4 gyerek, 4 szoba, 5 kerék

Gondban lehet szegény miniszterelnök. Vasárnap huszonegyedszerre kell évet értékelnie. Halálosan unhatja már, de hát, mint a viccben, megígérte a bocsoknak. 
Milyen főnök az, akinek még évértékelőre sem futná! Trump is tartott egyet, pedig van elég baja, többek között velünk is. Képzeljék, ő a képviselőházban beszél, micsoda hülye amcsi szokás, hát így az ellenzék is kellemetlenkedhet! A Pesti Srácok megírta, hogy azok is mind komcsik, akár a mieink. Ez onnan látszott, hogy míg Trump párttársai 102-szer tapsoltak (nekik se lehet könnyű), a demokraták csak egyszer. „Duzzogva ültek akkor is, amikor az elnök sorolta a gazdasági sikereket. Ebből is jól kivehető, mennyire csak a hatalom megszerzése a céljuk, valahogy úgy, mint Magyarországon.” A kommentelők le is vonták a következtetést: „A liberális, ha nincs hatalmon, kártékonyan duzzog. Megérett a világ Jézus urunk eljövetelére!” Ha ne adj isten a magyar ellenzéket beeresztenék az évértékelőre, fogadni mernék, az is kártékonyan duzzogna. Most is tüntetnek majd, és hol? A Szent György téren. Soros György miatt, világos. És mivel mégsem valószínű, hogy Jézus urunk eljövetele vasárnapig bekövetkezik, csak össze kell rakni valahogy azt a kormányfői beszédet.
Az eleje meg a vége megvan. Az eleje arról szól, hogy megint meg kell védeni Magyarországot, most az EP választáson. Már tavaly ilyenkor megkaptuk (az is, aki nem érdemli) a miniszterelnök levelét: „A bevándorlás támogatói most újabb támadást indítottak hazánk ellen. Soros lebontaná a határzárat, és milliókat akar betelepíteni Afrikából és Közel-Keletről.” Szegény Finkelstein hagyott párszáz stiláris változatot, abból még sok évértékelőre futja. Sajnos a kollégája elnyilatkozta magát, hogy az egész Soros-krimi csak megrendelésre előállított mese, de a válogatott híveket az ilyen apróságok nem rendítik meg. Soros olyan, mint a káromkodásokban a „rosseb” vagy a „fene”, nem kell tudni, pontosan mi az, a lényeg, hogy lehessen vele átkozódni. A beszéd vége szerencsére adott: „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” Győztes szlogenen ne változtass.
Na de közben? Mi legyen közben? Pár büszke mondat az eredményekről, erre jön majd a taps, remélhetőleg nem bóbiskol el senki, akinek kezdeni kéne. A számok könnyen kijönnek: vesszük Lőrinc tavalyi jövedelmét meg akár a megemelt minimálbért, az átlag impozáns lesz. Adni kell a nemzeti öntudatnak is: senki sem mer velünk packázni, mi szabunk irányt Visegrádon innen és túl mindenkinek, „világnemzet” vagyunk. Ja nem, a „világnemzet” már volt 2013-ban. Most volt az ország legsikeresebb éve – oppardon, ez is elhangzott már 2001-ben. Mindegy, nekünk minden évünk a legsikeresebb. Kivéve, amikor a Fidesz ellenzékben van, olyankor „zsugorodnak a családok”, mint 2004-ben megtudtuk. Bezzeg 2000-ben, akkor vált vezérlő csillagunkká az a bizonyos 3 gyerek, 3 szoba, 4 kerék. 
Ezt idén, két választás évében biztosan überelni kell. Mostantól 4 gyereke, 4 szobája, 5 kereke lesz mindenkinek! Kijön az sokféleképpen: lehet pl. a családnak egy autója és egy hulahopp karikája, vagy egy triciklije és egy rollerje, esetleg egy vagy két jachtja kerék nélkül plusz egy repülőgépe két-két futóművel és egy farokkerékkel. Szabad ország, ki-ki szabadon választ. Brüsszel persze elvenné az ötödik kereket a rezsicsökkenéssel együtt, jönnek a merev európai szabályaikkal meg értékeikkel. De mi fütyülünk az uborka görbületére, a strasbourgi bíróságra és a 4 kerék dögletesen polkorrekt dogmájára.
