A kedvenc volt a kedvenc, de a legjobb film a Roma lett a BAFTA-n

Publikálás dátuma
2019.02.11. 08:38
A kedvenc című film készítői a díjátadón
Fotó: Ben Stansall / AFP
A várakozásoknak megfelelően Jorgosz Lanthimosz A kedvenc (The Favourite) című kosztümös filmje kapta a díjak zömét a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) vasárnap esti londoni díjkiosztó gáláján, a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó két fő elismerést azonban a nagy vetélytárs, az Alfonso Cuarón rendezte Roma vitte el.
A kedvenc tizenkét díjra volt esélyes az előzetes jelölés alapján, és hetet el is hozott az Oscar-díjas győzelmek viszonylag megbízható előrejelzőjének tekintett BAFTA-rendezvényen. Ez az alkotás nyerte a kiemelkedő brit film, a legjobb produkciós tervezés, a legjobb smink, a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb jelmeztervezés díját. Emellett a filmben nyújtott teljesítményéért a XVIII. századi brit uralkodó, Anna királynő alakítója, Olivia Colman vehette át a legjobb női főszereplőnek, Rachel Weisz pedig a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést. 
A The Favourite a legjobb film és a legjobb rendező díjáért is versenyben volt, e két fődíjat azonban a Roma című mexikói alkotás és rendezője, Alfonso Cuarón gyűjtötte be a patinás londoni Royal Albert Hall rendezvényközpontban tartott, éjszakába nyúló, fényes vasárnapi gálán.
A hét díjra jelölt Roma kapta a legjobb nem angol nyelvű filmnek, illetve a legjobb fényképezésnek ítélt elismerést is. A legjobb férfi főszereplő díját Rami Malek vehette át. Malek alakítja a Queen néhai frontemberét, Freddie Mercuryt a Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) című, szintén hét díjra jelölt filmben. Ennek az alkotásnak ítélték a legjobb hanghatásért járó elismerést is. A legjobb film díjáért A kedvenc és a Roma mellett a Zöld könyv, a Csillag születik és a Csuklyások: BlacKkKlansman is versengett.
A rendezők mezőnyében Alfonso Cuarónnak A kedvencet készítő Lanthimos, valamint Bradley Cooper (Csillag születik), Pawel Pawlikowski (Hidegháború) és Spike Lee (Csuklyások: BlacKkKlansman) volt a vetélytársa. A Bohém rapszódia rendezője, Bryan Singer jelölését ugyanakkor a brit filmakadémia a múlt héten "felfüggesztette", miután négy férfi nemrégiben azzal a váddal állt elő, hogy gyermekkorukban Singer szexuális támadást követett el ellenük. Az 53 éves Singer tagadja a vádat, a BAFTA állásfoglalása szerint azonban a terhére rótt szexuális visszaélések teljességgel elfogadhatatlanok, és összeegyeztethetetlenek az akadémia alapértékeivel. Singert három héttel a Queen-film befejezése előtt menesztették a Bohém rapszódia stábjából, mert a gyártó szerint "megbízhatatlan magatartást" tanúsított a forgatáson, neve azonban a stáblistán maradt.
Olivia Colman versenytársa a legjobb színésznők mezőnyében Lady Gaga (Csillag születik), Viola Davis (Nyughatatlan özvegyek), Melissa McCarthy (Megbocsátasz valaha?) és Glenn Close volt. Glenn Close a The Wife című filmben mutatott alakításért már elnyerte a legjobb drámai színésznőnek járó Golden Globe-ot. A Freddy Mercuryt alakító Rami Malek a legjobb férfi főszereplő BAFTA-díját Christian Bale (Alelnök), Viggo Mortensen (Zöld könyv), Bradley Cooper (Csillag születik) és Steve Coogan (Stan & Ollie) elől vitte el.
A díjkiosztón részt vett Vilmos herceg, az Egyesült Királyság majdani uralkodója, felesége, Katalin hercegnő társaságában.
Szerző
Témák
BAFTA

Drágán add a képedet! - közel 11 milliárdos költés Matolcsyék Értéktár programjában

