Két hónapja lóg a levegőben a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM) Debrecenbe költözésének híre, azt azonban még mindig nem tudni, hogy meg is valósul-e a változás. “Létrehozzuk az új Természettudományi Múzeumot. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez valahol vidéken, az egyik nagy egyetemi városunkban jön létre, hogy méltó feltételeket tudjunk teremteni” – mondta december 9-én Palkovics László innovációs és technológiai miniszter az ATV műsorában. Ezt követően december 19-én megjelent egy kormányhatározat, amelyben az olvasható, hogy kiemelten vizsgálják az MTTM - valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum részeként működő Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (amely Demeter Szilárd főigazgató közbenjárásának köszönhetően végül nem költözik) “vidéki elhelyezésének lehetőségét és a megvalósítás feltételrendszerét, valamint az általuk őrzött gyűjtemény digitalizálásához és online hozzáférhetővé tételéhez szükséges intézkedéseket”. A kormányhatározat szerint március 15-ig kell benyújtania az intézménynek a szakmai koncepciót. Az intézmény falain belül azonban nagy a bizonytalanság, a minisztérium egyeztetett a vezetőséggel, sem az érintett szakértőkkel. Az elmúlt két hónap során semmilyen lépés nem történt, így továbbra is csak a lehetőséget lebegtetik. A költözés előkészítéséhez, az előzetes eljárásokhoz, a koncepcióterv, az engedélyezési- és kiviteli terv elkészítéséhez előbb döntésnek kell(ene) születnie.
Nem csupán a hazai muzeológia, az európai múzeumok történetében sem volt még ilyen méretű költözés – mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő szakértő. Részleges költözésre volt példa, de ilyen átfogóra még nem került sor. Az egyik legnagyobb természettudományos gyűjtemény található meg hazánkban: az állattani, növénytani, ásványtani, az őslénytani, és a ritkaságszámba menő nagy embertani gyűjtemény. A tízmilliónál nagyobb példányszámú kollekció kétszázezer egyedi darabot foglal magában – ásványokat, koponyákat, nagyméretű állatokat, valamint rovarokat, bogarakat, lepkéket, poloskákat. Bár a szakmabeliek régóta szeretnék, ha egy helyszínen tömörülne mindez, bizonyára nem a fővárostól kétszáz kilométerre képzelik el az új intézményt. Ráadásul az ásványtani, őslénytani, embertani gyűjtemények mozgatásában már van tapasztalata az intézménynek a korábbi költözésekből, de a gerinctelen állatok és a herbárium mozgatásában nincsen - hangsúlyozta a megkérdezett szakértő. S míg korábban csak városon belül szállították az egyes gyűjteményeket, addig most sokkal nagyobb távolságot kellene áthidalniuk. Ami egyáltalán nem részletkérdés, mivel speciális szállítási és tárolási körülményekre van szükség, a szállítás közbeni rázkódás elkerülésére kell törekedniük; egy több százéves lepke szárnya, lába, csápja könnyedén letörhet a hosszú út során.
Amennyiben a költözés megvalósul, más problémák is felvetődhetnek. A múzeumban folyó és az intézmény muzeológusait érintő tudományos kutatásokat a költözés idejére – ami forrásunk és a korábbi tapasztalatok szerint körülbelül öt évig tartana – fel kell függeszteni, így a nemzetközi kapcsolatokban is hosszú szünet állna be, és kérdéses, hogy a jelenleg a fővárosban dolgozó szakemberek közül lenne-e mindenkinek lehetősége lakóhelyet változtatni, vagy ingázni Budapest és a civisváros között. Megszólalónk hangsúlyozta, nem csak a tudományos kutatás előrehaladásában okozhat problémát a költözés, hiszen megfelelő laboratóriumi körülményeket Debrecenben is ki lehet alakítani. Az eddigi közönségszolgálati munkát azonban nem lehet folytatni abban a formában ahogy azt egy ország és közlekedési csomópont közepén lehet. Egy dunántúli vagy akár egy szegedi iskola számára például sokkal nehézkesebbé válna a Debrecenbe utazás, mint az egynapos kirándulásként is megvalósítható budapesti múzeumlátogatás. Ez ellentmond Kósa Lajos a Debrecen Televízióban kifejtett gondolatainak is, miszerint a debreceni intézményt “nagyon jól meg lehet csinálni, óriási látogatószámot produkálhat”. A megkérdezett szakértő elmondta, a múzeum munkatársai szeretnék, ha a jelenlegi százezres nagyságrendű budapesti közönség – amelynek csaknem hatvan százaléka diákokból, óvodásokból áll – nem maradna ilyen jellegű múzeum nélkül, és mindenképp arra törekednének, hogy valamilyen formában ki tudjanak alakítani egy fővárosi látogatóközpontot is.
Informátorunk szerint szakmai indok nincs a költözésre, ha csak az a gyakori felvetés nem, hogy Budapest vízfejűségét megszüntessék. Érdemes azonban megnézni, hogy hasonló jelentőségű intézmények a legtöbb európai országban a fővárosban, vagy annak közelében helyezkednek el.
A múzeum főigazgatói posztját betöltő Korsós Zoltán megbízatása is lejárt, feltehetően megnyerte a tavaly márciusban kiírt pályázatot, és augusztustól ismét ő tölti be a pozíciót. Forrásaink szerint megbízása azonban csak egy évre szól, július 31-én lejár. A pályázat eredményeiről érdeklődtünk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál, megkeresésünkre nem reagáltak. A pályázat, valamint a költözés jelenlegi előrehaladása kapcsán kerestük kérdéseinkkel Korsós Zoltán főigazgatót is – aki információink szerint kizárólag a minisztérium jóváhagyását követően nyilatkozhat –, lapzártánkig azonban nem érkezett tőle válasz.
