Irán ellen szövetkeztek

Publikálás dátuma
2019.02.15. 12:10
Pompeo és Netanjahu összesúgott, ezzel is jelezve, hogy országaik szoros szövetségesek maradtak
Fotó: JANEK SKARZYNSKI / AFP
Több nagy név is hiányozott a Közel-Keletről szóló - az Egyesült Államok által szervezett - varsói konferenciáról, de a célt így is elérték.
Némileg meglepő helyszínen és időben trombitált össze az Egyesült Államok magas szintű konferenciát a Közel-Keletről: Varsóban, szerdától kezdődően. Meglepő, hiszen Lengyelország nem éppen arról híres, hogy túl aktív lenne a Közel-Keleten – bár például az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíciónak tagja –, és ma egy másik nagyszabású biztonságpolitikai fórum is kezdődik Münchenben. Rossz nyelvek szerint végül azért esett a választás a lengyel fővárosra, mert más nem igazán akart otthont adni az eseménynek, az állandó amerikai katonai bázisért lobbizó Varsónak viszont megérte a vendéglátás egy piros pontért Washingtonnál. A hagyományteremtőnek szánt konferencia ezek után kicsit felemásan is startolt el. Az amerikaiak eredetileg még úgy harangozták be, hogy célja az Irán elleni nyomás fokozása lesz, az európaiak tiltakozására azonban a címe később kevésbé harcias lett: „A Közel-Kelet jövőjének békéért és biztonságáért”. A BBC beszámolója szerint a programban már nem is szerepelt konkrétan a perzsa állam, helyette olyan általánosabb pontok találhatók, mint „humanitárius és menekültügyi kihívások”, „XXI. századi fenyegetések, kiberterrorizmus”. Még az utolsó pillanatban sem lehetett tudni azt sem, hogy ki látogat el Varsóba. Mivel a fórumot az Egyesült Államok szervezi, így nem csoda, hogy amerikai részről nagy nevek is felbukkantak: például Mike Pence alelnök, aki Münchenbe is elmegy, az európai körútján hazánkat is útba ejtő Mike Pompeo külügyminiszter, valamint az efféle nyilvános eseményeken ritkán megjelenő Jared Kushner, Donald Trump elnök veje és tanácsadója. Az sem meglepő, hogy Washington egyik legfőbb európai szövetségese, Nagy-Britannia Jeremy Hunt külügyminiszterrel képviseltette magát. És ha az iráni befolyás megfékezéséről van szó, természetesen nem hiányozhatott a vendéglistáról Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő sem. A többi európai állam, valamint ami talán váratlanabb, a szunnita arab országok azonban csak alacsonyabb szinten képviseltették magukat. Az is beszédes, hogy ki maradt távol. Irán szövetségese, Oroszország például nem fogadta el a meghívást, pedig nélküle elég nehezen elképzelhető a béke a térségben. A frissen megalakult, és Teheránnal szintén szoros viszonyt ápoló libanoni kormány külügyminisztere ugyancsak lemondta a részvételt. Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője sem volt kíváncsi az Irán-ellenes fórumra. Szintén távol maradtak a palesztinok, akik általában minden amerikai szervezésű eseményt bojkottálnak, mióta tavaly az Egyesült Államok Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként. Bár a palesztin kérdés tárgyalása nélkül ritkán rendeznek Közel-Keletről szóló konferenciát, a katari al-Dzsazíra értesülései szerint érdekes módon Varsóban hivatalosan ez sem került terítékre. Azt lehet tudni, hogy az Európai Unió mind a 28 tagállama megjelent, Magyarország képviseletében Szijjártó Péter külügyminiszter volt ott.  Azt eddig is lehetett tudni, hogy az Európai Unió mint szervezet és a tagállamok sem teljesen osztják az Egyesült Államok aggályait Iránnal kapcsolatban. Egyértelművé tették, hogy nem értenek egyet Donald Trump tavalyi lépésével, amivel felrúgta a 2015-ös úgynevezett atomalkut, amely az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe feloldotta a perzsa állam elleni szankciókat. Az iráni-európai viszonyon ugyan sokat rontott, miután nemrég felmerült a gyanú, a perzsa titkosszolgálat Európába menekült iráni ellenzékieket gyilkoltathatott meg, és terrortámadásokra készült, ám ez egy geopolitikai jelentőségű megállapodás kidobására azért nem volt elég. Ha az Egyesült Államoknak nem is sikerült Varsóban egyfajta Irán-ellenes szövetséget összekovácsolnia, azért a fórum így sem volt teljesen haszontalan. Egyrészt a felszínen tartotta a retorikát, amely szerint a térség békéjét leginkább a perzsa állam veszélyezteti, másrészt olyan ritka alkalmat teremtett, mikor Izrael és az arab államok képviselői szabadon és nyíltan ülhettek egy asztalhoz a közös ellenséggel szemben. Ezt még az amerikai külügyminiszter is elégedetten nyugtázta. Pompeo szerinte ez annak jele, hogy a térségbeli együttműködést és békét akarják elősegíteni. Az izraeli kormányfő egyenesen történelmi fordulópontnak nevezte a szerdai díszvacsorát, mert egyetértettek a vezető arab országok külügyminisztereivel abban, hogy a közel-keleti békét és biztonságot leginkább Irán és az iráni rezsim fenyegeti. Netanjahu azt mondta, partnereitől "olyan szolidaritást és egységet tapasztalt, mint eddigi életében még soha". 

