A családok hete

Azt állította Orbán Viktor (évértékelő beszédében, amelyben új családtámogatási intézkedéseket jelentett be), hogy „egy ma született magyar gyermek úgy számolhat, hogy jó eséllyel meg fogja élni (sic!) a XXII. századot, mert a magyarok egyre tovább élnek, egyre hosszabb életben reménykedhetnek.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a várható átlagos élettartam négy-öt éve lényegében stagnál, a legutóbbi szám 75-77 év, vagyis egy ma született gyerek sajnos jó eséllyel nem éri meg a XXII. századot. De Orbán jó szándékán biztos nem múlik. Vagy ő nemcsak a jelen, hanem a jövő számait is ismeri.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (az MTI-nek, válaszul a svéd szociálisügyi miniszter Twitter-bejegyzésére, amely szerint riasztó, ami Magyarországon történik, a magyar politika a 30-as évektől bűzlik), hogy „Svédországban a migránsokra költik a pénzt, és nem a családokra.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a svéd családpolitikát kiemelkedően családbarátnak tartják világszerte. A szülők bármelyike például másfél évig fizetett szabadságon lehet, és ezalatt a fizetése 80 százalékára jogosult. A gyerek 16 éves koráig jár családi pótlék, amelynek összege mintegy 100 euró, és minden további gyerek után az összeg emelkedik. De figyelemre méltó apróság például az is, hogy Stockholmban a gyerekkocsival közlekedők ingyen használhatják a tömegközlekedést. Nyilván az annyira dédelgetett migránsok is.
Azt állította Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (az M1 kormánytévében), hogy a középiskolások külföldi nyelvtanulására elsősorban angol, német és francia nyelvterületen van igény, de vannak olyanok is, akik Pekingbe mennének, és remélhetőleg a környező országok is kedvelt célállomások lesznek.
Ezzel szemben a tény az, hogy a környező országok nem lehetnek célpontok, ugyanis a miniszterelnök bejelentése nem nyaralásra, hanem az idegen nyelvi oktatás korszerűsítésére vonatkozott, márpedig a magyar középiskolákban nem horvátot, románt, szlovákot, ukránt tanítanak, hanem elsősorban angolt és németet. Az oktatásért is felelős miniszternek azonban nem ártana egy fizetett téli tanulmányi kurzus kedvelt célállomásokon. A magyar iskolákban.
Azt állította Orbán Viktor (a Figyelő című kormányhetilapnak adott interjújában), hogy „azok közé tartozom, akik fontosnak tartják a NATO-t, de nem gondolom, hogy Magyarország biztonságát a NATO-ra lehet alapozni. Képesnek kell lennünk a támadások saját erőből való elhárítására is.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ez elvileg és gyakorlatilag is abszurdum. A környező országok ugyan nem akarnak minket megtámadni, de ettől függetlenül a szerb, a román vagy az ukrán hadsereg sokkal erősebb a magyarnál. Az egyetlen esetleges, mégis valódi veszélyt Oroszország jelentheti, azzal viszont még egy sokszorosára felturbózott magyar hadsereg sem lenne képes fölvenni a harcot. Csakis a NATO. Ha azonban a magyar miniszterelnök szerint a NATO-ra nem lehet bízni Magyarország biztonságát, akkor a másik lehetőség kizárólag Oroszország. Vagy a Varsói Szerződés…
2019.02.16 09:23
Frissítve: 2019.02.16 09:27

