Ünnepi áhítat

A kistelepülés polgármestere elhatározta, hogy az év vége felé ajándékot küld a nyugdíjasoknak. Beréz Vilmos népszerű ember volt, gyalog járt a munkahelyére, útközben benézett egy-egy üzletbe, érdeklődött, hogy állnak a dolgok, ahogy egy polgármesterhez illik. Az ajándék küldést Józsira, a hivatalsegédre bízta, aki mindig arra panaszkodott, hogy nem kap komoly feladatokat. Butuska fiú volt, néhány évvel korábban elhagyta a felesége, azóta egyedül élt, egy időben közeli barátságba került az alkohollal is, de még időben kigyógyult belőle. Hiába keresett magának új feleséget, a településen meglehetősen szűk volt a kínálat.
- Na, most kapsz egy komoly feladatot – mondta neki Beréz. – Összeírod a nyugdíjasokat, készítesz nekik ajándékcsomagot, kávé, csokoládé, egy üveg bor, tisztítószerek, ilyesmi. A jegyző megmondja, mennyi a keret, aztán beülsz a kisbuszba, és viszed. Boldog újévet kívánsz mindenkinek az önkormányzat nevében, és mindenkit szólítsál a nevén, ezt így illik.
Józsi megtisztelve érezte magát, és nekikezdett a feladat végrehajtásának. Sok embert ismert a településen, de az öregeket kevésbé, ám a kihívás így még nagyobb volt. Bevonta a csomagolásba az élelmiszerbolt egyik fiatal eladóját, akinek régóta szeretett volna udvarolni, és úgy érezte, ez az alkalom talán közelebb hozza őket egymáshoz. Betti együttműködő volt, még azt is felajánlotta, hogy elkíséri Józsit az ajándékozó körútra. Ám időközben a jegyző utánaszámolt, és rájött, hogy elmérték a lehetőségeiket.
- Nem is tudtam, hogy ilyen sok a nyugdíjas – csodálkozott a polgármester. - Sokáig élnek az emberek – felelte a jegyző. - Ez esetben módosítjuk a stratégiát – ez volt Beréz kedvenc kifejezése: stratégia. - Csak az özvegyek és az egyedülállóak kapjanak. De ne felejtsünk el szólni Józsinak. 
A jegyző új listát készített, Józsi pedig izgatottan várta a nagy napot. Bettivel úgy döntöttek, hogy a karácsony előtti szombat lesz a legalkalmasabb időpont. Csomagok a rakodótérben, ők az első üléseken. Életem napja, gondolta a fiú. Gondosan ellenőrizte a keresztneveket, hogy ne hibázzon. Betti maradt az autóban, Józsi pedig mindenhová becsengetett, és meghatottan, ahogyan illik, átadta az ajándékcsomagot. 
Ment is minden rendben. Amikor már a lista végén jártak, a Dózsa György utcában, Józsi újfent csengetett, és rövidesen megjelent a kapuban egy idős asszony, a helyi divat szerint tréningnadrágra öltött otthonkájában.
- Jó estét kívánok, Erzsi néni– mondta Józsi szertartásosan, a feladat méltóságáról egy pillanatra sem megfeledkezve -, mint egyedülálló honfitársunknak, hoztam szeretettel az önkormányzat ajándékát. Ezzel átnyújtotta a csomagot. - Ne bolondozz velem, Józsi – nevetett Erzsi néni. – Itt van nekem Miska, a férjem. Anyádnál javította a villanyt egy hete. - Hát ezt nem értem – felelte ő csalódottan. - Pedig itt a lista, rajta tetszik lenni. Akkor nem jár az ajándék. De sebaj, majd jövőre visszajövünk, hátha aktuális lesz.
Szerző
Odze György
Frissítve: 2019.02.11. 08:54

