A családok hete

Azt állította Orbán Viktor (évértékelő beszédében, amelyben új családtámogatási intézkedéseket jelentett be), hogy „egy ma született magyar gyermek úgy számolhat, hogy jó eséllyel meg fogja élni (sic!) a XXII. századot, mert a magyarok egyre tovább élnek, egyre hosszabb életben reménykedhetnek.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a várható átlagos élettartam négy-öt éve lényegében stagnál, a legutóbbi szám 75-77 év, vagyis egy ma született gyerek sajnos jó eséllyel nem éri meg a XXII. századot. De Orbán jó szándékán biztos nem múlik. Vagy ő nemcsak a jelen, hanem a jövő számait is ismeri.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (az MTI-nek, válaszul a svéd szociálisügyi miniszter Twitter-bejegyzésére, amely szerint riasztó, ami Magyarországon történik, a magyar politika a 30-as évektől bűzlik), hogy „Svédországban a migránsokra költik a pénzt, és nem a családokra.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a svéd családpolitikát kiemelkedően családbarátnak tartják világszerte. A szülők bármelyike például másfél évig fizetett szabadságon lehet, és ezalatt a fizetése 80 százalékára jogosult. A gyerek 16 éves koráig jár családi pótlék, amelynek összege mintegy 100 euró, és minden további gyerek után az összeg emelkedik. De figyelemre méltó apróság például az is, hogy Stockholmban a gyerekkocsival közlekedők ingyen használhatják a tömegközlekedést. Nyilván az annyira dédelgetett migránsok is.
Azt állította Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (az M1 kormánytévében), hogy a középiskolások külföldi nyelvtanulására elsősorban angol, német és francia nyelvterületen van igény, de vannak olyanok is, akik Pekingbe mennének, és remélhetőleg a környező országok is kedvelt célállomások lesznek.
Ezzel szemben a tény az, hogy a környező országok nem lehetnek célpontok, ugyanis a miniszterelnök bejelentése nem nyaralásra, hanem az idegen nyelvi oktatás korszerűsítésére vonatkozott, márpedig a magyar középiskolákban nem horvátot, románt, szlovákot, ukránt tanítanak, hanem elsősorban angolt és németet. Az oktatásért is felelős miniszternek azonban nem ártana egy fizetett téli tanulmányi kurzus kedvelt célállomásokon. A magyar iskolákban.
Azt állította Orbán Viktor (a Figyelő című kormányhetilapnak adott interjújában), hogy „azok közé tartozom, akik fontosnak tartják a NATO-t, de nem gondolom, hogy Magyarország biztonságát a NATO-ra lehet alapozni. Képesnek kell lennünk a támadások saját erőből való elhárítására is.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ez elvileg és gyakorlatilag is abszurdum. A környező országok ugyan nem akarnak minket megtámadni, de ettől függetlenül a szerb, a román vagy az ukrán hadsereg sokkal erősebb a magyarnál. Az egyetlen esetleges, mégis valódi veszélyt Oroszország jelentheti, azzal viszont még egy sokszorosára felturbózott magyar hadsereg sem lenne képes fölvenni a harcot. Csakis a NATO. Ha azonban a magyar miniszterelnök szerint a NATO-ra nem lehet bízni Magyarország biztonságát, akkor a másik lehetőség kizárólag Oroszország. Vagy a Varsói Szerződés…
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.02.16. 09:27

Korhatár

Százötven évvel ezelőtt a gyerekek munkaerejét sem lehetett nélkülözni a nyári betakarításkor, nem csoda hát, hogy a tanítást Péter-Pál előtt be kellett fejezni, és Szent István után lehetett csak újrakezdeni. Bár ma már a betűvetés általánosabb tevékenység a magvetésnél, a hagyomány nagy úr: a két és fél hónapos nyári szünet egy kis darab velünk élő történelem. 
Tekinthetnénk hát hagyományőrzésnek is a kormány elszánását, hogy ha törik, ha szakad, tizenhat éven tartja a tankötelezettség korhatárát. De ez sajnos nem az, hanem puszta szemétség. Kitalálták, ripsz-ropsz-bevezették, s habár ők maguk is tudják, hogy ez így rettenetesen el van tolva - elvégre már a saját szakértőik is bebizonyították -, a NER nem tévedhet, tehát így marad. Évente pár tízezer élet rámegy ugyan, de tetszettek volna jobb helyre születni.
Látható, hogy a fideszes elit egyszerűen nem hajlandó megérteni: a felelős országvezetés - bocsánat a romantikus szavakért - a közjó szolgálatát jelenti. És a közbe a szegények, a kulturális hátrányt görgetők, az információs gettóba szorítottak is beletartoznak. Sőt pontosan ők azok, akiket megerősített alapképzéssel, megbízható minőségű oktatással kellene eljuttatni a biztos írás-olvasás-számoláshoz, aztán pedig esélyt adó középfokú intézményekben felvértezni a tanulás egy életen át fejleszthető képességével. Persze, akár szakmát is lehetne tanítani nekik, de a 16. évükig sokkal inkább csupa olyasmit, amivel bádogosból lehetnek akár informatikusok is, ha úgy hozza a sors és a nemzetgazdasági szükség. Reszelni, ha muszáj, ráérnek később is. 
Az Orbán rögeszméit megvalósító oktatási kormányzat azonban nem hisz ebben. Szerintük a keményen dolgozó kisember, a kétkezi melós jó lesz úgy is, ha félanalfabétán, a világról mit sem tudva, a fejlődésre teljesen képtelenül beáll a szalag mellé, mert ott épp most van üresedés. És tehetik, mert ezeknek a gyerekeknek a szülei kvázi felhatalmazták őket erre. 
Viszont a jó hír, hogy egyszer maguk a gyerekek is szavazni fognak. Két évvel később ugyan, mint dolgozni, de akkor is: fognak.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.02.16. 09:27