Itt jöhet néhány szomorú sóhaj a külső és belső ellenségről, emelkedett hangú kérés az ellenzékhez: vegyék komolyan magukat, ne harapdáljanak biztonsági őröket, ne fogadjanak el édességet idegentől és csúnya náci jobbikostól. Elvégre mindenkinek csak a másik nácija büdös. Aztán a honvédő háború évi sikerei: legyőztük a bevándorláspárti hajléktalanokat, a bevándorláspárti civileket, a bevándorláspárti egyetemeket CEU-stul, a bevándorláspárti Akadémiát és a bevándorláspárti bíróságokat. Akinek még kedve és ideje volna bevándorláspártisodni, azt lekötjük a 400 túlórával. 
De most jön a neheze. A nép hálátlanabb (és persze bevándorláspártibb) része cirkuszol, tüntet, előválaszt. Félmillió fideszes szavazónak nyoma veszett. A sereg azt várja a vezértől, mondjon valami lelkesítőt az elpártoltak visszacsábítására. Ezért kellene valahogy elővenni a gyerek-szoba-kerék szentháromságot, szolidan rárímelve az isten-haza-család spirituálisabb hármasára. Ígérni kell, bedobni némi lóvét, különben baj lehet. A legvalószínűbb, hogy a család lesz a csodafegyver. Újabb CSOK, anyák adómentessége, főállású anyaság? Ki szólna ellene: jobb helyre megy, mintha a klientúra vinné haza. Szerintem most azon rágódnak, hogyan tudnák elkerülni, hogy a szegény, pláne cigány sokgyerekes mamák is kapják a főállású anyák bérét. Nehogy már potyázzanak!
Nem aggódom: találnak megoldást, ha nem vasárnapra, akkor később. Legfeljebb lesz, akinek a négy gyerek mellé kerék-ügyben csak a saját keserű sorsa mókuskereke marad.
2019.02.09 09:01
Frissítve: 2019.02.09 12:11

Kutyahecc

Egészen az első magyar nyelvű Nemzeti Színház megnyitásáig a pesti plebejus szórakozás bevált, csaknem egyedüli formája volt az idomított vagy csak fölheccelt kutyák mutogatása, utcákon-tereken. Nem túl igényes kultúra, de ha nincs más …
Az ellenzéknek csúfos vereséget ígérő EP-választás kampánya közben bizonyos aggasztó, bár talán még nem végleges körvonalak kezdenek láthatóvá válni az őszi helyhatósági választások frontját illetően. Nem csak a régi, jól bevált lúzerek jelölése okán kevés a remény. Nem véletlenül írtam le a rossz csengésű helyhatóság kifejezést: azt szeretném észrevétetni, hogy szó sem lesz önkormányzati választásról. Akiket megválaszt majd a „gondra bátor, okos” budapesti és vidéki polgárság, azok bizony csak helyhatóság lesznek. 
Önkormányzatként működni nem fognak tudni, még ha akarnának sem, ami persze egyáltalán nem biztos. A Fidesz-KDNP esetében például az a biztos, hogy nem is akarnak. Rájuk hivatás vár, a vezér arra hívatja őket, hogy parancsait teljesítsék. A parancs pedig nem más, mint az adott település minél erőteljesebb kifosztása - az önkormányzatiság látszatának fenntartásával. 
