Ki látta Kossuth Zsuzsannát?

Február 19. Kossuth Zsuzsanna (1817–1854) születésnapja: ő volt az 1848/49-es szabadságharc alatt a katonai kórházakért felelős legendás Főápolónő. Ma a Magyar Ápolók Napja. De az ünnepelt is döbbenten nézné a mai szakdolgozók helyzetét - a magyar honvédség kebelében. Miután egy törvény pár nap alatt ráerőszakolta a civil szakdolgozókra, orvosokra a választást.
Értelmesen működő országokban a két szolgálatot nem lehet összemosni. Más a szakmai, jogi, etikai szabályozás, a „bezupálódott” társaság nagy része viszont azt sem tudja, mit jelent a seregben lenni. A honvédségnél dolgozó katonai-egészségügyi szakemberek elvileg speciálisan ki vannak képezve arra, hogy orvosi-ápolói segítséget nyújtsanak a katonai kórházakban vagy harci övezetekben. Gondoskodhatnak katonákról vagy a katonai személyzetről, illetve a családtagokról. Kirendelhetők katasztrófahelyzetbe is az emberek mentésére. Csakhogy a régiek közül már nagyon kevesen maradtak.
A szerződést aláírók tudják-e, mire vállalkoztak? Hogy esetleg háborúban, lövedékek, gránátok és robbanások között kell sebesült katonákról vagy civilekről gondoskodniuk? Más békeidőben, a betegágy mellett, a mentőknél, vagy a sürgősségi ellátásban dolgozni. Akár a villamos alól sérültet kiszedni - ahol perceken belül ott van egy felkészült csapattal a rohammentő. A katonai ápolók a háborúban egyedül és elszigetelten dolgoznak, és gyötrelmes választással szembesülhetnek. Ahogy egy szakmai cikk írja: hiába tanulta azt valaki, hogy azonnal segíteni kell, az életmentést sem kezdheti meg, amíg arra a parancsnok - kellően biztonságosnak ítélve a helyzetet - engedélyt nem ad. Ilyenkor az ápoló agyában át kell értékelni az életmentést, az ápolók alapvető felelősségét a szenvedés enyhítésére, és a saját helyzetét, valamint a közösség biztonságát. Ha egy aknamezőn ő is felrobban, azon a környéken nem lesz több segélynyújtó.
Fizikai, mentális, lelki alkalmasság nélkül ebben a helyzetben egy civil rendszerben kiképzett szakember esélytelen megfelelni. A törvényalkotók nem tudták, hogy a hadseregbeli és a polgári, civil ápolók közötti különbségek az oktatással kezdődnek. Amíg a civil ápolók a polgári ellátásban különböző szintű ápolói képzettséggel dolgozhatnak, a világ boldogabb országaiban a hadsereg ápolóinak legalább egy egészségügyi főiskolai végzettséggel kell rendelkezniük az aktív szolgálatba való lépéshez. Ehelyett az történt, hogy az elmúlt két évben a sürgősségiről, a képalkotó eljárások területéről, a betegágyak mellől százasával elment, kitűnően képzett szakemberek helyett jöttek az alig képzettek. A Honvédkórház ápolási igazgatójával együtt. A ranglétrát trambulinnal megugróval, aki Kossuth Zsuzsanna szervezői és vezetői képességeinek töredékét sem tudhatja magáénak. Aki az intézményt több mint egy évtizedig irányító elődje és az őt támogató, magasan képzett és országosan elismert ápolásvezetői kar eredményeit diktatórikusan elsöpörte. Ahogyan a jól kiépített oktatói rendszert is. 
Szóba sem került, hogy a most besorozottak után az őket kiképző szakképzés, a főiskolák, egyetemek számára vissza kellene adni azt az összeget, amelyet a felkészítésükbe befektetettek, mivel tudásukat most már elsődlegesen a haderő használja. Az ország polgári betegeinek ellátásából „kitépett” ápolókat a Honvédkórházon kívül a többi magyar egészségügyi intézmény egy darabig nem látja.
De azok a juttatások sem járnak, amelyek a boldogabb NATO országokban vagy az amerikai hadseregben léteznek: például az eddig felvett diákhitel átvállalása, visszamenőleg. A külszolgálat költségtérítése pedig arra sem elég, hogy egyetlen jobb szakkönyvet megvásároljon egy oda delegált dolgozó. Híre sincs, hogy átvállalják az egészségbiztosítás, a nyugdíjbiztosítás, az életbiztosítás egyéni költségeit. Vagy más előnyöket adjanak - például több szabadságot, nyugdíjba vonuláshoz időkedvezményt. Ezt mind a szánalmas béremelési összeggel akarják kompenzálni.
A nagy fejetlenség közben elfelejtették végiggondolni a katonai egészségügyi szakemberek szervezeti, szakmai kapcsolatát is a szakmai kamarákkal. Nem tudni, hogy a jövőben milyen etikai kódex szerint kívánnak eljárni a katonai egészségügyben dolgozókat illetően. A Katonai Etikai Kódex vagy a MESZK /MOK etikai kódexe szerint? Pedig lehetett volna idő a megosztott felelősségről tárgyalni, meg egyezkedni,  együttműködni. 
Csak el ne lopják tőlünk Kossuth Zsuzsannát! Akinek sírjára New Yorkban valaki a legenda szerint egy Vörösmarty vers idézetét véste fel emlékezetből: „Látogató, ha keres, mondjátok, nem vagyok itthon: lelkem a kedves hon messzi határira szállt.” Jó lenne hinni benne, hogy itt van. Talán rendet csinálna, mint egykor, a szabadságharc alatt, a közel 70 tábori kórházban. Most is a törvényalkotáson és a kórházi menedzsmenten kezdhetné.

