A politika ne foglalkozzon a tudománnyal - amit most csinál, az a sztálinista felfogás

Publikálás dátuma
2019.02.12 07:30

Tóth Gergő
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és kutatóintézeti hálózatának felszámolása helyrehozhatatlan károkat okoz az országnak – mondta a Népszavának Inotai András közgazdász, a tudományok doktora, aki 1967-től dolgozott akadémiai kutatóintézetben.
A kormány szerint az alkalmazott kutatásnak és a központosított irányításnak kell előtérbe kerülnie. Ettől hatékonyabb lesz a hazai kutatás, fejlesztés? Ha ez megtörténik, sok kutató, élve a nemzetközi kapcsolataival is, elhagyja az országot, ami hosszabb távon is óriási veszteséget okoz Magyarország nemzetközi tudományos és szakmai kapcsolati hálójában. A hatékonyság pedig nem javulna, hanem romlana, még akkor is, ha bizonyos átszervezéseknek lehet racionális szakmai hátterük. Egy ilyen súlyú intézkedés előtt azonban fel kellene mérni, hogy a jelenleg működő struktúra - összes hiányosságával - még mindig nem hatékonyabb-e, mint egy olyan új szervezet, amelynek puszta kiépítése, majd stabilizálása évekig tartana. És akkor még nincs semmi biztosíték arra, hogy jobban működik majd elődjénél. Általában, mint minden durva és átgondolatlan beavatkozás, hatalmas veszteségekkel járna, amit a 21. század páratlan gyorsasággal változó világában nem lehet ellensúlyozni. Akkor tehát maradjon minden a régiben? Természetesen nem. Nem mai felfedezés, hogy a tudományos, kutatási struktúrákat folyamatosan meg kell újítani, hogy tovább fejlődhessenek és a pénzt a lehető leghatékonyabban költsék el. A magyar K+F egy része ma is a világ élvonalában van, a Világgazdasági Intézet – más kutatási területekhez hasonlóan - például előkelő helyet foglal el a nemzetközi intézetek évente megújított rangsorában. Továbbá K+F vonatkozásában sokkal kevésbé vagyunk leszakadva mint a versenyképesség, a fenntartható kormányzás, a demokratikus alapértékek (lásd a Freedom House legutóbbi jelentését) vonatkozásában. Ezért inkább az utóbbiakban megjelenő súlyos problémák megoldására kellene koncentrálni, mint az MTA szétverésére.  Mi lesz az alapkutatással? Az új gyógyszerek, az új oktatási rendszerek, a mesterséges intelligencia alkalmazása, de akár a középtávú gazdasági prognózisok is csak hosszabb távon hoznak hasznot. A középtávú gazdasági stratégiai kutatások eredményeit felhasználva a politika olyan jövőképet alkothat, amelynek segítségével sok későbbi csapdát elkerülhet az ország, de legrosszabb esetben is, ha válság jön, csökkenthetők a költségek. Ezek azok az igazi társadalmi hasznok, amelyek nem fejezhetők ki pénzben. Az alkalmazott kutatások fejlődéséhez elengedhetetlenek az alapkutatások. A kettő mesterséges szétválasztása ugyanolyan – elnézést – valóban sztálinista felfogás, mint az, hogy szeretem a feldolgozóipart, de nem szeretem a szolgáltatásokat. Csakhogy ezek a területek már régóta szervesen összefonódtak. Integráció nélkül egyik terület sem működhet. A kormány az innovációt is szívesen vezényelné központilag, mert szerinte úgy hatékonyabb. Ez lenne a jó megoldás a kutatói szabadság helyett? Rendkívüli szűklátókörűségre vall, ha valaki az innovációt úgy fogja fel, hogy javítom a fékberendezések hatékonyságát. Az innováció nem technológiai, de még csak nem is gazdasági, hanem alapvető társadalmi folyamat. A skandináv országokban már évekkel ezelőtt, amikor a 21. század versenyképességi tényezőit kellett meghatározni, akkor a korrupciómentes, minden szinten hatékony közigazgatás, a szociális kohézió egy bizonyos szintje és a humántőkébe, vagyis az oktatásba, kutatásba és egészségügybe való beruházás mellett nagybetűkkel hívták fel a figyelmet a társadalmi innováció alapvető fontosságára. Valóban, a 21. században csak az innovatív társadalmak lehetnek sikeresek. Az innovatív társadalom nyitott és nem zárt, befogadó és nem diszkriminatív, szolidáris és nem gyűlölködő, problémamegoldó, alkalmazkodóképes, jövőorientált és nem a múltba révedő. Végül, de nem utolsó sorban a társadalmi kohéziót is megvalósító, nem pedig arra törekszik, hogy szembe fordítsa, differenciálja, majd szétszakítsa a különböző társadalmi csoportokat.  