Zsongó Valentin

Reggelre még áttetsző jégfátylat varázsol ablakainkra a tél szolgálatában küzdő február, páncélt von a kutya vizes vödrére, szikkadt rögöket gyurmáz az erdei útra, s késő délutánonként kertünk végébe tereli az éhes őzeket, de már csalhatatlan jelei mutatkoznak a bimbódzó tavasznak.
Szemünk előtt zajlik, nehéz lenne eltekinteni. 
A verebek félig már lebontották a tető alját szigetelő hálót, s oly izgatottan hordják be a száraz fűszálakat a padlás és a cserepek találkozásához, mintha az egész házat birtokba akarnák venni, nem hagyva cseppnyi teret sem az emberi lényeknek. Nekik aztán tényleg Valentin-nap a február 14-e, a népi megfigyelés szerint pontosan ezen a napon választanak maguknak párt.
Van nekünk egy kukkerünk, jó kukker, apánktól örököltük. Ő persze távcsőnek hívta. Ott pihen a könyvespolc közepén, szépen lefektetve Körner András szakácskönyvére, amiből már réges-rég kinéztük a Brünni csók receptjét, az eredeti leirat által megkívánt libazsírt minden bizonnyal mangalicáéval helyettesítve, az van itthon, az adatott, annak vagyunk most bővében. A Váncsa-féle „apátzafingotskát” is ilyesmiben sütjük, hozzá hasonlóan megosztva magunk is a finom falatokat egy kutyával, mert ilyesmire csak az mondhat nemet, aki nem látott még óriás schnauzert vigyázzban ülve a konyha közepén, a porcukorral telehintett sütemény mértani közepére fókuszálni állhatatosan. Sutba minden kutyaiskolai tannal! Szerzőnknek, s az általa idézett Ínyesmesternek az egyéb februári fánkokat illetően is hiszünk, miszerint „a bőséges és ideálisan tiszta zsír, amelynek tetején úszniuk kell a belévetett nyers fánkoknak, szintén meleg, sőt jó forró legyen.”
De elkalandoztunk.
Bámuljuk a verebeket kukkeren, s próbáljuk követni, melyik pár borul össze majd a fejünk felett, épp e sorok írásának napján, aktuálisan, Bálintkor. A népi megfigyelést többre becsüljük mindenféle tudománynál, elvégre nagyanyánk is mindig megmondta, hogy ha a „Csiga felől jön a felhő, esni fog, ha meg a Bácsóból, akkor az elmegy Nagyvisnyóra”, és sose tévedett. Próbálunk kiválasztani egyet a szürke-barna tollazatú, mások által közönségesnek, porosnak és átlagosnak tartott madarak közül, hátha tetten érjük a boldogságot. Hátha meglátja majd a másikat, az igazit, s nem indul el rögtön fejében a számológép, hogy jaj de jó, elsőre tízmillió, de csak ha sebtiben lesz fióka, meg aztán a hitel, amivel majd a jelzálogot..., és autó is, hétüléses, de nem a legolcsóbb, mert akkor félmillió bukta, így összesen, mindennel együtt majdnem harmincöt millió, de ha elválunk, és fióka se lesz, akkor kamatostul…
Tetten érni a boldogságot persze nehéz. Főleg, hogy verebeink egyelőre nemcsak egymást lesik, hanem a madáretetőt is, s ha hátrébb rebbennek a kékcinkék, széncinkék, meggyvágók, s abbahagyják a hangos kurrogást a mátyásmadarak, odamerészkednek ők is az ablak alá, inkább a lepottyanó, mintsem a párkányon lévő magokért. Szerelem ide vagy oda, enni kell, ez a legerősebb törvény, tán még a Valentin napi tojásrakás kényszerénél is erősebb.
Szerző
Doros Judit
Frissítve: 2019.02.15. 09:01