Simonka és Térsége

Az egyre sebesebb takarékszövetkezeti integráció következtében (és az ATM készülékek tömeges leszerelése miatt) a jövőben több mint kétezer kistelepülés marad alapvető pénzügyi szolgáltatás nélkül. Közismert, hogy 2020-ra - a Takarékcsoport keretében – egy nagy, univerzális bank fogja működtetni az egykori takarékszövetkezeti vagyont. Korábban már prognosztizáltam, hogy Magyarország új, várhatóan egyik legnagyobb bankja nem fogja szem előtt tartani a kisbefektetők és a falusi lakosság érdekeit. A veszteséges egységeket kíméletlenül bezárja, a helyi polgárok pénzét nyers üzleti logika alapján begyűjti/kezeli, és a felszabadult forrásokat majd kizárólag nyereséges üzletágakba fekteti. Az alakuló országos nagybank – nevezzük csak TankBanknak – simán maga alá gyűri (legázolja) a tradicionális szövetkezeti hitelintézeti rendszert.
Úgy tűnik, hogy a helyi önkormányzati vezetők és az érintett térségek országgyűlési képviselői csak most jöttek rá, hogy településeik az egyre erősödő központi akarat áldozataivá váltak. És persze most kapkodnak, panaszkodnak, siránkoznak, mert rádöbbentek, hogy felgyorsul az általuk vezetett/képviselt település gazdasági és szociális leépülése.
A helyi önkormányzati emberek, a közgyűlési elnökök és a magyar vidék – elsősorban kormánypárti – parlamenti képviselői fejüket lehajtva és ölbe tett kézzel szemlélték, illetve 2013-ban szolgai módon megszavazták, hogy az állam arcátlanul kisajátítsa a magántulajdonláson alapuló szövetkezeti vagyont, ezzel megszerezve az egész takarékszövetkezeti rendszer feletti irányítás jogát. Min vannak most meglepődve? Mire számítottak az erőszakos integráció eddigi tapasztalatai alapján? Miért lapítottak eddig? Már évekkel ezelőtt látható volt, hogy az új pénzügyi alakzat a takarékszövetkezeti struktúrát a saját érdekeinek megfelelően alakítja át, és csakis az üzleti megfontolások érvényesülhetnek. Veszteségfinanszírozás nincs, tehát a nem rentábilis egységekre rövid időn belül lakat kerül. Ez részben már meg is történt.
Elcsodálkoztam, amikor azt olvastam, hogy Mezőkovácsházán ülésezett a Dél-Békési Kistérség Többcélú Társulása és az Orosházi Kistérség Többcélú Társulásának tanácsa, hogy megvitassák, mihez is kezdjenek a Békés Takarék Szövetkezet azon szándékával, miszerint február 18-án bezárja a kistelepülési fiókjait. A társulási tisztségviselők azon nyomban jól fel is háborodtak. Szem nem marad szárazon. 
A Békés Takarékszövetkezet honlapja szerint 67 kirendeltséget üzemeltet a 75 településes megyében. Ez hatalmas lefedettséget jelent, még akkor is, ha a megye egy-egy városában (22-t számoltam) több fiók is működik. Bátran kimondható, hogy a szövetkezet minden második faluban jelen van és szolgáltat (még). A megye déli szegmensében 32 település található (ebből 9 város). Várható, hogy csak ebben a térségben minimum 10-15 község lakosságát rekesztik ki a legalapvetőbb pénzügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségéből. A két „harcias” társulási tanács közös határozata „felkéri Simonka György országgyűlési képviselő urat, valamint a társulás elnökét, hogy járjon el az ügyben, a Békés Takarék Szövetkezet kirendeltségeinek vezetőivel kezdeményezzen párbeszédet a fiókok megtartása érdekében.”
Azért az elég vicces, hogy a helyiek közül bárki is komolyan gondolja, hogy kirendeltség vezetők határozhatnának egy szövetkezeti egység nyitva vagy zárva tartásáról. Továbbmegyek: a szövetkezet elnökének szava sem számít, mivel a döntéseket Budapesten a TankBank vezetősége hozza. A közpénzből felpumpált pénzintézet testületeiben a hatalom emberei ülnek, akik kormányzati stratégia mentén hajtják végre a parancsokat. Békés megyében is, országos szinten is.
Én úgy tudom, hogy Simonka György lobbiereje az utóbbi időben valamelyest csökkent. Tavaly októberben a Legfőbb Ügyészség – elsősorban költségvetési csalás gyanúja miatt - kezdeményezte a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, amit aztán az Országgyűlés el is fogadott. Simonka – vélem én – már nem befolyásos politikus. (Amennyiben tévedek, akkor nagyobb a baj, mint hinnénk.) Ugyan nem száműzték a „családból”, de magára hagyták. Odahaza – Békés megyében - kistérségi szinten talán ideig-óráig még megpróbálhatja eljátszani a fontos ember szerepét, de érdemi kérdésekben már nincs és nem is lehet szava.
„Nem értünk egyet a dél-békési településeken egyeztetés nélkül történő tak.szöv fiókok megszüntetésével! Egyetértünk viszont a településeken élők felháborodásával, és támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely arra irányul, hogy a településeinken a kirendeltségek megmaradjanak. Ez a véleménye a dél-békési polgármestereknek, valamint nekem is, amit harminc település vezetője egyhangúlag fogadott el közös határozatban.” (Simonka György)
Nem vagyok egy nótás kedvű fazon, most mégis eldúdolom a közismert dalszöveget, amely akár a rogyadozó takarékszövetkezeti rendszer (és Simonka úr) himnusza is lehet: „Késő minden, kisöreg! Eső után köpönyeg!”
Frissítve: 2019.02.18. 09:28

