Olcsón, jót, gyorsan – de azért inkább olcsón repülne a magyar

Publikálás dátuma
2019.02.16 07:30

Fotó: KÁLLAI MÁRTON
Miközben egyre többen vesszük igénybe a fapados légitársaságok szolgáltatásait, mind gyakrabban panaszkodunk rájuk és a repülőterekre. Keressük a 4000 forintos londoni jegyet, miközben határozottan azt mondjuk: nem engedünk a szolgáltatások minőségéből és mennyiségéből - derül ki a Pulzus friss kutatásából.
„De az milyen már, amikor közel tizenöt év bizonyítási lehetőség után egy üzemeltető cég hirtelen rádöbben, hogyan is kell a mellékhelyiséget takarítani, azaz mi is lenne a dolga valójában, majd pedig nagyívű kampánnyal, ötletcunamival kezd házalni? Hogy márpedig mostantól lesz ám itt majd tiszta vécé, s minden. (…) Mert mit kezdjünk azzal, ha egy olyan társaság, olyan menedzsment ígéreteit, színes terveit, hivatkozásait, fogadkozásait olvassuk, amelynek közel tizenöt éve lett volna arra, hogy bizonyítson? Egy olyan üzemeltető, amely másutt furcsa módon tudja, hogy mi a dolga, és azt milyen színvonalon kell(ene) végeznie.” Nem is a fenti idézet tartalma az érdekes, hiszen ezt szinte bárki mondhatná, aki viszonylag gyakran utazik Budapestről repülővel, hanem az, akitől származik. Schneller Domonkos, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára szállt bele teli talppal a Budapest Airport vezetőibe, éppen két nappal azután, hogy a cég bejelentette: 2023 végére átadják az újabb terminálépületet, amire 225 milliárd forintot költenek. Előtte pedig 6 és fél milliárdból további hetven különböző szervezési és technológiai fejlesztést valósítanak meg. A helyettes államtitkár „beszólása” nem az egyetlen volt mostanában. Emlékezzünk csak a fővárosi kormányhivatal vizsgálatára az eltűnt és megdézsmált csomagokkal vagy az akadozó utasfelvétellel kapcsolatban. Legutóbb pedig, épp az elmúlt héten, a sajtó nagy terjedelemben foglalkozott a ferihegyi zajterheléssel és az erről szóló lakossági meghallgatással. Ezen a repülőtér környékén élők panaszolták el (nem először), hogy szinte kibírhatatlan a le- és felszálló gépek zaja. Volt, akinek a háza repedezik a dübörgéstől, másoknak a cserepet „bontják le” az alacsonyan szálló gépek, és volt olyan is, aki a kutyáját sem meri már kiengedni a kertbe, mert az pánikba esik és világgá megy. „Választási év van” – kommentálta az ügyet egy neve elhallgatását kérő repülési szakember. Vagyis, hogy ilyentájt kapóra jön minden, ami eltereli a figyelmet a valódi problémákról. Arról, hogy mit miért nem csinált meg a főváros az elmúlt 10 évben. „A zajterheléshez pél­dául­ a reptérnek nem sok köze van, a felszállási útvonalakat a HungaroControl jelöli ki. Ez olyan, mintha a vonatfütty miatt nem a vasúttársaságot, hanem a pályaudvart tennék felelőssé.” Miközben valójában a repülőgépek egyre kevésbé hangosak. Különösen a fapadosokra igaz ez, amelyek a legtöbbször vadonatúj gépek, a legkorszerűbb hajtóművekkel szerelve.

Tűpontos

„Furcsa érzés Athénban járni a repülőtéren. Vagy Hamburgban. Esetleg Düsseldorfban. Vagy bármely más, olyan repülőtéren, amely üzemeltetésében részt vesz ugyanez a társaság, és mégis van papírtörlő a mosdóban. Sőt, még mosdó is van” – írja Schneller helyettes államtitkár a már idézett levelében. „Amit a helyettes államtitkár írt, az gyakorlatilag szó szerint igaz, tűpontos” – mondja Varga G. Gábor. Az újságíró és az Egek Ura blog szerzője szerint ezek a minőségi problémák egyáltalán nem légből kapottak. „Pedig jelentős részük pusztán jó szándékkal és minimális befektetéssel megoldható lenne. Például, hogy működjenek a vécék. Vagy, hogy ne álljon halomba a csikk a bejáratnál, csak azon múlik, hogy félóránként vagy hatóránként jár arra a takarító. És az sem kerül milliárdokba, hogy a fapados folyosón legyen rámpa a gurulós bőröndöknek.” Azt viszont ő is elismeri, hogy az utasokat sokszor bosszantó állapotokért nem mindig a repülőtér a hibás. Sőt! Kevesen tudják, de attól a pillanattól, hogy az ember kiszáll a taxiból vagy leszáll a reptéri buszról egészen odáig, hogy beül a repülőbe, körülbelül 70 százalékban nem a repülőtér üzemeltetőjének munkatársaival találkozik, hanem a légitársaságok földi kiszolgálóival (ground handling). „Egy repülőtér színvonalát nagyban meghatározza, hogy az ott hegemón légitársaságok milyen üzemeltetési színvonalat követelnek meg a reptértől és a handlingjeitől. Ha a Wizz Airt és a Ryanairt nem érdekli, akkor ez a színvonal nem lesz jobb – állítja Varga G. Gábor. – Ami a handling szolgáltatásban ma Budapesten elérhető, az mélyen az európai átlag alatt van” – teszi hozzá. (Korábban számos cikk foglalkozott már a földi kiszolgálók állapotával. Azzal például, hogyan nyomja le az árakat az állami támogatással is veszteséges Malév-utódcég, és hogy „alkalmazkodik” a helyzethez a másik legnagyobb budapesti szereplő, a Celebi.) Márpedig a légitársaságokat érthető módon elsősorban a profit érdekli. Ami annyit jelent: minél több utast minél olcsóbban eljuttatni A pontól B pontba. Váradi József, a Wizzair vezérigazgatója nemrég a Forbes magazinnak adott interjújában sem titkolta, hogy számára fontosabb az utasok biztonsága és repülési élménye, mint az, hogy mit tapasztal a repülőtéren. „Az emberek szeretnek keveset költeni a repülésre, hogy többet költhessenek ott, ahova utaznak” – mondta a vezérigazgató.

