Ünnepi áhítat

A kistelepülés polgármestere elhatározta, hogy az év vége felé ajándékot küld a nyugdíjasoknak. Beréz Vilmos népszerű ember volt, gyalog járt a munkahelyére, útközben benézett egy-egy üzletbe, érdeklődött, hogy állnak a dolgok, ahogy egy polgármesterhez illik. Az ajándék küldést Józsira, a hivatalsegédre bízta, aki mindig arra panaszkodott, hogy nem kap komoly feladatokat. Butuska fiú volt, néhány évvel korábban elhagyta a felesége, azóta egyedül élt, egy időben közeli barátságba került az alkohollal is, de még időben kigyógyult belőle. Hiába keresett magának új feleséget, a településen meglehetősen szűk volt a kínálat.
- Na, most kapsz egy komoly feladatot – mondta neki Beréz. – Összeírod a nyugdíjasokat, készítesz nekik ajándékcsomagot, kávé, csokoládé, egy üveg bor, tisztítószerek, ilyesmi. A jegyző megmondja, mennyi a keret, aztán beülsz a kisbuszba, és viszed. Boldog újévet kívánsz mindenkinek az önkormányzat nevében, és mindenkit szólítsál a nevén, ezt így illik.
Józsi megtisztelve érezte magát, és nekikezdett a feladat végrehajtásának. Sok embert ismert a településen, de az öregeket kevésbé, ám a kihívás így még nagyobb volt. Bevonta a csomagolásba az élelmiszerbolt egyik fiatal eladóját, akinek régóta szeretett volna udvarolni, és úgy érezte, ez az alkalom talán közelebb hozza őket egymáshoz. Betti együttműködő volt, még azt is felajánlotta, hogy elkíséri Józsit az ajándékozó körútra. Ám időközben a jegyző utánaszámolt, és rájött, hogy elmérték a lehetőségeiket.
- Nem is tudtam, hogy ilyen sok a nyugdíjas – csodálkozott a polgármester. - Sokáig élnek az emberek – felelte a jegyző. - Ez esetben módosítjuk a stratégiát – ez volt Beréz kedvenc kifejezése: stratégia. - Csak az özvegyek és az egyedülállóak kapjanak. De ne felejtsünk el szólni Józsinak. 
A jegyző új listát készített, Józsi pedig izgatottan várta a nagy napot. Bettivel úgy döntöttek, hogy a karácsony előtti szombat lesz a legalkalmasabb időpont. Csomagok a rakodótérben, ők az első üléseken. Életem napja, gondolta a fiú. Gondosan ellenőrizte a keresztneveket, hogy ne hibázzon. Betti maradt az autóban, Józsi pedig mindenhová becsengetett, és meghatottan, ahogyan illik, átadta az ajándékcsomagot. 
Ment is minden rendben. Amikor már a lista végén jártak, a Dózsa György utcában, Józsi újfent csengetett, és rövidesen megjelent a kapuban egy idős asszony, a helyi divat szerint tréningnadrágra öltött otthonkájában.
- Jó estét kívánok, Erzsi néni– mondta Józsi szertartásosan, a feladat méltóságáról egy pillanatra sem megfeledkezve -, mint egyedülálló honfitársunknak, hoztam szeretettel az önkormányzat ajándékát. Ezzel átnyújtotta a csomagot. - Ne bolondozz velem, Józsi – nevetett Erzsi néni. – Itt van nekem Miska, a férjem. Anyádnál javította a villanyt egy hete. - Hát ezt nem értem – felelte ő csalódottan. - Pedig itt a lista, rajta tetszik lenni. Akkor nem jár az ajándék. De sebaj, majd jövőre visszajövünk, hátha aktuális lesz.
2019.02.11 08:47
Frissítve: 2019.02.11 08:54