Publikálás dátuma
2019.02.11. 07:30

Fotó: Kovács Attila / MTI
Múlt év végén lezárult a Magyar Nemzeti Bank sokat vitatott Értéktár programja. A program 32 milliárd forintos keretének mintegy egyharmadát költötték el.
Értéktár programjának befejezését sajátos módon ünnepelte meg január elején a Magyar Nemzeti Bank: összeadta azoknak a múzeumoknak a látogatói számát, ahol letétként helyezte el az általa megvásárolt festményeket, gyűjteményeket. A Magyar Nemzeti Galéria (MNG) állandó kiállításán szerepelt Tiziano Vecellio, Gulácsy Lajos, Vaszary János, Orbán Dezső, vagy Abraham van Beijeren (Beyeren) egy-egy − az MNB által megvásárolt és letétbe helyezett − festménye is, így a MNG tárlatának több mint 234 ezres látogatószámát az Értéktár program sikereként könyvelték el. − A közgyűjteményeibe kihelyezett műkincseket több mint négyszázezren látták, nem adófizetői pénzből gyarapodott az ország – magyarázta az MNB a program bizonyítványát. Arról azonban nem tett közzé statisztikát, 2014 januárja óta pontosan mennyit is költött a 100 millió eurós (mintegy 32 milliárd forintos) keretéből. Igaz, a honlapján közzétette a harminchárom tételből álló vásárlási listáját − ezekbe teljes gyűjtemények és egyes műtárgyak egyaránt beletartoznak. A vételi árat hol dollárban, hol euróban, hol svájci frankban, hol pedig magyar forintban adták meg, számításunk szerint a végösszeg 10,8 milliárd forint körüli. „A magyar közgyűjteményeknek gyakorlatilag nincs műtárgyvásárlási keretük. Műtárgyvásárlásra a legnagyobb kerete a Nemzeti Kulturális Alapnak (NKA) van, mely 2012-ben 133 millió, 2013-ban 117 millió, 2014-ben 157 millió forint volt.” A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Felügyelő Bizottsága 2016-os jelentésében részben így indokolta annak létjogosultságát, hogy az Értéktár programján keresztül – letéti formában – a magyar közgyűjteményeket gyarapítja. Azaz az MNB mecénási szerepét eszerint egyfajta szépségtapasznak szánták arra, hogy az összes magyar közgyűjtemény nem tud a saját bevételéből − vagy az NKA pályázatának támogatásából – évente 100-200 millió forintot fordítani a gyűjteményének gyarapítására, ami a kultúrpolitika kritikájaként is értelmezhető. Az államháztartás eme „költségkímélő” módja azonban a kezdetektől vitatott volt: mennyire tartozik a jegybank alapfeladatai közé a műtárgyvásárlás? Az MNB más országok jegybankjainak gyakorlatára hivatkozott, igaz, a példaként felhozott belga vagy német jegybank a kortárs művészet mecénásaként lép fel, a saját gyűjteményét gyarapítva, nem pedig (közvetve) az állami vagy önkormányzati fenntartású múzeumokat. Az MNB programja „értékálló befektetésként” indult, hasonlóan a szintén vitatott ingatlanvásárlásaihoz. Célját hamarosan szűkebbre szabták, mondván, a hazai hagyatékokban fellelhető legfontosabb műkincsek megszerzésére fókuszál, valamint a külföldre vagy külföldi tulajdonba került, jelentős műkincseket vásárolja meg, de keretéből jutott 300 millió forint a szentendrei skanzen bővítésére is. (A program részben kompenzálta az időnként eladóként fellépő magyar aukciós házakat is – a képzőművészeti alkotások után 27 százalékos áfa fizetendő, ami semmilyen szempontból nem kedvez a műgyűjtésnek.) A „magyar érintettség” figyelembe vétele az MNB képvásárlásainál végül odáig vezetett, hogy a programba végül belefért a flamand reneszánsz mester, Willem Key Férfiképmásának is megvásárlása is 58 ezer euróért, mintegy 18,5 millió forintért. A festmény a csehországi Ehrenburg család tulajdona volt, ám megfordult az Ernst Múzeum 1922-es aukcióján − attól az évtől kezdve egészen 2017-ig lappangott. Az Értéktár program legjelentősebb – és legdrágább – tétele Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című festményének megvásárlása volt 4,5 milliárd forintért, amely bizonyos szempontból komoly leckepénz is a kultúrpolitikának. 2005-ben, amikor már erősen sejteni lehetett, hogy a mű Tizianóé, 140 millió forintért kelt el – ám sem pénz, sem bátorság nem volt ahhoz, hogy az akkor még „talán Tiziano-festményt” a Szépművészeti megszerezze, élve elővásárlási jogával. A később 1,6 milliárd forintra becsülték a képet, ám mégsem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy az MNB háromszoros árat fizetett érte, vagy ahogy az eladója állította, negyed áron vásárolta meg: hasonló kvalitású Tiziano-képek ilyen árakon is találtak vevőre. Nagyobb leckepénzt csak Munkácsy Golgotájáért kellett fizetni: ha az Értéktár programnak lett volna a politika részéről támogatása ahhoz, hogy lemond a festmény mindenáron való megvásárlásáról, a műgyűjtő Pákh Imre úgy vonulhatott be a köztudatba, mint aki nem érte be annyival – mintegy 6 millió dollárral −, amennyit a kanadai Hamilton galériának fizettek a Krisztus Pilátus előtt-ért, és inkább Oroszországba adta el a képet. (A Miniszterelnökség végül 10 millió dollárt adott a Golgotáért.) Az aukciókon feltűnt műtárgyak becsértéke egyébként nem feltétlenül irányadó. Van Beijeren Pompacsendéletéért például 380 ezer eurót, mintegy 122 millió forintot fizetett az MNB, ami rendkívül drágának tűnik annak fényében, hogy a holland barokk művész egy másik pompacsendélete 20 ezer, egy harmadik 50 ezer euróért kelt el – igaz, egyik sem Nemes Marcell gyűjteményéből származott −, és ezért az árért egy jelentősebb Guido Reni-művet is meg lehetett volna vásárolni. (A bécsi Dorotheum árverésén arra is volt példa, hogy az alkotó egyik pompacsendélete ötezer euróért sem kellett senkinek.) Van Beijeren megvásárolt – a Szépművészeti Múzeumba került − festménye ugyanakkor a Christie’s New York-i árverésén 2010-ben 600-800 ezer dollár becsértéken tűnt fel, igaz, nem talált vevőre. Innen nézve akár ki is jelenthetnénk, mégis jó vásárt is csinálhatott az MNB, ha nem lapozzuk tovább a New York-i Christie’s katalógusait. Egy másik Van Beijeren-csendélet ugyanis 2011 januárjában 150-250 ezer dollár becsértéken tűnt fel az aukciós ház árverésén, s mivel akkor nem talált vevőre, júniusban ugyanazt a képet már 50-70 ezer dollár becsértéken kínálták. Ám akkor is hiába. 