Ferihegy megtelt

A repüléshez értők egyáltalán nem csodálkoztak azon, ami tavaly nyáron történt a budapesti repülőtéren. A zsúfoltság, a késések és a sokszor kaotikus utasfelvétel oka a megnövekedett utasforgalom. „Minden nap egy csoda volt, hogy mégis nagyjából flottul működtek a dolgok – mondja Varga G. Gábor. – Ha egy reptér a kapacitásának 90-110 százaléka között jár, előadódnak olyan helyzetek, amelyek borzolják az utasok kedélyét.” A nagy kérdés, hogy egy tapasztalt üzemeltető miért nem látta előre ezt a növekedést, és miért nem reagált időben. A válasz az, hogy látta és reagált, de talán nem időben. A Malév megszűnése (2012) és a fapadosok megjelenése „sokkterápia” volt a Ferihegyi repülőtérnek. Gyakorlatilag egyik napról a másikra kellett átalakítani a működést, és felépíteni a megnövekedett forgalmat kiszolgáló infrastruktúrát. A „karámnak” nevezett könnyűszerkezetes épületet például, ahol az utasok a fapados járatok indulásáig várakoznak, ideiglenesnek szánták, de a mai napig áll. Mint ahogy a szélfútta, esőáztatta folyosó is, amely a terminál kijáratától a karámig vezet. „Az elmúlt években nálunk különösen gyorsan emelkedett a forgalom, a diszkontszektorban egészen meredeken, de a hagyományos légitársaságok is szépen fejlődtek. Egész Európában új kihívásokat teremt a légi közlekedés növekedése, például a főszezonban a légtér zsúfoltsága ­miatt – mondja Hardy Mihály, a Budapest Airport kommunikációs vezetője. – Tisztában vagyunk a gondokkal, és a tulajdonos minden tőle telhetőt megtesz ennek enyhítéséért. Tavaly adtuk át a 2-es terminál új utasmólóját, és most jelentettük be a következő öt év fejlesztési terveit.” A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér forgalma tavaly majdnem elérte a 15 millió utast. Nehéz megjósolni, mennyien lesznek 2023-ra. A Budapest Airport 18 és 20 millió közé lőtte be ezt a számot, ehhez építenek megfelelő terminált és kiszol­gá­lóegységeket. „Az igazi kihívás kiszámítani az utasforgalom növekedésének pontos ütemét – mondja Hardy Mihály. – A légi közlekedés az egyik legérzékenyebb iparág, működését egy sor tényező befolyásolja. Az olajárváltozások, háborúk, erőszakos cselekmények, környezeti katasztrófák egyik napról a másikra hatalmas ingadozásokat eredményezhetnek. Ezekre szinte lehetetlen felkészülni.” 