Simonka és Térsége

Az egyre sebesebb takarékszövetkezeti integráció következtében (és az ATM készülékek tömeges leszerelése miatt) a jövőben több mint kétezer kistelepülés marad alapvető pénzügyi szolgáltatás nélkül. Közismert, hogy 2020-ra - a Takarékcsoport keretében – egy nagy, univerzális bank fogja működtetni az egykori takarékszövetkezeti vagyont. Korábban már prognosztizáltam, hogy Magyarország új, várhatóan egyik legnagyobb bankja nem fogja szem előtt tartani a kisbefektetők és a falusi lakosság érdekeit. A veszteséges egységeket kíméletlenül bezárja, a helyi polgárok pénzét nyers üzleti logika alapján begyűjti/kezeli, és a felszabadult forrásokat majd kizárólag nyereséges üzletágakba fekteti. Az alakuló országos nagybank – nevezzük csak TankBanknak – simán maga alá gyűri (legázolja) a tradicionális szövetkezeti hitelintézeti rendszert.
Úgy tűnik, hogy a helyi önkormányzati vezetők és az érintett térségek országgyűlési képviselői csak most jöttek rá, hogy településeik az egyre erősödő központi akarat áldozataivá váltak. És persze most kapkodnak, panaszkodnak, siránkoznak, mert rádöbbentek, hogy felgyorsul az általuk vezetett/képviselt település gazdasági és szociális leépülése.
A helyi önkormányzati emberek, a közgyűlési elnökök és a magyar vidék – elsősorban kormánypárti – parlamenti képviselői fejüket lehajtva és ölbe tett kézzel szemlélték, illetve 2013-ban szolgai módon megszavazták, hogy az állam arcátlanul kisajátítsa a magántulajdonláson alapuló szövetkezeti vagyont, ezzel megszerezve az egész takarékszövetkezeti rendszer feletti irányítás jogát. Min vannak most meglepődve? Mire számítottak az erőszakos integráció eddigi tapasztalatai alapján? Miért lapítottak eddig? Már évekkel ezelőtt látható volt, hogy az új pénzügyi alakzat a takarékszövetkezeti struktúrát a saját érdekeinek megfelelően alakítja át, és csakis az üzleti megfontolások érvényesülhetnek. Veszteségfinanszírozás nincs, tehát a nem rentábilis egységekre rövid időn belül lakat kerül. Ez részben már meg is történt.
Elcsodálkoztam, amikor azt olvastam, hogy Mezőkovácsházán ülésezett a Dél-Békési Kistérség Többcélú Társulása és az Orosházi Kistérség Többcélú Társulásának tanácsa, hogy megvitassák, mihez is kezdjenek a Békés Takarék Szövetkezet azon szándékával, miszerint február 18-án bezárja a kistelepülési fiókjait. A társulási tisztségviselők azon nyomban jól fel is háborodtak. Szem nem marad szárazon. 
A Békés Takarékszövetkezet honlapja szerint 67 kirendeltséget üzemeltet a 75 településes megyében. Ez hatalmas lefedettséget jelent, még akkor is, ha a megye egy-egy városában (22-t számoltam) több fiók is működik. Bátran kimondható, hogy a szövetkezet minden második faluban jelen van és szolgáltat (még). A megye déli szegmensében 32 település található (ebből 9 város). Várható, hogy csak ebben a térségben minimum 10-15 község lakosságát rekesztik ki a legalapvetőbb pénzügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségéből. A két „harcias” társulási tanács közös határozata „felkéri Simonka György országgyűlési képviselő urat, valamint a társulás elnökét, hogy járjon el az ügyben, a Békés Takarék Szövetkezet kirendeltségeinek vezetőivel kezdeményezzen párbeszédet a fiókok megtartása érdekében.”
Azért az elég vicces, hogy a helyiek közül bárki is komolyan gondolja, hogy kirendeltség vezetők határozhatnának egy szövetkezeti egység nyitva vagy zárva tartásáról. Továbbmegyek: a szövetkezet elnökének szava sem számít, mivel a döntéseket Budapesten a TankBank vezetősége hozza. A közpénzből felpumpált pénzintézet testületeiben a hatalom emberei ülnek, akik kormányzati stratégia mentén hajtják végre a parancsokat. Békés megyében is, országos szinten is.
Én úgy tudom, hogy Simonka György lobbiereje az utóbbi időben valamelyest csökkent. Tavaly októberben a Legfőbb Ügyészség – elsősorban költségvetési csalás gyanúja miatt - kezdeményezte a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, amit aztán az Országgyűlés el is fogadott. Simonka – vélem én – már nem befolyásos politikus. (Amennyiben tévedek, akkor nagyobb a baj, mint hinnénk.) Ugyan nem száműzték a „családból”, de magára hagyták. Odahaza – Békés megyében - kistérségi szinten talán ideig-óráig még megpróbálhatja eljátszani a fontos ember szerepét, de érdemi kérdésekben már nincs és nem is lehet szava.
„Nem értünk egyet a dél-békési településeken egyeztetés nélkül történő tak.szöv fiókok megszüntetésével! Egyetértünk viszont a településeken élők felháborodásával, és támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely arra irányul, hogy a településeinken a kirendeltségek megmaradjanak. Ez a véleménye a dél-békési polgármestereknek, valamint nekem is, amit harminc település vezetője egyhangúlag fogadott el közös határozatban.” (Simonka György)
Nem vagyok egy nótás kedvű fazon, most mégis eldúdolom a közismert dalszöveget, amely akár a rogyadozó takarékszövetkezeti rendszer (és Simonka úr) himnusza is lehet: „Késő minden, kisöreg! Eső után köpönyeg!”
2019.02.18 09:25
Frissítve: 2019.02.18 09:28