Terrortámadás a "varsói cirkusz" napján

Azzal egy időben, hogy szerdán Varsóban kezdetét vette az Irán-ellenes konferencia, a perzsa államban egy terrortámadásban a Forradalmi Gárda legkevesebb 27 katonája veszítette életét és 20-an megsebesültek. A híradások szerint egy öngyilkos merénylő robbanóanyaggal megtöltött busszal hajtott neki a katonákat szállító busznak a pakisztáni határ közelében. A merényletért egy al-Kaidához köthető szunnita terrorszervezet vállalta a felelősséget. A támadás után Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszter azt írta, aligha véletlen, hogy azon a napon követnek el merényletet, mikor elkezdődött a „varsói cirkusz”. Ugyanakkor Iránban az utóbbi években megszaporodtak a hasonló akciók: tavaly szeptemberben 25 életet követelt egy katonai parádén elkövetett támadás, előzőleg a parlamentnél és Khamenei-mauzóleumnál 18 emberrel végeztek szélsőségesek. Teherán a merényletekért már akkor is az Egyesült Államokat és „bábjait” tette felelőssé.

Szerző

Leopárd támadt a gyerekekre egy csádi iskolában

Publikálás dátuma
2019.02.15. 11:00

Fotó: AFP/Londolozi Images/Mint Images
A lakosok szerint az állat a hadsereg egyik tisztjének a „házi kedvence” volt.
Leopárd szabadult be egy iskolába Csádban, az állat négy gyereket és egy tanárt is megsebesített – írta a Guardian online kiadása pénteken. A ragadozó a hadsereg egy ezredesének házába ment be reggel 7 óra körül egy Moussa ISsa nevű szomszéd szerint. Egy másik közelben lakó látta, hogy ezután a leopárd az iskolába jutott be, ahol öt embert megsebesített. Fegyveresek akkor lőtték ki, amikor egy katonai létesítmény közelébe került – tette hozzá Issa. A leopárd a hadsereg egy tisztjének „házi kedvence” volt – mondták el N'Djamena, a főváros Amsinene kerületének lakosai. A leopárdot (Panthera pardus) a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listája a sebezhető fajok között tartja nyilván. A Panthera állatvédő csoport szerint Afrikában 40 százalékkal csökkent a számuk az elmúlt években, pontos számuk nem ismert.
Szerző
Témák
Csád iskola