Két isten karjai között

Az utasokat leginkább is két szempont vezérli, amikor repülőjáratot választanak. Minél gyorsabban és minél olcsóbban akarnak eljutni úti céljukhoz. A repülés ma már nem az az „esemény”, ami 20-30 évvel ezelőtt volt. Néha sokkal inkább hasonlít egy távolsági buszúthoz, mint ahhoz, amikor hónapokig készültünk a „nagy útra”. A legjobb járat a közvetlen járat, mindenkinek az ideje a legdrágább. Persze van, aki inkább rászán az útra plusz négy órát és egy átszállást, hogy ne kelljen fapadoznia, de ők vannak kevesebben. A kontinensen belüli repülés ma már nem több, mint helyjegy egy menetrend szerinti járatra. Ha megelégszünk ezzel, sokkal olcsóbban jutunk el egy tőlünk 2000 kilométerre fekvő városba, mintha vonatra szállnánk. Ebben persze nincs benne a nagy bőrönd, a síléc, az ebéd, sőt még egy pohár víz sem. „Az alapötlet, ahogyan kibontjuk az árakat. Minél jobban csontosítjuk a rendszert, annál olcsóbbak lesznek a jegyek. (…) Márpedig minél több mindent tudunk átkonvertálni egyéb bevételekre, és minél olcsóbbak a jegyek, annál jobban tudjuk stimulálni a piacot. Ez stratégiailag mindenkinek jó, a fogyasztónak is” – mondja a Wizzair-vezér Váradi József. Aki szerint egyébként az utasok – még ha sokszor berzenkednek is az olyan intézkedések ellen, mint például a nagyobb kézipoggyászok leparancsolása a csomagtérbe – megértik, sőt el is várják a légitársaságoktól, hogy kitalálják, hogyan lehet még olcsóbbá tenni a repülést. „Az olcsó repülőjegy nem több mint marketinghívószó – állítja Varga G. Gábor. – A fapados akár önköltségi ár alatt is elad x számú jegyet, csak azért, hogy utána emocionális kapcsolat fűzze össze őt az utassal. Ha Nyugat-Európában valakit megkérdezel, mi az olcsó a repülésben, azt fogja mondani, hogy a Ryanair és az easyJet. Keleten meg, hogy Wizz­air. A 4000 forint ég bele a retinádba, nem az, hogy nem viheted fel a bőröndöt a fedélzetre.” Vagyis, amit az egyszeri fapados utas az internetes keresőben lát, az egy részszolgáltatás ára. Azt még fel kell öltöztetni. Ha minden felkínált pluszszolgáltatást megvesz, közel jár egy tradicionális légitársaság áraihoz. A másik tényező az idő. Ma már a kontinensen szinte minden végigrepülhető 4 és fél óra alatt. Helsinkiből Tenerifére, Budapestről Tiranába, Londonból Bejrútba. Ennyit mindenki kibír, akár fél lábon, még akkor is, ha büdös ember ül mellette. A valódi kényelmi szolgáltatások előnyeit elsősorban a tengeren túli járatokon érezzük, és ott hajlandóak is vagyunk fizetni érte.

A Pulzus gyors kutatást készített a Népszava/Visszhang számára arról, hogyan viszonyulnak a magyarok a fapadosokhoz, és mi a véleményük a budapesti repülőtéren tapasztalható állapotokról. A megkérdezettek alig fele utazik rendszeresen repülőn, közülük a legtöbben két-három évente. Többségük úgy véli, a légitársaságok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy élmény legyen az utazásuk. (Minden harmadik válaszadó mondta azt, hogy egyáltalán nem ül repülőre.) Nem meglepő módon a válaszadók több mint a fele az ár alapján választ. A kényelmet, a biztonságot és a nagy úticél-választékot alig egy tizedük említi. A felmérésben részt vevők többsége nem ért egyet a helyettes államtitkár szavaival, és „nagyjából” elégedett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér állapotával. Legtöbben a kordonok közti várakozással és az időnkénti zsúfoltsággal nincsenek kibékülve. Egy dolog világosan látszik a felmérésből: a fapadosokat használók többsége nem tud olyan kényelmi szolgáltatásokat megnevezni, amelyekről hajlandó volna lemondani a még olcsóbb jegyár kedvéért.

„Egykori ferihegyi szóvivőként én is sokszor találkoztam a légi közlekedés miatti zajpanaszokkal. Rajongok a repülésért, imádom a Liszt Ferencről elnevezett Ferihegyi reptér minden egyes négyzetméterét, mégis megrökönyödve látom, hogy a zaj miatti panaszkodókra mennyi indulat ömlik. A légi közlekedés zajos. Én például imádom a teraszon hallgatni, ahogy a Cargolux óriás teherszállítója dél felé fordul késő este. De másoknak joguk van ahhoz, hogy ne értsenek velem egyet, és ha őket zavarja, akkor tiltakozhatnak is a zaj ellen. Nem kell őket bántani azért, mert a reptér közelében vagy Zuglóban, esetleg Mátyásföldön laknak. Évtizedekkel ezelőtt a Budai-hegyvidék lakói is panaszkodtak az ereszkedő gépek hangja miatt, azóta a ferihegyi forgalom elkerüli a II. és a XII. kerületet, a repülők a csepeli szigetcsúcsnál, illetve a Miklós térnél elfordulnak a budai kerületek fölül. Nincs ezzel semmi baj. Sőt, ez a tiltakozás a légi közlekedés fejlődését is segíti. (…) A zajpanaszok miatt ugyanis nem kell semmit se felszámolni vagy bezárni, tiltás helyett új megközelítési eljárások, hatékonyabb törvények, halkabb hajtóművek és új aerodinamikai megoldások jöhetnek. Ha ezek jól átgondolt megoldások, akkor csökkenhet a repülőgépek fogyasztása, ami környezetvédelmi és üzleti szempontból is előnyös, a főváros és környéke pedig csendesebb lehet, ami nemcsak az ingatlanpiacra, hanem az egészségügyre is pozitív hatással lehet.” (Szilágyi Károly, a Budapest Airport egykori szóvivője)