Ez utóbbi jól megy: a helyi lapok és elektronikus médiumok szemérmetlen és blőd hazugsággyárai összehasonlíthatatlanul eredményesebben altatják és hülyítik az Orbán hitűeket, mint anno a létezett szocializmus propagandája az MSZMP-seket. (Igaz, közülük sokan gondolkodtak). Az húzódik meg az eredményesség mögött, hogy az MSZMP propagandistái amatőrök voltak, hittek maguknak. Az orbánista propaganda profi, ők ismerik az igazságot, és - Esterházytól tudjuk – az igazság tudatában már könnyű hazudni. Ez ugyan erkölcsi probléma lenne, de náluk ez a diszciplína nem játszik. Ők Krisztusról is csak az adópénz dolgában hallottak.
A majd évtizedes illiberál-demokrácia után úgy állunk, hogy 
ha győz is az ellenzék, nem képzelhető el, hogy a kormánypárt elveszítse meghatározó szerepét a következő helyhatóságokban.
Ugyanis ha kisebbségbe szorul, a NER-kormány hátországával továbbra is diktálni tud. Két fontos okból: először, mert az önkormányzatok saját pénzforrásokkal alig rendelkeznek, noha a nagyvárosoknak és különösen a fővárosnak bőségesek a bevételei. Azonban minden megy a közösbe (Orbán zsebeibe), és vissza annyit kapnak, ami semmire sem elég. A látszat persze itt is kitűnően meg van szerkesztve: kapnak stadiont minden utcasarokra, meg kokárdát minden trafikra.
Másodsorban azért marad minden a majdnem régiben, mert az önkormányzati döntések a képviselő-testületekben születnek, ahol a nagyobb településeken a főszerep csaknem kivétel nélkül a pártfrakcióké, különös tekintettel a kormánypárti frakciókra. Hiába nyilvánvaló nekünk, hogy a pártkatonák számára az adott település érdekét rendre felülírja a központi pártérdek, ezen mégsem akar senki változtatni. Nem titok, miért: mi, magyarok szeretjük a tanács-rendszert. A kerületi vagy városi tanács azért van, hogy a kormány kinyújtott keze legyen: felfelé tartott tenyérrel, vagy fölemelt mutatóujjal - ahogy éppen kell. 
De igazságtalanság lenne mindenért a Fideszt hibáztatni, mert ők csak a visszaélés legmagasabb szintjét valósítják meg. A jelenlegi törvényi helyzet kialakításában elég jelentős szerepet játszottak a régebbi nagy pártok: az SZDSZ és az MSZP. Az is valószínű, hogy kormányra kerülve a jelenlegi ellenzék sem nagyon szeretne változtatni a helyzeten. Nem hiszem, hogy az MSZP és a DK új generációja ne tudná: az őszi választás így csak kutyakomédia, amiből persze a tragédia folytatása fog kikeveredni.
Az LMP és Puzsér Róbert belépője pedig fölteszi a pontot az operett i-re. A magam részéről becsületsértésnek érzem, hogy engem ebbe a kutyaheccbe akarnak bevonni. Karácsony Gergely – sokunk potenciális jelöltje – kitűnő ember, talán túlságosan is jóhiszemű, okos, egyenes. De teljes erőből beszállt a kutyaheccbe. Azt hiszi, lehet úgy együttműködni a mindenféle pártfrakciókkal, hogy közben a lakosság érdekei ne szenvedjenek csorbát. A jelenlegi kormánypárt krakélerei (kutyapecérei) naponta futtatják lesre Karácsonyt, a bíró bemutatja a sárga lapot, és ő még reklamál is. Ebből piros lap lesz, ki fogják állítani a legjobb csatárunkat, ki fogunk kapni. 
A vereség ugyan nem szégyen, de olyan csalóktól kikapni, akik egyébként nem is tudnak focizni - ez a szurkolótábor elárulása.
