkenéssel együtt, jönnek a merev európai szabályaikkal meg értékeikkel. De mi fütyülünk az uborka görbületére, a strasbourgi bíróságra és a 4 kerék dögletesen polkorrekt dogmájára.
Itt jöhet néhány szomorú sóhaj a külső és belső ellenségről, emelkedett hangú kérés az ellenzékhez: vegyék komolyan magukat, ne harapdáljanak biztonsági őröket, ne fogadjanak el édességet idegentől és csúnya náci jobbikostól. Elvégre mindenkinek csak a másik nácija büdös. Aztán a honvédő háború évi sikerei: legyőztük a bevándorláspárti hajléktalanokat, a bevándorláspárti civileket, a bevándorláspárti egyetemeket CEU-stul, a bevándorláspárti Akadémiát és a bevándorláspárti bíróságokat. Akinek még kedve és ideje volna bevándorláspártisodni, azt lekötjük a 400 túlórával. 
De most jön a neheze. A nép hálátlanabb (és persze bevándorláspártibb) része cirkuszol, tüntet, előválaszt. Félmillió fideszes szavazónak nyoma veszett. A sereg azt várja a vezértől, mondjon valami lelkesítőt az elpártoltak visszacsábítására. Ezért kellene valahogy elővenni a gyerek-szoba-kerék szentháromságot, szolidan rárímelve az isten-haza-család spirituálisabb hármasára. Ígérni kell, bedobni némi lóvét, különben baj lehet. A legvalószínűbb, hogy a család lesz a csodafegyver. Újabb CSOK, anyák adómentessége, főállású anyaság? Ki szólna ellene: jobb helyre megy, mintha a klientúra vinné haza. Szerintem most azon rágódnak, hogyan tudnák elkerülni, hogy a szegény, pláne cigány sokgyerekes mamák is kapják a főállású anyák bérét. Nehogy már potyázzanak!
Nem aggódom: találnak megoldást, ha nem vasárnapra, akkor később. Legfeljebb lesz, akinek a négy gyerek mellé kerék-ügyben csak a saját keserű sorsa mókuskereke marad.
Szerző
Lendvai Ildikó
Frissítve: 2019.02.09. 12:11

A csörömpölés csendje

Nagy csörömpöléssel fedezte fel a hatalom és uszályában a kormánypárti sajtó, hogy a Jobbik náci. A csörömpölés úgy lett egyre hangosabb, ahogyan fény derült rá, hogy a Jobbik része lehet a rendszerellenes ellenzéknek. Múltjával együtt azért lehet az, mert célként elfogadja a Fidesz által lebontott parlamentáris köztársaság helyreállítását. Ezzel együtt azt is, hogy szabad választásokon megméreti magát és nézeteit is. A szabad és tisztességes választásokon aztán a baloldal felelőssége lesz, hogy legyőzze a radikális nemzetieket. 
Nem állítjuk, hogy oktalan óvni attól, ha a múltat valaki akár csak egy taktikai szövetségért is végképp el akarja törölni. Ezért legitimnek tekintjük Köves Slomó szavait, bár van némi stichje, hogy azok éppen a Magyar Hírlapban jelentek meg. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija azt mondja: „A zsidóság számára az antiszemitizmus elleni cselekvés nem egy politikai kártya, amelyet igény szerint lehet éppen a színére vagy a visszájára fordítani. Számunkra ez a mindennapi biztonság kérdése. A Jobbikot nem az aktuális választási törvény következményei teszik elfogadhatatlanná, hanem az, hogy antiszemitizmusban és rasszizmusban fogant. A párt sohasem határolódott el korábbi önmagától, sohasem vált meg azoktól, akik ezeket a nézeteket szították és tették a magyar társadalom egy egy jelentős része számára legitimmé. Karácsony Gergely és az ellenzéki pártok a választási győzelemhez keresnek szövetségeseket, a zsidó közösség pedig saját jólétének és biztonságának garantálásához kell, hogy szövetségeseket keressen”.
Szép, elvi állásfoglalás ez, azzal a szépséghibával, hogy nem a Jobbik ellen lép fel, hanem a Fidesz mellett. Ha Köves Slomó nem vette volna észre, a magyar zsidóság egy részét – minden korábbi antiszemita megnyilvánulásával együtt – nem a Jobbik, hanem éppen a kormánypárt használja politikai kártyaként. A kormányt talán soha nem érdekelte valójában a zsidóság, csak az érdekli, hogy a hatalma megőrzésének szempontjából ki a hasznos és ki a haszontalan. Ameddig a menekültügyet e célok szolgálatába tudja állítani, addig eszerint osztja fel nemcsak Magyarország vagy  Európa, hanem a világ politikai szereplőit. Ha a magyar zsidóság egy része van olyan vak, hogy inkább remél mindennapi biztonságot egy autoriter hatalomtól, semmint a liberális parlamenti demokrácia törvényrendszerétől, akkor éppen azért teszi a legtöbbet, ami ellen felkorbácsolt önvédelmi félelmében tenni szándékozott. 
A magyar kormány többet tett az antiszemitizmus megerősödéséért a Soros-plakátokkal, mint amennyit a Jobbik előélete során bármikor. De nem csak erről van szó: Orbán és Netanjahu barátságában két autoriter vezető egymásra találását pillanthatjuk meg. 
Köves Slomó a zsidóság nevében szövetségeseket keres saját jóléte és biztonsága érdekében. Nem állítjuk, hogy ezt a Jobbik ígéreteiben találhatja meg, de azt állítjuk, hogy a Fidesz oldalán nem fogja megtalálni.
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2019.02.09. 09:05