„Egy 180 fős Airbus A320 gép kabinjának csomagterében körülbelül 80 normál méretű táska helyezhető csak el. Átlagosan 170-en ülnek egy ilyen járaton, tehát 90 utas csomagja nem fog felférni a repülőgép utaskabinjába, ezeknek a cargotérbe kell kerülniük. Ez ennyire egyszerű. Minden más megoldás csak késésekhez és még több kellemetlenséghez vezet. Ha valaki azt akarja, hogy a normál méretű csomagja az utaskabinba kerüljön, akkor elsőbbségi beszállítás megvételével ezt megteheti.”
(Váradi József, a Wizz Air vezérigazgatója a Forbesnak)

A repülés valódi ára

Az első fapados légitársaság az 1985-ben Írországban alapított Ryanair volt, de további 10 évet kellett várni, hogy az első vetélytárs megjelenjen a piacon. Kicsit több mint 23 évvel ezelőtt, 1995. november 10-én szállt fel az easyJet légitársaság repülőgépe a lutoni reptérről, a Glasgow-ba tartó gép utasai fejenként 29 fontot fizettek a jegyekért. Innentől kezdve az alacsony árakkal és csökkentett színvonalú szolgáltatásokkal működő légitársaságok olyan árversenybe kezdtek, amely alapjaiban változtatta meg az emberek repülési szokásait és a nemzetközi turizmust. Ma már nem a gazdagok kiváltsága a repülés, az alacsony árak mellett gyakorlatilag bárki megengedheti magának, hogy alkalmanként repülőre üljön – egyre olcsóbban és egyre messzebbre. Bár a fapadosok kétségtelenül felforgatták a globális turizmust, egyelőre kevés kutatás szól a következményekről. Egyes vizsgálatok arra jutottak, hogy a diszkont-légitársaságokkal utazók valójában nem spórolnak semmit, mivel általában hosszabb időre utaznak és többet költenek, mint a hagyományos társaságokkal utazók. Más kutatások viszont ennek éppen az ellenkezőjét állítják, és ezt támasztja alá sok olyan város példája is, amelyek kedvelt célpontjai a fapados turizmusnak. A tapasztalatok szerint az olcsón repülő turisták a nyaralás alatt is árérzékenyek, és az alacsonyabb árú szolgáltatásokat veszik igénybe – vagyis nem igazán lendítik fel például a szállodák forgalmát. Amikor egy fapados légitársaság új célpontot választ, a város szinte biztosan nagy változásoknak néz elébe, és itt nem csak a reptéri kapacitások bővítésére kell gondolni. A több turistának több szálláshelyre, több vendéglátóhelyre van szüksége, ez pedig éppen a hely eredeti, unikális képét változtathatja meg. Nem véletlen, az UNESCO 2017-ben azzal fenyegette Dubrovnikot, hogy leszedi a világörökségeket soroló listájáról, amennyiben nem csökken a turisták száma a városban. Velencében már jó ideje tiltakoznak a helyiek, mert otthonuk évről évre élhetetlenebbé válik a rengeteg látogató miatt, ezért a város vezetése egyre szigorúbb szabályokat hoz. A galambok etetése, az ücsörgés a Szent Márk téren, a kávézók kívüli étel- vagy italfogyasztás vagy a fürdőruhában grasszálás egyaránt 200 eurós bírságot von maga után. A turisták száma világszerte átlagosan 6 százalékkal nő minden évben, de a különösen kedvelt célpontok ennél is nagyobb növekedésre számíthatnak. Egyelőre még nem tudni, hogy az egyébként sok szempontból pozitív folyamat kellemetlen velejáróival mit kezdenek az érintett városok. De nem ez az egyetlen probléma, amit a fapados légi közlekedés terjedése okoz. Az egyre szaporodó repülőjáratok jelentősen megdobták a szén-dioxid-szennyezést is. A légi forgalom utaskilométerenként több mint 450 gramm szén-dioxidot bocsát ki, dupláját a dízeles és benzines ­autókénak, nyolcszorosát a távolsági autóbuszokénak és több mint harmincszorosát a vasúténak. A fapadosok berobbanásával 10 év alatt Európában 80 százalékkal nőtt a repülésnek betudható szén-dioxid-szennyezés – figyelmeztetett a Qubitnek adott interjújában Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató, aki szerint súlyos környezeti következményei lehetnek, hogy a mai generációk már nagyon fiatalon hozzászoknak ehhez az életformához, és egyre többet akarnak majd repülni. A klímavédelem szempontjából biztosan jobb lenne, ha a repülés olyan luxus lenne, amit csak nagy ritkán engedhetnek meg maguknak az emberek.

