Önálló államot akartak, lázadóként állnak bíróság elé - akár 25 év börtönt is kaphatnak

Publikálás dátuma
2019.02.11 19:11

Fotó: AFP/ Celestino Arce
Kedden kezdődik meg tizenkét szeparatista vezető pere. Őszig születhet ítélet. Az eljárás során nőhet a szakadék a helyi társadalomban.
Tizenkét katalán vezetőt állítanak bíróság elé. A Madriddal szembeni lázadással vádolják őket, mert megszervezték a katalán függetlenségi népszavazást. Akár 25 éves szabadságvesztéssel is sújthatják a vádlottakat. Nem kizárt, hogy példát statuálnak rajtuk, hiszen Madrid kemény jelzést akar küldeni minden szeparatista mozgalomnak. Ugyanakkor egy kemény ítéletnek nagyon komoly következményei is lehetnek. A szeparatista vezetőkből ugyanis igazi hőst csinálhatnak, ezzel pedig új lendületet kapna a függetlenségi mozgalom. Az eljárás során a bíróság tanúként hallgatja majd meg Mariano Rajoy volt spanyol miniszterelnököt, Artur Mas egykori katalán elnököt és Inigo Urkullu baszk elnököt is mások mellett. A tervek szerint a per ezen első szakasza három hónapig tart majd, és a legfelsőbb bíróság honlapján élőben is követhető lesz. Tavaly többször is tüntettek a politikai foglyok szabadon bocsátásáért. Quim Torra katalán elnök azzal védte őket, hogy a vezetők csak a nép akaratát kívánták átültetni a gyakorlatba. Ezért döntöttek a függetlenségi referendum kiírása mellett. „Mi is bűnösnek érezzük magunkat, mint ők, egyúttal mi is ártatlannak érezzük magunkat, mint ők. Azért harcolunk, hogy bizonyítsuk ártatlanságukat” – fejtette ki a politikus. A katalán elnök hangsúlyozta: a függetlenségi vezetők elleni per "örökre" meg fogja változtatni a katalán-spanyol kapcsolatokat. Bár az 1978-as spanyol alkotmány önrendelkezést biztosít a 17 régió számára, elsősorban az oktatásügyet és az infrastrukturális beruházásokat illetően, a katalánok nem érik be ennyivel, mert szerintük régiójuk bevételeit túlságosan is lefölözi Madrid, s ha önálló országgá válnának, akkor nagyobb bevételből gazdálkodhatnának. Katalónia egyszer már kihirdette önállóságát, még 1934-ben, két évvel a spanyol polgárháború előtt. Akkor a központi kormányzat ugyanahhoz az eszközökhöz nyúlt, mint most, több politkust letartóztatott, s felfüggesztette a regionális parlamentet. A katalán elnököt 30 éves börtönbüntetésre ítélték, ám később elengedték és elnöki tisztségét is gyakorolhatta, amikor 1936-ban baloldali kormány került hatalomra. A referendumot még 2017. október 1-jén, a spanyol kormányzat akarata és fenyegetései ellenére rendezték meg. Bár 90 százalék voksolt a régió önállóságára, a részvétel mindössze negyven százalékos volt. Carles Puigdemont akkori katalán vezető ezért kihirdette Katalónia önállóságát. Ennek nyomán a negyven éve fennálló spanyol demokrácia történetének legnagyobb alkotmányos válsága alakult ki. A madridi kormány válaszként felfüggesztette a katalán parlamentet, átvette az ellenőrzést a régió felett, több politikust letartóztatott és idő előtti választást íratott ki, hogy a helyiek új vezetőket válasszanak. Az eltelt mintegy másfél év eseményei alapján teljesen egyértelművé vált a katalán társadalom teljes megosztottsága. Nagyjából hasonló arányban támogatják a függetlenséget, mint azt, hogy a régió Spanyolország része maradjon. Bár az előrehozott választáson többséget szereztek a szeparatista pártok a barcelonai parlamentben, ugyanakkor a függetlenséget nem támogató Ciudadanos liberális tömörülés szerezte meg a legtöbb mandátumot a pártok közül. Hónapokon át tartó politikai bizonytalanságot követően tavaly júniusban iktatták be a régió elnökének Quim Torrát, aki Puigdemont tömörülésének egy kevésbé ismert alakja volt. Miután Pedro Sánchez, a szocialisták elnöke alakíthatott kisebbségi kormányt Spanyolországban, 2018 júniusában, s megbukott Mariano Rajoy kabinetje, kissé megváltozott a politikai széljárás az országban. Politikai támogatókra volt szüksége, ezért a katalán szeparatistákhoz közeledett. Röviddel a mamutper megkezdése előtt is gesztust tett nekik. Carmen Calvo kormányfőhelyettes bejelentette, hogy ez semleges személyt bízna meg a kabinet a szeparatisták és a Madrid közötti párbeszéddel. A konzervatív ellenzék élesen bírálta a döntést, a konzervatív Néppártot vezető Pablo Casado árulással vádolta Sánchez kormányfőt. Ezért vasárnapra tüntetést is szervezett Madridba a a kabinetet egyébként kívülről támogató Ciudadanosszal. A semleges közvetítő a szeparatisták egyik követelése volt a megrekedt párbeszéd folytatására. A spanyol miniszterelnök lépését ezzel szemben nagyon is kedvezően fogadták a szeparatisták. Egyik pártjuk, az ERC képviselője, Gabriel Rufián azt közölte, részt vesznek a kormánnyal folytatandó egyeztető tárgyalásokon, mihelyst kinevezik a független közvetítőt. Természetesen Pedro Sánchez kormányfő sem lenne hajlandó elfogadni a katalán függetlenséget, ugyanakkor  emelné a régió anyagi támogatását. Eddig azonban nem jutott előrébb, mert az önálló Katalóniát óhajtók olyan követeléseket fogalmaztak meg, amelyek elfogadhatatlanok Madrid számára. Egyebek mellett azt akarják, ismerjék el önrendelkezésre való jogukat, ami lehetővé tenné az elszakadást. Madrid ezért jegeli a további tárgyalásokat, ki tudja, meddig.

