A politika ne foglalkozzon a tudománnyal - amit most csinál, az a sztálinista felfogás

Publikálás dátuma
2019.02.12. 07:30

Fotó: Tóth Gergő
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és kutatóintézeti hálózatának felszámolása helyrehozhatatlan károkat okoz az országnak – mondta a Népszavának Inotai András közgazdász, a tudományok doktora, aki 1967-től dolgozott akadémiai kutatóintézetben.
A kormány szerint az alkalmazott kutatásnak és a központosított irányításnak kell előtérbe kerülnie. Ettől hatékonyabb lesz a hazai kutatás, fejlesztés? Ha ez megtörténik, sok kutató, élve a nemzetközi kapcsolataival is, elhagyja az országot, ami hosszabb távon is óriási veszteséget okoz Magyarország nemzetközi tudományos és szakmai kapcsolati hálójában. A hatékonyság pedig nem javulna, hanem romlana, még akkor is, ha bizonyos átszervezéseknek lehet racionális szakmai hátterük. Egy ilyen súlyú intézkedés előtt azonban fel kellene mérni, hogy a jelenleg működő struktúra - összes hiányosságával - még mindig nem hatékonyabb-e, mint egy olyan új szervezet, amelynek puszta kiépítése, majd stabilizálása évekig tartana. És akkor még nincs semmi biztosíték arra, hogy jobban működik majd elődjénél. Általában, mint minden durva és átgondolatlan beavatkozás, hatalmas veszteségekkel járna, amit a 21. század páratlan gyorsasággal változó világában nem lehet ellensúlyozni. Akkor tehát maradjon minden a régiben? Természetesen nem. Nem mai felfedezés, hogy a tudományos, kutatási struktúrákat folyamatosan meg kell újítani, hogy tovább fejlődhessenek és a pénzt a lehető leghatékonyabban költsék el. A magyar K+F egy része ma is a világ élvonalában van, a Világgazdasági Intézet – más kutatási területekhez hasonlóan - például előkelő helyet foglal el a nemzetközi intézetek évente megújított rangsorában. Továbbá K+F vonatkozásában sokkal kevésbé vagyunk leszakadva mint a versenyképesség, a fenntartható kormányzás, a demokratikus alapértékek (lásd a Freedom House legutóbbi jelentését) vonatkozásában. Ezért inkább az utóbbiakban megjelenő súlyos problémák megoldására kellene koncentrálni, mint az MTA szétverésére.  Mi lesz az alapkutatással? Az új gyógyszerek, az új oktatási rendszerek, a mesterséges intelligencia alkalmazása, de akár a középtávú gazdasági prognózisok is csak hosszabb távon hoznak hasznot. A középtávú gazdasági stratégiai kutatások eredményeit felhasználva a politika olyan jövőképet alkothat, amelynek segítségével sok későbbi csapdát elkerülhet az ország, de legrosszabb esetben is, ha válság jön, csökkenthetők a költségek. Ezek azok az igazi társadalmi hasznok, amelyek nem fejezhetők ki pénzben. Az alkalmazott kutatások fejlődéséhez elengedhetetlenek az alapkutatások. A kettő mesterséges szétválasztása ugyanolyan – elnézést – valóban sztálinista felfogás, mint az, hogy szeretem a feldolgozóipart, de nem szeretem a szolgáltatásokat. Csakhogy ezek a területek már régóta szervesen összefonódtak. Integráció nélkül egyik terület sem működhet. A kormány az innovációt is szívesen vezényelné központilag, mert szerinte úgy hatékonyabb. Ez lenne a jó megoldás a kutatói szabadság helyett? Rendkívüli szűklátókörűségre vall, ha valaki az innovációt úgy fogja fel, hogy javítom a fékberendezések hatékonyságát. Az innováció