Frissítve: 2019.02.16 07:30

Álmatlanságunk kora

Publikálás dátuma
2019.03.17 17:20

Fotó: AFP or licensors/ MLADEN ANTONOV
Nem alszunk eleget. Vagy ha igen, nem pihentető az alvásunk. Pedig elemi szükségletünk a regeneráció, enélkül krónikus és szomatikus betegségek támadnak meg bennünket. De az alvatlanság eleve már meglévő betegségeink tünete is lehet. Jól kell tudnunk tehát aludni – a hosszú, egészséges élet feltételeként. Az alvás világnapja alkalmából megjelent Magyar alváskönyvnél jobb sorvezetőt pedig álmodni sem lehet.
Az emberek egyharmada nem alszik megfelelően, állítják felmérések alapján a szakemberek. Nem reprezentatív kutatásom igazolja az állítás igazát. Jobbik énem, éjszaka a jobbomon fekvő feleségem napi szinten mutat rá alvásproblémájára. Aki a balján fekszik, horkol és túl korán kel. Pedig az ő jó közérzetéhez tíz óra alvás lenne szükséges. Legalább. Alvásigénye aztán a hétvégéken csúcsosodik ki, amikor is pótolni igyekszik a hétközi elmaradást. Én mint az emancipációban a végletekig hívő férj pedig lehetőséget látok végre az elhanyagolt teendőim ellátására, csakhogy meglepetésszerűen kápráztassam el a nejemet. Hajnalban a szokottnál is korábban kelek, teszek-veszek, csörgök-zörgök, mosogatok, porszívózok (a sövényvágást direkt későbbre hagyom). És nem, egyszerűen nem tudok a kedvére tenni mindezzel. Sőt, azt sem értem, miért nézi rosszalló tekintettel, hogy ebéd után egy órára bebólintok, szunyókálok egy kicsit. Hiszen én keltem korán, nem ő. 

Rosszalvó magyarok

A válóperek jelentős hányada a hálótárs horkolásával, pontosabban annak a másik fél felé tagadásával magyarázható – tudtam meg a Magyar Alvás Szövetség (MASZ) által március 12-én, kedden, az alvás világnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián. (Az alvás világnapja március 15-én van hivatalosan, de a magyar nemzeti ünnep miatt nálunk előrébb hozták pár nappal – forradalom idején nincs alvás!) Az egészséges élet egyik kulcsának számító egészséges alvás érdekében, figyelemfelhívó szándékkal rendezett világnapot 65 országban ülik (fekszik?) meg, Magyarországon ezúttal a 11. alkalommal. Sőt, az Alvás Világszövetség (World Sleep Society) egy éve alakult hazai tagjának rendezvényét már kormányfigyelem is övezi, államtitkári jelenlét is pártolta (dr. Horváth Ildikó személyében), hogy (amiként elhangzott) a hazai egészségügyi átrendeződés, mely nem beteg-, hanem egészségközpontú (tehát a megelőzésre koncentráló) kíván lenni, az egészséges alvás megteremtésére is figyelmet szán, nemcsak a megfelelő táplálkozás, mozgás és életmód kialakításának támogatására. Már csak annál is inkább, mert a jelen társadalmak munkavégzési szokásai alaposan felforgatták természetes, biológiai szükségleteinket, így az alvási ciklusunkat is. Nem annyit és nem úgy alszunk, ahogy azt igényelné a szervezetünk. Ebből aztán mindenféle komplikáció származik: vérnyomás- és cukorbetegség, mentális problémák, elhízás, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. S ha nem ijedtem volna meg már ettől, akkor a konferencia idejére kiértékelt, legfrissebb alváskutatások eredményei igencsak felébresztettek – nagyon úgy néz ki, ha továbbra is házasságban kívánok élni (kívánok!), teljes körű életmódváltozást leszek kénytelen bevezetni. Húszezer éjszakányi alvás monitorozása alapján állítható, hogy a magyar emberek kevesebb mint 20 százaléka gondolja úgy, az alvás számára igazán pihentető – értékeli az adatokat a MASZ alelnöke, Vada Gergely. Harmincöt százalékuk véli csak úgy, hogy az éjszakák alkalmasak számukra a regenerációra – a kétharmaduk tehát nem! Míg egy ember alvásigényét átlagosan 7–9 órára szokás belőni, addig a magyar életkörülmények mindössze 7 óra 20 percet tesznek lehetővé. Az alelnök ehhez még hozzáteszi, hogy ez a 7.20-as átlag összességében az idegrendszer 55 százalékának tényleges regenerációjára elég. Ha még ez sem lenne elég a hervadáshoz, azt is megtudom, hogy a magyar alvók egynegyedének éjszakai ­pihenése fizikai túlterhelésről tanúskodik. G. Németh György, a MASZ elnöke és a Benyovszky Budapesti Alvásközpont vezetője az adatok summázatában utal a mindmáig legfrissebb európai és a párhuzamként általuk végzett, 4 éve készült országos alváskutatás eredményeire is: az unióban a lakosság 29,6 százaléka, itthon 31,3 százaléka szenved alváspanaszoktól. A magyarok harmada tehát – amibe ezek szerint a feleségem és én is tartozunk – komoly egészségügyi problémával küszködik. Ahhoz, hogy megfeleljünk a világnap aktuális jelmondatának – „Aludj jól, élj sokáig!” –, tennünk kell valamit. 