Jelentsenezbármitis-emberek

Amikor Orbán Viktor közel két évvel ezelőtt átadta a szegedi Lézerkutató Központ épületegyüttesét, és beszédében egy olyan részhez ért, ahol nem tudott megkerülni egy szakmai kifejezést, gyorsan hozzátette, „jelentsen ez bármit is…”, halvány mosollyal elismerve, mintegy demonstrálva, hogy nem érti, miről van szó. Természetesen nem várható el egy miniszterelnöktől, hogy járatos legyen a lézerfizikában, de van annak egy félreérthető üzenete, ha ezt ily módon kifejezésre is juttatja.
Mindez nem lenne érdekes, ha a dolgok nem eszkalálódtak volna a mai helyzetig, amikor az ember leírva látja, hogy Magyarországnak mint kis országnak tulajdonképpen nem is kell alapkutatatás, ezt csinálják inkább gazdagabb nemzetek, mi pedig koncentráljunk az alkalmazott kutatásokra. Emiatt van óriási veszélyben a Magyar Tudományos Akadémia. 
Lovász László elnök és mások is kifejtették már, hogy alapkutatások nélkül nem lehet alkalmazott kutatásokat folytatni. Ha mi csak a mások által letett fundamentumokra építünk, az tökéletesen kiszolgáltatott helyzetet teremt. Kell lenniük az országban olyanoknak, akik a tudomány egy meghatározott részterületén elmélyült tudással rendelkeznek. Legalább néhány területen ki kell alakítanunk a hozzájárulásunkat a világban halmozódó tudás érdemi növeléséhez. Akkor fogunk „számítani” a világban. És az ilyen tudósok közt biztosan lesznek olyanok, akik egész életükben látszólag semmi nagyot nem alkottak, de nélkülük bármilyen új technológiát olyan áron adnának el nekünk a fejlett államok/cégek, amilyen áron nem szégyellik. Ki kell tudnunk állítani legalább egy tanácsadót egy adott új termék/technológia megvásárlásakor, aki nem csak annyit képes mondani, hogy jelentsen ez bármit is.
Jelenleg az MTA-val kapcsolatban 28 milliárd forintról megy az elsődleges vita. Úgy gondolom, hogy ennek a pénznek a többszörösét kellene hagyni az alapkutatásra, és azon felül kellene egy jelentős összeget valóban célzott kutatásokra megpályáztatni. Különösen, ha a sport TAO-ra egyik napról a másikra hirtelen lehet találni 75 milliárd forintnyi többletforrást.
Magyarországnak nincsenek ásványkincsei, energiahordozó készletei. A mezőgazdaság mellett a fő piacképes termékünk a munkaerőnk. Márpedig a minél magasabban képzett munkaerő termeli a nagyobb profitot - tehát a kiművelt emberfők sokasága… Hogy nem lehet ezt ma megérteni? Nem szabad megspórolni a beruházást a tudásba, mert ha ebben az országban meghal az alapkutatás, ha már nem maradnak mások, csak az afféle jelentsenezbármitis-emberek, akkor az maga lesz a nemzethalál.
Jelentsen ez bármit is….
2019.02.18 09:24
Frissítve: 2019.02.18 10:03