Mi lehet az oka az MTA elleni támadásoknak? Az unióban létezik egy olyan tervezet, amely szerint 2021-től, a következő 7 éves pénzügyi ciklusban sok egyéb területtel ellentétben, ahol valószínűleg csökkennek a források, a kutatás-fejlesztésre a jelenlegi háromszorosát szánja Brüsszel. Magyarország különösen kényes helyzetbe kerülhet, mert addigra kimerülnek a jelenlegi források, és jelentősen változnak a jövőbeli forrásokhoz való hozzájutás feltételei, nem is beszélve arról, ha a pénzhez jutást a jogállamiság állapotához kötik. Vagyis alaposan megcsappanhat a rezsim potya pénze. A források apadását a K+F támogatásokkal lehet majd kompenzálni, és akkor jól jön majd a kormánynak, ha ő teheti rá a kezét ezekre az összegekre és nem az MTA, illetve a magyar tudományos élet. Majd központilag eldöntik, kik pályázhatnak az uniós pénzekre. Nemcsak a kutatóintézeteitől, de a pénzének nagyobb részétől is megfosztotta az Akadémiát a kormányfő megbízottja. Mi lesz az Akadémiával intézetek és pénz nélkül? A Magyar Tudományos Akadémiát Széchenyi István alapította 1825-ben. Sajnos nem vagyok meggyőződve arról, hogy méltóan meg tudjuk ünnepelni az MTA születésének 200-ik évfordulóját. Az intézményt az Antall kormány idején is támadták azzal, hogy „sztálinista szervezet”. Kosáry Domokos, az Akadémia akkori elnöke, egyébként Antall József támogatásával, közölte, hogy az MTA-t nem Sztálin elvtárs, hanem gróf Széchenyi István alapította és ez ő öröksége és szellemiségének hordozója. Jó lenne, ha ezt ma is tudomásul vennék azok, akik döntenek a sorsáról. Meg kell mondanom, a ’70-es évek második felétől sokkal nagyobb függetlenséget élvezett az Akadémia, mint az elmúlt években. Az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében – kormányzati felkérésre – folyamatosan végeztünk kutatásokat arról, hogy belépjen-e Magyarország a Nemzetközi Valutaalapba, csatlakozzon-e a Világbankhoz, milyen feltételek mellett milyen előnyökre, esetleges szovjet megtorlásokra számíthatunk. Vagy hogyan alakítsuk kapcsolatainkat a nyugat-európai integrációval, illetve a KGST-vel. Éles viták is voltak az MSZMP illetékes vezetőivel. Sokszor nem értettek egyet következtetéseinkkel és ajánlásainkkal, vagy közölték, hogy javaslataink politikailag nem aktuálisak, a megvalósítással kapcsolatos politikai felelősség nem vállalható. A végszó azonban mindig az volt, hogy folytassuk a munkát, amihez folyamatos újabb megrendelések járultak. Senkinek eszébe sem jutott, hogy ha elemzésünk nem felelt meg az aktuális politikai széljárásnak, akkor bezárják a kutatóintézetet.  Milyen következményei lehetnek a kormányzat alá rendelésnek? Egyebek mellett széthullhat az évtizedek alatt kialakult nemzetközi kapcsolati háló, ami különösen ma, az internet, az informatika világában minden korábbinál fontosabb, és az ország még meglévő nemzetközi bizalmi tőkéjének nem elhanyagolható hányada. A társadalomtudományokról pedig elmondható, hogy azok mindig politikaérzékenyek. Már a témaválasztással is, hiszen ha nemzetközi pénzügyekkel akarok foglalkozni, az szakmapolitikai környezet nélkül nem működhet. Ha tanulmányokat készítek a kutatás-fejlesztés hatásáról vagy arról, hogyan erősíthető egy ország nemzetközi versenyképessége, ezek nagyon is szakpolitikai kérdések. Eközben azt hallani, hogy a tudomány ne foglalkozzon a politikával. Én ezt megfordítom: a politika ne foglalkozzon a tudománnyal. A társadalomtudományok függetlensége egyes kormányokat zavar, hiszen minden kormánnyal szemben megjelennek kritikus nézetek, már csak azért is mert alaposan és mélyen elemzik a folyamatokat, látják a lehetséges következményeket és felelősséget éreznek a jövő iránt is. Amíg a kormányzat a pillanatnyi hatalom megőrzésében érdekelt, addig a hosszabb távú gazdasági-társadalmi elemzések a jövőbeli problémákra, feszültségekre, kihívásokra és ezek kezelésének szükségességére hívják fel a figyelmet. Normális kormányok megszívlelik ezeket az eredményeket, mert ezek segítségével elkerülhetők a rövid távú politika csapdái, és csökkenthetők a jövőbeli társadalmi-gazdasági költségek. Nálunk ma a „politikai törzsi ösztön” azt sugallja, hogy ezeket a – „külföldi összeesküvők által támogatott” - intézeteket meg kell szüntetni. Oroszországban már felszámolták a tudományos akadémia intézeteit, és éppen most folyik hasonló intézkedéssorozat a „baráti” Türkmenisztánban. Miközben az MTA-tól elvonandó 28 milliárd forint, ami a kutatóhálózat puszta fenntartásának nélkülözhetetlen eleme, nem egészen két futballstadion építési költsége, a fenntartási milliárdok nélkül. Eldöntendő: a futball vagy a tudomány fontosabb-e egy versenyképes és sikeres Magyarország számára a következő évtizedekben?  Merre halad a világ és merre haladunk mi? A társadalomtudományi kutatások jelentősége világméretekben felértékelődött a kommunikációs forradalom, a globalizáció, a felgyorsult világ, a rendkívüli kihívások miatt. Magyarországon ez a diszciplina tűnik ma a kormány szemében a legfőbb ellenségnek. Az Akadémia felszámolásának szándéka csak egy lépés, de ebbe a sorba tartoznak a gyakran minősíthetetlen minőségű általános iskolai állami tankönyvek, középfokú oktatás lezüllesztése és a tankötelesség 16 évre csökkentése, az egyetemi felvétel nyelvvizsgához kötésével széles rétegek gyermekeinek kizárása a felsőoktatásból. Vagyis felgyorsulva halad az ország az elbutított társadalom felé. Az ilyen társadalom nemcsak a 21. század kihívásaira nem tud megfelelően válaszolni, hanem saját jövőjét is aláássa. A sikeres és fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen felzárkózás esélyét pedig napról-napra csökkenti. 