Álomfejtés helyett

De mit? Az alvásnapi konferencia, mely tulajdonképpen egy ünnepi könyvbemutató volt, erre mindenekelőtt az olvasást ajánlja. Nevezetesen a MASZ által felkért szakemberek (pszichológusok, neurológusok, tüdőgyógyászok, fül-orr-gégészek, ortopéd szakorvosok, dietetikusok, szexológusok, fogászok stb.) által jegyzett és a Galenus Kiadó gondozta Magyar alváskönyvet, mely nemcsak pihentető olvasmány, de hasznos is, mert útmutatóul és gyakorlati tanácsokkal szolgál az alvásismeretek és -nyugtalanságok terén. Ami annál is inkább fontos, mert az alváshiány (vagy éppen a túlzott aluszékonyság), a nem minőségi pihenés az esetek döntő többségében társbetegségek tünete. (Pél­dául, ha hátfájás miatt nem hunyjuk le a szemünket egy pillanatra sem éjszaka, akkor mozgásszervi problémáink lehetnek, a horkolásból adódó hálótársi csetepaté okai pedig légzőszervi elégtelenség, elhízás felé mutatnak. Ha pedig hajnali 3-kor azon morfondírozunk, miért nem tudunk aludni, s nem azon, hogy „jaj, de jó, van még 3 óránk szunyálni”, akkor pszichés eredetű gondjainkkal nem árt orvoshoz fordulni.) Jó hír, hogy mindezek holisztikus és komplex diagnosztizálását a jövőben a most bejelentett alvásterapeuta-képzést elvégzőknél orvosolhatjuk majd. 

Pihenj jól, hasznosan!

De ma már az egyénileg használható technológia is nagy segítségünkre lehet az alvásunk optimalizálásában. Köztudott, hogy a Távol-Keleten külön nevük van a túlmunkától, a túlterheltségtől bekövetkező haláleseteknek: Japánban „karosi”, Dél-Koreában „gvarosza”, Kínában az öngyilkosságba menekülő extrém munkaerő elnevezése „kolaoszi”. Az asztalra boruló, alvó kollégák látványa mindennapos ezen országok munkahelyein, megkülönböztetett tisztelettel is bánnak velük, suttogva, lábujjhegyen közlekednek a munkaérdemrendes, szuszogó társuk mellett. Ám a vállalattulajdonosok nem ennyire udvariasak és elégedettek, mivel a kialvatlan munkaerő kevésbé hatékony és döntéseiben is megbízhatatlan. Végeredményben kevesebb pénzt termel. Így aztán a hasznosság érdekében érdemes a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást biztosítani számára. Ezzel a szó szerinti be- és lefektetéssel ugyanis még több hozam várható. Bár attól még némileg távol vagyunk, hogy alvószobák álljanak rendelkezésre a munkahelyeinken, ha ledőlnénk vagy 20 percre szundikálni (ebéd után főleg, ugye-ugye!), de az alvás szerepét az egészségmegőrzésben már felismerték a nagyobb cégeknél. És minden mai technológiát be is vetnek a dolgozóik ágyban töltött minőségi pihenése érdekében. Az alvásipar felívelő szakaszú ágazat. Okospaplan, okosmatrac, okospárna, szenzoros csuklópánt, ami az éjszakai off módunkban figyeli a légzés-, vérnyomás-, szívverés-, testhőmérséklet-változásainkat – ma már nemcsak a munkahelyi egészségmegőrzés érdekében és az alvásbarát szállodákban (távol a lift, az utca zaja, párnázott csöndszoba a lakosztályunk, masszázs- és spa-szolgáltatások) érhetők el ezek a diagnosztikai monitorozásra képes kütyük. Megvásárlásukkor azonban érdemes a szenzoros kivitelezésűt választani, mert egy okostelefonra letölthető applikáció pusztán az éjszakai zörejekből képes méréseket végezni – okosít ki minket a kötetben az alvásipar legújabb vívmányairól Vada Gergely. Ami pedig a feleségem alvásproblémáit (engem) illeti… Nos, a horkolás elmulasztására számos megoldás akad (fogyás, kevesebb alkoholbevitel, cigaretta elhagyása stb.), hogy nemalvótárskénti neszezésem okozta sokkhatást kerülendő pedig magam is jóízűen, stresszmentesen aludjak – akár szenzorok hálója nélkül is.

Nem mindegy, mikor

A cirkadiánritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young kapta 2017-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. Azaz az emberek (és más élőlények) belső, biológiai órájának (ez a cirkadiánritmus) vizsgálatáért, biokémiai működésének elkülönítéséért díjazták az amerikai tudósokat. A természetes környezet (bolygónk forgása, a nappali és éjjeli órák [fény-sötétség]) váltakozása nagyban hatással van az életműködésünkre, jóllétünkre – ezért sem mindegy, mikor alszunk. Nem véletlen, hogy a WHO 2017-ben rákkeltő hatásúnak nevezte a váltott műszakot.

Téli vagy nyári?