Szembenálló nézetek

A vádlottak ügyvédi csapatában helyet kapott a katalán szeparatisták több illusztris személyisége, köztük Oriol Junqueras alelnök, vagy olyan aktivisták, mint Jordi Sánchez, vagy Jordi Cuixart, illetve Puigdemont kabinetjének több tagja. A legfelsőbb bíróság bírája, Pablo Llarena világossá tette, hogy a referendum támadás volt Spanyolországgal szemben, ezért az eljárás során azt igazolják, hogy a jelenlévők az alkotmányos rendet támadták. A védők viszont azzal érvelnek, hogy a katalánok érdekeit képviselték a referendum kiírásával, ezért a bírósági eljárással a demokráciát támadják. Novemberben több mint 120 egyetemi professzor kiáltványt írt alá, amelyben az ellen tiltakoztak, hogy a vádak között a lázadás is szerepeljen. A spanyol demokráciában eddig egyetlen személyt ítéltek el ilyen váddal, egy tábornokot, aki részt vett az 1981-es puccskísérletben.

Trump a klímaváltozás nemzetbiztonsági kockázatait vizsgáltatja

Publikálás dátuma
2019.02.21 12:12
Illusztráció
Pixabay
A Fehér Ház a klímaváltozás nemzetbiztonsági kockázatait vizsgáló bizottságot hoz létre - értesült a The New York Times című lap csütörtökön.
A lap egy február 14-i keltezésű, a Fehér Házban készült feljegyzésre hivatkozva azt írta, hogy Donald Trump elnök munkatársai már elkészítették annak az elnöki rendeletnek a vázlatát, amellyel létrehozzák a klímabizottságot. 
A testület várhatóan 12 tagú lesz és helyet kap benne William Happer, a Fehér Ház fizikus végzettségű tanácsadója, aki köztudomásúan szkeptikus azt illetően, hogy az emberi tevékenység alapvetően befolyásolná a globális felmelegedést. Happerről a The New York Times felidézi, hogy tudományos berkekben megütközést keltett, amikor többször is kifejtette, hogy az üvegházhatással járó széndioxid-kibocsátás nem hogy káros, hanem kifejezetten hasznára válik az emberiségnek. 
A The New York Times információi szerint a Fehér Ház feljegyzése kétségbe vonja azokat a tudományos és védelempolitikai elemzéseket, amelyek szerint a klímaváltozás komoly fenyegetést jelent az amerikai nemzetbiztonságra. Az elemzésekről azt állítja, hogy nem vetették alá ezeket szigorúan független és ellenvéleményeket is számításba vevő ellenőrzéseknek, illetve egyáltalán nem adnak teret az ellentétes álláspontoknak. A kongresszus 2017 végén kétpárti egyetértéssel elfogadott védelmi költségvetési törvényében egyébként a törvényhozók már rögzítették, hogy a klímaváltozás "közvetlen fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára", valamint befolyásolja "a világ azon térségeinek stabilitását is, ahol az Egyesült Államok hadserege jelen van és ahol a jövendő konfliktusok stratégiai következményekkel járnak". 
Ez a törvény - amelyet Donald Trump aláírt - előírta a védelmi minisztériumnak, hogy évente készítsen jelentést a klímaváltozás hatásairól és egyúttal arra bátorította a tárca vezetőit, hogy a leendő katonai missziók tervezésekor számoljanak ezzel a tényezővel is. Az első ilyen jelentést a Pentagon (védelmi minisztérium) januárban hozta nyilvánosságra. Ez a többi között - konkrét példákat is idézve - azt állapította meg, hogy a klímaváltozással járó áradások, szárazság, sivatagosodás és egyre gyakoribb tűzvészek közvetlenül is fenyegetik az amerikai támaszpontokat és berendezéseiket.
Szerző
Frissítve: 2019.02.21 13:11