Jelentsenezbármitis-emberek

Amikor Orbán Viktor közel két évvel ezelőtt átadta a szegedi Lézerkutató Központ épületegyüttesét, és beszédében egy olyan részhez ért, ahol nem tudott megkerülni egy szakmai kifejezést, gyorsan hozzátette, „jelentsen ez bármit is…”, halvány mosollyal elismerve, mintegy demonstrálva, hogy nem érti, miről van szó. Természetesen nem várható el egy miniszterelnöktől, hogy járatos legyen a lézerfizikában, de van annak egy félreérthető üzenete, ha ezt ily módon kifejezésre is juttatja.
Mindez nem lenne érdekes, ha a dolgok nem eszkalálódtak volna a mai helyzetig, amikor az ember leírva látja, hogy Magyarországnak mint kis országnak tulajdonképpen nem is kell alapkutatatás, ezt csinálják inkább gazdagabb nemzetek, mi pedig koncentráljunk az alkalmazott kutatásokra. Emiatt van óriási veszélyben a Magyar Tudományos Akadémia. 
Lovász László elnök és mások is kifejtették már, hogy alapkutatások nélkül nem lehet alkalmazott kutatásokat folytatni. Ha mi csak a mások által letett fundamentumokra építünk, az tökéletesen kiszolgáltatott helyzetet teremt. Kell lenniük az országban olyanoknak, akik a tudomány egy meghatározott részterületén elmélyült tudással rendelkeznek. Legalább néhány területen ki kell alakítanunk a hozzájárulásunkat a világban halmozódó tudás érdemi növeléséhez. Akkor fogunk „számítani” a világban. És az ilyen tudósok közt biztosan lesznek olyanok, akik egész életükben látszólag semmi nagyot nem alkottak, de nélkülük bármilyen új technológiát olyan áron adnának el nekünk a fejlett államok/cégek, amilyen áron nem szégyellik. Ki kell tudnunk állítani legalább egy tanácsadót egy adott új termék/technológia megvásárlásakor, aki nem csak annyit képes mondani, hogy jelentsen ez bármit is.
Jelenleg az MTA-val kapcsolatban 28 milliárd forintról megy az elsődleges vita. Úgy gondolom, hogy ennek a pénznek a többszörösét kellene hagyni az alapkutatásra, és azon felül kellene egy jelentős összeget valóban célzott kutatásokra megpályáztatni. Különösen, ha a sport TAO-ra egyik napról a másikra hirtelen lehet találni 75 milliárd forintnyi többletforrást.
Magyarországnak nincsenek ásványkincsei, energiahordozó készletei. A mezőgazdaság mellett a fő piacképes termékünk a munkaerőnk. Márpedig a minél magasabban képzett munkaerő termeli a nagyobb profitot - tehát a kiművelt emberfők sokasága… Hogy nem lehet ezt ma megérteni? Nem szabad megspórolni a beruházást a tudásba, mert ha ebben az országban meghal az alapkutatás, ha már nem maradnak mások, csak az afféle jelentsenezbármitis-emberek, akkor az maga lesz a nemzethalál.
Jelentsen ez bármit is….
Frissítve: 2019.02.18. 10:03