2021-től minden valószínűség szerint megszűnik az évszakokhoz kötött óraátállítás, mely sokak időérzékét zavarta össze és alvásszükségletét tette tönkre ideig-óráig. Az Európai Parlament már tavaly nyáron támogatásáról biztosította a tervezetet (miután a konzultáció­ján 4,6 millió EU-s állampolgár 80%-a a megszüntetésre voksolt, a magyarok 2/3-a), de időt szeretne hagyni a tagországoknak a harmonizációra. Ugyanis, hogy nyári vagy téli időszámításra tér-e át maradandóan egy ország, az nemzeti hatáskör. De hasznos lenne például a légi közlekedés terén, ha nem kellene Londonig repülve háromszor átállítanunk az óránkat. A jelenlegi évszaki váltást Magyarországon 1980-ban vezették be. A Magyar Alvás Szövetség az egészségünkre károsan ható átállítás eltörlése mellett tette le a voksát, és az eredeti, vagyis a téli időszámítás megtartását szorgalmazza.

Életünk egyharmadát átalusszuk

26 évet alszik egy átlagos magyar – nem valami Rip Van Winkle-szindróma áldozatai vagyunk, de ha a születéskor várható élettartam (kb. 78 év) alvással töltött harmadát nézzük, akkor összesen ennyi évet alszunk életünk során. Nem mindegy, hogyan!

Frissítve: 2019.03.17 17:20

Szudoku: a kihívás, a megfejtés misztériuma

Publikálás dátuma
2019.03.17 15:00

Fotó: YASUYOSHI CHIBA
Egy ráérős külföldi turista az újságoshoz lépett Tokióban, és rejtvényfüzetet vásárolt, hogy agyonüsse a várakozás perceit. Nem sejthette, mit indít el. Az általa „felfedezett” szudoku azóta népszerűbb lett a világban, mint bármely logikai játék Rubik Ernő bűvös kockája óta.
Van, aki nem próbálta még? A szudoku egyszerű játék. Adott egy 9×9-es négyzetháló, amely 9 darab 3×3-as kisebb táblázatra oszlik. Minden számjegy (1–9) csak egyszer szerepelhet minden sorban, minden oszlopban és minden kis négyzetben is. A számjegyek egy részét előre beírják, a többit ezekből kell kikövetkeztetnie a játékosnak. Ábrával illusztrálva szempillantás alatt felfogható a fel­adat. Ebben rejlik a vonzerő: csupán a fenti szabályt kell tudni, semmi mást. Elég a feladvány meg egy ceruza vagy internetkapcsolat, és már lehet is próbálkozni. A megfejtés fortélyaira menet közben jön rá az ember. A jutalom a sikerélmény, ahogy egyre nehezebb feladványokat oldunk meg, egyre könnyebben és gyorsabban. 

Japán varázsa

A szudoku elnevezése japán eredetű, a szúdzsi va dokusin ni kagiru kifejezés rövidítése, ami annyit tesz: „a számjegyek csak egyszer szerepelhetnek”. A játék távol-keleti szigetországból indult világhódító útjára, miután a bevezetőben említett turista, Wayne Gould hongkongi bíró véletlenül rábukkant egy tokiói standon, 1997-ben. Megkedvelte, majd népszerűsíteni kezdte Nagy-Britanniában, méghozzá elképesztő eredménnyel. A londoni Timesban 2004. november 12-én jelent meg az első szudokufeladvány, onnantól futótűzként terjedt el. Hamarosan már Pesten, a körúti villamoson sem okozott meglepetést, aki ezzel múlatta az időt. Ami vicces, hogy Nyugaton „egzotikus ázsiai játékként” hódított az újdonság, pedig… Pedig a szudoku nem szamuráj­vívmány. Svájci matematikusok már a 18. században foglalkoztak a „mágikus latin négyzet” hasonló problémájával. 1895-től párizsi lapok publikáltak számrejtvényeket, amelyek alig különböztek a modern változattól, aztán ezek pár év elteltével érdeklődés hiányában elmaradtak. Howard Garns amerikai fejlesztő pedig pontosan ugyanazt találta ki 1979-ben, ami negyedszázaddal később világsiker lett, de az általa Number Place névre keresztelt játék még akkor sem izgatta fel a nagyközönséget. Japánban csak öt évvel később indult a szudoku, ott viszont nyomban bejött, az ezredfordulóra már százezrek ismerték. Kézenfekvő magyarázat, hogy a szó- és szótagírás nem alkalmas betűs keresztrejtvény készítésére, ezért a japán ingázók hiánypótló szórakozást kaptak a hosszú munkába vonatozásra. Az viszont talány, 2000 után miért (miért pont akkor) lett szenzáció a szudoku világszerte. Másfél évtized alatt hatalmasan kinőtte magát. A legtöbb lap rendszeresen közöl feladványokat, online portálok ajánlanak ingyen felületet játékosok mil­lióinak. Ma már sokan sportként űzik, egymással vetélkedve, időre; nagy nemzetközi versenyeket rendeznek. Tavaly, a prágai világbajnokságon új világrekordot állított fel egy 14 éves kínai lány: Vang Si-jao 54,44 másodperc alatt oldotta meg a rejtvényt. (Csapatban és egyéniben is a japánok nyertek.) A novemberi vb-n 33 ország 247 versenyzője vett részt. A szervezők szerint látványos a fejlődés, egyre gyorsabban töltik ki az üres mezőket a versenyzők. Nem ritka, hogy a menők tehetségesnek bizonyulnak sakkban is. Ha valaki lesajnálja, komolytalannak tartja a szudokut mint sportágat, annak éppen a sakk példájával vágnak vissza. 