Névjegy

A 75. életévét nemrég betöltött Inotai András 1967 óta foglalkozik közgazdasági kérdésekkel, elsősorban annak globális összefüggéseivel. Kezdetektől az MTA Világgazdasági Kutató Intézet munkatársa, a ma MTA KRTK Világgazdasági Intézet néven ismert intézményt 1991-től, a közgazdaságtudományok doktora cím elnyerésének évétől kezdve húsz éven át vezette. Leköszönése, 2012 óta professor emeritus az intézetben. A hat nyelven beszélő szakember kutatásai, témái - mint a globalizáció gazdasági kihívása, Kína gazdasága, a globális pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság és következményei, az európai integráció helyzete, valamint Kelet-Közép-Európa gazdasági átalakulása - révén több intézet és intézmény nemzetközi tanácsadó testületének, kuratóriumának, illetve szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.

Frissítve: 2019.02.12 07:30

Tízmilliárdok a kukaholdingba

Publikálás dátuma
2019.02.20 17:49

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Az állam a kukaholding saját, százmilliárdos bevételein túl csak tavaly 30-50 milliárdot öntött az állami cégbe, ám mintha csak kidobták volna a tetemes summát.
Az NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-nek március 31-ig kell visszafizetnie az állami tulajdonosától kapott tízmilliárdos hitelét – derül ki a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter, Bártfai-Mager Andrea helyettese, Fónagy János Oláh Lajos írásbeli kérdésére adott válaszból. Az NHKV-nak a költségvetési törvények, illetve két tavaly év végi kormányhatározat juttatott forrásokat – közli a DK-s képviselő felvetésére a miniszterhelyettes. Mint arról korábban beszámoltunk, a tavaly októberi intézkedés 26,4, a decemberi pedig tovább 5 milliárd állami forrást csoportosított át hulladékgazdálkodásra. Habár eme tízmilliárdok pontos címzettjét sem a határozatok, sem Fónagy János nem jelölik meg, a hírek és válasza alapján a legesélyesebb az NHKV. A miniszterhelyettes által hivatkozott költségvetési törvényekben, mint arról korábban beszámoltunk, kifejezetten az NHKV támogatására 2017-re 4,2 milliárdot, tavalyra pedig négymilliárdot különítettek el. Ugyanakkor pontos címzett nélküli, de hasonló, például hulladékgazdálkodási, átmeneti, tervmegvalósítási és ideiglenes kiadásokra további 16 milliárdot, illetve 17 milliárdot juttattak. Fónagy János felhívja a figyelmet, hogy a pénzeket nem csak a cég működtetésére, hanem kapcsolódó hasznosítási feladatokra is fordították. Afelől is biztosít, hogy a társaság rendezi mára törvénytelenné vált tőkehelyzetét. A kormányfő strómanjakmént számon tartott Mészáros Lőrinc érdekkörébe tartozó MKB által nyújtott 20 milliárdos hitel részleteiről banktitokra hivatkozva Fónagy János nem közölt részleteket. Emlékeztetes, a három éve a kukaszámlák beszedésére alapított, lapunknak nem nyilatkozó NHKV az elmúlt évek során nem bizonyult alkalmasnak sem a csekkek pontos kiküldésére, sem - százmilliárdos díjbevételei, évente több tízmilliárdos állami támogatása és hasonló nagyságrendű, "baráti" hitelei ellenére - a begyűjtést változatlanul végző önkormányzati társaságok költségeinek fedezésére, sem átlátható gazdálkodásra, sem mérlege időbeni leadására. Sőt, számos jel szerint a nem Fidesz-hű helyhatóságok irányította hulladékcégek számára a működéshez szükséges legalapvetőbb anyagi eszközöket sem biztosítja, veszélyeztetve ezzel háztartások százezreinek egészségét. A miniszterhelyettes Oláh Lajos által is hivatkozott, ezt megelőző, januári válasza hatékonyabb NHKV-t, pontos számlákat, sőt új cégvezetést is kilátásba helyezett. Ilyetén fordulatoknak ugyanakkor mindmáig semmi jele.