Röpgyűlés

Nehéz megmondani, mi lehetett Angela Merkel célja azzal, hogy csütörtökön találkozott a visegrádi négyek kormányfőivel. Látszólag a válasz egyszerű, hiszen ezek az országok már évek óta mindent megtesznek azért, hogy hajótörést szenvedjen a kancellár menekültpolitikája. S e tekintetben sikerrel is jártak, hiszen már Merkel sem ragaszkodik a menekültek kvóták szerinti elosztásához. Ráadásul most a rebellis V4-eknél is nagyobb fejtörést jelent számára, hogyan csillapíthatná le a fasiszta éra retorikáját használó olasz kormányt. Merkel abba sem ment bele Pozsonyban, hogy akár a legenyhébb módon bírálja a budapesti vagy a varsói kormány túlkapásait, s azt, hogy ezek az országok már a közös uniós külpolitikát veszélyeztetik. Természetesen elképzelhető, hogy négyszemközt valamit azért megjegyzett Orbán Viktornak vagy Mateusz Morawieckinek, ám a német-V4 csúcstalálkozót eleve olyan rövidre tervezték, hogy erre nem is nagyon volt mód.
Inkább a gesztusok találkozója volt ez: a kancellár azt akarta jelezni, továbbra is foglalkozik Közép-Európával. Egy közös programról is döntés született: Marokkóban fejlesztik az infrastruktúrát, hogy megakadályozzák, az országban lévő menekültek Európa felé vegyék az irányt. Erről a programról semmilyen részlet nem került nyilvánosságra, de a bejelentéssel legalább azt a látszatot lehet kelteni, hogy a csütörtöki csúcstalálkozónak azért volt valami értelme.
Mi lehetett az oka a kancellár ily mértékű visszafogottságának? Talán az, hogy mivel már nem a CDU elnöke, nincs akkora hatalom a kezében? Aligha. A célja ezúttal feltehetően nem politikai jellegű volt, hanem az, hogy támogatókat gyűjtsön az Oroszországból induló Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítéséhez. Párizs ugyanis – német-francia barátsági szerződés ide vagy oda - váratlanul bejelentette, nem támogatja a projektet. A V4-ek közül Szlovákia és Lengyelország is ellenzi, így Merkel alighanem e két országot – főleg Pozsonyt – akarta jobb belátásra bírni. Elvégre a kancellár vérbeli reálpolitikus.
Frissítve: 2019.02.09. 09:05