nem technológiai, de még csak nem is gazdasági, hanem alapvető társadalmi folyamat. A skandináv országokban már évekkel ezelőtt, amikor a 21. század versenyképességi tényezőit kellett meghatározni, akkor a korrupciómentes, minden szinten hatékony közigazgatás, a szociális kohézió egy bizonyos szintje és a humántőkébe, vagyis az oktatásba, kutatásba és egészségügybe való beruházás mellett nagybetűkkel hívták fel a figyelmet a társadalmi innováció alapvető fontosságára. Valóban, a 21. században csak az innovatív társadalmak lehetnek sikeresek. Az innovatív társadalom nyitott és nem zárt, befogadó és nem diszkriminatív, szolidáris és nem gyűlölködő, problémamegoldó, alkalmazkodóképes, jövőorientált és nem a múltba révedő. Végül, de nem utolsó sorban a társadalmi kohéziót is megvalósító, nem pedig arra törekszik, hogy szembe fordítsa, differenciálja, majd szétszakítsa a különböző társadalmi csoportokat.  Mi lehet az oka az MTA elleni támadásoknak? Az unióban létezik egy olyan tervezet, amely szerint 2021-től, a következő 7 éves pénzügyi ciklusban sok egyéb területtel ellentétben, ahol valószínűleg csökkennek a források, a kutatás-fejlesztésre a jelenlegi háromszorosát szánja Brüsszel. Magyarország különösen kényes helyzetbe kerülhet, mert addigra kimerülnek a jelenlegi források, és jelentősen változnak a jövőbeli forrásokhoz való hozzájutás feltételei, nem is beszélve arról, ha a pénzhez jutást a jogállamiság állapotához kötik. Vagyis alaposan megcsappanhat a rezsim potya pénze. A források apadását a K+F támogatásokkal lehet majd kompenzálni, és akkor jól jön majd a kormánynak, ha ő teheti rá a kezét ezekre az összegekre és nem az MTA, illetve a magyar tudományos élet. Majd központilag eldöntik, kik pályázhatnak az uniós pénzekre. Nemcsak a kutatóintézeteitől, de a pénzének nagyobb részétől is megfosztotta az Akadémiát a kormányfő megbízottja. Mi lesz az Akadémiával intézetek és pénz nélkül? A Magyar Tudományos Akadémiát Széchenyi István alapította 1825-ben. Sajnos nem vagyok meggyőződve arról, hogy méltóan meg tudjuk ünnepelni az MTA születésének 200-ik évfordulóját. Az intézményt az Antall kormány idején is támadták azzal, hogy „sztálinista szervezet”. Kosáry Domokos, az Akadémia akkori elnöke, egyébként Antall József támogatásával, közölte, hogy az MTA-t nem Sztálin elvtárs, hanem gróf Széchenyi István alapította és ez ő öröksége és szellemiségének hordozója. Jó lenne, ha ezt ma is tudomásul vennék azok, akik döntenek a sorsáról. Meg kell mondanom, a ’70-es évek második felétől sokkal nagyobb függetlenséget élvezett az Akadémia, mint az elmúlt években. Az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében – kormányzati felkérésre – folyamatosan végeztünk kutatásokat arról, hogy belépjen-e Magyarország a Nemzetközi Valutaalapba, csatlakozzon-e a Világbankhoz, milyen feltételek mellett milyen előnyökre, esetleges szovjet megtorlásokra számíthatunk. Vagy hogyan alakítsuk kapcsolatainkat a nyugat-európai integrációval, illetve a KGST-vel. Éles viták is voltak az MSZMP illetékes vezetőivel. Sokszor nem értettek egyet következtetéseinkkel és ajánlásainkkal, vagy közölték, hogy javaslataink politikailag nem aktuálisak, a megvalósítással kapcsolatos politikai felelősség nem vállalható. A végszó azonban mindig az volt, hogy folytassuk a munkát, amihez folyamatos újabb megrendelések járultak. Senkinek eszébe sem jutott, hogy ha elemzésünk nem felelt meg az aktuális politikai széljárásnak, akkor bezárják a kutatóintézetet.  