Az innovációs minisztérium számára készült szakképzési stratégia első fejezetében a főbb célokat, víziókat fogalmazza meg. „Magyarország 2030-ra Európa első 5 olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni”. Az Orbán Viktor kormányfőtől vett idea eléréséhez elengedhetetlen a jól képzett munkaerő, hiszen a jövőben „az alacsony képzettséggel is betölthető, betanított, operátori munkahelyek száma” várhatóan nagymértékben csökkenni fog. A második fejezet a beismerésé: az eddigi szakképzési politika totális kudarc. A középfokú oktatásban a szakközépiskolák és szakgimnáziumok népszerűsége csökken. A fordulat a 2015-2016-os tanévben következett be, amikor a gimnáziumi tanulók aránya meghaladta a szakgimnáziumi diákokét. A trend nem állt meg: a 2017-2018-as tanévben a szakközépiskolában tanuló 74 ezer és a szakgimnáziumban tanuló 162 ezer diák mellett a fiatalok 43,1 „Ha nem történik beavatkozás, akkor 3 év múlva 53 százalék fölött lesz a gimnázium, 33 százalék körül a szakgimnázium és 13 százalék alatt a szakközépiskola beiskolázási aránya” – olvasható a dokumentumban.
A szakképzés népszerűtlenségéért a pedagógusokat és a szülőket is felelőssé teszik. Mint írták, sok általános iskolában a gimnáziumi továbbtanulás a sikerkritérium a tanárok és a szülők számára, az általános iskolák oldaláról „nem kielégítő az orientáció”, nem támogatja a szakképzésbe lépést a gyerekek számára. Úgy vélik, a gimnáziumi keretszámok is túl magasak, és „felszívják” azokat a fiatalokat, akiknek – legalábbis a program kidolgozói szerint – a szakmai jövőképébe jobban illeszkedne a szakgimnázium.
Megújítanák az állami szakképző intézményeket, erre szolgál a 10 éves időszakra kidolgozott „21. századi szakképző iskola” fejlesztési program, melynek költségigénye 50 milliárd forint évente. Orientációs évfolyamokat indítanának azok számára, akik az általános iskolából kompetenciahiányokkal, bizonytalan szakmaválasztással lépnének be a szakképzésbe. Azoknak, akik nem tudták elvégezni az általános iskolát, műhelyiskolákat indítanának. Szakképzési roma szakkollégiumokat is létrehoznának.
Megújítanák az ösztöndíjrendszert annak érdekében, hogy a diákok „a gazdaság szempontjából fontos” szakmákat válasszák és bent maradjanak a rendszerben. A szakgimnáziumokat technikummá neveznék át, a technikusi képzés 5 éves lesz. Csökkentenék a terheket: a 12. év végén a 4 kötelező közismereti tárgyból tesznek érettségit a diákok, nem kell 5. választható tantárgyból levizsgázniuk. Az 13. év végén tett szakmai vizsga lesz egyben az ötödik érettségi tárgy.
Mivel az szakképzésben dolgozók oktatók jövedelme átlagosan 30 százalékkal marad el a piaci bérektől, speciális életpályamodellt javasol a stratégia. Megújítanák a pedagógus-továbbképzést, a mérnöktanár és szakoktató képzést. Minden szakmai képzésbe beépítenék a digitális tartalmakat. A Z-generációt megszólítani képes, intenzív marketingkommunikációs kampányokat is indítanának.
Létrehoznának egy „munkaerő-piaci előrejelző rendszert” annak érdekében, hogy a gazdaság igényeihez alakíthassák a képzési szerkezetet. Növelnék a duális képzésben tanuló diákok arányát a nagyvállalatok szerepvállalásának erősítésével, korszerűsítenék a tanműhelyeket. A program illeszkedik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikai stratégiájához, valamint a Magyar Nemzeti Bank „180 pont a magyar gazdaság fenntartható felzárkóztatásáért” koncepciójához.
Drámai számok
Az elmúlt 3 évben mintegy 10 ezerrel csökkent a tanulólétszám az állami szakképző intézményekben.
Az általános iskolások mintegy 30 százaléka súlyos kompetenciahiányok miatt nem képes versenyképes tudást szerezni.
A szakmai képzés során a fiatalok 12 százaléka lemorzsolódik.
46 százalék azoknak az aránya, akik leérettségiznek ugyan, de szakmai képzés nélkül hagyják el a szakgimnáziumot.