Csak ígéret maradt az iráni forradalom?

Publikálás dátuma
2019.02.21 11:30
Az iráni helyzet nagymértékben függ az olajbevételek alakulásától, és a szankciók miatt egyre szűkül a piac
Fotó: AFP/ ATTA KENARE
Népességrobbanás, munkanélküliség, korrupció, szankciók: negyven évvel a sah elűzése után a perzsa államnak még mindig jelentős kihívásokkal kell megküzdenie.
Negyven év telt el az iráni iszlám forradalom óta. Múlt héten a perzsa államban százezrek vonultak az utcára, hogy megünnepeljék Mohammed Reza Pahlavi sah hatalmának megdöntését és az Iráni Iszlám Köztársaság megszületését. Ugyanakkor az örömbe ismét rengeteg düh vegyült, mintha megállt volna az idő. A tömegben felbukkantak a „Halál Amerikára, halál Izraelre” táblák, és az ország vezetői ezúttal sem hagyták ki az alkalmat, hogy a Nyugatot, és mindenekelőtt a „Nagy Sátánt”, az Egyesült Államokat ostorozzák. Haszan Róháni elnök harcias beszédében azt üzente, „ellenségeik soha nem fogják elérni gonosz céljaikat”, és együttes erővel le fogják győzni a gazdasági kihívásokat. Ali Hámenei legfelsőbb vezető pedig terjedelmes nyilatkozatában többek között kizárta a párbeszédet az Egyesült Államokkal, és „álnok, megbízhatatlan államoknak” nevezett több európai országot. Korábban leszögezte, mindaddig nem hagynak fel a „Halál Amerikára” skandálásával, amíg az Egyesült Államok folytatja ellenséges politikáját. Márpedig Washington folytatja. „40 év korrupció. 40 év elnyomás. 40 év terror. Az iráni rezsim teljesítménye 40 évnyi kudarc. A régóta szenvedő iráni nép sokkal szebb jövőt érdemel” - írta Donald Trump amerikai elnök Twitterén. Hasonló üzenetet fogalmazott meg nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton is, akiről nemrégiben kiderült, arra utasította a védelmi minisztériumot, dolgozzanak ki forgatókönyveket egy esetleges iráni offenzívára. Közben múlt hétre az amerikaiak Varsóba trombitáltak össze magas szintű konferenciát, hogy életben tartsák az Irán-ellenes retorikát, és nyomást gyakoroljanak európai szövetségeseikre. A sok beszédnél is fontosabbak a tettek: hogy Donald Trump múlt évben kitáncolt az úgynevezett atomalkuból - amely az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe szankciókat oldott fel -, vagy hogy a szembenálló felek Szíriában, Jemenben kihelyezett háborúkat vívnak. Az ellenségeskedés tehát a régi, de a helyzet azért sokat változott az elmúlt évtizedekben. Hogy mégis mennyit, arra az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) hétfő este rendezett kerekasztal beszélgetésen három magyar iranista kereste a választ. „Hogy forradalom, rendszerváltás történt, az nem kérdés. Legfeljebb az, hogy mennyiben volt iszlám? Hiszen nem csak a mélyen vallásosak lázadtak fel. Egyébként még az ellenzéki diaszpórában is forradalomnak nevezik a történteket, csak elmarad az iszlám jelző” - nyitotta meg az előadást Sárközy Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora. Azt a magyar történelemből is többször megtanulhattuk már, hogy ami az egyiknek elnyomó hódítás, a másiknak felszabadítás, ami egyik oldalról forradalom, a másik értelmezésben ellenforradalom. Ennek fényében joggal merült fel a kérdés, vajon hogyan látják az irániak saját maguk a negyven éve történteket. A kutatók szerint leginkább attól függ, kit kérdezünk. „Az iráni társadalom kétharmada 35 év alatti. Nekik nincsenek saját tapasztalataik, legfeljebb családi történetekből, tankönyvekből ismerik a