Mind veszélyesebb hely a világ

Publikálás dátuma
2019.02.15. 11:00
Trump és Putyin kapcsolatát gyakran nehéz meghatározni, és ez kihat az egész világra
Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP
A Szovjetunió összeomlása óta nem volt ilyen ingatag a globális biztonsági helyzet – olvasható a müncheni konferencia előtt kiadott jelentésben.
A bajor fővárosban az idén immár 55. alkalommal megrendezett biztonságpolitikai fórum résztvevői – gyakorló politikusok és közhivatali felelősséget nem viselő szaktekintélyek vegyesen – olyan helyzetképet elemeznek ezen a hétvégén, amely rosszabb, mint egy jól azonosítható korszakhatár átmeneti periódusának múló zavarossága. Azt látni lehet, hogy mi ér véget, de azt nem, hogy mi kezdődik. Három évtizede a szovjet birodalom összeomlása, a kétpólusú világ megszűnte egyértelműen azt jelentette, hogy a lezárult hidegháborúnak volt egyértelmű vesztese – Moszkva –, valamint egyértelmű győztese – Washington. Kissé, de nem sokkal árnyaltabban: a liberális szabadpiaci demokráciák legyőzték a kommunizmust. A kettőből egy pólus maradt talpon, a Nyugat, amelynek vezető hatalma az Egyesült Államok volt. Tudni lehetett, hogy az amerikai hegemónia korszaka következik.  Most csak annyi biztos, hogy régi és új típusú kihívások özöne éri a hidegháború győztesét, a liberális szabadpiaci demokrácia világát, és egyáltalán nem biztos, hogy ezek a demokráciák képesek lesznek megőrizni – ha nem is maradéktalanul, de legalább lényegében – azokat az értékeket, amelyek minden korábbi történelmi korszaknál vonzóbbá tették az életet hosszú évtizedeken át a Föld nem elhanyagolható részén. Ha „liberális világrendnek” lehet nevezni azt, ami eddig volt, akkor az széthullóban van, de még nem látni, mi következik utána. Oroszország szavakban immár nem kommunista, hanem leginkább ortodox keresztény, de újra a régi lendülettel próbál terjeszkedni és fegyverkezni. Közben rohamosan megerősödött Kína, amely továbbra is a kommunista igét hirdeti ugyan, de közben a kínai hatalmi elit a legkíméletlenebb kapitalista módszerekkel nyomul az üzleti világban – és most már fegyverekre is egyre több pénzt szán.  Sőt, már az is relativizálódott bizonyos mértékig, hogy mi számít fegyvernek. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a kínaiak egyes kulcsfontosságú területeken immár nem „koppintanak”, hanem élenjárók – elsősorban a mesterséges intelligencia kutatásában -, valamint hogy az Egyesült Államok egyenesen a Fehér Házból érzi szükségét hadat üzenni a Huawei kínai mobiltelefonnak, amelyről azt sejti, a vélhetőleg beépített kémprogramja révén szerte a világban a legveszélyesebb hírszerzési eszköznek számít, akkor felsejlenek annak a homályos körvonalai, hogy a következő időkben a kínaiak az eddiginél sokkal dominánsabb szerepet fognak játszani a világban.  Ez azonban nem pusztán geopolitikai átrendeződés, nem csupán egy új főszereplő színre lépése, hanem egyben átalakítja az emberiség világképét is. Az ember kitalálta a liberalizmust, és amit az egyéni szabadságeszméből ki lehetett hozni, azt a jelek szerint kihozta belőle. Most viszont ott dörömböl a kérdés, hogy ez több vagy kevesebb, mint amit az ember a fegyelem törvényéből ki tud hozni. És ezt ráadásul nem is lehet leegyszerűsítve visszavezetni az európai és a távol-keleti ember eltérő kulturális hagyományaira, hiszen a liberális világrendet Európában, sőt, Észak-Amerikában is erőteljesen megkérdőjelezik.  A müncheni biztonságpolitikai fórum résztvevői persze nem filozófusok, tehát ennek és több más dilemmának a „földre lehozott”, konkrét és megfogható megnyilvánulásaival foglalkoznak. Wolfgang Ischinger, a fórum főszervezője az idei tanácskozás három fő témájának a transzatlanti kapcsolatok jövőjét, az Európai Unió önérvényesítésének a kérdését, valamint a nagyhatalmi versengés eszkalálódó veszélyeit nevezte meg.  Az első témakörben a fő kihívást látszólag magának az amerikai elnöknek, Donald Trumpnak a személye jelenti. Ő az, aki rendre „beszól” az európaiaknak, hogy nem áldoznak eleget a közös védelemre, aki látványosan és sértődötten kivonul nemzetközi megállapodásokból arra hivatkozva, hogy azok az alkuk nem szolgálják az amerikai érdekeket, ő az, aki „rontja a hangulatot”, és ő az, aki egyszerre botránkoztatja meg saját környezetét Vlagyimir Putyinnal való meghitt személyes viszonyának árulkodó jeleivel, és ugyanakkor lehordja a németeket, mert az oroszoktól  vásárolnak gázt, amerikai cseppfolyósított energia beszerzése helyett. Trump azonban így is csak a fecsegő felszínt jelenti: a mélyben ott húzódik az a feszültség, ami abból fakad, hogy az Egyesült Államok már régen kilábalt a 2008-ban kezdődött válságból, míg Európa dinamikus fejlődését, globális versenyképességének javítását belső viták, az integrációs és a nemzeti elgondolások összecsapásai akadályozzák. A müncheni fórum szempontjából mindenesetre jó jel, hogy amerikai részről az idén a szokásosnál jóval nagyobb érdeklődést mutatnak a rendezvény iránt. Előzetesen jelezte részvételét Mike Pence alelnök, Patrick Shanahan, a Pentagon ideiglenes vezetője, valamint Nancy Pelosi, a washingtoni képviselőház demokrata párti elnöke is. Európa állapotát illetően Ischinger igyekezett a lehető legderűlátóbb arcát mutatni a konferencia előtti napokban tett nyilatkozataiban. Reménykedett, hogy a májusi európai parlamenti választások nyomán az unió nem gyengül, hanem erősödik, és hogy a britek távozását sem sínyli majd meg a kontinens integrációs szervezete. Az EU megmaradó két legnagyobb országából Angela Merkel német kancellár elmegy Münchenbe, mégpedig abból a – tulajdonképpen elkeserítő - megfontolásból kiindulva, hogy „ma legalább annyira fontos, hogy beszéljünk egymással, mint az a hidegháború idején volt”, Emmanuel Macron francia államfőt viszont otthon tartják országa belső problémái, feszültségei.

