Mintaország lehetnénk

Az adottságainkra épülő, átfogó és fenntartható gazdaságpolitikai intézkedéscsomaggal lehet a magyar vidék felemelkedését biztosítani. Ennek egyik kézenfekvő módja a honi agrárgazdaság árukibocsájtásának megduplázása. Mielőtt bárki fantazmagóriával vádolna, megemlítem, hogy a magyar agrárium nemzeti GDP-ből való részesedése a rendszerváltáskor 8,4 százalék volt, ami napjainkra a felére esett vissza. A területegységre jutó árukibocsájtás egyharmada az EU 15 fejlettebb államáénak. A 100 hektárra jutó számos állat darabszám 25 év alatt 48 darabról kevesebb mint a felére, 23 darabra esett vissza. A 10 millió sertés országában kevesebb, mint 3 millió maradt. A szocializmus jobb éveiben csak a magánszektorban 5 és fél millió disznót tartottak.
Szerencsére a biológia nem ismer kommunista és kapitalista búza- vagy sertésfajtákat, így a drámai visszafejlődésnek két lényeges oka maradt. Az egyik ok az ügyeletes kormányzatok által a gazdasági racionalizmust semmibevevő föld-üzem méretek és gazdálkodási formák erőltetése volt. A másik ok az agrárpiacok számunkra hátrányos protekcionizmusa.
A rendszerváltást követő 15 évben az orosz piacok döntő többsége elveszett. Az EGK már meglévő agrár rendtartása védte a hatékony magyar gabonatermelőktől az osztrák, francia, német gazdákat. EU-csatlakozásunk után pedig egyszerűen nem működtették a piacvédelmi mechanizmusokat. Ezt bizonyítják a szélsőséges termelői áringadozások, a hatásukra bekövetkező drámai termelés visszaesés és a 3-400 ezer vidéki munkahely megszűnése. Ha Brüsszel és a magyar kormány nem tudja, vagy nem akarja a Római Szerződésben szereplő eszközökkel támogatni a magyar mezőgazdaság és élelmiszerelőállítás rendszerváltás előtti szintjének visszaállítását – vagyis nem kell Európának ez az élelmiszer –, akkor a közösség támogatásával új struktúrát, piacokat, vidéki munkahelyeket kell teremteni.
A XXI. század környezetszennyezési problémái, az új és rohamosan fejlődő technológiák Magyarország energetikai adottságait alapjaiban változtatták meg. A napenergia kihasználása szempontjából hazánk természeti adottságai kedvezőek. A napsütéses órák éves száma 1900-2200 óra.
Az ország területéből a jól művelhető szántó, kert aránya közel kétszerese az EU 15-ének, és kilencszerese a világ átlagának. Az éghajlati viszonyok szinte minden konvencionális szántóföldi növény termelését lehetővé teszik. Folyóink mezőgazdasági kihasználása nagyon alacsony. 
Mindezek mellett Magyarország energia importja a 2003-as 3 milliárd euróról ennek közel háromszorosára, 9 milliárd euróra emelkedett. Egy jól összehangolt fejlesztési csomaggal, adottságaink kihasználásával energiafüggőségünk a jelenlegi szint harmadára csökkenthető, és jelentős környezeti állapot javulást érhetünk el.
A megújuló energia kihasználás egyik kulcsa a második világháborús pusztítással közel azonos állatállomány csökkenés miatt felszabaduló mintegy 6-7 millió tonna gabona energetikai célú felhasználása, ami körülbelül 2,5 millió tonna – az éves hazai benzin forgalom nagyságrendjének megfelelő –, üzemanyag célú etanol előállítását teszi lehetővé. Ez a mennyiség a legfejlettebb mezőgazdaságú országok termésátlagaihoz való ismételt felzárkózással, magas cukortartalmú növények termelésének jelentős növelésével, cellulóz tartalmú alapanyagok feldolgozásával tovább növelhető, és a fosszilis energiáktól eltérően nincs, vagy minimális a környezet terhelése. 
Bioenergetikai szakértők számításait is figyelembe véve célszerű az országban mintegy 300-350 energia termelő és elosztó központot kiépíteni. Nap- és szélenergiával is működhetnek a folyékony energiát előállító üzemek, borult, csendes időben pedig az etanollal is működő generátorok termelik az áramot. Ezzel egyidejűleg a szállítási költségek is csökkennek, és jelentősen visszaesik az energiaellátás sérülékenysége. 