Vehettek volna Van Gogh-képet is

„Ha a magyar állam annak idején, az 1910-es évek elején nem puskázza el Nemes Marcell világszínvonalú, Botticellitől Rembrandton át Van Gogh-ig ívelő gyűjteményének megszerzését, akkor a múzeumi világranglistán egy emelettel feljebb helyezkednénk el” – nyilatkozta lapunknak múlt év novemberében a Szépművészeti Múzeum−Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Baán László annak kapcsán, hogy sztárművei nincsenek, sztáralkotói vannak a Szépművészeti Múzeumnak. „A ténylegesen világhírű csúcsművek legnagyobb része immár valamelyik közgyűjteményben van, ami pedig a műtárgypiacon még hozzáférhető, azok a milliárdos gyűjtőknek köszönhetően immár több száz millió euróért, dollárért cserélnek gazdát” – fogalmazott a műtárgygyarapítás további korlátairól. Kivételes esetek azonban adódhatnak. Mint arról 2015 novemberében a HVG is beszámolt, Molnos Péter neves magyar műgyűjtőkről írt, Aranykorok romjain című könyvének bemutatóján Kieselbach Tamás galériatulajdonos felhívta a figyelmet: a Sotheby’s New York-i árverésén kalapács alá fog kerülni Vincent van Gogh Táj viharos ég alatt című festménye, amely Nemes Marcell gyűjteményének egyik ékköve volt. A mű értékét 50-70 millió dollár közé becsülték, ám végül mégsem szállt el az ára: 54 millió dollárért kelt el. Ez az összeg az Értéktár program keretének a több mint a felét el vitte volna, ám – mint utólag tudható – mégiscsak belefért volna a költségvetésbe. Igaz, egy ilyen nagy értékű vásárlásnak politikai vetületei is vannak. Egy évvel korábban, 2014 októberében a Christie’s New York-i árverésén Gustave Courbet Tájkép Ornans körül című festményéért lehetett volna licitálni, amelynek értékét 400-600 ezer dollár között határozta meg az aukciósház, végül 545 ezer dollárért talált gazdára. Courbet festménye annak idején Nemes Marcell gyűjteményéből került Herzog Mór Lipót tulajdonába. A második világháború alatt elrabolták, majd 1946-ban a varsói Nemzeti Múzeumba került. A lengyel állam 2011-ben szolgáltatta vissza a Herzog-örökösöknek. Nemes Marcell gyűjteményének egyes darabjai időnként megszerezhetők volnának, ha volna erre politikai támogatás és pénzügyi keret. A Sotheby’s New York-i aukcióján 2016 januárjában becsértékénél (800 ezer-1,2 millió dollár) jelentősen kevesebbért, 610 ezer dollárért vették meg a holland aranykor festője, Hendrik Sorgh Muzsikáló társaság című művét. Maradva a holland aranykornál: Nicolaes Maes Egy gyermek portréja című műve mindössze 10 ezer angol fonttért kelt el 2017 decemberében a londoni Sotheby’s nél. Muzsikáló társaságot persze nemcsak a barokk korban, a reneszánsz idején is festettek, erre példa lehet egy Joos van Winghének tulajdonított festmény. A kép szintén Nemes Marcell gyűjteményének volt része, múlt év novemberében a bécsi Dorotheum árverésén 75 ezer euróért talált gazdára.  