Trump átírta az USA megítélését

Míg a világ döntéshozóit és biztonságpolitikai szakembereit kiemelten nyugtalanítja a geopolitikai átrendeződés, addig a Föld lakossága leginkább a mindenki számára érzékelhető globális felmelegedés következményeitől retteg leginkább. A Pew Research Center amerikai független kutatóintézet 26 országra kiterjedő felmérésében a megkérdezettek 67 százaléka a klímaváltozást tartotta a legnagyobb fenyegetésnek. E tekintetben nemcsak az arány a figyelemreméltó, hanem a gyors növekedés is, 2013-hoz viszonyítva ugyanis ez 11 százalékos ugrást jelent. A második helyre befutó Iszlám Állam jelentette terrorfenyegetettség is tekintélyes, 62 százalék, de a terrorcsoporttal szembeni iraki-szíriai katonai győzelem némiképpen enyhítette a nemzetközi  félelmeket. Azokban az országokban viszont, amelyekben az utóbbi években komoly terrortámadások történtek (kivételt csak Olaszország jelent), továbbra is elsődleges veszélynek tartják az iszlamista terrort. Nem véletlen, hogy e tekintetben Franciaország vezet 87 százalékkal, de Indonéziában, Tunéziában, Olaszországban és Oroszországban is ez a vezető aggodalmi ok. A nagyhatalmi fegyverkezési verseny újraindulása, az Észak-Korea atomprogramja kapcsán újból előtérbe kerülő nukleáris fenyegetettség a válaszadók felét aggasztja kiemelten. Ez azt jelzi, hogy Donald Trump amerikai elnök és az utolsó sztálinista diktátor, Észak-Korea kiszámíthatatlan ifjú vezérének találkozója enyhített az atomháborús fenyegetettség érzésén. A globális veszélyek lakossági megítélését nagymértékben befolyásolja ugyan az is, hogy adott országban mely témák szerepelnek napirenden a politikai- és közbeszédben, a médiában, de a „hivatalos” álláspont és az általános megítélés között nagy eltérések is jelentkezhetnek. Az európai médiában és politikai álláspontokban az orosz fenyegetés kiemelten jelenik meg, a lakosság mégis inkább az amerikai befolyásszerzést tartja fenyegetőbbnek. Átlagosan 45 százalék tart az amerikai befolyástól, míg Barack Obama elnöksége idején ez az arány 25 százalék volt. Oroszországot 36, Kínát 35 százalék tartja fenyegetésnek. Abban nincs meglepetés, hogy a Közel-Kelet országaiban ellenségnek és hazájukat fenyegető veszélynek tekintik az Egyesült Államokat, abban viszont annál inkább, hogy ugyanez az álláspont a legtöbb európai országban is. A legszembetűnőbb változás Németországban ment végbe, ahol a viszonyítási pontnak tekintett 2013-hoz mértén 30 százalékkal nőtt az USA-tól való félelem. A németek 49 százaléka Amerikát, 30 százaléka Oroszországot, 33 pedig Kínát nevezte a nagyobb veszélynek. A felmérés egyik kuriózuma, hogy Oroszország lakossága kevésbé tart az amerikai befolyástól (43 százalék), mint számos európai országé. Sokatmondó az is, hogy Washington távol-keleti szövetségeseinél, Dél-Koreában és Japánban is veszélynek tekintik az amerikai befolyást, előbbiben 67, utóbbiban 66 százalék vélekedett így, a szomszédos Kanadában pedig 53 százalék. Oroszországtól elsősorban a balti és kelet-európai országok tartanak és a skandináv térségben is veszélyesebbnek ítélik, mint az USA-t, az amerikai lakosság 50 százaléka is így vélekedik, 48 százalék pedig Kína befolyásától retteg.  GÁL MÁRIA    

A magyarok veszélyrangsora (százalékban)

1. klímaváltozás 66 2. Iszlám Állam 59 3 külső kibertámadás 35 3. Észak-Korea atomprogramja 51 4. globális pénzügyi helyzet 28 5. amerikai befolyást 17 6. orosz befolyás 26 7. kínai 22 

Frissítve: 2019.02.15. 14:55