Nem engedik el a suzukisok kezét

Publikálás dátuma
2019.02.20 15:03

Népszava
Nem hagyják magukat a Suzuki dolgozói, egyre többen lépnek be a helyi szakszervezetbe. A Vasas ráerősít a toborzásra.
Már több mint száz tagja van az esztergomi Suzuki gyárban két hete megalakított szakszervezetnek, és naponta tucatnyian töltenek ki belépési nyilatkozatokat, a vezetők azonban egyelőre nem mernek a nyilvánosság elé állni. Lapunk megkeresésére - az esetleges retorzióktól tartva - elzárkóztak a nyilatkozattól. Félelmük nem alaptalan: a Suzuki menedzsmentje ugyanis már a megalakulás másnapján elbocsátotta a szakszervezeti titkárnak megválasztott férfit. A szakszervezeti tisztséget betöltőket ugyan munkajogi védelem illeti meg, tehát nem lehetne csak úgy felmondani nekik. A Suzuki azonban még azelőtt lépett, hogy a Vasas Szakszervezeti Szövetség – ennek tagszervezeteként jött létre a helyi szakszervezet - megküldte volna a menedzsmentnek a megalakulást bejelentő értesítést (a szakszervezetet csütörtök délután alakították meg a gyár parkolójában, a cég péntek reggel felmondott a dolgozónak). Hogy a két esemény között összefüggés van, az Balogh Béla, a Vasas elnöke szerint egyértelmű.  
A titkár munkájára ugyanis 14 év alatt semmilyen panasz nem volt - sőt, szalag melletti dolgozóból részlegvezetővé léptették elő -, mégis a munkájának minőségét kifogásolva bocsátották el.
A mintegy 3100 munkavállalót foglalkoztató Suzukinál ráadásul nem először történik ilyen „furcsa egybeesés”, a cég korábban rendre sikerrel igyekezett elfojtani az érdekvédelmi kezdeményezéseket. Szintén nagy port kavarva, azonnali hatállyal bocsátották el például 2006-ban az akkor megalakult helyi szakszervezet vezetőjét. A Suzuki akkor arra hivatkozott, hogy a férfi szekrényében alkoholtartalmú üveget találtak. A szakszervezeti vezető szerint viszont feltörték a szekrényét, ezért munkaügyi bírósághoz fordult, a pert pedig meg is nyerte: a bíróság visszahelyezte állásába. A férfi végül elhagyta a céget, a 27 éve Magyarországon működő autóipari vállalatnál így azóta sem folyt érdemi szakszervezeti tevékenység. Most viszont – feltehetőleg az utóbbi időszak erőteljesebb szakszervezeti megmozdulásai, az audis dolgozók sikeres sztrájkja, és a több autóipari cégnél kötött kétszámjegyű bérmegállapodások hatására – ismét szervezkedni kezdtek a dolgozók.
A Vasas nem is hagyja abba a toborzást, sőt, szórólapokkal még rá is erősítenek – közölte Balogh Béla. A kirúgott szakszervezeti vezető ügyét munkaügyi bíróságra viszik, és segítséget kértek az ipari szakszervezeteket összefogó nemzetközi IndustriALL Globaltól is.