TÁBLÁZAT: TOP 5 vásárlás

MŰ VÉTELÁR HOL LÁTHATÓ Tiziano Vecellio: Mária gyermekével és Szent Pállal 4,5 milliárd forint Szépművészeti Múzeum, Budapest Munkácsy Mihály - Krisztus Pilátus előtt 1,6 milliárd forint Debrecen, Déri Múzeum, Debrecen XVI-XVII. században Erdélyben vert ezüst tallérok – érmegyűjtemény (220 darab) 1,1 milliárd forint Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest  Kövesi István festménygyűjteménye (115 mű) 795 millió forint Herman Ottó Múzeum, Miskolc  Munkácsy Mihály: Poros út I. 500 millió forint Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Forrás MNB Értéktár program   

Témák
műkincs
Frissítve: 2019.02.11. 09:10

Hegyi Barbara kapta az idei Páger Antal-színészdíjat

Publikálás dátuma
2019.02.10. 17:17

Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI
Hegyi Barbara kapta idén a Páger Antal-színészdíjat; a művész vasárnap vette át a makói önkormányzat elismerését Farkas Éva Erzsébet makói polgármestertől a Maros-parti városban, a Hagymaházban.
A díjat minden évben az a színész kapja, aki a kuratórium döntése alapján a leghűségesebb Páger Antal szellemi örökségéhez, és játékára jellemző a págeri hitelesség és eszköztelenség. A díjat odaítélő zsűri - Hegedűs D. Géza, Kútvölgyi Erzsébet és Szalma Tamás színművészek, Réz András filmesztéta, valamint Gyarmathy Antal, Páger Antal unokája - úgy döntött, hogy idén Hegyi Barbara veheti át az elismerést, "Téni bácsi" legendás arany pecsétgyűrűjének pontos mását. Hegyi Barbara 1966-ban Budapesten született Hegyi Barnabás Kossuth-díjas operatőr és Martin Éva díszletépítész gyermekeként. Kiskorában nem engedték szerepelni, kamera elé Mészáros Márta Útközben című filmjében állt először tizenhárom évesen. A rendezőnővel a későbbiekben is többször dolgozott együtt. 1989-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és még abban az évben a József Attila Színházhoz szerződött. 1992-ben három hónapig Lee Strasberg neves színiiskolájában tanult Los Angelesben, majd 1996-ban csatlakozott a Vígszínház társulatához, amelynek a mai napig tagja. Emlékezetes színpadi szerepei mellett több mint ötven játék- és tévéfilm láthatta a közönség. Még másodéves hallgatóként együtt forgatott az Elveszett paradicsom című filmben Páger Antallal. "Védjegye" a senkiével össze nem téveszthető rekedtes hangja, amelyet többször kölcsönzött külföldi színészeknek népszerű filmsorozatokban. Egy interjúban elárulta, hogy elsőre éppen a hangja miatt nem vették fel a főiskolára, mert azt gondolták, "valami baja van" a hangszálainak. Művészi munkáját számos kitüntetéssel ismerték el: 2000-ben Jászai Mari-díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, elnyerte az Ajtay Andor-emlékdíjat, a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, valamint elsőként a Psota Irén-díjat.
Szerző
Frissítve: 2019.02.10. 19:36