Mintaország lehetnénk

Az adottságainkra épülő, átfogó és fenntartható gazdaságpolitikai intézkedéscsomaggal lehet a magyar vidék felemelkedését biztosítani. Ennek egyik kézenfekvő módja a honi agrárgazdaság árukibocsájtásának megduplázása. Mielőtt bárki fantazmagóriával vádolna, megemlítem, hogy a magyar agrárium nemzeti GDP-ből való részesedése a rendszerváltáskor 8,4 százalék volt, ami napjainkra a felére esett vissza. A területegységre jutó árukibocsájtás egyharmada az EU 15 fejlettebb államáénak. A 100 hektárra jutó számos állat darabszám 25 év alatt 48 darabról kevesebb mint a felére, 23 darabra esett vissza. A 10 millió sertés országában kevesebb, mint 3 millió maradt. A szocializmus jobb éveiben csak a magánszektorban 5 és fél millió disznót tartottak.
Szerencsére a biológia nem ismer kommunista és kapitalista búza- vagy sertésfajtákat, így a drámai visszafejlődésnek két lényeges oka maradt. Az egyik ok az ügyeletes kormányzatok által a gazdasági racionalizmust semmibevevő föld-üzem méretek és gazdálkodási formák erőltetése volt. A másik ok az agrárpiacok számunkra hátrányos protekcionizmusa.
A rendszerváltást követő 15 évben az orosz piacok döntő többsége elveszett. Az EGK már meglévő agrár rendtartása védte a hatékony magyar gabonatermelőktől az osztrák, francia, német gazdákat. EU-csatlakozásunk után pedig egyszerűen nem működtették a piacvédelmi mechanizmusokat. Ezt bizonyítják a szélsőséges termelői áringadozások, a hatásukra bekövetkező drámai termelés visszaesés és a 3-400 ezer vidéki munkahely megszűnése. Ha Brüsszel és a magyar kormány nem tudja, vagy nem akarja a Római Szerződésben szereplő eszközökkel támogatni a magyar mezőgazdaság és élelmiszerelőállítás rendszerváltás előtti szintjének visszaállítását – vagyis nem kell Európának ez az élelmiszer –, akkor a közösség támogatásával új struktúrát, piacokat, vidéki munkahelyeket kell teremteni.
A XXI. század környezetszennyezési problémái, az új és rohamosan fejlődő technológiák Magyarország energetikai adottságait alapjaiban változtatták meg. A napenergia kihasználása szempontjából hazánk természeti adottságai kedvezőek. A napsütéses órák éves száma 1900-2200 óra.
Az ország területéből a jól művelhető szántó, kert aránya közel kétszerese az EU 15-ének, és kilencszerese a világ átlagának. Az éghajlati viszonyok szinte minden konvencionális szántóföldi növény termelését lehetővé teszik. Folyóink mezőgazdasági kihasználása nagyon alacsony. 
Mindezek mellett Magyarország energia importja a 2003-as 3 milliárd euróról ennek közel háromszorosára, 9 milliárd euróra emelkedett. Egy jól összehangolt fejlesztési csomaggal, adottságaink kihasználásával energiafüggőségünk a jelenlegi szint harmadára csökkenthető, és jelentős környezeti állapot javulást érhetünk el.
A megújuló energia kihasználás egyik kulcsa a második világháborús pusztítással közel azonos állatállomány csökkenés miatt felszabaduló mintegy 6-7 millió tonna gabona energetikai célú felhasználása, ami körülbelül 2,5 millió tonna – az éves hazai benzin forgalom nagyságrendjének megfelelő –, üzemanyag célú etanol előállítását teszi lehetővé. Ez a mennyiség a legfejlettebb mezőgazdaságú országok termésátlagaihoz való ismételt felzárkózással, magas cukortartalmú növények termelésének jelentős növelésével, cellulóz tartalmú alapanyagok feldolgozásával tovább növelhető, és a fosszilis energiáktól eltérően nincs, vagy minimális a környezet terhelése. 
Bioenergetikai szakértők számításait is figyelembe véve célszerű az országban mintegy 300-350 energia termelő és elosztó központot kiépíteni. Nap- és szélenergiával is működhetnek a folyékony energiát előállító üzemek, borult, csendes időben pedig az etanollal is működő generátorok termelik az áramot. Ezzel egyidejűleg a szállítási költségek is csökkennek, és jelentősen visszaesik az energiaellátás sérülékenysége. 
Ilyen volumenű etanol új alapokra helyezi a szél-, illetve napenergia hasznosítását is. A jelenlegi hibrid járműveknél az akkumulátorok lemerülésekor fosszilis meghajtású motorra kell kapcsolni. Amennyiben ezt a lépcsőt is etanollal váltjuk ki, úgy felgyorsul a teljesen környezetkímélő üzemanyagokra épülő gépek használata.
A villamos energia előállításában – akár osztrák mintára – tovább kell fejlesztenünk a szél hajtású erőműveinket. Nyugati szomszédunknál közel ezer szélerőmű működik több mint nyolcszázezer háztartás villamosenergia-ellátását biztosítva. A vidéki településeken általánossá kell tennünk a napelemes villamosenergia termelést. Egy átlagos családi házra szerelt rendszer évi mint egy 2200–3300 KW áramot képes termelni, és évi 120 ezer forint rezsiköltség-megtakarítást eredményezhet. 
Az ellenérdekelt atom- és fosszilis energia lobbi szinte vezényszóra harsogja, hogy mi van, ha nem süt a nap, és nem fúj a szél. A választ a magyar föld adja meg. Ne exportáljunk olcsón 6-7 millió tonna feldolgozatlan gabonát, inkább készítsünk belőle 2-3 szoros értékű folyékony energiát, ami együtt telepítve a kisebb-nagyobb szél- és naperőművekkel olcsó, biztonságos és környezetkímélő energia ellátást biztosít.
A vidék energiafejlesztési projektjeihez kapcsolódó elemként célszerű megvalósítani egy olyan programot, amely a magyar táj képét felzárkóztatja a nyugat európai – pl.: Ausztria, Németország stb. – szintre. Ezzel felszámolhatjuk a rendezetlen csalitosok, árkok, szegletek elhanyagolt fertőző gócait, ami a vidéki munkahelyeken túl energiatermelést és a turisztikai pozíciók javulását eredményezi, a népegészségügyi problémákat okozó gyomnövények pollentermelésének megszűnése révén.
A vázolt agrár-vidékpolitikai program néhány főbb makrogazdasági összefüggése a következőkben összegezhető.
A gazdaságfejlesztésben prioritást kap az ország természeti adottságait kihasználó vidékpolitika. A növénytermelésben a rendszerváltáskorinak a felére csökkent állatállomány takarmányozása mellett fő céllá válik az energetikai célú termelés. A feldolgozott biomasszából keletkező hozzáadott érték így fenntarthatóan megtöbbszörözhető. A fosszilisenergia-import a jelenlegi harmadára csökken, biztos hazai piacot adva a regionális elvek szerint vidékre telepített energiaüzemeknek. A napjainkban egyre szaporodó, nagyobb kapacitású napenergia üzemeknek a jelenleginél tervszerűbb építése és az épületekre telepített kisebb elemek a villamosenergia-felhasználás több mint 50 százalékát adhatják. Ezzel együtt az etanol előállítását is célszerű napenergiára telepíteni.
A vázolt program megvalósítása széles körű tervezési, oktatási, agrár és műszaki fejlesztési kapacitást igényel, és a hozzákapcsolódó kisebb programokkal fenntartható munkahelyet ad a ma közmunkán szocializálódott vidékiek számára.
Tekintettel arra, hogy a javasolt program a rendszerváltásra és az EU-csatlakozásra visszavezethető vidéki megélhetési veszteségek kompenzálását szolgálja, a megvalósításhoz szükséges mintegy 3-4 ezer milliárd forint – több tagállam példáját követve – jó esélyekkel pályázható az Európai Stratégiai Beruházási alapból. Nincs szükség a mintegy 3 ezer milliárd forintos orosz hitelre, és nem keletkezik újabb nukleáris hulladék. Három-négy százalékkal fenntarthatóan nő a GDP, csökken az államadósság, javul az ország külkereskedelmi egyenlege, magas minőségű vidéki munkahelyek keletkeznek. 
A környezeti terhelés csökkenésével együtt, a természeti adottságok korszerű módszerekkel való kihasználása által energetikai mintaországgá tehetjük Magyarországot.
Frissítve: 2019.02.11. 08:53

