Orbán Viktor évértékelő beszéde a pártállami időket idézte, hangulatában és erkölcsi intelmeiben is. Egy őszinte és igaz mondattal mindenképpen illette a kormánytöbbséget: „… ha érdemtelenül is, de rajtunk van a Gondviselés áldása.”
Ami a szemfényvesztés 7 pontját illeti: túl azon, hogy a pontok mindegyike elismeri, az Orbán-kormány eleddig képtelen volt megoldani a gyászos demográfiai helyzetet (melynek része, hogy már minden hatodik magyar baba külföldön látja meg a napvilágot), a nőket szinte kizárólag egy szerepben tudja elfogadni - ez az anya szerepe. Nem törődik azzal, hogy már egy gyermek vállalása is súlyos munkahelyi hátrányos megkülönböztetést von maga után. Nem beszél arról, hogy a négy gyermeket vállaló nők SZJA-mentessége valójában „nesze semmi, fogd meg jól”, hiszen három gyermek után már a jelenlegi szabályozás is lehetővé teszi a 140 ezer forintos családi adókedvezményt, és a háromgyermekes édesanyák nagyjából fele amúgy sem tér vissza a bérmunkapiacra. Az pedig felettébb ritka, hogy egy négygyermekes anya megkeresse a teljes lehívhatóságot jelentő 1 millió forint bruttót. Annak volna értelme, ha az egész család részesülne adókedvezményben, de az a jelek szerint nem fér bele a Fidesz családképébe, hogy az apa is része a gyermekvállalásnak. A nagyszülői GYED bevezetésének ismertetéséből kimaradt, hogy csak a még dolgozó nagyszülők vehetik igénybe, és arról sem szól a fáma, hogy az otthonteremtési támogatások a kétgyermekes családok esetén 45 százaléknyi, míg a háromgyermekeseknél 42 százaléknyi hitelt jelentenek.
A miniszterelnök büszkén sorolta a makromutatókat: egy évtized alatt 55 százalékról 70 százalékra emelkedett a foglalkoztatottság, ez pedig azt jelenti, hogy közel ötmillióan dolgoznak az országban. Nem említette, hogy ebből durván 200 ezren közmunkások a mai napig, és azt sem, hogy a dolgozói szegénység mértéke – 2010 és 2017 között 4,9 százalékos növekedést produkálva – 10,3 százalékos. Vagyis több mint 440 ezer magyar nélkülöz, annak ellenére, hogy rendszeresen dolgozik. A mélyszegénységet úgy sikerült 10 százalékra csökkenteni, hogy a statisztikai kritériumok új meghatározása miatt a közfoglalkoztatottak már kiesnek ebből a társadalmi csoportból.
Az olajos kezű, kantáros nadrágos munkásokról és teljes foglalkoztatottságról papoló miniszterelnök minden bizonnyal kézzel írott szöveget kaphatott, hiszen a tíz év alatt 85 százalékról 11 százalékra csökkentett államadósság jó lesz 71-nek is (de van, hogy az ember 1-esnek olvassa a 7-est, majd biztos kiigazítják). Ezzel egyébként 11 százalékponttal haladjuk meg az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti feltételt.
A majdnem öt százalékos gazdasági növekedésről beszélő kormányfő által emlegetett adat ugyan csak 0,4 százalékponttal haladja meg a valós értéket, de így kis híján 10 százalékot hazudott rá a valóságra. A tényleges, 4,6 százalékos gazdasági növekedés képét rontja, hogy a két egymást követő választási költségvetés és a CSOK erősen túlfűtötte az ingatlanpiacot, aminek a következményei egyelőre nem borultak rá a gazdaságra és a társadalomra. Fontos megjegyezni, hogy az európai uniós fejlesztési pénzek a bruttó hazai termék 3,5 százalékát, vagyis a növekedés több mint háromnegyedét tették ki.
Az is kérdéses, hogy 2019-ben a kormányfő miért beszél arról, hogy a most születő gyermekeknek jó esélyük van megérni a XXII. századot, amikor a magyar nők várható élettartama 79 év, a férfiaké pedig nem éri el a 73-at. Európában listavezetők lettünk ugyanakkor a krónikus betegségekben életüket vesztők számát tekintve, és az is magyarázatra szorul, hogy ha „már az egészségügyben is mocorog valami”, és – felteszem – a miniszterelnök nem a leszakadó plafonra gondol, miért halnak meg kórházi fertőzésben adott idő alatt többen, mint közúti balesetben.
Orbán Viktor a csecsemőhalandóság csökkentését is megemlítette mint sikert, ugyanakkor arról nem beszélt, hogy az anyai halandóság az ő kormányzásának egésze alatt nőtt Magyarországon, amivel egyedül vagyunk a térségben. A császármetszések és az anyai halálozás terén az EU-s átlag dupláját hozza hazánk, az európai listák élén végzünk a koraszülések arányával, de ennek hátterét még kutatni sem kezdték, mert nincs rá pénz. A Honvéd kórház koraszülött osztálya épp a minap kényszerült bezárni, a korai fejlesztés legtöbbször a szülők tájékozottságán, iskolázottságán és legfőképp pénztárcáján múlik.
Így teljes hát a kép: Orbán Viktor számára ez az ország nem egyéb, mint egy nyugdíjrendszer-problémákkal küzdő embergyár, ahol nem a minőség, hanem a mennyiség számít, no meg a nemzeti trikolór. Sehol egy megállapítás az esélyegyenlőségről, az egyenlő méltóságról vagy a jogaikban egyenlő polgárokról és a nyugati szövetségi rendszer erősítésének támogatásáról. De miért is lenne? Csak a folytonosan sárba taposott alattvalókkal lehet a bolondját járatni tizedik éve, öntudatos polgárokkal aligha. És mégiscsak volt mondat, amelyben összefoglalta az egész ars poeticáját és kormányzásának kulturális színvonalát: „Nix ugribugri”.