Agytorna vagy függőség?

A rajongók szerint a szudoku nagy jótétemény. Serkentő agytorna, pozitív hatások sokaságával. Kikapcsol a hétköznapi stresszből, eltérít a fölösleges gondolatoktól, miközben figyelemre és logikus gondolkodásra ösztönöz. Dolgoztatja a memóriát, segít átlátni struktúrákat. A megoldás szellemi kielégülést okoz, önbizalmat ad a játékosnak. Az amerikai Alzheimer-kórosok szervezete kifejezetten javasolja is a szudokuzást, egészségmegőrző céllal. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a kognitív tréning stimulálja az agyműködést, segíthet az időskori elbutulás (demencia) megelőzésében, illetve lelassításában. Az igazi megszállottak némelyike a meditációhoz vagy ezoterikus élményhez hasonlítja a hiányzó számok kitalálását. És itt kezdődnek a gondok. Gyorsan kiderült az is, hogy az eltúlzott szudokuzás kóros függőséget okoz. Van, akit csúnyán beszippant, különösen, amióta online is játszható. Max Davidson az angol Telegraph hasáb­jain osztotta meg gyötrelmes történetét. Másfél évig kényszeresen szudokuzott az okostelefonján, nem tudta abbahagyni; több időt töltött ezzel, mint amennyit utólag be mer vallani. Amikor pedig elhatározta, hogy leszokik, a szenvedélybetegek jellegzetes elvonási tüneteitől szenvedett. Másra sem bírt gondolni, csak a bűvös négyzethálóra, azt látta mindenütt, kínzó vágyat érzett a játék után. Az átéltek hatására lesújtó véleménnyel van a szudokuról: „Puszta habarcs, időkitöltés, mentális gyakorlat pancsereknek, agytakarmány egy generációnak, amelyik elveszítette örömérzetét.” Will Shortz feladványszerkesztő, eredeti végzettsége szerint enigmatológus, azaz a rejtvények tudora. Nem titkolja, ő maga is rákattant a szudokura. Így értelmezte a játék varázsát a Newsweeknek adott interjúban: „Ugyanazért csábító, amiért bármelyik rejtvény. Ott a kihívás, ott a megfejtés misztériuma, ott a jó megoldás öröme. A szudoku az egyik legaddiktívabb rejtvényjáték, amit valaha kitaláltak.” Ehhez laikusként, illő tisztelettel csak annyit tehetünk hozzá: minden játékot, a legjobbat is túlzásba lehet vinni, de arról a játékos tehet. A szudoku esetében sem lehet másként. Aki nem ismer mértéket, az a négyzethálóra és a számjegyekre haragudhat a legkevésbé.   

Matek és káosz

A szudoku egészen másfajta problémákat is felvet, nevezetesen matematikaiakat. Ahogy említettük, meglehetősen egyszerű játék – de csak amíg elemezni nem kezdik. Márpedig sok tudós fantáziáját mozgatta meg a szudoku. Ma már bizonyított tény például, hogy legalább 17 számjegyet kell megadni a táblán, hogy a feladványnak egyértelmű megoldása legyen. Ha ennél kevesebb van a kiinduláskor, akkor mindig többféle megoldás létezik. Ezt tapasztalatból régóta gyanították a játékosok, de hosszú évek munkájába telt, mire megtalálták rá a formailag tökéletes algebrai levezetést. Bármilyen meghökkentő, még olyan feladvány is készíthető, ahol a 81 számból 77 adott, ám a fennmaradó 4 üres helyet mégis kétféleképpen lehet helyesen kitölteni. Kiszámolták, hogy a 9×9-es négyzetben 6 670 903 752 021 072 936 960 különféle módon rendezhetők el a számjegyek az alapszabálynak megfelelően. Ha ebből leszámítják a szimmetriákat és permutációkat, még mindig jóval több mint 5 milliárd jó megoldás létezik – attól tehát a mániákus fogyasztóknak sem kell félniük, hogy elfogynak az új feladványok, amilyennel korábban még nem találkoztak. A szudoku számos további matematikai és számítógépes programozási tanulsággal szolgált a tudománynak, ezeket ne bolygassuk – a bonyolult képletek józan szerénységet parancsolnak. A káoszelméletet is alkalmazták a szudokura; szívme­lengető, hogy a téma élenjáró kutatói között két magyar elméleti fizikus, Toroczkai Zoltán és Ercsey-Ravasz Mária neve is felbukkan. 

5 472 730 538

„esszenciálisan különböző” szudoku-feladvány készíthető a matematikusok számítása szerint.

Frissítve: 2019.03.17 15:00