Tavaly november óta téma, hogy a szintén vidis Vinícius Paulo és Gulácsi Péter lipcsei csapattársa, Willi Orbán után a védelemben és szélsőként is bevethető francia-guadeloupei származású, magyarországi pályafutását 2013 októberében az Újpest színeiben kezdő Loic Nego lehet a magyar válogatott következő honosított játékosa. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) ezt az értesülést azóta többször is cáfolta, Loic Negoból viszont február 14-én Nego Loic lett. Miután csütörtök reggel esküt tett a székesfehérvári Polgármesteri Hivatalban, Nego elmondta, nem rajta múlik, hogy szerepelhet-e a magyar válogatottban, bár úgy tudja (helyesen – a szerk.), hogy a jelenlegi szabályok ezt nem engedélyezik. „Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő” – tette hozzá sejtelmesen.
„Sajnos a szabályzat ebben az esetben egyértelmű” – válaszolta lapunk kérdésére a nemzeti csapat sajtófőnöke, akinél arról érdeklődtünk: egyedi elbírálásban bízva megpróbál-e a nemzetközi szövetséghez, a FIFA-hoz fordulni az MLSZ. De mit is mond a szabály, amely miatt Nego szereplése nem lehetséges?
A franciákkal 2010-ben U19-es Európa-bajnoki címet nyerő Nego nem rendelkezik magyar felmenőkkel, ám ennél is fontosabb, hogy még nem volt magyar állampolgár akkor, amikor Franciaország utánpótláscsapatának színeiben már bemutatkozott a FIFA égisze alatt rendezett utánpótlásmeccsen. A játékos elvben kérvényezhetné, hogy felnőttként egy másik szövetség színeiben is játszhasson, ám mivel egyik fenti kritériumnak sem felel meg, valószínűleg az elutasítás sorsára jutna.
Pedig nem Nego lenne az első olyan külföldi országban született labdarúgó, aki magára öltheti a magyar címeres mezt. Állampolgársági eskütétel után debütált a nemzeti tizenegyben korábban a felvidéki gyökerekkel rendelkező Priskin Tamás, a zentai születésű Nikolics Nemanja és a szintén vajdasági Kerekes Zsombor, a marosvásárhelyi származású Csizmadia Csaba, az ungvári születésű Koman Vladimir és Sándor György is. Az 1920. június 4-én meghúzott határok túloldalán született sportolókkal szemben „klasszikus” honosított játékosnak tekinthetők azok, akik úgy érkeztek meg Magyarországra, hogy még magyarul sem tudtak: Miriuta László, Leandro de Almeida, Bosnjak Predrag, Vinícius és Willi Orbán is ilyen volt. A felsorolt futballisták helyzete annyiban eltért Negóétól, hogy ők nem képviseltek más országot utánpótlásszinten, azaz az állampolgárság megszerzése után semmi akadály nem volt annak, hogy meghívják őket a magyar válogatottba.