forradalmat” - magyarázta Ablaka Gergely, az ELTE oktatója. „Egy módos teheráni fiatal az elért eredményeket valószínűleg kudarcként éli meg. Egy szegény vidéki viszont sikerként” - mondta, Sárközy Miklós pedig egyetértve hozzátette, a forradalom tízmilliók előtt nyitotta meg a tanulási lehetőséget, a felsőoktatási intézmények száma megtízszereződött. „Negyven éve nagyjából 30 milliós volt, most 80 millió fölötti a népesség. Ráadásul a forradalmat követően azonnal következett egy véres és pusztító háború Irakkal, amely valamilyen módon minden családot érintett” - mutatott rá a további tényezőkre N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa.  Kérdés ugyanakkor, hogy mit ér a diploma, ha nincs munka, a gazdaság gyengélkedik. Iránban tavaly év végi adatok szerint meglehetősen magas, 12 százalékos volt a munkanélküliség, amely leginkább a fiatalok számára jelent problémát. A 2015-ös „atomalkut” követő reményteli évben a Világbank adatai szerint az iráni gazdaság ugyan több mint 13 százalékot növekedett, azaz valósággal kilőtt, 2017-ben az eufóriát követően azonban már 3,7 százalékosra esett vissza a növekedés, az újabb előrejelzések pedig már ismét visszaesést jósolnak. Az iráni gazdaság még mindig nagyban függ az olajtól - Teherán számításai szerint ez adja a bevétel 33 százalékát -, és míg a költségvetés a napi 1-1,5 millió hordó eladott olajjal számolt, az amerikai szankciók bevezetését követően a kitermelés 2,7 millióról pár hónap alatt 1,9 millióra zuhant. Washington nyolc államnak adott „kiskaput”, hogy vásárolhassanak iráni olajat, ám a kivétel májusban lejár, és a hírek szerint nem hosszabbítják majd meg, így könnyen lehet, hogy Teherán további visszaeséssel számolhat. Bedőlni ugyan aligha fognak - mint azt Sárközy Miklós találóan megjegyezte, Irán 40 éve túlélésre van berendezkedve -, ám a helyzet javulására aligha lehet számítani. És nagyon úgy tűnik, hogy nincs kiút. „Nagyon nehéz helyzetben van Irán. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálatai alapján betartják a megállapodásban foglaltakat, és erről teljes a nemzetközi egyetértés. Ám Donald Trump ennek ellenére is felrúgta az alkut. Ezek után mindenképpen rosszul járnak: ha Teherán továbbra is betartja a megállapodást, a fojtogató szankciók akkor is maradnak. Ha megszegi őket, az is visszacsap" - összegezte a helyzetet N. Rózsa Erzsébet. „Nagyon fájdalmasak az amerikai szankciók, különösen mivel főként nem a politikai elitet, hanem a társadalmat sújtják velük. Az amerikaiak arra számítanak, hogy ennek hatására majd az elégedetlen nép az utcára megy, és megdönti a hatalmat. Ám ez nem fog megtörténni - tette hozzá Sárközy Miklós. Ha a helyzet nem is a legfényesebb, abban legalább mindhárom szakértő egyetértett, hogy a háború - akár az Egyesült Államokkal, akár a szunnita arabokkal, akár Izraellel - valószínűtlen. „Kihelyezett háborúk már így is zajlanak, a nyílt összetűzés senkinek sem érdeke. Irán lassan elérte befolyása maximumát, tovább nem nagyon tud terjeszkedni” - vélekedett Ablaka Gergely. „Izraelnek sem háborúra kell készülni, hanem arra, hogy az irániak évekig ott lesznek a határaikon. Irán stratégiája, hogy a konfliktusokat minél messzebbre viszi a határtól, miközben jól használják ki az ellenség belső megosztottságát. Persze ki tudja, a Közel-Keleten gyorsan változnak a dolgok, nincsenek örök házasságok, csak érdekek” - tette hozzá Sárközy Miklós. 
Frissítve: 2019.02.21 11:30