Van Dyck-festményt vásárolt a Szépművészeti Múzeum

Publikálás dátuma
2019.02.19 13:28
A Szépművészeti Múzeum birtokába került Van Dyck-festmény a múzeumban tartott sajtótájékoztatón
Fotó: MTI/ Balogh Zoltán
A Stuart Mária Henrietta hercegnőt ábrázoló portré megszerzése az intézmény utóbbi száz évének legnagyobb, 2,1 milliárd forint értékű műtárgybeszerzése.
Anthonis Van Dyck (1599-1641) flamand festő Stuart Mária Henrietta hercegnőt ábrázoló portréjával gyarapodott a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye. Az intézmény utóbbi száz évének legnagyobb, 2,1 milliárd forint értékű műtárgybeszerzése a magyar kormány támogatásával valósult meg. A világ festészetének egyik kiemelkedő alkotása került Budapestre – hangsúlyozta a portré keddi bemutatásán Kásler Miklós, a nemzeti erőforrások minisztere, hozzátéve: Van Dyck korának egyik legkiválóbb festője volt, Rubens tanítványa, de vele egyenrangú mester. Felidézte, hogy a fiatal hercegnő portréja a Stuartok Angliájában készült, egy olyan korban, mikor világtörténelmi változások következtek be, a magyarok például éppen a török és a szétszakítottság ellen vívták harcaikat. Baán László, a múzeum főigazgatója közölte: az I. Károly angol király lányát ábrázoló, 1641-ben festett esküvői portré Van Dyck utolsó remekművei közé tartozik. A páratlan szépségű, egészalakos festmény a 9 éves hercegnő és 14 éves Orániai Vilmos házasságkötése alkalmából készült azzal a céllal, hogy a holland királyi udvarba küldjék – tette hozzá. Baán László elmondta, hogy a 158-szor 108 centiméteres festményt a Christie's aukciósház decemberi londoni árverésén vásárolták meg. Kiemelte, hogy Van Dyck alkotásának megszerzése történelmi pillanat: ilyen kvalitású műtárgy ma már ritkán kerül a piacra, hiszen a régi mesterek hasonló minőséget képviselő munkáit többnyire már múzeumok őrzik.
Stuart Mária Henrietta portréját keddtől egy erre az alkalomra összeállított kamara-kiállításon láthatja a közönség, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének néhány másik darabjával együtt. Baán László az MTI kérdésére elmondta: Van Dyck festménye a Szépművészeti Múzeum októberben nyíló, Rubens és a flamand barokk című kiállításában is helyet kap majd.
Szerző

Kerülve a demagógiát - az Életem értelmei mától a mozikban

Publikálás dátuma
2019.03.21 11:00

Fotó: Les films Pelleas
Egy minta apa, akit elhagy a felesége – röviden így foglalható össze Guillaume Senez ma mozikba kerülő nagyjátékfilmjének alapfelállása. A rendező szavai szerint, azt szerette volna megmutatni: sokkal könnyebben megoldjuk egy idegen problémáit, mint a sajátjainkat.
Ha jól tudom, az Életem értelmei forgatókönyve már jóval az első filmje, a Maxime és Mélanie előtt megvolt és tulajdonképpen autobiográfiai jellegű. Majdnem pontos az információ. Az igazság az, hogy forgattam az első nagyjátékfilmemet miközben váltam. Ez elképesztően nehéz időszak volt, mivel több gyerekünk van és folyamatos egyeztetési problémákba ütközött, hogy éppen melyikünknél legyenek, mivel igyekeztem úgy alakítani az életemet, hogy ha nálam vannak, lehetőleg ne forgassak. Ekkor képzeltem el: mi lenne, ha a feleségem az egyik percről a másikra eltűnt volna mondjuk Távol-Keletre. Képes lettem volna-e megtalálni az egyensúlyt a munka és a családom, azon belül a szülői kötelesség között? Azonnal meg is írtam a forgatókönyv első vázlatát. A későbbi verziókban egyre inkább eltávolodtam a saját életemtől, így az önéletrajzi jelleg háttérbe szorult. Miért volt szükség a távolságtartásra? Azért, mert annál nincs demagógabb dolog, ha egy rendező önmagáról készít filmet. Egy alkotás attól lesz személyes, ha a saját élettapasztalatából indul ki az alkotó, de az életet dramatizálni kell, hogy a filmvásznon hiteles legyen. arról nem is beszélve, hogy az én válásom végül is nem volt olyan érdekes, hogy az mindenkinek tanulsággal szolgált volna. Realista alkotás esetén egy rendezőnek komplex társadalmi kérdésekre kell rezonálnia, így fontosan tartottam, hogy megmutassam, a mindennapi munkánk milyen hatással van a magánéletünkre. Így meg kellett találnom egy olyan munkát és egy családot, amit a legtöbben el tudnak fogadni. Egy filmes látványos szenvedései senkit sem érdekeltek volna. Viszont, amit az Életem értelmeiben látunk az egy horror, melyben a munka összefolyik a magánélettel. Azaz pontosabban forgalmazva, a kettő nem elkülöníthető egymástól. Éppen azt szerettem volna megmutatni, hogy a kettő hat egymásra és mennyire nehéz az életben, hogy segítsünk a szeretteinknek. Sokkal könnyebben megoldjuk egy idegen problémáit, mint a sajátjainkat. Azt halottam, a forgatókönyv, amit írt, nem tartalmazott dialógusokat. Ez egy városi legenda. Tudja, az igazság az, hogy ha nem írtam volna le egy forgatókönyvet teli dialógusokkal, az életben nem tudtam volna megfinanszíroztatni a filmet. Mi tagadás, viszont a színészeknek olyan verziót adtam a könyvből, amely nem tartalmazott konkrét dialógusokat, viszont konkrétan leírta az adott szituációt. Szeretem, ha az aktorok konkrétan beleélik magukat a drámai helyzetbe és közösen improvizálunk. a következő szint, hogy bevetem az eredeti forgatókönyvet és összegyúrjuk a különböző verziókat. Közös, kreatív munkafolyamat ez. Így tudunk igazak lenni és a logika is azt diktálja, hogy öt agy többre képes, mint egyetlen egy. Akkor, legyen kedves, és definiálja, mi is a rendező dolga. Legegyszerűbben: az a dolga, hogy a produkciót átsegítse a legnehezebb időszakokon és ő maga pedig túlélje a számtalan visszautasítást és negatív döntéseket és képes legyen újra és újra harcba indulni. A rendező sosem adhatja fel, erősen kell hinnie az álmaiban. Mindemellett minden rendező kötelessége, hogy a való világról közöljön valamit a mese erejével. Az Életem értelmeit elnézve nem tudtam nem gondolni a Dustin Hoffman főszereplésével készült Kramer kontra Kramerre. Ez valamilyen szinten referenciapont volt? Raphaëlle Desplechin társforgatókönyvíróval többször megnéztük és elemeztük a filmet. Amivel ott nem igazán tudtuk kibékülni, az a filmnek a befejezése, de, hogy miért, azt nem nagyon fejteném ki, mert azzal lelőnénk az Életem értelmei lezárását. Azt mondanám, hogy Robert Benton mozija konkrétan nem hatott ránk, de a „hogyan készült” dokumentumfilm, mely hozzá kapcsolódik, annál inkább. Különösen a Dustin Hoffmannal készült interjúk, melyeket Romain Duris használt fel ahhoz, hogy felépítse a játékát.   