Milyen következményei lehetnek a kormányzat alá rendelésnek? Egyebek mellett széthullhat az évtizedek alatt kialakult nemzetközi kapcsolati háló, ami különösen ma, az internet, az informatika világában minden korábbinál fontosabb, és az ország még meglévő nemzetközi bizalmi tőkéjének nem elhanyagolható hányada. A társadalomtudományokról pedig elmondható, hogy azok mindig politikaérzékenyek. Már a témaválasztással is, hiszen ha nemzetközi pénzügyekkel akarok foglalkozni, az szakmapolitikai környezet nélkül nem működhet. Ha tanulmányokat készítek a kutatás-fejlesztés hatásáról vagy arról, hogyan erősíthető egy ország nemzetközi versenyképessége, ezek nagyon is szakpolitikai kérdések. Eközben azt hallani, hogy a tudomány ne foglalkozzon a politikával. Én ezt megfordítom: a politika ne foglalkozzon a tudománnyal. A társadalomtudományok függetlensége egyes kormányokat zavar, hiszen minden kormánnyal szemben megjelennek kritikus nézetek, már csak azért is mert alaposan és mélyen elemzik a folyamatokat, látják a lehetséges következményeket és felelősséget éreznek a jövő iránt is. Amíg a kormányzat a pillanatnyi hatalom megőrzésében érdekelt, addig a hosszabb távú gazdasági-társadalmi elemzések a jövőbeli problémákra, feszültségekre, kihívásokra és ezek kezelésének szükségességére hívják fel a figyelmet. Normális kormányok megszívlelik ezeket az eredményeket, mert ezek segítségével elkerülhetők a rövid távú politika csapdái, és csökkenthetők a jövőbeli társadalmi-gazdasági költségek. Nálunk ma a „politikai törzsi ösztön” azt sugallja, hogy ezeket a – „külföldi összeesküvők által támogatott” - intézeteket meg kell szüntetni. Oroszországban már felszámolták a tudományos akadémia intézeteit, és éppen most folyik hasonló intézkedéssorozat a „baráti” Türkmenisztánban. Miközben az MTA-tól elvonandó 28 milliárd forint, ami a kutatóhálózat puszta fenntartásának nélkülözhetetlen eleme, nem egészen két futballstadion építési költsége, a fenntartási milliárdok nélkül. Eldöntendő: a futball vagy a tudomány fontosabb-e egy versenyképes és sikeres Magyarország számára a következő évtizedekben?  Merre halad a világ és merre haladunk mi? A társadalomtudományi kutatások jelentősége világméretekben felértékelődött a kommunikációs forradalom, a globalizáció, a felgyorsult világ, a rendkívüli kihívások miatt. Magyarországon ez a diszciplina tűnik ma a kormány szemében a legfőbb ellenségnek. Az Akadémia felszámolásának szándéka csak egy lépés, de ebbe a sorba tartoznak a gyakran minősíthetetlen minőségű általános iskolai állami tankönyvek, középfokú oktatás lezüllesztése és a tankötelesség 16 évre csökkentése, az egyetemi felvétel nyelvvizsgához kötésével széles rétegek gyermekeinek kizárása a felsőoktatásból. Vagyis felgyorsulva halad az ország az elbutított társadalom felé. Az ilyen társadalom nemcsak a 21. század kihívásaira nem tud megfelelően válaszolni, hanem saját jövőjét is aláássa. A sikeres és fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen felzárkózás esélyét pedig napról-napra csökkenti. 