Nem viccelt

Azt sem hittük volna, hogy a kormány képes, és egy asztaltársaság kénye-kedvére bízza a magyar kultúrát. Ha a Magyar Művészeti Akadémiát precedensnek tekintjük tehát, harmatos naivitásnak tűnik, hogy hónapokon át minden józanul gondolkodó értelmiségi azt remélte, Palkovics László egyszer majd elneveti magát, és Lovász László hátát csapkodva bejelenti, csak viccelt. Á, dehogy akarja ő felszámolni a magyar tudomány intézményrendszerét, ugyan már, ki gondolná egy akadémikusról, hogy pont ő lesz a kutatóhálózat sírásója. De hát láttunk már ilyet: az MMA-tól magáig Palkovicsig, aki már ugyanilyen kemény kézzel állt neki a magyar oktatásügy legallyazásának is. És lám, annak is meglett az eredménye. 
Ami a Magyar Tudományos Akadémiával most történik, az csak annyival visszavonhatatlanabb a köz- és a felsőoktatás lábbal tiprásánál, hogy előbb vagy utóbb csak felnő egy szülői nemzedék, amelyik odacsap, mondván, márpedig az ő gyerekével ezt nem lehet. Azt viszont hiába várjuk, hogy gumicsizmás téesznyugdíjasok és túlórafrászban dolgozó összeszerelő munkások háborodjanak fel az alapkutatások ellehetetlenítésén és a bölcsészettudomány porba alázásán. Nem is az ő dolguk, hogy azon aggódjanak, mi vár arra az országra, amely nem tekinti értéknek az ideológiasemleges és fantazmagóriáktól mentes tudást, a kutatás körülményeinek kiszámíthatóságát, az aprópénzre nem azonnal váltható, de az - egyébként oly sokat emlegetett - nemzet megmaradása szempontjából nélkülözhetetlen tudományt. 
Erre a felelős kormányt tartjuk. A végrehajtó hatalom dolga ugyanis pont az ellenkezője annak, amit Palkovics most láthatóan korlátlan kormányfői felhatalmazás birtokában tesz. És a Fidesz saját szavazói sem erre a pusztításra adtak nekik megbízást - még akkor sem, ha az állampolgárok most nem rugdalják tiltakozásuk jeleként az ajtót. Még. 
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.02.09. 14:34