Szeretnék a Suzuki menedzsmentjével is felvenni a kapcsolatot, ám eddig mindössze annyi történt, hogy a cégvezetés a hagyományos, postai úton történő levelezésre kérte a szakszervezeti szövetséget. „A HR-vezető küldött nekünk egy postai levelet, de annak tartalmát még nem ismerjük, mivel még nem érkezett meg” – fogalmazott a szakszervezeti vezető. A Magyar Suzuki Zrt.-nek lapunk is feltett kérdéseket – például, hogy egyeztetnek-e majd a frissen megalakult szakszervezettel, illetve pontosan milyen okból mondtak fel a titkárrá választott munkavállalónak -, ám ezekre eddig nem kaptunk választ. Helyette egy állásfoglalást küldtek, miszerint a vállalat és az üzemi tanács szerdán is tárgyalt az üzemi tanács bérfejlesztésre és béren kívüli juttatások bővítésére vonatkozó javaslatáról. Az éves bónuszról és a béren kívüli juttatások emeléséről megállapodás született, a 2019 évi béremelés mértékéről viszont még zajlanak az egyeztetések, de várhatóan február végéig erről is megállapodnak - írták, konkrét számokat azonban nem közöltek. Egy üzemi tanácsnak és egy szakszervezetnek azonban egészen más szerepe és jogosítványa van. Az üzemi tanácsok csak üzemi megállapodást köthetnek, amely viszont nem szabályozhat munkabérrel összefüggő kérdéseket. A szakszervezet viszont – ha létszáma eléri a munkavállalók tíz százalékát – bértárgyalásokat kezdeményezhet, egyeztethet a dolgozók munkakörülményeiről, és ezeket szabályozandó, kollektív szerződést is köthet a munkáltatóval. Balogh Béla jelezte is: a Vasas többi tagszervezetéhez hasonlóan a Suzukinál működő tagszervezet is kezdeményezni fogja a bértárgyalásokat, amelyhez adatokat kérnek majd a cégvezetéstől. „Nem teljesíthetetlen elvárásokat szeretnénk megfogalmazni, partnerként kívánunk fellépni. A munkavállalók számára ugyanakkor megfelelő életszínvonalat biztosító bérezést és munkakörülményeket szeretnének elérni” – hangsúlyozta. A Suzuki menedzsmentje valószínűleg épp egy erős bérköveteléstől tartva igyekszik csírájában elfojtani a szakszervezeti kezdeményezést, és vállalja be akár a munkaügyi pert is. 
A Suzuki menedzsmentje valószínűleg épp egy erős bérköveteléstől tartva igyekszik csírájában elfojtani a szakszervezeti kezdeményezést, és vállalja be akár a munkaügyi pert is.
A szakszervezetnek ugyanis – az üzemi tanácsoktól eltérően – sztrájk szervezésére is joga van. A győri Audi gyárban pár hete lezajlott sikeres sztrájk alapján pedig a Suzuki vezetősége is joggal tarthat hasonló következményektől egy erős szakszervezet létrejötte esetén. Márpedig a három Magyarországon működő autógyár közül éppen a Suzukinál a legalacsonyabbak a fizetések. A G7 céges beszámolókon alapuló számításai szerint 2017-ben az Audinál 600 ezer, a Mercedesnél 470 ezer, a Suzukinál 430 ezer forint körül volt a bruttó átlagfizetés. A gazdasági portál szerint ráadásul a suzukis dolgozók érvelhetnek azzal is , hogy a cégnél futná magasabb szintű bérekre. A 2017-es számok szerint a termelékenységben a Suzuki ugyanis jobban teljesített a Mercedesnél, az egy dolgozóra jutó nyereséget vizsgálva pedig még az Audit is felülmúlta. 
Frissítve: 2019.02.20 15:40