Névjegy

A 75. életévét nemrég betöltött Inotai András 1967 óta foglalkozik közgazdasági kérdésekkel, elsősorban annak globális összefüggéseivel. Kezdetektől az MTA Világgazdasági Kutató Intézet munkatársa, a ma MTA KRTK Világgazdasági Intézet néven ismert intézményt 1991-től, a közgazdaságtudományok doktora cím elnyerésének évétől kezdve húsz éven át vezette. Leköszönése, 2012 óta professor emeritus az intézetben. A hat nyelven beszélő szakember kutatásai, témái - mint a globalizáció gazdasági kihívása, Kína gazdasága, a globális pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság és következményei, az európai integráció helyzete, valamint Kelet-Közép-Európa gazdasági átalakulása - révén több intézet és intézmény nemzetközi tanácsadó testületének, kuratóriumának, illetve szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.

Szerző

319,88 forinton az euró

Publikálás dátuma
2019.02.12. 07:03
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Az euróval szemben gyengült, a dollárral és a svájci frankkal szemben kissé erősödött a forint kedden kora reggel.
Az euró árfolyama a hétfő esti 319,98 forintról 319,88 forintra gyengült reggel háromnegyed hétre. A dollárt a hétfő esti 283,95 forint után 283,59 forinton, a frankot pedig 282,58 forintot követően 282,26 forinton jegyezték kedden kora reggel. Az euró árfolyama nem változott érdemben a dollárral szemben, hétfő este 1,1269 dolláron, kedden kora reggel 1,1279 dolláron jegyezték. 
Szerző
Témák
devizaárfolyam