Ilyen volumenű etanol új alapokra helyezi a szél-, illetve napenergia hasznosítását is. A jelenlegi hibrid járműveknél az akkumulátorok lemerülésekor fosszilis meghajtású motorra kell kapcsolni. Amennyiben ezt a lépcsőt is etanollal váltjuk ki, úgy felgyorsul a teljesen környezetkímélő üzemanyagokra épülő gépek használata.
A villamos energia előállításában – akár osztrák mintára – tovább kell fejlesztenünk a szél hajtású erőműveinket. Nyugati szomszédunknál közel ezer szélerőmű működik több mint nyolcszázezer háztartás villamosenergia-ellátását biztosítva. A vidéki településeken általánossá kell tennünk a napelemes villamosenergia termelést. Egy átlagos családi házra szerelt rendszer évi mint egy 2200–3300 KW áramot képes termelni, és évi 120 ezer forint rezsiköltség-megtakarítást eredményezhet. 
Az ellenérdekelt atom- és fosszilis energia lobbi szinte vezényszóra harsogja, hogy mi van, ha nem süt a nap, és nem fúj a szél. A választ a magyar föld adja meg. Ne exportáljunk olcsón 6-7 millió tonna feldolgozatlan gabonát, inkább készítsünk belőle 2-3 szoros értékű folyékony energiát, ami együtt telepítve a kisebb-nagyobb szél- és naperőművekkel olcsó, biztonságos és környezetkímélő energia ellátást biztosít.
A vidék energiafejlesztési projektjeihez kapcsolódó elemként célszerű megvalósítani egy olyan programot, amely a magyar táj képét felzárkóztatja a nyugat európai – pl.: Ausztria, Németország stb. – szintre. Ezzel felszámolhatjuk a rendezetlen csalitosok, árkok, szegletek elhanyagolt fertőző gócait, ami a vidéki munkahelyeken túl energiatermelést és a turisztikai pozíciók javulását eredményezi, a népegészségügyi problémákat okozó gyomnövények pollentermelésének megszűnése révén.
A vázolt agrár-vidékpolitikai program néhány főbb makrogazdasági összefüggése a következőkben összegezhető.
A gazdaságfejlesztésben prioritást kap az ország természeti adottságait kihasználó vidékpolitika. A növénytermelésben a rendszerváltáskorinak a felére csökkent állatállomány takarmányozása mellett fő céllá válik az energetikai célú termelés. A feldolgozott biomasszából keletkező hozzáadott érték így fenntarthatóan megtöbbszörözhető. A fosszilisenergia-import a jelenlegi harmadára csökken, biztos hazai piacot adva a regionális elvek szerint vidékre telepített energiaüzemeknek. A napjainkban egyre szaporodó, nagyobb kapacitású napenergia üzemeknek a jelenleginél tervszerűbb építése és az épületekre telepített kisebb elemek a villamosenergia-felhasználás több mint 50 százalékát adhatják. Ezzel együtt az etanol előállítását is célszerű napenergiára telepíteni.
A vázolt program megvalósítása széles körű tervezési, oktatási, agrár és műszaki fejlesztési kapacitást igényel, és a hozzákapcsolódó kisebb programokkal fenntartható munkahelyet ad a ma közmunkán szocializálódott vidékiek számára.
Tekintettel arra, hogy a javasolt program a rendszerváltásra és az EU-csatlakozásra visszavezethető vidéki megélhetési veszteségek kompenzálását szolgálja, a megvalósításhoz szükséges mintegy 3-4 ezer milliárd forint – több tagállam példáját követve – jó esélyekkel pályázható az Európai Stratégiai Beruházási alapból. Nincs szükség a mintegy 3 ezer milliárd forintos orosz hitelre, és nem keletkezik újabb nukleáris hulladék. Három-négy százalékkal fenntarthatóan nő a GDP, csökken az államadósság, javul az ország külkereskedelmi egyenlege, magas minőségű vidéki munkahelyek keletkeznek. 
A környezeti terhelés csökkenésével együtt, a természeti adottságok korszerű módszerekkel való kihasználása által energetikai mintaországgá tehetjük Magyarországot.
2019.02.11 08:46
Frissítve: 2019.02.11 08:53

Eszmék nélkül nem megy

Az elmúlt hónapok tüntetéssorozata, a sikeres Audi-sztrájk, a fővárosi előválasztás és a hasonló akciók új esélyt teremtettek a baloldali ellenzéknek. A rabszolgatörvény – azaz a dolgozók még keményebb kizsákmányolása a hazai és külföldi tőke által – a baloldali politizálás alapkérdéséről, a munka és a tőke viszonyáról szól. Ezért a törvény elleni tiltakozó mozgalom szükségszerűen baloldali jellegű. Még akkor is, ha a liberális tiltakozók általában a fideszes kormány bűneire, a jobbikosok a külföldi nagytőke mohóságára igyekeztek koncentrálni. A szakszervezetek pedig, miközben a legklasszikusabb baloldali elveket hangoztatták, szavakban igyekeztek elhatárolódni mindenféle párttól, így a politikai baloldaltól is. 