Névjegy

Giullaime Senez (1978. július 6.) belga filmrendező és forgatókönyvíró. Első egészestés műve, a Maxime és Mélanie (2015) a torontói fesztiválon debütált. Második nagyjátékfilmje, az Életem értelmei (2018) Cannes-ban a Rendezők kéthete szekcióban mutatkozott be.  

Miről szól az Életem értelmei?

Olivier (Romain Duris) mindent megtesz, hogy mintaapa és mintaférj legyen, emellett pedig igyekszik munkájában is a maximumot nyújtani. Ennek ellenére felesége, Laura egy napon minden előzmény nélkül elhagyja családját. A férfi egyedül marad két gyermekükkel és igyekszik átvészelni ezt az átmeneti állapotot, ám hamarosan rá kell jönnie, hogy felesége soha nem jön haza.

Témák
film
Frissítve: 2019.03.21 11:00

Eltemették Koós Jánost (fotók, videó)

Publikálás dátuma
2019.03.20 15:00
Koós János táncdalénekes, előadóművész, humorista, színész temetése a Farkasréti temetőben 2019. március 20-án.
Fotó: MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap/ MTI/Szigetváry Zsolt
A március elején, 81 éves korában elhunyt énekest hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a fővárosi Farkasréti temetőben.
Nagy tömeg gyűlt össze szerdán a budapesti Farkasréti temető Makovecz Terme előtt, hogy utolsó útjára kísérje a felejthetetlen nevettetőt és énekest, Koós Jánost - tudósít a Bors. A művész 81 éves korában, rövid ideig tartó betegség után hunyt el március elején.

A korábbi híreknek megfelelően a búcsúbeszédét a család kérésére Verebes István írta, és Szerednyey Béla olvasta fel:
A lap a szertartásról az alábbi, csaknem félórás videót is közzétette:
Koós János 1937. november 21-én a romániai Gyergyószárhegyen született Kupsa János néven. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után Zeneművészeti Főiskolán oboa szakon végzett. Az Országos Pénzügyőr Zenekar tagja volt 1957 és 1960 között, majd ezután indult táncdalénekesi karrierje. Táncdalfesztiválokon nagy közönség- és szakmai sikert aratott – három fesztivált megnyert –, legemlékezetesebb dala a Kislány a zongoránál. Énekesi karrierjével párhuzamos volt színészi pályafutása is, 1966 és 1970 között három filmben is szerepelt: Az oroszlán ugrani készül (1966), Bűbájosak (1969), A gyilkos a házban van (1970). A Mikroszkóp Színpad tagjaként színész és parodista volt 1982-től 1985-ig. Pályája itt és ekkor kapcsolódott össze Hofi Gézával, akivel énekes-parodista duót alakítva számos sikeres színpadi és televíziós produkciót készített. Később a karmesterséggel is megpróbálkozott: szimfonikus zenekart vezényelt a Zeneakadémián is, 1999-től televíziós szórakoztató műsorokat vezetett. Felesége az énekesnő Dékány Sarolta, lánya, Réka énekes.
Örökzöld slágerei: Kislány a zongoránál, Annyi ember él a földön, Én, aki nála jártam, Kapitány, Mondjátok meg Máriának, Nem vagyok teljesen őrült, Sír a telefon. Koós János megkapta az Artisjus zenei életműdíját, a Hungarotontól életműlemezt vehetett át, és 2008-ban ő kapta meg elsőként a tiszteletbeli pénzügyőr címet. 2014-ben Szenes Iván Életműdíjjal tüntették ki.
Frissítve: 2019.03.20 17:22