Kőkemény versenyre kényszerülnek a fuvarozók, az állam szépen keres rajtuk

Publikálás dátuma
2019.02.12. 06:45

Fotó: Népszava
Nőnek a költségek, eközben egyre élesebb a verseny a fuvarpiacokon. A költségvetés pedig nagyot kaszál az útdíjakból.
Tárgyalóasztalhoz ülnek ma a szállítmányozási, logisztikai szakmai szervezetek és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) képviselői, hogy egyeztessenek az ágazati szakértők által összeállított Versenyképességi 2.0 csomagról. A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) javaslatai között szerepel egyebek mellett a jogosulatlanul tevékenykedő külföldi fuvarozók kiszűrését végző közúti ellenőri csoport létszámának és forrásainak emelése. A piacvédelem okán kötelezővé tennék az előzetes elektronikus regisztrációt minden külföldi fuvarozó esetében, és ezt az adatbázist elérhetővé tennék a közúti ellenőrök számára is. Emellett felülvizsgálnák a kétoldalú egyezményeket és engedélykontingenseket, továbbá az úgynevezett CEMT-kvótákat, a magyar érdekeknek megfelelő engedélyszámok meghatározásával, növelve ezzel a magyar fuvarozók piachoz jutásának esélyét. A fuvarozók napirendre tűznék az iparűzési adó szabályainak módosítását, az áfa-mértékének csökkentését, a munkáltatói adókedvezmények bevezetését is, és nem utolsó sorban az útdíj rendszerrel kapcsolatban is változtatásokat szeretnének elérni. Ez utóbbit azzal indokolják, hogy bár idén hivatalos bejelentések szerint 5,8 százalékkal emelkedtek az útdíjak, a fuvarozói szakmai szervezetek szerint valójában ez csak a legalacsonyabb kategóriára igaz. A többi tarifacsoportban az emelés mértéke elérheti a 12,5-32,5 százalékot is. De az egyéb költségek növekedése is számottevő: emelkedett a kötelező gépjármű-felelősség biztosítások és a szerviz díja, magasabbak lettek a bérek, nőttek az alkatrészárak, miközben 2019-től a felére csökkent az üzemanyagok árából visszaigényelhető jövedéki adó mértéke. Mindezek miatt becslések szerint akár 20 százalékos díjemelésre kényszerülhetnek a fuvarozók. Ha a vállalkozások ezt nem képesek érvényesíteni az áraikban, közülük jó néhány tönkremehet, és főleg a tavaszi-nyári nagy fuvardömping idején kapacitáshiány is kialakulhat, ami a megbízóknak sem lehet érdeke - vélik szakmai körökben.  A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete, a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete és a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége már a tavaly novemberi bejelentést követően élesen bírálták a kormányzat előzetes társadalmi egyeztetés nélkül bejelentett útdíjemelési szándékát. Az érdekképviseletek hiába javasolták, hogy a belföldi fuvarozásban leginkább érintett járműkategóriáknál ne nőjenek a költségek, vagy kompenzációs eszközökkel ellensúlyozzák azt, illetve kapjanak kellő felkészülési időt a vállalkozások arra, hogy a járműveiket – akár állami támogatással – környezetkímélőbb fuvareszközökre cseréljék. Nem örültek annak sem, hogy a januártól hatályos szabályozás szerint az EURO V és EURO VI kategóriájú (legkorszerűbb) járművek környezetvédelmi kedvezménye a szervezetek javaslatai ellenére 5 százalékkal csökken. Ezekben a kategóriákban az útdíj emelés mértéke 11 forint kilométerenként, amelyet a vállalkozások szintén kénytelenek beépíteni a fuvardíjaikba. A kormány idén 50 milliárd forintos többletbevétellel számol a fuvarozók útdíj befizetéseiből, s ez a növekmény nagyjából megegyezik a teljes autóstársadalomtól várható éves e-matricabevétellel – nyilatkozta a Népszavának Karmos Gábor, az MKFE főtitkára. Ezt a jelentős többletet mintegy 20 ezer hazai fuvarozó 70 ezer járműve után - a tranzitfuvarokkal kiegészülve - fizeti be a költségvetésbe. Az ágazatot is sújtja a munkaerőhiány, annak ellenére, hogy ma már például nemzetközi fuvarral egy gépkocsivezető a napidíjjal, egyéb juttatásokkal havi 400-450 ezer forintot is hazavihet. A gond csak az, hogy egyre kevesebb fiatalt vonz még ez a hazai viszonyok között magas jövedelem. Ráadásul a nyugat-európai cégek még mindig a magyarországi bérek 2-2,5-szeresét kínálják, és ez akkor is csábító, ha a megélhetési költségek is magasabbak, mint itthon. Márpedig egyes becslések alapján már ma is 5000-6000 kamion-, illetve teherautósofőr hiányzik, ráadásul a következő években több ezren mehetnek nyugdíjba, az időközben egészségügyi okokból távozókról nem is beszélve. Az ötvenes éveikre a legtöbb gépkocsivezető gyomor-, vagy gerincbántalmakkal és egyéb egészségügyi gondokkal küszködik. A kormány ugyan 2015. nyarán 6 milliárd forintos támogatással 6 ezer hivatásos gépkocsivezető képzését tervezte, az átlagosan félmilliós képzési költségek átvállalásával, de ágazati szereplők szerint még a létszám fele sem szerzett speciális vezetői engedélyt. Sokan közülük - hiába volt szerződést egy hazai fuvarozó céggel -, ahogy kezükben volt a megfelelő képzettséget tanúsító dokumentum, már tovább is álltak valamelyik nyugat-európai céghez. Egy lapunknak nyilatkozó „régi motoros” szerint, viszonylag kevés fiatal végezte el a tanfolyamot, inkább a pályamódosító 40-esek voltak többségben.                           

Újraindul az ingyen-sofőrképzés

A kormány idén szeptembertől újraindítja a támogatott kamionsofőrképző-tanfolyamokat, 4 milliárd forintos forrásból képeznének ki legalább 4 ezer gépkocsivezetőt. Az MKFE a mostani programmal kapcsolatban azt javasolja, hogy csak az vehessen részt a képzésben, aki kötelezettséget vállal arra, hogy legalább 2 évig magyarországi cégnél dolgozik gépkocsivezetőként – tette hozzá Karmos Gábor. Ellenkező esetben vissza kellene fizetnie a képzés összegét. Az előző programban ilyen kikötés nem volt. A másik hiányossága az volt, hogy a munkanélkülieket célozta meg, s ezt a szakmai szervezet akkor sem tartotta jó ötletnek. Az új programban már nem szerepel ez a kivételezés.                                                        

Szerző
Témák
fuvarozás