De a jég olvadása is apró repedésekkel kezdődik. A baloldali ellenzék eddig alapvetően a kormány politikáját támadta, a hazai nagytőke csak a fideszes oligarchák kapcsán került említésre, a külföldi befektetők pedig szent tehénnek számítottak. Így aki a túlóratörvény ellen és az autógyári sztrájk mellett kötelezte el magát, az átlépett egy politikai Rubicont. Amikor a mai baloldal vezetőiként Tóth Bertalan a bankok elfogadhatatlan extraprofitjáról, Karácsony Gergely pedig a „nagytőke hatalmának” megtöréséról beszél, akkor olyan területre lépnek, ahova eddig csak a baloldal partizánjai merészkedtek. Nem véletlen, hogy az ellenzéki erők egy része igyekszik visszarángatni őket abba a kényelmi zónába, amelyből csak a Fidesz korruptságát és a jogállam leépítését lehet támadni. 
A baloldalnak azt kell megértenie, hogy a Fidesz-kormány antidemokratikus döntései alapvetően nem Orbán Viktor hatalmi mániájából, hanem a rezsim lényegéből következnek. A Fidesz célja egy új hazai nagytőkés osztály kiépítése, amely a német nagytőke partnereként, annak védettségét élvezve zsákmányolja ki a magyar társadalmat. Amelyet amúgy csak megvezethető tömegnek és nem társadalomnak tekint, a gyakorlatban valósítva meg a neoliberalizmus hírhedt jelszavát, mely szerint „nincs olyan, hogy társadalom”. A mondat szerzőjének, Margaret Thatchernek ez a demokratikus hagyományok miatt csak részben sikerült Nagy-Britanniában. Sajnos Orbán Viktor esélyei kétségkívül jobbak erre. A baloldalnak csak akkor sikerül megállítania, ha megérti és megérteti minél többekkel, hogy a Fidesz célja a társadalom atomizálása és gazdasági eszközökkel történő kizsákmányolása. Amelynek tudatos eszköze az oktatás és az egészségügy privatizálása, a szegényebb milliók előtti lezárása.
A harminc évvel ezelőtti rendszerváltozás egyik tantétele az volt, hogy „megszűntek az ideológiák”, és nincs már értelme jobboldalról és baloldalról beszélni. Ezt az ostobaságot a baloldalon kívül természetesen senki sem hitte el, a liberális, az újkonzervatív és a nacionalista ideológia azóta is virágkorát éli. A magyar baloldal viszont feladta ideológiáját, szellemi karakterét és intézményeit, s a múltját is megtagadta. A saját eszméi feladása után lényegében átvette a liberalizmus ideológiáját, némi szociálpolitikai baloskodással. Ezzel egyébként nemcsak saját magának ártott, hanem a magyar liberalizmust is meggyengítette. Kétségkívül jobban kormányzott, mint ahogy azt a választók megítélték, de saját ideológia, egységes világszemlélet, szellemi és kulturális háttér nélkül hosszabb távon nem lehet egy országot vezetni.
A magyar társadalom többsége egyértelműen vesztese az elmúlt évtizedeknek. Egymillióval csökkent az ország népessége, idegen kézbe került a nemzeti kincs java, nőnek a társadalmi különbségek, leépülőben van a népegészségügy és a közoktatás. A bérek a kelet-európai átlag alá kerültek, és megjelent egy agresszívan pöffeszkedő, újgazdag réteg. Ezen a tendencián kormányzati reformokkal a mai ellenzék sem tudna érdemben változtatni. Valódi felemelkedést csak egy merőben másfajta gazdasági és társadalmi rendszer hozhat. El lehet vitatkozni azon, hogy elsősorban az újraelosztást kell radikálisan megváltoztatni, vagy hozzá kell nyúlni a tulajdonviszonyokhoz is. A szocialista baloldal mindenesetre csak akkor tudja hitelesen képviselni ezt a fordulatot, ha az alapkérdésben visszatér ideológiája lényegéhez, a tőke és a munka érdekellentétéhez. Amely ellentétre ma ráépülnek olyan problémák, mint a környezetszennyezés (amely a szegényebb osztályokat és országokat sújtja), a robotizáció és az adataink, egész személyiségünk kiszolgáltatottsága idegen erőknek és szervezeteknek. Az államszocialista rendszer dogmáihoz persze nem szabad visszatérni. De a harminc évvel ezelőtti, az ideológiák megszűnéséről és a liberális rendszer örök győzelméről szóló dogmától is ideje megszabadulni.