2019.04.24 09:38

Szánalmas magyarázkodás

Három nap alatt senkinek nincs se kapacitása, se tudása arra, hogy a szignók hitelességét megvizsgálja. Ráadásul felhatalmazás sincs arra, hogy az aláírások valódiságát a választási irodák ellenőrizzék - állította Gáva Krisztián, a Nemzeti Választási Iroda helyettes elnöke a pártoknak adott ajánlásokról a Népszavában megjelent interjúban
Bár ezzel az állítással lényegében azt ismerte el: nem képesek arra, hogy biztosítsák az ajánlások törvényességét, mégis vitatkozom kell vele. Azt elhiszem és elfogadom, hogy nincs erre kapacitás, bár - megjegyzem - amikor egy választási eljárást kezdeményezőnek vannak hasonló problémái, akkor ez valahogy nem szempont. Fenntartásokkal azt is el tudom képzelni, hogy tudásuk sincs az aláírások hitelességének vizsgálatára. Azt azonban a leghatározottabban cáfolnom kell, hogy nincs felhatalmazás az aláírások valódiságának ellenőrzésére. Ugyanis kifejezetten törvényi kötelezettségük van erre vonatkozóan. Ráadásul annyi törvénymódosításra tettek már javaslatot a törvényalkotó felé, speciel ebben a jogkérdésben miért nem, ha változtatást szeretnének?
Vegyük a fordított esetet. Amikor a választási bizottság olyan döntést hoz, amellyel szemben bírósághoz lehet jogorvoslatért fordulni, akkor ez esetben is három napja van a kezdeményezőnek a jogorvoslatot benyújtani. De a három nap nem a határozat kézhez vételétől számít, hanem a határozat meghozatalától. Amikor a választási bizottság például csütörtök este 22 órakor hoz döntést, akkor a törvény szerint vasárnap 16 óráig lehet jogorvoslattal élni. Ilyenkor még a három nap sincs meg. A választási bizottság 2014-ben is és 2018-ban is a határozatait legtöbbször csütörtök és/vagy péntek este hozta meg. Ezekkel szemben vasárnap, ill. hétfő délután 16 óráig lehetett bírósághoz fordulni. Kötelezően ügyvéddel!
Tessék végiggondolni: ilyenkor hétvégén, e nem egészen három napos határidőn belül az érintettnek először is tudomást kell szereznie a határozatról, kell szereznie egy ügyvédet, akinek el kell készítenie a beadványt, és be is kell nyújtania. Miközben (talán nem véletlenül) mindvégig hétvége van. Ilyenkor azonban nem fáj a szíve a választási irodának a három napos rövid határidő miatt. És a kapacitás miatt sincsenek aggályai. Nem véletlen, hogy sokan ilyenkor nem tudnak élni a bírósághoz fordulás jogával. Pedig nem egy esetben talán nagyon is jogos és indokolt lenne.
Döbbenetes kontraszt: amikor a törvényi szabályozás korlátai miatt az állampolgár nem tud élni a jogaival, ez senkit sem érdekel, mert a törvény, az törvény. De a választási iroda elnökhelyettese elvárja, hogy értsük meg és fogadjuk el, hogy  praktikus, kényelmi, vagy éppen célszerűségi okok miatt nem tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek. Mindezek miatt nem tartom hitelesnek Gáva Krisztián panaszait. Mindez sokkal inkább csak szánalmas magyarázkodás.
Azonban ha a törvény alapján nem ellenőrzik az ajánlásokhoz tartozó aláírásokat, a jelölt az aláírás ellenőrzésének hiányából következően jogszerűen nem jelölt. Nem is lesz az mindaddig, amíg az aláírásokat nem ellenőrzik. 
Ha ezt elfogadjuk, akkor be kell látnunk, hogy mindazok az országgyűlési és  önkormányzati jelöltek, akik a 2014-es és a 2018-as választásokon felkerültek a szavazólapokra, éppen az aláírások ellenőrzésének hiánya miatt nem feleltek meg a jelöltté válás törvényi követelményeinek. Vagyis ebből a szempontból sem volt legitim egyik választás sem. Nem törvényes jelöltekkel pedig nem lehet jogszerű választásokat lebonyolítani. 
Mindebből az is következik, hogy a 2014-es választások óta alkotmányos keretek között Magyarországon nincs sem legitim kormány, sem pedig legitim Országgyűlés.
2019.04.24 09:37