Előttem fekete-fehér fénykép a múlt század közepéről. A helyszín az Egyesült Államok, Las Vegas. Rövidnadrágos turisták hevernek strandszékekben elterpeszkedve, és a magasba bámulnak. Szemük előtt elsötétített üveg, mint napfogyatkozáskor. De amit szájtátva lesnek, az valami más. Atomvillanás.
Az atombomba divat volt az 1950-es évek elejének Amerikájában. A háború győztes csodafegyvere, jelképe a tudományos, technológiai, gazdasági, katonai fölénynek, a világhatalomnak. Az egykor szupertitkos Manhattan-projekt Hirosima és Nagaszaki után nemzeti büszkeség tárgya lett. A Pentagon igyekezett is népszerűsíteni a tömegpusztító fegyvert. Azzal érveltek, hogy bevetése sok amerikai katona életét kímélheti meg, ezért – nem vicc – „humánus fegyvernek nevezhető”. Javában zajlott a koreai háború, szemlátomást felkészítették a közvéleményt arra az esetre, ha Truman elnök úgy dönt, hogy újabb atombombát dobnak le a Távol-Keleten. A hírhedt McCarthy szenátor hívei bármi áron meg akarták állítani a kommunista terjeszkedést.
A nevadai sivatagban 1951-ben kezdték a kísérleti robbantásokat, a következő év tavaszán pedig engedélyezték, hogy a televízió közvetítse a jubileumi, 25. tesztet. Nagy volt a felhajtás, a Life magazin nukleáris nyílt napnak nevezte az akciót. Sajnos a nagyérdemű nem szórakozott zavartalanul, mert a kamerákat elvakította a robbanás hatalmas fényereje, a képernyők percekre elsötétültek, de így is 35 millióan ültek a tévé előtt. Alighanem ekkor pattant ki a vegasi üzletemberek fejéből az ötlet: aki nagyon akarja, hadd lássa közelről, hogyan robban a humánusnak nevezhető fegyver.
Az épülőfélben lévő kaszinóváros jó száz kilométerre feküdt az atomtesztek helyszínétől, ideális nézőtérnek ígérkezett. Hamarosan hirdetések lepték el az újságokat. Jöjjön Vegasba, rulettezzen egész éjszaka, azután a szálloda tetőteraszáról „két napkeltében” gyönyörködhet. A kísérleteket ugyanis kora hajnalra időzítették, a sötét égbolton jobban érvényesült a villanás, látványosabb a gombafelhő. A bámészkodókat lenyűgözte a látvány, miközben talpuk alatt megremegett a talaj.
Az idegenforgalmi attrakció sikere felülmúlt minden várakozást. Csakhamar megnyílt az Atomic View Motel, a bárokban atomkoktélt szolgáltak fel (vodka, brandy, pezsgő meg egy fröccsentésnyi sherry), a fodrászok atomfrizurát vágtak, egy sztriptíztáncosnő pedig Atomrobbanás művésznéven vetkőzött a színpadon. Még szépségversenyt is rendeztek, a győztes Miss Atom Bomb stilizált gombafelhő formájú lenge ruhácskában pózolt, fokozva a közönség ámulatát. A vendéglátóipar nagyot kaszált: volt olyan hónap, amikor négy kísérletet is végrehajtottak Nevadában.
Megesett olykor, hogy a robbantások után radioaktív porfelhő szitált a városban. Ilyenkor fehér védőruhás laboránsok mérték a sugárzást az utcákon Geiger–Müller számlálóval. A vállalkozó szellemű vendégek sorba álltak, hogy őket is mérjék meg – mert ez kihagyhatatlan poénnak tűnt. Figyelmeztetést még ekkor sem adtak ki a hatóságok. Nyilván nem akarták elrontani a mulatságot.