A szocialista baloldal ideológiája két alapra épülhet: a meglevő társadalmi-gazdasági kritikájára, s egy igazságosabb, egyenlőbb és környezetileg fenntartható jövő bemutatására.
2019.02.20 09:45
Frissítve: 2019.02.20 09:48

Tüntető törvénykönyv

A rabszolgatörvény botrányos elfogadását követő ellenzéki tüntetéssorozat, de különösen az MTVA-székházban megejtett rendhagyó képviselői „fogadóórák” nyomán a Fidesz sem tagadhatja: a gyülekezési jog tüske a hatalom körme alatt.
Odáig a rendszerváltás utáni egyik kormányunk sem ment el, hogy - a két legerősebben védendő szabadságjog, a szólás- és gyülekezési szabadság korlátozásával párhuzamosan - törvényi úton büntesse a magyar törvényhozás, a parlament teljes ellenzékét. Márpedig ma a Fidesz efféle „Tüntető törvénykönyv” gondolatát dédelgeti. Közpénzt, paripát fegyvert nem kímélve, ehhez épp legitim érveket, jogpolitikai indokot keres. Kistafírozott háttérintézménye, a Századvég sietett a segítségére. „Törvénymódosítási javaslatok: az országgyűlési törvény és az EP-képviselők jogállásáról szóló törvény kiegészítése magatartási kódexszel” fenyegető cím alatt közölt tanulmányuk politikai pamfletnek is megjárja. Hangütésére jellemző, hogy már elöljáróban „nem rendeltetésszerű képviselői joggyakorlást” emleget, hanem azt állítja, „nemzetbiztonsági védelem alá eső közintézményekbe hatoltak be országgyűlési képviselők”. Ugyanakkor meg sem említik, hogy épp az általuk górcső alá vett törvény mondja ki: „A képviselői igazolvány valamennyi közigazgatási szervhez és közintézményekhez belépésre jogosít”!
A pártos jogvélemény a főügyészség (független bíró által még nem látott!) álláspontjának keskeny nyomtávú szellemi vágányán halad. Felveti: a képviselők nemcsak rendzavarást vagy garázdaságot követnek el, de - alkalmasint - „kvázi külföldi ügynökként viselkednek”. Erre alapozva követelik a törvény kiegészítését: „A képviselői tevékenység soha nem irányulhat az állam egységének és rendjének megbontására”- szögezik le. Csakhogy az állam monolit egységének „megbontása”, a hagyományos államhatalmi ágak (a törvényhozó, a végrehajtó és bírói hatalom) elválasztása egyenesen jogállami követelmény. 
Önmagát tagadná meg a kormányzópárt, ha az EP-választás küszöbén nem verné el a port az ellenzék uniós képviselőin is. „Mint ismeretes (?) az úgynevezett Sargentini jelentést több magyar ellenzéki képviselő is megszavazta, amely aktussal a magyar emberek markáns többsége szerint elárulták hazájukat”– inszinuál a Századvég. Ám könnyedén átsiklik afölött, hogy az ominózus 7-es cikkelyt rögzítő Alapszerződést Magyarország az elsők közt ratifikálta.
Mindezek alapján egyértelmű, hogy a jogi formalizmust túlbecsülő, a törvényesség fontosságát viszont messze alábecsülő Orbán-kormány megcsappant társadalmi támogatása ellenére sem fog lemondani a kilátásba helyezett retorziókról. Ellenkezőleg! A Századvég a pártállami idők politikai elhárításának nyelvezetét és hangnemét idéző politikai verdiktje jelzi, merre is tart a kormány: „A 2018. december 12-e óta – kisebb megszakításokkal - fennálló demonstrációsorozatban számos ellenzéki és kormányellenes politikai csoportosulás vett részt, baloldali pártpoltikusoktól kezdve jobbikos huligánokon át egészen liberális anarchistákig és külföldi szélsőbaloldali aktivistákig.”
Ne legyen tehát illúziója senkinek: a jogállamtipró „Tüntető törvénykönyv” is annak rendje és módja szerint meg fog születni.
2019.02.20 09:44
Frissítve: 2019.02.20 09:47