Kockajáték

A dél-karolinai kisváros, Charleston gettójában nyáresténként tereferélnek az asszonyok a Harcsa utcában, a férfiak kockajátékot űznek. A szerencsejátékosok hiszik, egy nagy dobással mindent megnyerhetnek, de akadnak olyanok is, akiknek álca a játék, inkább Sporting Life-ot, a kábítószerdílert várják. George Gershwin 1935-ös operája, a Porgy és Bess eredetileg ezzel az eleven képpel indul, és aztán egy olyan történetet mesél el slágerekben, hogy mű a XX. század egyik legjobb operájaként a Carmen magasságába emelkedik.
Gershwin darabja 1970-ben érkezett Budapestre, játszották az Erkelben és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, mindenütt nagy sikerrel. Majd 1983-ban a darab bemutatását ahhoz a kitételhez kötötték a szövegíró, Ira Gershwin végakarata szerint, hogy a szerepeket afroamerikaiak énekeljék. Az elvárás nem előzmény nélküli: George Gershwin sem rajongott az ötletért, hogy az egyik első hangosfilm, Az éneklő bolond sztárja, Al Jolson, aki feketére festett arccal játszott afroamerikait az 1920-as évek végén, bekerülhessen a darabba.
A Porgy és Bess tavaly négy előadás erejéig újra az Erkelben volt látható. A bemutató több szempontból is nagy dobásnak bizonyult, és nem hiányzott a fekete arcfesték Almási-Tóth András rendezéséből. A sikert beárnyékolta, hogy a magyar intézmény kitétel nélküli szerződést kötött az amerikai jogkezelővel, így mindenütt jeleznie kellett: az előadás ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel. 
A tervek szerint két hét múlva újra bemutatnák itt a darabot, ám egyelőre játszási engedély nincs. Hasonló helyzet nyilván nem példa nélküli, ám egy kiemelt nemzeti intézmény szempontjából ez hazárdjátéknak tűnik. Főként, hogy az Operaház főigazgatója a vitatható „all black cast” szabályt rasszistának titulálta, nem érezvén a szavak súlyát.
2019.03.23 09:22
Frissítve: 2019.03.23 16:11

A felfüggesztés hete

Azt állította Gulyás Gergely miniszter (az Európai Néppárt ülése előtti nyilatkozatában az MTI-nek), hogy a Fidesz csak akkor tud a Néppártban maradni, ha nem csupán a párt kizárására, hanem a felfüggesztésére sem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették, mégis maradt. A Néppárt honlapján ez a cím olvasható: Fidesz membership suspended after EPP Political Assembly (Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppárt Politikai Gyűlése után). A többi süket duma süketeknek és vakoknak.
Azt állította Orbán Viktor (Brüsszelben, az Európai Néppárt döntése után), hogy "a magunk részéről… egyoldalúan mi felfüggesztjük jogaink gyakorlását.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen nincs és nem is volt. Ha lett volna, akkor a Fidesz egyoldalúan fogja magát, és egyoldalúan kivonul a Néppárt gyűléséről, mondván, hogy felfüggesztettem a tagságomat, viszontlátásra. Ehelyett megegyezett a felfüggesztésben és a vele járó szankciókban a néppárti elnökséggel, majd hozzájárult ahhoz, hogy a tagok ezt megszavazzák. Az eredmény: 190-3. Egyoldalúnak egyébként tényleg egyoldalú.
Azt állította Varga Judit, uniós kapcsolatokért felelős államtitkár (a kormánypárti Mandiner hírportálnak, arra válaszolva, miért is jön majd a néppárti bölcsek tanácsa Budapestre), hogy „évek óta dobálóznak kritikusaink azzal, hogy Magyarországon milyen problémák vannak az európai értékekkel, a bíróságok függetlenségével, az Alkotmánybírósággal, de senki sem jött el hozzánk, hogy valóban meggyőződhessen arról, mi is a helyzet pontosan.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például a Velencei Bizottság szakértői rendszeresen jártak ide, és legutóbb például a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatban adtak ki bíráló állásfoglalást. Az Európai Parlament pedig (több itteni helyzetfelmérés után) többször is határozatban ítélte el – legutóbb a néppárti képviselők többségének a szavazatával – a magyar kormányt a jogállami normák megsértése miatt. Szóval a Néppártnak már a könyökén jön ki Orbán. De még mindig nem megy ki.
Azt állította Orbán Viktor (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy „jogállamiság tekintetében se Belgium, se Svédország, se Finnország, se Németország egy fikarcnyival sincs jobb helyzetben, mint Magyarország.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik nevezett országban sincs a teljes hatalom néhány régi haver kezében, nincs gyakorlatilag leválthatatlan legfőbb ügyész, nem függ a bírósági kinevezések, előmenetelek rendje egyetlen kinevezett baráttól, nem került az Alkotmánybíróság teljes kormányzati fennhatóság alá, nincs totális kormányuralom az állami média fölött, és nem szerezte meg a kormány a magántulajdonban lévő média nagy részét is, nem jutnak a közbeszerzési megbízások Mészárosokhoz és Garancsikhoz, vagyis a kormányfő barátaihoz, nem fejezik le a tudományos életet és az ország egyik legjobb egyetemét, nem éheztetik a menedékkérőket, és nem fenyegetik az állampolgári jogok mellett kiálló civil szervezeteket. Csak úgy, egy szuszra. De volna még két-három szuszra való is.
2019.03.23 09:21
Frissítve: 2019.03.23 09:27