A csörömpölés csendje

Nagy csörömpöléssel fedezte fel a hatalom és uszályában a kormánypárti sajtó, hogy a Jobbik náci. A csörömpölés úgy lett egyre hangosabb, ahogyan fény derült rá, hogy a Jobbik része lehet a rendszerellenes ellenzéknek. Múltjával együtt azért lehet az, mert célként elfogadja a Fidesz által lebontott parlamentáris köztársaság helyreállítását. Ezzel együtt azt is, hogy szabad választásokon megméreti magát és nézeteit is. A szabad és tisztességes választásokon aztán a baloldal felelőssége lesz, hogy legyőzze a radikális nemzetieket.

Nem állítjuk, hogy oktalan óvni attól, ha a múltat valaki akár csak egy taktikai szövetségért is végképp el akarja törölni. Ezért legitimnek tekintjük Köves Slomó szavait, bár van némi stichje, hogy azok éppen a Magyar Hírlapban jelentek meg. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija azt mondja: „A zsidóság számára az antiszemitizmus elleni cselekvés nem egy politikai kártya, amelyet igény szerint lehet éppen a színére vagy a visszájára fordítani. Számunkra ez a mindennapi biztonság kérdése. A Jobbikot nem az aktuális választási törvény következményei teszik elfogadhatatlanná, hanem az, hogy antiszemitizmusban és rasszizmusban fogant. A párt sohasem határolódott el korábbi önmagától, sohasem vált meg azoktól, akik ezeket a nézeteket szították és tették a magyar társadalom egy egy jelentős része számára legitimmé. Karácsony Gergely és az ellenzéki pártok a választási győzelemhez keresnek szövetségeseket, a zsidó közösség pedig saját jólétének és biztonságának garantálásához kell, hogy szövetségeseket keressen”.

Szép, elvi állásfoglalás ez, azzal a szépséghibával, hogy nem a Jobbik ellen lép fel, hanem a Fidesz mellett. Ha Köves Slomó nem vette volna észre, a magyar zsidóság egy részét – minden korábbi antiszemita megnyilvánulásával együtt – nem a Jobbik, hanem éppen a kormánypárt használja politikai kártyaként. A kormányt talán soha nem érdekelte valójában a zsidóság, csak az érdekli, hogy a hatalma megőrzésének szempontjából ki a hasznos és ki a haszontalan. Ameddig a menekültügyet e célok szolgálatába tudja állítani, addig eszerint osztja fel nemcsak Magyarország vagy Európa, hanem a világ politikai szereplőit. Ha a magyar zsidóság egy része van olyan vak, hogy inkább remél mindennapi biztonságot egy autoriter hatalomtól, semmint a liberális parlamenti demokrácia törvényrendszerétől, akkor éppen azért teszi a legtöbbet, ami ellen felkorbácsolt önvédelmi félelmében tenni szándékozott.

A magyar kormány többet tett az antiszemitizmus megerősödéséért a Soros-plakátokkal, mint amennyit a Jobbik előélete során bármikor. De nem csak erről van szó: Orbán és Netanjahu barátságában két autoriter vezető egymásra találását pillanthatjuk meg.

Köves Slomó a zsidóság nevében szövetségeseket keres saját jóléte és biztonsága érdekében. Nem állítjuk, hogy ezt a Jobbik ígéreteiben találhatja meg, de azt állítjuk, hogy a Fidesz oldalán nem fogja megtalálni.